Sziasztok!
Annyira sajnálom hogy már egy jó ideje nem hoztam új fejezetet csak mivel a suli is elkezdődött és ez nekem az utolsó évem nem igen lesz időm gépelni......ne haragudjatok...:((
Amint tudok teszek...
puszi nektek...:)))
2012. szeptember 14., péntek
2012. július 4., szerda
Az estnek eljött a vége...:(
Sziasztok, köszönöm az előzőkhöz kapott kommenteket, cserébe itt a következő rész, sajnálom hogy ilyen későn hozom......de túl nagy a meleg és ilyenkor képtelenség gondolkodni....na nem fecsegek.....jó olvasást..:D
31. fejezet
Mindhárman elnevettük magunkat, mert igen csak kevés dolog van amihez a jövendőbeli klán vezetője nem ért és hát nem lehet kihagyni, hogy ne viccelődjünk rajta.
Azért be kell valljam furdal a kíváncsiság, hogy milyen lehet ez a király-tette fel a kérdést Lili, majd az ablakhoz sétált és kinézett London utcáira.
Biztos vagyok benne, hogy kedves, figyelmes, jószívű és a népének csak a legjobbat akarja-válaszolta Emily aki az íróasztalom előtti széken foglalt helyet.
Szerintetek van gyereke? Mert hát ő sem uralkodhat örökké, kell, hogy legyen valaki aki felváltsa.-furdalta a kíváncsiság Mariat és eközben mindhárman egymásra néztek.
Hát nem mernék rá mérget venni, mert hát a királyok ugyebár megkapnak mindent amit csak akarnak beleértve a nőket is. Aki megtetszik nekik azt elveszik feleségül akár beleegyezik az illető, akár nem.-szólt Lili miközben a másik két lány felé fordult.
Meg hát van vagy gyereke vagy nincsen ez nem a mi problémánk, hisz neki kell utódot találnia.- felelt Emily miközben rákönyökölt az íróasztalomra, mert már láthatóan untatta a téma.
Szerintem egy időre függesszük fel ezt a témát, mert nem igazán szóltam Adamnek, hogy eljövök és már biztos keres.
Na de jó, legalább most visszarázódom egy kicsit a partyra - tápászkodott fel Emily az asztaltól.
Visszaindultunk a nappaliba de félúton lefele lépcsőn belefutottuk az emlegetett szamárba.
A lányok csak mosolyogtak és továbbmentek kettesben hagyva Adammel.
Figyelj, tényleg nagyon sajnálom, hogy csak úgy ott hagytalak de nem akartam tovább a padon ücsörögni és a bácsikám is beszélni akart velem....szóóóóval.-vágtam bele a bocsánatkérésbe miközben a jobb kezemmel a lépcső korlátjának dőltem.
Semmi baj, de tényleg-nyíltak tágra a zölden csillogó szemei és látni lehetett, hogy komolyan gondolja.
Akkor jó, de biztos...
Maria.....ha tovább folytatod akkor fogok igazán megharagudni.-nevette el magát miközben ezt mondta.
Hirtelen megfogta a bal kezemet majd megpuszilta és ezt mondta.
Felkérhetem a hölgyet egy táncra?
Egy kicsit elpirultam de remélem nem lehetett nagyon észrevenni. Elmosolyodtam majd pukedliztem. Hát hogyne, ha egy ilyen úri ember kér akkor azt nem lehet visszautasítani.
Levezetett a táncparkettre és elkezdtünk táncolni. Bevallom egy jó darabig táncoltunk de ez egyáltalán nem zavart, majd az inas bejelentette hogy az estnek hamarosan vége és az utolsó tánc következik. Természetesen azt is Adammel táncoltam.
Valaki megragadta a kezemet és elrángatott.
Lili te meg mit művelsz?
Emily szólt, hogy keresselek meg mert most jön a köszöntőnk.
És muszáj volt pont elrángatni??
Sajnálom, majd jóvá teszem de most menjünk fel a lépcsőre, Emily már vár.
Na végre, hol voltatok eddig?
Igen hosszú lenne elmondani.- bökte ki Lili...
Eközben Emily szólt az inasnak hogy mindenkinek adjanak egy pohár pezsgőt.
Emily egy késsel picit megütötte a pohár oldalát és mindenki felénk fordult.
Hölgyeim és uraim a figyelmüket szeretném kérni egy rövid időre.
Kedves családtagok, barátok és közeli ismerősök!
Meg szeretnénk köszönni, hogy eljöttek és velünk ünnepelték meg a karácsonyt, Sajnálatos módon az est végéhez értünk, remélem mindenki jól érezte magát. Most pedig, meg szeretném kérni önöket, hogy koccintsunk erre a csodálatos ünnepre és hogy ilyen szépen összegyűltünk. " Csirió" mindenkinek.
Egyszerre több 100 pezsgőspohár összeérintését lehetett hallani.
Lányok, tavaly karácsonykor nem lehettünk így együtt, de ezt idén bepótoltuk.-Emily szemeibe könnyek szöktek és a haja is kezdett elmenni.
Boldog karácsonyt lányok!
Boldog karácsonyt Emily - mondtuk egyszerre Lilivel.
Hölgyeim és uraim!
Boldog karácsonyt mindenkinek. Remélem jövőre is lehetőségünk lesz ilyen szépen összegyűlni. Mégegyszer köszönjük, hogy eljöttek és vigyázzanak hazafelé.
A nagy tömeg mozgásnak indult és mikor már az utolsó vendég is elment akkor vettük csak észre igazán hogy mekkora rendetlenség maradt utánuk.
Lili, Maria, nekem most nincs erőm neki állni ezt mint kitakarítani, már hulla fáradt vagyok.
Igazad van Emily, ez holnapig megvár minket.-ásítva válaszolt vissza Maria.
