18. fejezet
Egy napra két csalódás. Ezt nem hiszem el, hogy Tyler mindvégig hazudott nekem. Lemerném fogadni, hogy egész végig az volt a terve, hogy a bizalmamba férkőzik és majd én leszek az aki titkokat mond el a De Noir-okról. Azt viszont lesheti.
Mérgelődésem közepette elindultam felfelé a szobámban, mert nem akartam, hogy mindenki miattam keljen fel. Hosszú lépcsősorok vártak még rám és mivel elég úgymond "antik" darab volt a ház nyikorgott minden egyes fadarab amire ráléptél. Első foknál semmi baj majd a másodiknál egy nagy "nyekk" és utána megint semmi, majd megint egy " nyekk" és így haladtam egyre feljebb míg végül el nem értem a szobámat. Bementem és be is zártam az ajtót magam mögött, de még mindig annyira ideges voltam Tylerre, hogy még ülni de aludni meg pláne nem tudtam. Ki kellett valahogy szellőztetnem a fejemet így kimentem az erkélyre. Elképesztő, hogy milyen sötét volt már és vagy egymillió csillag szikrázott az égen. Egyszerűen nem tudtam feldolgozni azt a tényt, hogy Tyler ennyire átvágott engem a másik viszont Robin. Rá nem haragudtam csakúgy érzem nem jött el még annak az ideje, hogy megbocsássak neki. Ha én most megbocsátanék Robinnak akkor túl könnyen ment volna minden. Akkor azt hinné, hogy akárhányszor összeveszünk én néhány napi duzzogás után mindig meg fogok neki bocsátani. De most a Robin ügyet hanyagolnom kell egy időre, mert egyszerre két fiúval meggyűlik az ember baja. Lassacskán kezdtem álmos lenni így visszasétáltam a szobámba és lefeküdtem az ágyra.
Nem nagyon vártam, hogy reggel legyen, de mire az ember észbe kap máris reggel van. Felöltöztem. A bokámig érő halványkék ruhát vettem fel ahol a derekamnál egy fehér selyemzsinór volt összekötve, egy tört fehér színű kis lapos sarkú cipőt vettem fel és a hajamat hátratűztem. Lefelé indultam a többiekhez és már előre sejtettem mi is lesz a mai beszélgetés témája.
Maria jó reggelt.
Jó reggelt nektek is.
Olyan furcsán nézel ki, minden rendben? - kérdezte Emily aggódó hangon.
Mielőtt válaszoltam volna gyorsan elgondolkodtam azon, hogy elmondjam-e nekik, hogy mi is történt, de aztán rájöttem, hogy ezt meg kell beszélnem valakivel meg hát előbb vagy utóbb amúgy is megtudnák és inkább jobb lenne ha tőlem.
Ami azt illeti nincs minden rendben. A múlt éjjel kiderült valami Tylerről amit egész véletlenül elfelejtet elmondani és elég fontos kis információ lett volna.
Várj szakított félbe Lili. Ne itt beszéljük meg, mert itt a falnak is füle van, inkább menjünk a könyvtárba ott nyugodtan beszélhetünk.
Talán igazad van-mondta Emily. Mindjárt indultunk is a könyvtár felé és az ajtót is bezártuk, hogy még csak véletlenül se zavarjanak. Mikor beértünk úgymond kezdődhetett a "mese" mondás.
Na halljuk mi az ami nem stimmel Tylerrel.-kérdezte Lili.
Nagy levegőt vettem és bele is kezdtem. Na szóval az egész ott kezdődött, hogy ugye tegnap elmentünk az első randinkra és egy álomszép helyre vitt ahol egy kis vízesés is volt meg, a fák égőkkel voltak feldíszítve és a csillagok is csodálatosan ragyogtak.
Háááááá......ez olyan romantikus, úgy látszik Tyler nagyon komolyan veszi a lányokat csak hogy elnyerje a szívüket-mondta Emily.
