Hírek, meglepetések, hivatlan vendégek....

Sziasztok, meghoztam a következő fejezetet. Remélem tetszeni fog.



                                                             29. fejezet


Na végre, hogy megvagy Emily, már égen-földön kerestelek, hol voltál?
Sajnálom Maria, de egyre csak jöttek és jöttek az emberek és egyre többen lettünk. Egyébként miért kerestél?
Csak szólni akartam, hogy Loveday és a bácsikám is itt vannak.
Ez nagyszerű, máris odamegyek és üdvözlöm őket.
Várj, ez még nem minden. Képzeld Couer De Noir is eljött.
Ez most komoly?
Persze, de örülök, hogy itt van, mert vele nincsen bajom csak az egy szem kis fiával.
Na és.....kérdezte Emily majd befejezte mert talán azt hitte hogy amit kérdezni fog attól felhúznám magam.
Szóval, Robin is eljött?
Egy kicsit elült a mosoly az arcomról de nem idegesítettem fel magam ezen.
Szerencsére nincs és nem is akarom, hogy itt legyen.
Figyelj, ezer meg egy srác vár odalent és bármelyik a lábad előtt heverne ha te is azt akarod.
Ami azt illeti Lili nem vesztegette az idejét mert már bemutatott az egyik barátjának.Adamnek hívják.
Tényleg? Na és milyen?
Eddig még sokat nem beszéltünk, de egész normálisnak látszik.
Ó, nézd ott vannak Benjaminék, menjünk oda.
Hát mire várunk?
Loveday, Benjamin úgy örülök, hogy eljöttetek na meg persze Couer De Noir. Ön hogy-hogy eljött? Úgy tudtam nem a partyzás híve.
Gondoltam eljövök az első önálló partytokra.
És a fia is eljön?-kérdezte Emily
Emily!!-mondta szinte suttogva Maria de a pillantása szinte szikrákat szórt és ezt más is észrevette.
Nem tudom, hogy Robinnak mik a tervei de megítélésem szerint nem hiszem hogy eljön.
Hááá.....-sóhajtott Maria hiszen egy hatalmas kő esett le a szívéről.
Nos, most hogy mindent megtárgyaltunk én elmegyek körülnézni hogy minden rendben van-e. Megfordultam és a tömeg szinte elnyelt. Annyi álarcos embert én még életemben nem láttam. Egy részről kicsit ijesztő de egyben mókás is volt. Akiket meghívtunk mind ismertem de most így hogy álarc volt rajtuk talán néhányat ha felismertem.
Ó, elnézést nem figyeltem a lábam elé. Bambaságom miatt még bele is mentem valakibe.
Semmi gond, már kezdem megszokni.
A hangjából ítélve nagyon hasonlított valakire de hirtelen nem jutott eszembe hogy honnan is.
M..Maria, te vagy az?
Adam?
Hát ismét összefutottunk.
Kicsi volt az esélye, hogy ne és hogy érzed magad?
Jól, nagyon jól szórakozom. Nem akarsz esetleg inni valamit.
Am....am.... ami azt illeti szívesen.
Akkor várj itt én hozok valamit.
Persze, csak siess mert kezdek megszomjazni.
Lassan körbefordultam, hogy kit ismerhetek még fel és észrevettem hogy valaki a távolban folyamatosan engem néz. Gondoltam odamegyek és megismerkedem vele amíg Adam vissza nem ér.
Heló, én Maria vagyok Maria Merryweather. Javíts ki ha tévedek de nem engem néztél, mert ha esetleg mellettem vagy mögöttem néztél valakit akkor mosd meg és itt helyben elsüllyedek. Háá... nevette el magát az idegen férfi.
Igen.
Mit igen? -meredtem rá.
Valóban éztelek.
Értem és megtudhatom, hogy ki vagy vagy esetleg ismerjük már egymást?
Részben, de én egy nagyon régi személy vagyok az életedben.
Egy nagyon régi? Mivel álarc volt rajta semmit sem láttam az arcából és nem tudtam ki lehetett az. Tippem az Robin volt de ő nincs is itt.
Ne vedd sértésnek de az egyik barátom már vár szóval én inkább most mennék..
Hát hogyne...menj csak.
Maria, meghoztam az italod.
Heló, én Adam vagyok.
Heló.
Adam várta, hogy megmondja mi a neve és mi tagadás én is kíváncsi voltam.
Na igen, Maria nem sétálunk egy kicsit a kertben?
De, persze. Amúgy is rám férne egy kis friss levegő.
Viszlát. Miközben a kert felé indultunk éreztem a hátamon a tekintetét de nem volt bátorságom hátra fordulni.
Ki volt ez a fura férfi?- tette fel az első kérdését szinte habozás nélkül Adam.
Megmondom őszintén, hogy még én sem tudom.
De neked csak bemutatkozott, nem?
Csak annyit mondott egy régi személy az életemből.
Értem. em akarsz egy kicsit mesélni magadról?
Sok mindent nem kell. Én is Londonból valósi voltam de apám halála után Holdföldére mentem a bácsikámhoz. Ott ismerkedtem meg Robinnal akivel nagyon jó volt a viszonyunk de az egyik nap úgy összevesztünk, hogy a lányokkal együtt visszajöttem Londonba.
Nem lehetett könnyű neked.Az én szüleim is meghaltak de annak jó pár éve már.
Attól hogy testben nincsenek mellettünk lélekben mindig velünk vannak.Ezt sose felejtsd el.
Rendben van, de ha nem haragszol néhány percre magadra hagylak mert meg kell keresnem a barátaimat akikkel idejöttem nehogy lerészegedjenek.
Persze, menj csak én addig itt megvárlak.
Mikor végre egyedül maradtam elmerengtem egy kicsit, hogy végre találtam egy olyas valakit aki megért engem.