Még egyszer Boldog karit csajok. Mindenki felment a saját szobájába és reggelig senkit nem lehetett látni.
Reggel 9 óra.....
A nap sugarai bevilágítottak a szobámba és ez ébresztett fel. Mikor felültem az ágy szélére hatalmas macska jajjal ébredtem. Zúgott a fejem mintha még mindig tartott volna a party. Odasétáltam a tükörhöz és valami katasztrófálisan néztem ki. A szemeim tiszta vérágasak voltak, az arcom fehér volt mint a fal és a hajamról meg nem is beszélve. Szinte már egy bokor volt a fejemen mint sem haj. Minél rövidebb idő alatt próbáltam rendbe tenni magam és lemenni, mert a takarítás még hátra volt.
Lili?? Hogy-hogy már fent vagy? Azt hittem még alszol....
Akartam is, de gondoltam hogy a ház nem teszi rendbe magát így inkább lejöttem takarítani.
Értem és Emily is fent van már?
Igen, ő most a táncparkettet mossa fel, én a nappaliba teszek rendet, te meg menj a konyhába segíteni.
Igenis kapitány...
Ha-ha-ha, nevetett és közben elkezdte söpörni a padlót.
Kemény 3 óra takarítás után végeztünk. Ragyogott az egész ház. A lányokkal a kanapéra huppantunk le és fújtuk ki magunkat.
Istenem még össze is kéne pakolni holnapra- sápítozott Lili.
Nekem semmi erőm sincs hozzá,jelen pillanatban azt sem tudom, hogy fiú vagyok-e vagy lány.
De muszáj csajszi, na gyere felhúzlak....
De Maria......
Hidd el Emily, minél előbb összepakolsz annál hamarabb leszel túl az egészen és utána alhatsz holnap
reggelig...
Na hogy tetszett, írjátok meg chat-en....puszi mindenkinek.....:))))))
31. fejezet
Mindhárman elnevettük magunkat, mert igen csak kevés dolog van amihez a jövendőbeli klán vezetője nem ért és hát nem lehet kihagyni, hogy ne viccelődjünk rajta.
Azért be kell valljam furdal a kíváncsiság, hogy milyen lehet ez a király-tette fel a kérdést Lili, majd az ablakhoz sétált és kinézett London utcáira.
Biztos vagyok benne, hogy kedves, figyelmes, jószívű és a népének csak a legjobbat akarja-válaszolta Emily aki az íróasztalom előtti széken foglalt helyet.
Szerintetek van gyereke? Mert hát ő sem uralkodhat örökké, kell, hogy legyen valaki aki felváltsa.-furdalta a kíváncsiság Mariat és eközben mindhárman egymásra néztek.
Hát nem mernék rá mérget venni, mert hát a királyok ugyebár megkapnak mindent amit csak akarnak beleértve a nőket is. Aki megtetszik nekik azt elveszik feleségül akár beleegyezik az illető, akár nem.-szólt Lili miközben a másik két lány felé fordult.
Meg hát van vagy gyereke vagy nincsen ez nem a mi problémánk, hisz neki kell utódot találnia.- felelt Emily miközben rákönyökölt az íróasztalomra, mert már láthatóan untatta a téma.
Szerintem egy időre függesszük fel ezt a témát, mert nem igazán szóltam Adamnek, hogy eljövök és már biztos keres.
Na de jó, legalább most visszarázódom egy kicsit a partyra - tápászkodott fel Emily az asztaltól.
Visszaindultunk a nappaliba de félúton lefele lépcsőn belefutottuk az emlegetett szamárba.
A lányok csak mosolyogtak és továbbmentek kettesben hagyva Adammel.
Figyelj, tényleg nagyon sajnálom, hogy csak úgy ott hagytalak de nem akartam tovább a padon ücsörögni és a bácsikám is beszélni akart velem....szóóóóval.-vágtam bele a bocsánatkérésbe miközben a jobb kezemmel a lépcső korlátjának dőltem.
Semmi baj, de tényleg-nyíltak tágra a zölden csillogó szemei és látni lehetett, hogy komolyan gondolja.
Akkor jó, de biztos...
Maria.....ha tovább folytatod akkor fogok igazán megharagudni.-nevette el magát miközben ezt mondta.
Hirtelen megfogta a bal kezemet majd megpuszilta és ezt mondta.
Felkérhetem a hölgyet egy táncra?
Egy kicsit elpirultam de remélem nem lehetett nagyon észrevenni. Elmosolyodtam majd pukedliztem. Hát hogyne, ha egy ilyen úri ember kér akkor azt nem lehet visszautasítani.
Levezetett a táncparkettre és elkezdtünk táncolni. Bevallom egy jó darabig táncoltunk de ez egyáltalán nem zavart, majd az inas bejelentette hogy az estnek hamarosan vége és az utolsó tánc következik. Természetesen azt is Adammel táncoltam.
Valaki megragadta a kezemet és elrángatott.
Lili te meg mit művelsz?
Emily szólt, hogy keresselek meg mert most jön a köszöntőnk.
És muszáj volt pont elrángatni??
Sajnálom, majd jóvá teszem de most menjünk fel a lépcsőre, Emily már vár.
Na végre, hol voltatok eddig?
Igen hosszú lenne elmondani.- bökte ki Lili...
Eközben Emily szólt az inasnak hogy mindenkinek adjanak egy pohár pezsgőt.
Emily egy késsel picit megütötte a pohár oldalát és mindenki felénk fordult.
Hölgyeim és uraim a figyelmüket szeretném kérni egy rövid időre.
Kedves családtagok, barátok és közeli ismerősök!