Na de várd ki a végét. Utána eléggé elszaladt az idő és felajánlotta, hogy aludjak nála és holnap reggel akkor hazakísér. Neheztelve de végül belementem, mikor odaértünk kiderült, hogy nem is olyan ember mint ahogy azt ő beállította magának. Egy hatalmas kastélyban lakik, de ez ugye még nem minden. Eddig én úgy tudtam, hogy szegény családból származik, de miután megláttam a kastélyt kérdőre is vontam. És csodák csodájára mik ki nem derültek. Ő nem az akinek mondja magát. Kiderült, hogy a déli oldalhoz tartozik vagyis a De Noir ősi ellensége.
Micsoda??- kérdezték egyszerre mindketten.
Úgy ahogy mondom.
Hát ezt nem hiszem, mindannyiunkat az orrunknál fogva vezetett.
Lányok most óvatosnak kell lenünk. Ez alatt azt értem, hogy sötétedés után egyedül senki nem hagyhatja el a házat.
Rendben van. - de ha mondjuk randink lesz vagy valami akkor nem állíthatok oda + 1 fővel-mondta Lili.
Akkor nem holdfényes randi lesz hanem akkor tegyétek át délutánra.
Én most viszont muszáj elmennem itthonról, mert ki kell szellőztetnem a fejemet mert úgy érzem itt fogok felrobbanni. Ígérem még sötétedés előtt hazaérek, de most megyek...sziasztok.
Szia és vigyázz magadra-mondták a lányok.
Próbálok, kinyitottam az ajtót és a tömegbe találtam magam. Nem voltam most olyan kedvemben, hogy ennyi ember között legyek így elindultam az utcán lefelé, gondoltam magamba majd csak kijutok valahol.
Nem is tudom mennyi ideje sétálhattam de kijutottam a városból és csak egy hatalmas kapu választott el az erdőtől. Mivel otthon sem akartam maradni és a városban sem akartam maradni így kinyitottam a kaput és a szabadság várt rám mint Holdföldén. Egyre beljebb értem az erdőben míg végül teljesen eltűnt a kapu és vele együtt a város is. De ez mind mit sem érdekelt. Hallgattam ahogy a szél átsüvít a levelek között, a madarak éneklését és más állatok szaladgálását figyeltem. Hirtelen reccsenésekre lettem figyelmes, gyorsan egy fa mögé elbújtam és vártam míg valaki fel nem bukkan. Egyre jobban élesedtek a hangok míg végül előbukkant valaki a fák mögül. Teljesen lefagytam Robin és a barátai voltak. Én úgy tudtam hogy csak Holdföldén vadászgatnak dehogy még itt is. Nem mertem hátrálni vagy lassan elfutni a fa mögül vissza a városba mert elég jól ismertem Robint ahhoz, hogy mire egyet hátralépek ő azt biztos hogy meghallja. Megálltak egy kicsit pont ahol én rejtőztem az előtt pár méterre, gondoltam csak pihennek vagy ilyesmi. Mire elkezdtek beszélni.
Hát ez az erdő nem igazán van tele állatokkal, jóformán semmire nem lehet itt vadászni.-mondta Sam.
Vagy csak jobban nyisd ki a szemed és akkor látni is fogod a zsákmányt- mondta Armand.
Robin hogy állsz most Mariaval, kibékültetek már?-kérdezte Jacob.
Ha kibékültünk volna akkor szerinted még mindig itt lennénk Londonban? Amúgy tegnap találkoztam vele az utcán és volt alkalmunk beszélgetni, de mind hiába, törhetetlen, hiába mondok neki bármit nem hajlandó megbocsátani.
Hát ilyenek a lányok, ha nem csinálod azt amit mondanak akkor kitör a háború.
Na igen, vegyél példát rólam-mondta Robin.
Figyel Robin én nem akarlak lebeszélni most semmiről de otthon legalább 100 nő csak rád vár és bármit megtennének neked, amit csak akarsz.- mondta Justin.
A kis szemét-mondtam szinte suttogva a fa mögül. Csak azért mert nem vagyok színpatikus neked attól mi még Robinnal boldogok vagyunk, kivéve ugye most.
Robin a szeme sarkából pont arra nézett amerre én voltam, de meglátásom szerint szerintem nem vett észre.