Na, hogy tetszett?????

Fontos......:)

Sziasztok. Ne haragudjatok, hogy már egy ideje egyik blogomra sem tettem új fejezeteket de mivel itt az év vége bele kell húzni a jó jegyekért. Ígérem hogy jövő héten mind a két blogomra hozom a frisset. Azt még nem tudom, hogy hétköznap vagy hétvégén de az biztos hogy jövő héten új fejezetek mindkét blogomra.
Köszi a megértéseteket. Puszi....

A nagy nap...

Sziasztok, meghoztam a következő fejezet. Bocsi a sok késedelemért....


                                                                     28. fejezet

Miközben olvastam a levelet nem hittem a szememnek azt hittem csak rosszul látok, de nem. Próbáltam áltatni magamat azzal, hogy nem azok a szavak vannak a papíron amik oda voltak írva de ezzel csak magamat csaptam be. Nem hittem el,hogy ilyen könnyen túltett rajtam. Teljesen elöntött a düh. Törtem, zúztam a szobámban. Beszélek Armanddal és megmutatom neki a levelet, talán neki lesz pár jó ötlete.

Londonban.....

El sem hiszem hogy holnap van a partynk. Már alig várom, de még azt sem tudom mit kéne felvennem.-felelt Lili miközben az aggodalom ült az arcára.

Maria, tudod még lemondhatjuk a partyt, ha nem tudsz részt venni rajta akkor mit sem ér az egész.

Na azt már nem. Végre én is szórakozni szeretnék. Szeretném túltenni magamat ezen a Robin dolgon és mi lenne rá a legmegfelelőbb? Hát egy egész éjen át tartó party a legjobb barátokkal. Ki nem hagynám. Közben pedig elkezdtem felnevetni amire oly rég nem volt lehetőségem.

Jaj, annyira örülünk, hogy végre visszakaptuk a " vad " énedet. Ne értsd félre de az az éned ami az elmúlt néhány héten volt az minket is lehangolt egy kicsit. Örülünk, hogy visszatértél.

Hát, mi tagadás nekem is hiányzott ez az énem. Na de ne is fecsegjünk tovább hiszem még rengeteg dolgunk van a holnapi nap előtt.

Másnap reggel....

Reggel 8 óra tájékán megébredtem az egyik ok főként az volt, hogy minden rendben zajlik-e a szervezéssel, de mi tagadás az izgalomtól már aludni sem tudtam. Felkeltettem Emilyt ő pedig Lilit és mikor már mindenki " magához tért " lementünk szervezni életünk talán legfontosabb eseményét.

Az egész házban nyüzsögtek az emberek hiszem hol a virágáruslány, hol a dekorációk érkeztek meg szóval kész káosz volt minden. Az egyik kérdés után jött a másik. Hova tegyük az asztalokat? Hány szék legyen egy asztalnál: A virágokkal mit csináljunk? A felesleges bútorokat hova tegyük? És ez ment egész nap. Majd lassacskán minden belelendült.