Meg szeretnénk köszönni, hogy eljöttek és velünk ünnepelték meg a karácsonyt, Sajnálatos módon az est végéhez értünk, remélem mindenki jól érezte magát. Most pedig, meg szeretném kérni önöket, hogy koccintsunk erre a csodálatos ünnepre és hogy ilyen szépen összegyűltünk. " Csirió" mindenkinek.
Egyszerre több 100 pezsgőspohár összeérintését lehetett hallani.
Lányok, tavaly karácsonykor nem lehettünk így együtt, de ezt idén bepótoltuk.-Emily szemeibe könnyek szöktek és a haja is kezdett elmenni.
Boldog karácsonyt lányok!
Boldog karácsonyt Emily - mondtuk egyszerre Lilivel.
Hölgyeim és uraim!
Boldog karácsonyt mindenkinek. Remélem jövőre is lehetőségünk lesz ilyen szépen összegyűlni. Mégegyszer köszönjük, hogy eljöttek és vigyázzanak hazafelé.
A nagy tömeg mozgásnak indult és mikor már az utolsó vendég is elment akkor vettük csak észre igazán hogy mekkora rendetlenség maradt utánuk.
Lili, Maria, nekem most nincs erőm neki állni ezt mint kitakarítani, már hulla fáradt vagyok.
Igazad van Emily, ez holnapig megvár minket.-ásítva válaszolt vissza Maria.
Még egyszer Boldog karit csajok. Mindenki felment a saját szobájába és reggelig senkit nem lehetett látni.
Reggel 9 óra.....
A nap sugarai bevilágítottak a szobámba és ez ébresztett fel. Mikor felültem az ágy szélére hatalmas macska jajjal ébredtem. Zúgott a fejem mintha még mindig tartott volna a party. Odasétáltam a tükörhöz és valami katasztrófálisan néztem ki. A szemeim tiszta vérágasak voltak, az arcom fehér volt mint a fal és a hajamról meg nem is beszélve. Szinte már egy bokor volt a fejemen mint sem haj. Minél rövidebb idő alatt próbáltam rendbe tenni magam és lemenni, mert a takarítás még hátra volt.
Lili?? Hogy-hogy már fent vagy? Azt hittem még alszol....
Akartam is, de gondoltam hogy a ház nem teszi rendbe magát így inkább lejöttem takarítani.
Értem és Emily is fent van már?
Igen, ő most a táncparkettet mossa fel, én a nappaliba teszek rendet, te meg menj a konyhába segíteni.
Igenis kapitány...
Ha-ha-ha, nevetett és közben elkezdte söpörni a padlót.
Kemény 3 óra takarítás után végeztünk. Ragyogott az egész ház. A lányokkal a kanapéra huppantunk le és fújtuk ki magunkat.
Istenem még össze is kéne pakolni holnapra- sápítozott Lili.
Nekem semmi erőm sincs hozzá,jelen pillanatban azt sem tudom, hogy fiú vagyok-e vagy lány.
De muszáj csajszi, na gyere felhúzlak....
De Maria......
Hidd el Emily, minél előbb összepakolsz annál hamarabb leszel túl az egészen és utána alhatsz holnap
reggelig...
Na hogy tetszett, írjátok meg chat-en....puszi mindenkinek.....:))))))
2012. június 12., kedd
Régi barátok felbukkanása
Sziasztok! Köszönöm az előző fejezethez kapott kommenteket, cserébe itt az újabb fejezet! Jó olvasást :)
30. fejezet
Vajon hol lehet, mit csinálhat most Robin? Biztos egy "örömlánnyal" van most együtt. Amíg nem nagyon ismertem, Robinról sok mindent beszéltek. Például azt is, hogy sok "örömlány" került már az ágyába, de igazából szerelmes csak egyszer volt. A tragédia az volt, hogy a lányt megölték és Robin ezt soha nem heverte ki. Nem tudom, hogy valaha engem is szeretett-e ennyire, de most már amúgy is mindegy. El kell terelnem róla a figyelmemet. Térj észhez Maria, már nem érzel iránta semmit, verd már ki a fejedből. Bár az agyam ezt utasította a számnak, de a szívem valahogy máshogy érezte. Nem volt kedvem tovább Adamra várni, így inkább bementem a többiekhez. Rengetegen voltak a házunkba, alig lehetett elférni. Majd hallottam ahogyan a bácsikám hív engem.
- Maria, hogy érzed magad? Minden rendben van?
- Persze bácsikám, miért ne lenne?
Csak úgy kérdeztem, de most, hogy ezt megtárgyaltuk, valamit szeretnék veled megbeszélni.
- Igen? és mi lenne az?
- Ne itt, inkább menjünk fel az emeletre, ott nyugodtan beszélhetünk.
- Rendben van, menjünk a szobámba.
- Na miről akartál beszélni velem? - kérdezte Maria 5 perc múlva.
- Néhány napja levelet kaptam, egy nagyon régi kedves barátomtól és eljönne meglátogatni minket.
- Ez nagyszerű bácsikám, de miért mondod úgy mintha baj lenne?
- Mert kérni szeretnék tőled egy óriási szivességet.
- Hallgatlak. Mondjad csak.
- Költözz vissza addig Holdföldére amíg nálunk van.
- Micsoda? - emelte fel a hangját a meglepettségtől és a döbbenettől Maria.
- Kérlek, tudom, hogy sokat kérek, de ígérem megakadályozom, hogy Robin vagy a barátai akár csak megközelítsenek téged, csak kérlek ezt tedd meg nekem.
Nem is tudom, még nem állok készen arra, hogy visszamenjek. Utáltam látni ha a bácsikám köyörög nekem, de erre tényleg nem voltam még felkészülve.
- Rendben. Megértelek én. Rengeteg rossz emléked van ott. Akkor felejtsd is el, butaság volt megkérdezni.