Teljese a fa mögé álltam, hogy ne vegyenek észre és hátrálni kezdtem olyan lassan hogy semmit se halljanak meg még csak véletlenül se. Hallottam, hogy a fiúk beszélgetnek és én egyre jobban hátráltam.
Hova-hova Maria?-kérdezte egy hang a hátam mögül mire én megfordultam. Robin állt mögöttem. Sehova csak el innen. Futni akartam de megragadta a karomat és nekilökött egy fának és a lábával az enyémet kitámasztotta, hogy ne tudjam rugdalni.
Meg van a mai zsákmányunk, azért mi is tudunk fogni valamit.-mondta Jacob nevetve.
Srácok induljatok visszafelé a városba nekem még van egy kis beszélnivalóm a hölggyel.
Rendben, de nem a mi hibánk lesz ha futni hagyod a zsákmányt-mondta Jacob mire mindenki olyan nevetésbe tört ki hogy szerintem még levegőt se kaptak mert kezdett vörössé változni a fejük. Aztán lassan elindultak a város felé néhány perc múlva meg már el is tűntek.
Mit keresel itt az erdőben egyedül?-szegezte nekem a kérdést Robin.
Nem tartozom neked semmilyen magyarázattal és csak úgy közlöm veled ha esetleg nem akarsz majd elengedni, hogy ha sötétedés előtt nem érek haza mondtam a lányoknak hívják a rendőrséget. Gondoltam egy kicsit füllentek hiszen ő mennyit szokott nekem.
Akkor elengedlek de ígért meg hogy nem fogsz elfutni és komolyan megbeszéljük a dolgokat.
Egy ideig gondolkodtam majd egy kis hezitálás után válaszoltam. Megígérem, hogy nem fogok elfutni csak engedj már el mert nagyon fáj már a csuklóm.
Mélyen a szemembe nézett míg végül elengedett.
Na szóval miről is akarsz beszélni, mert nem hiszem hogy bármi is volna amit meg kéne beszélnünk. Egy kicsit húztam az agyát hogy egyre idegesebb legyen.
Kettőnkről. Maria én már nem bírom ki sokáig nélküled.
Láttam a komolyságot az arcán és hogy tényleg komolyan mondja.
Belehalok amikor azt látom hogy egy másik fiúval vagy és nem tehetek semmit mert megölni azt nem tehetem. Amikor reggelenként úgy kelek fel, hogy te nem vagy mellettem, hiányzol és magam mellett akarlak tudni.
Na jó most már tényleg egyre jobban kezdi az én szívemet is meghatni mondtam magamba. Rátettem a kezemet az arcára. Szeretlek Robin De Noir de ez akkor sem változtat semmin, hirtelen előtörtek a könnyeim de még így is tudtam folytatni. Én sokszor megbocsátottam neked minden ostobaságodért de nemrég túl messzire mentél, ezért is jöttem el Holdföldéről, de te ide is követtél. hagyod kellett volna egy kis időt, hogy gondolkodhassak egy kicsit.
De Maria ígérem a mindenhatóra, hogy többé nem fog ilyen előfordulni csak kérlek gyere haza velem.
Ilyen őszinteséget még életemben nem is láttam a tekintetében, de sajnos erősnek kellett hogy legyek.
Sajnálom Robin, de nem, ha haza akarsz menni akkor egyedül mész mert én itt maradok és ezen nem tudsz változtatni. Levettem a kezemet az arcáról, megöleltem és egy puszit adtam az arcára. A kezem végigcsúszott a kezén aztán a tenyerében végződött. Hátraléptem és fordulni akartam, hogy elmenjek de a kezemet nem engedte el.
Maria kérlek, ne tedd ezt velem.
Sajnálom, de érezned kell amit nekem néhány héttel ezelőtt. Kifeszítettem valahogy a kezét és kiszabadítottam az enyémet, megfordultam és elindultam. Életemben nem volt még ilyen nehéz dolgom, a szívem úgy fájt minthogyha egy karót döftek volna bele, és bár ez volt a helyes, nem így éreztem.
Szerintem ez a szám jól illik ahhoz a részhez amikor Maria és Robin beszélget. Hallgassátok meg :)
Na hogy tetszett, komikat kérek....:)
puszi Mariana..=D