Az asztalokat az ebédlőbe tegyék, de úgy hogy középen legyen a hosszú asztal és köréje helyezzék a kör asztalokat. Az égőket a bejárati ajtóra is helyezzenek plusz a lépcső korlátjára is tekerjék fel olyan csigalépcső formájában. A kisebb és a nagyobb csokrokat az asztalok közepére és a korlát legaljára is de mindkét oldalára. A vörös szőnyeget a lépcső tetejéről gurítsák le  egyenesen a bejárati ajtóis. Az asztalt a rágcsálnivalókkal és az italokkal pedig a nappaliba.

Mikor már végre kész voltunk mindennel és az óra is elkezdte ütni már az időt hogy itt az ideje készülődni felmentünk mind Emily szobájába és előkerültek a csodaszép ruhák, cipők, fűzők, ékszerek.

Mikor elkészültünk hallottuk, hogy kopogtatnak az ajtón és jönnek a vendégek. Annyira idegesek voltunk, hogy tetszeni fog-e nekik mindaz amit megszerveztünk. Sorra jöttek az emberek majd az inas beszólt  hogy már szinte tele van a ház és eljött az idő hogy mi is megjelenjünk. Elindultunk majd az inas szólította a vendégeket.

Hölgyeim és uraim!

Be szeretném mutatni azt a három fiatal hölgyet akik nélkül ez az " ünnepség "  ma nem valósult volna meg. Remélem jól fognak szórakozni és kellemesen fog telni az itt töltött órájuk. Akkor be is mutatnám az est házigazdáit.

Emily Halder, Lili Evans és Maria Merryweather-t. Megfogtuk egymás kezeit és lesétáltunk. Minden szem ránk szegeződött. Hangosan éljeneztek nekünk. Sorra jöttek oda gratulálni ezért a felejthetetlen party-ért. 

Loveday, Benjamin! Annyira örülök, hogy itt vagytok.

Nem hagytuk volna ki.-felelt Loveday miközben megölelt.

Fantasztikusan néz ki ez a ház és mindezt csak ti csináltátok? Eszméletlen és gyönyörű vagy.

Köszönöm. El se tudjátok hinni mennyi munkába telt.

Couer De Noir. Micsoda meglepetés.

Nem szerettem volna kihagyni életet első önálló party-ját.. Így gondoltam eljövök. De nem baj hog hoztam néhány embert?

Jól tette hogy eljött és dehogy baj, örülök ha sokan látják a munkánkat. A vacsorát később szolgálják fel de vannak rágcsálnivalók a nappaliban és ha nem talál valamit vagy baj van akkor csak szóljon, de most mennem kell még a többi vendéget is üdvözölnöm kell. További jó szórakozást.

Lili, na végre hogy megvagy. Ennyi álarcos ember között alig ismertelek meg. Nem láttad Emily-t?

Sajnos nem,tudod elég nehéz valakit csak a szméről megismerni.

Értem, csak szólj ha találkozol vele.

Rendben..óóó várj csak. Be szeretnélek mutatni az egyik régi ismerősömnek.

Már csak azt vettem észre, hogy előttem áll egy fiú és Lili eltűnik a tömegben.

Nálam vagy egy fejjel lehetett magasabb és mivel álarc volt rajta az arcát nem láttam csak a zölden csillogó szemeit, a dús fekete haját és széles vigyorra húzódó ajkait.

Lili!

Csak beszélgessetek, intett vissza a kezével.

Ezért még komolyan megöllek.-mondtam magamban majd visszafordultam a fiúhoz.

Te biztosan csak Maria lehetsz, Lili már sokat beszélt rólad.

Azt elhiszem, hiszen folyton csak beszél. Nevettem el magam mire ő is nevetett.

Szóóóval, te tudod a nevem én viszont a tiédet nem.

Ó, ne haragudj. Adam vagyok.

Hát üdvözöllek Adam, de nem maradhatok sokáig egy helyen mert sok a vendég akit üdvözölnöm kell.

Megértem én. Láttam ahogyan az arca elfancsarodik.

Akkor majd még biztos hogy összefutunk. Indultam volna de megfogta a kezemet.

De ígérd meg hogy táncolni fogsz velem.- húzta mosolyra a száját.

Hát persze, de most ideje...

óóó, igen, menj csak.

Mikor elengedett elvegyültem a tömegben, de éreztem hogy ez az este nem fog simán eltelni.