Felállt, lógó orral és szomorúsággal a szemében az ajtóhoz sétált, hogy visszamenjen a többiekhez. A szívem szakadt meg akárhányszor így láttam őt.
- B...bácsikám, várj! Ha ez tényleg ennyire fontos neked akkor megteszem, visszamegyek Holdföldére. De van egy nagyon fontos feltétele ennek. Semmilyen körülmények között nem akarok vele találkozni.
- Ezt majd megoldjuk. Jaj lányom, annyira hálás vagyok. Nagyon köszönöm. Ez sokat jelent nekem.
Odajött és szorosan átölelt én pedig majdnem belefulladtam a szeretetébe.
- Na jólvan, ennyi szerintem elég lesz.
- Jaj bocsáss meg, nem akartalak megfojtani.
- Semmi gond, de most már igazán elárulhatnád hogyan hívják ezt a híres, jó barátodat.
- Még nem is mondtam?
- Hát nem igazán.
- Ó, a neve Edward király. Anglia királya.
- Értem, várj, mi? Király? - mosolyra húzta a száját és egyben meg is lepődött. Honnan vannak neked királyi barátaid bácsikám?
- Már nagyon régről. Edward is ebben a faluba járt nagyon sokszor és gyerekként nagyon jó barátok lettünk. Elhiszed, már 10 éve annak, hogy nem láttam. Kíváncsi vagyok mennyire változott meg. Talán rá se fogok ismerni.
- Azt azért kétlem, ne aggódj minden rendben fog zajlani amíg itt lesznek. Egyébként mikor érkeznek?
- 3 nap múlva.
- 3 nap? És csak most szólsz?
- Nem tudtam, hogy kérjelek meg, hogy gyere velem.
- Most már mindegy. De legalább 3 nap is valami. De a lányok is velem jöhetnek?
- Persze Maria, semmi akadályát nem látom, de nem tudnátok 1 nappal Edward érkezése előtt jönni, hogy fel tudjunk készülni a fogadtatására?
- Dehogynem, hisz tudja bácsikám, semmi akadálya.
- Hahaha...hát akkor rendben. - elindult az ajtó felé de még mondott valamit.
- Köszönet, mindenért.
Mosolyra húztam a számat s közben a bácsikám pedig elhagyta a szobámat. Hhhh...vissza oda ami elől menekülök. Ennél jobb már tényleg nem lehet uram? Még ez is, de legalább adj erőt, hogy túléljem, mármint nem a bácsikám programját, hanem azt a másik gondolt.
Levánszorogtam vissza a többiekhez főként azért, hogy szóljak a lányoknak mire kell számítaniuk.
Mikor közöltem a lányokkal ők annyira nem lepődtek meg mint én, mert mindaddig amíg biztosítják azt, hogy a De Noir fiúk ne jöjjenek a közelünkbe addig nyugodtak leszünk.
- Na és mikor indulunk? - kérdezte érdeklődve Lili.
- Na és mikor indulunk? - kérdezte érdeklődve Lili.
- Nos, a bácsikám azt akarja, hogy a király érkezése előtt 1 nappal érjünk oda, szóval két nap múlva lesz az indulás.
- És azt lehet tudni, hogy meddig akarnak maradni? - felelte Emily tágra nyílt szemekkel.
- Sajnos nem csajok, ki tudja meddig akarnak maradni. Az is lehet, hogy akár hónapokig is vagy ne adj isten évekig.
- És akkor addig nekünk mindvégig ott kell maradnunk amíg ők el nem mennek?
- Ha csak pár napról esetleg hétről van szó akkor igen, de ha évekig maradnak akkor nem fogunk ott maradni.
- Egyébként ha ti el akartok menni akkor ti elmehettek amikor csak akartok, bár én nagyon szeretném ha ott lennétek velem.
- Persze Maria, hisz ez természetes. Veled leszünk mindaddíg amíg azt nem mondod, hogy menjünk el.
- Hidd el, én ilyet soha nem mondanék.
- De most akkor mennyi időre csomagoljunk össze? - szólalt meg Lili.
- Azt nem tudom. Minél több ruhát hozzatok, mert ki tudja mi lesz. Meghát közbe elmehetünk majd ruhát is venni szóval.
- Akkor jó. És mit fogunk csinálni, ha király is megérkezett?
- Hát ha unalmas ember, akkor elszökünk úgy, hogy senki se tudja meg. Elmegyünk majd lovagolni vagy piknikezni egyet.
- Lovaglásról szólva. Emlékeztek amikor Robin soha nem tudott felülni a lóra, folyton csak leesett.
- Hát Lili, ennyiből is látni, hogy nem mindenhez ért az ember.
2012. május 30., szerda
Hírek, meglepetések, hivatlan vendégek....
Sziasztok, meghoztam a következő fejezetet. Remélem tetszeni fog.
29. fejezet
Na végre, hogy megvagy Emily, már égen-földön kerestelek, hol voltál?
Sajnálom Maria, de egyre csak jöttek és jöttek az emberek és egyre többen lettünk. Egyébként miért kerestél?
Csak szólni akartam, hogy Loveday és a bácsikám is itt vannak.
Ez nagyszerű, máris odamegyek és üdvözlöm őket.
Várj, ez még nem minden. Képzeld Couer De Noir is eljött.
Ez most komoly?
Persze, de örülök, hogy itt van, mert vele nincsen bajom csak az egy szem kis fiával.
Na és.....kérdezte Emily majd befejezte mert talán azt hitte hogy amit kérdezni fog attól felhúznám magam.
Szóval, Robin is eljött?
Egy kicsit elült a mosoly az arcomról de nem idegesítettem fel magam ezen.
Szerencsére nincs és nem is akarom, hogy itt legyen.
Figyelj, ezer meg egy srác vár odalent és bármelyik a lábad előtt heverne ha te is azt akarod.
Ami azt illeti Lili nem vesztegette az idejét mert már bemutatott az egyik barátjának.Adamnek hívják.
Tényleg? Na és milyen?
Eddig még sokat nem beszéltünk, de egész normálisnak látszik.
Ó, nézd ott vannak Benjaminék, menjünk oda.
Hát mire várunk?
Loveday, Benjamin úgy örülök, hogy eljöttetek na meg persze Couer De Noir. Ön hogy-hogy eljött? Úgy tudtam nem a partyzás híve.
Gondoltam eljövök az első önálló partytokra.
És a fia is eljön?-kérdezte Emily
Emily!!-mondta szinte suttogva Maria de a pillantása szinte szikrákat szórt és ezt más is észrevette.
Nem tudom, hogy Robinnak mik a tervei de megítélésem szerint nem hiszem hogy eljön.
Hááá.....-sóhajtott Maria hiszen egy hatalmas kő esett le a szívéről.
Nos, most hogy mindent megtárgyaltunk én elmegyek körülnézni hogy minden rendben van-e. Megfordultam és a tömeg szinte elnyelt. Annyi álarcos embert én még életemben nem láttam. Egy részről kicsit ijesztő de egyben mókás is volt. Akiket meghívtunk mind ismertem de most így hogy álarc volt rajtuk talán néhányat ha felismertem.
Ó, elnézést nem figyeltem a lábam elé. Bambaságom miatt még bele is mentem valakibe.
Semmi gond, már kezdem megszokni.
A hangjából ítélve nagyon hasonlított valakire de hirtelen nem jutott eszembe hogy honnan is.
M..Maria, te vagy az?
Adam?
Hát ismét összefutottunk.
Kicsi volt az esélye, hogy ne és hogy érzed magad?
Jól, nagyon jól szórakozom. Nem akarsz esetleg inni valamit.
Am....am.... ami azt illeti szívesen.
Akkor várj itt én hozok valamit.
Persze, csak siess mert kezdek megszomjazni.
Lassan körbefordultam, hogy kit ismerhetek még fel és észrevettem hogy valaki a távolban folyamatosan engem néz. Gondoltam odamegyek és megismerkedem vele amíg Adam vissza nem ér.
Heló, én Maria vagyok Maria Merryweather. Javíts ki ha tévedek de nem engem néztél, mert ha esetleg mellettem vagy mögöttem néztél valakit akkor mosd meg és itt helyben elsüllyedek. Háá... nevette el magát az idegen férfi.
Igen.
Mit igen? -meredtem rá.
Valóban éztelek.
Értem és megtudhatom, hogy ki vagy vagy esetleg ismerjük már egymást?
Részben, de én egy nagyon régi személy vagyok az életedben.
Egy nagyon régi? Mivel álarc volt rajta semmit sem láttam az arcából és nem tudtam ki lehetett az. Tippem az Robin volt de ő nincs is itt.
Ne vedd sértésnek de az egyik barátom már vár szóval én inkább most mennék..
Hát hogyne...menj csak.
Maria, meghoztam az italod.
Heló, én Adam vagyok.
Heló.
Adam várta, hogy megmondja mi a neve és mi tagadás én is kíváncsi voltam.
Na igen, Maria nem sétálunk egy kicsit a kertben?
De, persze. Amúgy is rám férne egy kis friss levegő.
Viszlát. Miközben a kert felé indultunk éreztem a hátamon a tekintetét de nem volt bátorságom hátra fordulni.
Ki volt ez a fura férfi?- tette fel az első kérdését szinte habozás nélkül Adam.
Megmondom őszintén, hogy még én sem tudom.
De neked csak bemutatkozott, nem?
Csak annyit mondott egy régi személy az életemből.
Értem. em akarsz egy kicsit mesélni magadról?
Sok mindent nem kell. Én is Londonból valósi voltam de apám halála után Holdföldére mentem a bácsikámhoz. Ott ismerkedtem meg Robinnal akivel nagyon jó volt a viszonyunk de az egyik nap úgy összevesztünk, hogy a lányokkal együtt visszajöttem Londonba.
Nem lehetett könnyű neked.Az én szüleim is meghaltak de annak jó pár éve már.
Attól hogy testben nincsenek mellettünk lélekben mindig velünk vannak.Ezt sose felejtsd el.
Rendben van, de ha nem haragszol néhány percre magadra hagylak mert meg kell keresnem a barátaimat akikkel idejöttem nehogy lerészegedjenek.
Persze, menj csak én addig itt megvárlak.
Mikor végre egyedül maradtam elmerengtem egy kicsit, hogy végre találtam egy olyas valakit aki megért engem.
Na, hogy tetszett?????
29. fejezet
Na végre, hogy megvagy Emily, már égen-földön kerestelek, hol voltál?
Sajnálom Maria, de egyre csak jöttek és jöttek az emberek és egyre többen lettünk. Egyébként miért kerestél?
Csak szólni akartam, hogy Loveday és a bácsikám is itt vannak.
Ez nagyszerű, máris odamegyek és üdvözlöm őket.
Várj, ez még nem minden. Képzeld Couer De Noir is eljött.
Ez most komoly?
Persze, de örülök, hogy itt van, mert vele nincsen bajom csak az egy szem kis fiával.
Na és.....kérdezte Emily majd befejezte mert talán azt hitte hogy amit kérdezni fog attól felhúznám magam.
Szóval, Robin is eljött?
Egy kicsit elült a mosoly az arcomról de nem idegesítettem fel magam ezen.
Szerencsére nincs és nem is akarom, hogy itt legyen.
Figyelj, ezer meg egy srác vár odalent és bármelyik a lábad előtt heverne ha te is azt akarod.
Ami azt illeti Lili nem vesztegette az idejét mert már bemutatott az egyik barátjának.Adamnek hívják.
Tényleg? Na és milyen?
Eddig még sokat nem beszéltünk, de egész normálisnak látszik.
Ó, nézd ott vannak Benjaminék, menjünk oda.
Hát mire várunk?
Loveday, Benjamin úgy örülök, hogy eljöttetek na meg persze Couer De Noir. Ön hogy-hogy eljött? Úgy tudtam nem a partyzás híve.
Gondoltam eljövök az első önálló partytokra.
És a fia is eljön?-kérdezte Emily
Emily!!-mondta szinte suttogva Maria de a pillantása szinte szikrákat szórt és ezt más is észrevette.
Nem tudom, hogy Robinnak mik a tervei de megítélésem szerint nem hiszem hogy eljön.
Hááá.....-sóhajtott Maria hiszen egy hatalmas kő esett le a szívéről.
Nos, most hogy mindent megtárgyaltunk én elmegyek körülnézni hogy minden rendben van-e. Megfordultam és a tömeg szinte elnyelt. Annyi álarcos embert én még életemben nem láttam. Egy részről kicsit ijesztő de egyben mókás is volt. Akiket meghívtunk mind ismertem de most így hogy álarc volt rajtuk talán néhányat ha felismertem.
Ó, elnézést nem figyeltem a lábam elé. Bambaságom miatt még bele is mentem valakibe.
Semmi gond, már kezdem megszokni.
A hangjából ítélve nagyon hasonlított valakire de hirtelen nem jutott eszembe hogy honnan is.
M..Maria, te vagy az?
Adam?
Hát ismét összefutottunk.
Kicsi volt az esélye, hogy ne és hogy érzed magad?
Jól, nagyon jól szórakozom. Nem akarsz esetleg inni valamit.
Am....am.... ami azt illeti szívesen.
Akkor várj itt én hozok valamit.
Persze, csak siess mert kezdek megszomjazni.
Lassan körbefordultam, hogy kit ismerhetek még fel és észrevettem hogy valaki a távolban folyamatosan engem néz. Gondoltam odamegyek és megismerkedem vele amíg Adam vissza nem ér.
Heló, én Maria vagyok Maria Merryweather. Javíts ki ha tévedek de nem engem néztél, mert ha esetleg mellettem vagy mögöttem néztél valakit akkor mosd meg és itt helyben elsüllyedek. Háá... nevette el magát az idegen férfi.
Igen.
Mit igen? -meredtem rá.
Valóban éztelek.
Értem és megtudhatom, hogy ki vagy vagy esetleg ismerjük már egymást?
Részben, de én egy nagyon régi személy vagyok az életedben.
Egy nagyon régi? Mivel álarc volt rajta semmit sem láttam az arcából és nem tudtam ki lehetett az. Tippem az Robin volt de ő nincs is itt.
Ne vedd sértésnek de az egyik barátom már vár szóval én inkább most mennék..
Hát hogyne...menj csak.
Maria, meghoztam az italod.
Heló, én Adam vagyok.
Heló.
Adam várta, hogy megmondja mi a neve és mi tagadás én is kíváncsi voltam.
Na igen, Maria nem sétálunk egy kicsit a kertben?
De, persze. Amúgy is rám férne egy kis friss levegő.
Viszlát. Miközben a kert felé indultunk éreztem a hátamon a tekintetét de nem volt bátorságom hátra fordulni.
Ki volt ez a fura férfi?- tette fel az első kérdését szinte habozás nélkül Adam.
Megmondom őszintén, hogy még én sem tudom.
De neked csak bemutatkozott, nem?
Csak annyit mondott egy régi személy az életemből.
Értem. em akarsz egy kicsit mesélni magadról?
Sok mindent nem kell. Én is Londonból valósi voltam de apám halála után Holdföldére mentem a bácsikámhoz. Ott ismerkedtem meg Robinnal akivel nagyon jó volt a viszonyunk de az egyik nap úgy összevesztünk, hogy a lányokkal együtt visszajöttem Londonba.
Nem lehetett könnyű neked.Az én szüleim is meghaltak de annak jó pár éve már.
Attól hogy testben nincsenek mellettünk lélekben mindig velünk vannak.Ezt sose felejtsd el.
Rendben van, de ha nem haragszol néhány percre magadra hagylak mert meg kell keresnem a barátaimat akikkel idejöttem nehogy lerészegedjenek.
Persze, menj csak én addig itt megvárlak.
Mikor végre egyedül maradtam elmerengtem egy kicsit, hogy végre találtam egy olyas valakit aki megért engem.
Na, hogy tetszett?????
2012. május 26., szombat
Fontos......:)
Sziasztok. Ne haragudjatok, hogy már egy ideje egyik blogomra sem tettem új fejezeteket de mivel itt az év vége bele kell húzni a jó jegyekért. Ígérem hogy jövő héten mind a két blogomra hozom a frisset. Azt még nem tudom, hogy hétköznap vagy hétvégén de az biztos hogy jövő héten új fejezetek mindkét blogomra.
Köszi a megértéseteket. Puszi....
Köszi a megértéseteket. Puszi....
2012. május 3., csütörtök
A nagy nap...
Sziasztok, meghoztam a következő fejezet. Bocsi a sok késedelemért....
28. fejezet
28. fejezet
Miközben olvastam a levelet nem hittem a szememnek azt hittem csak rosszul látok, de nem. Próbáltam áltatni magamat azzal, hogy nem azok a szavak vannak a papíron amik oda voltak írva de ezzel csak magamat csaptam be. Nem hittem el,hogy ilyen könnyen túltett rajtam. Teljesen elöntött a düh. Törtem, zúztam a szobámban. Beszélek Armanddal és megmutatom neki a levelet, talán neki lesz pár jó ötlete.
Londonban.....
El sem hiszem hogy holnap van a partynk. Már alig várom, de még azt sem tudom mit kéne felvennem.-felelt Lili miközben az aggodalom ült az arcára.
Maria, tudod még lemondhatjuk a partyt, ha nem tudsz részt venni rajta akkor mit sem ér az egész.
Na azt már nem. Végre én is szórakozni szeretnék. Szeretném túltenni magamat ezen a Robin dolgon és mi lenne rá a legmegfelelőbb? Hát egy egész éjen át tartó party a legjobb barátokkal. Ki nem hagynám. Közben pedig elkezdtem felnevetni amire oly rég nem volt lehetőségem.
Jaj, annyira örülünk, hogy végre visszakaptuk a " vad " énedet. Ne értsd félre de az az éned ami az elmúlt néhány héten volt az minket is lehangolt egy kicsit. Örülünk, hogy visszatértél.
Hát, mi tagadás nekem is hiányzott ez az énem. Na de ne is fecsegjünk tovább hiszem még rengeteg dolgunk van a holnapi nap előtt.
Másnap reggel....
Reggel 8 óra tájékán megébredtem az egyik ok főként az volt, hogy minden rendben zajlik-e a szervezéssel, de mi tagadás az izgalomtól már aludni sem tudtam. Felkeltettem Emilyt ő pedig Lilit és mikor már mindenki " magához tért " lementünk szervezni életünk talán legfontosabb eseményét.
Az egész házban nyüzsögtek az emberek hiszem hol a virágáruslány, hol a dekorációk érkeztek meg szóval kész káosz volt minden. Az egyik kérdés után jött a másik. Hova tegyük az asztalokat? Hány szék legyen egy asztalnál: A virágokkal mit csináljunk? A felesleges bútorokat hova tegyük? És ez ment egész nap. Majd lassacskán minden belelendült.
Az asztalokat az ebédlőbe tegyék, de úgy hogy középen legyen a hosszú asztal és köréje helyezzék a kör asztalokat. Az égőket a bejárati ajtóra is helyezzenek plusz a lépcső korlátjára is tekerjék fel olyan csigalépcső formájában. A kisebb és a nagyobb csokrokat az asztalok közepére és a korlát legaljára is de mindkét oldalára. A vörös szőnyeget a lépcső tetejéről gurítsák le egyenesen a bejárati ajtóis. Az asztalt a rágcsálnivalókkal és az italokkal pedig a nappaliba.
Mikor már végre kész voltunk mindennel és az óra is elkezdte ütni már az időt hogy itt az ideje készülődni felmentünk mind Emily szobájába és előkerültek a csodaszép ruhák, cipők, fűzők, ékszerek.
Mikor elkészültünk hallottuk, hogy kopogtatnak az ajtón és jönnek a vendégek. Annyira idegesek voltunk, hogy tetszeni fog-e nekik mindaz amit megszerveztünk. Sorra jöttek az emberek majd az inas beszólt hogy már szinte tele van a ház és eljött az idő hogy mi is megjelenjünk. Elindultunk majd az inas szólította a vendégeket.
Hölgyeim és uraim!
Be szeretném mutatni azt a három fiatal hölgyet akik nélkül ez az " ünnepség " ma nem valósult volna meg. Remélem jól fognak szórakozni és kellemesen fog telni az itt töltött órájuk. Akkor be is mutatnám az est házigazdáit.
Emily Halder, Lili Evans és Maria Merryweather-t. Megfogtuk egymás kezeit és lesétáltunk. Minden szem ránk szegeződött. Hangosan éljeneztek nekünk. Sorra jöttek oda gratulálni ezért a felejthetetlen party-ért.
Loveday, Benjamin! Annyira örülök, hogy itt vagytok.
Nem hagytuk volna ki.-felelt Loveday miközben megölelt.
Fantasztikusan néz ki ez a ház és mindezt csak ti csináltátok? Eszméletlen és gyönyörű vagy.
Köszönöm. El se tudjátok hinni mennyi munkába telt.
Couer De Noir. Micsoda meglepetés.
Nem szerettem volna kihagyni életet első önálló party-ját.. Így gondoltam eljövök. De nem baj hog hoztam néhány embert?
Jól tette hogy eljött és dehogy baj, örülök ha sokan látják a munkánkat. A vacsorát később szolgálják fel de vannak rágcsálnivalók a nappaliban és ha nem talál valamit vagy baj van akkor csak szóljon, de most mennem kell még a többi vendéget is üdvözölnöm kell. További jó szórakozást.
Lili, na végre hogy megvagy. Ennyi álarcos ember között alig ismertelek meg. Nem láttad Emily-t?
Sajnos nem,tudod elég nehéz valakit csak a szméről megismerni.
Értem, csak szólj ha találkozol vele.
Rendben..óóó várj csak. Be szeretnélek mutatni az egyik régi ismerősömnek.
Már csak azt vettem észre, hogy előttem áll egy fiú és Lili eltűnik a tömegben.
Nálam vagy egy fejjel lehetett magasabb és mivel álarc volt rajta az arcát nem láttam csak a zölden csillogó szemeit, a dús fekete haját és széles vigyorra húzódó ajkait.
Lili!
Csak beszélgessetek, intett vissza a kezével.
Ezért még komolyan megöllek.-mondtam magamban majd visszafordultam a fiúhoz.
Te biztosan csak Maria lehetsz, Lili már sokat beszélt rólad.
Azt elhiszem, hiszen folyton csak beszél. Nevettem el magam mire ő is nevetett.
Szóóóval, te tudod a nevem én viszont a tiédet nem.
Ó, ne haragudj. Adam vagyok.
Hát üdvözöllek Adam, de nem maradhatok sokáig egy helyen mert sok a vendég akit üdvözölnöm kell.
Megértem én. Láttam ahogyan az arca elfancsarodik.
Akkor majd még biztos hogy összefutunk. Indultam volna de megfogta a kezemet.
De ígérd meg hogy táncolni fogsz velem.- húzta mosolyra a száját.
Hát persze, de most ideje...
óóó, igen, menj csak.
Mikor elengedett elvegyültem a tömegben, de éreztem hogy ez az este nem fog simán eltelni.
2012. április 8., vasárnap
Fontos hír....:D
Sziasztok, A Harry Potteres blogomat töröltem mert nem láttam értelmét mivel alig írtam rá, DE nyitottam egy másik blogot egy szabadabb témával kapcsolatban ahol szárnyalhat a fantázia. Nos remélem tetszeni fog és ígérem, hogy nem fogom elhanyagolni egyik blogomat sem. Remélem sokan meglátogatjátok azt az oldalamat is.
Cím: katherinaparkerelete.blogspot.com
Na hajrá.......=DDD
Cím: katherinaparkerelete.blogspot.com
Na hajrá.......=DDD
2012. április 7., szombat
Ezen változtatni kell....
Sziasztok!
Meghoztam a következő fejezetet, sajnálom, hogy ennyit késtem vele.
27. fejezet
Szegény lányt mennyi minden sújtja, mikor lesz már nyugta neki? - kérdezte a férjétől Loveday.
Azt sajnos nem tudom, magának kell rátalálnia a helyes útra, ebben mi nem segíthetünk neki.
Bárcsak ne lenne igazad. - sóhajtott Loveday.
Igen, bár ne.
Most el kell intéznem valami fontosat, amire Maria megkért, hamarosan itthon leszek.
De várj! Mégis hová mész? - kapott a felesége keze után Benjamin.
Azt most hosszú lenne elmondanom, de nincs már rá időm. Ígérem mindent meg fogsz tudni, amint eljön az ideje. Csak bízz bennem!
Benjamin egy kis hezitálás után, de válaszolt. Ilyet nem is kell kérned. Na de most menj.
Köszönöm Drágám, ígérem sietek. Felszállt a hintóra és eltűnt az erdőben a szőke hajú szépség.
Remélem, hogy Robin végre észbekap, ha elolvassa a levelet, mert ha nem, esküszöm, hogy én fogom megölni.
Mikor megérkeztünk, bementem a várba és Robin szobája felé vettem az irányt.
Bekopogtattam, mire válaszolt, hogy bemehetek, de sajnos nem egyedül volt.
Ó.....drága nővérkém. Minek köszönhetem a látogatásodat? - felelt gúnyosan Robin.
Legszívesebben leordítottam volna a fejét, de tűrtőztettem magam, mert a barátai is ott voltak.
Robin, beszélnem kell veled!
És mi akadályoz meg ebben?
De négyszemközt, ha lehet.
Asszem az nem fog összejönni, mert most fontosabb dolgom is van és ha nem bánod.
Ó....dehogyis nem, ha most azonnal nem beszélhetünk, elmondom a barátaidnak a gyerekkorod legnagyobb titkát.
Robin arcáról eltűntek a gúnyosság csúfos jelei. Nem mered megtenni.
Csak folytasd ezt a viselkedést velem szemben és akkor majd meglátod.
A szemei szinte szikrákat szórtak és szinte lángolt a dühtől, mikor nagynehezen, de kiküldte a srácokat a szobájából.
De sokáig tartott. - felelt idegesen Loveday.
Na idefigyelj nővérkém, ha mégegyszer ez előfordul, akkor ne várd meg míg találkozunk.
Na, itt tört el a mécses Lovedaynél is. Pedig elég nehéz felidegesíteni őt, hiszen természetellenesen jószívű.
Most jól nyisd ki a füled öcskös, mert csak egyszer fogom elmondani. Velem ilyen hangon te nem beszélhetsz, jóval idősebb vagyok nálad, tapasztaltabb, ha mégegyszer ilyen módban mersz hozzám szólni, esküszöm, hogy bezáratlak a várbörtönbe és nem érdekel az, hogy te vagy az örökös, mert ha apánk tudomást szerez róla biztos mellém fog állni és helyeselni fogja azt, amit szánok neked. Világos??
Mint a nap. - felelte szemrebbenés nélkül Robin.
Visszatérve oda, azért jöttem, hogy átadjak neked valamint, de bevallom, hogy legszívesebben oda se adnám, de mivel egy tisztaszívű lány kért meg rá, így megteszem. Nem tudom, hogy tudod-e, de a lányok ma reggel visszaindultak Londonba és egy bizonyos személy megkért adjak át neked valamit.
Ha Maria küldte akkor inkább oda se add.
De oda fogom adni, akár tetszik akár nem.
Úgysem fogom elolvasni, akkor meg kár az egészért.
Hogy lett belőled ilyen naív ember? Régebben teljesen más voltál, öröm volt veled lenni, most meg fennhéjázó és beképzelt lettél, szinte rád se ismerni.
Most azért jöttél, hogy kioktass.....mert ha igen akkor kösz azt nem kell, ugyanis itt bőven megkapom.
Eszemben sincs kioktatni téged, lehet, hogy itt az ideje, hogy távozzak.
Hát igen, eljött az idő.
Loveday az asztalhoz sétált és odatette le Maria levelét, majd az ajtó felé indult, de még mielőtt kiment volna rajta ezt mondta.
Már értem, hogy Maria mit látott benned régebben, hiszen ő azt is látta benned amit más soha. Ő az életét is odaadta volna, csak hogy téged megmentsen és tőled az a hála, hogy az első alkalommal jött pletyka hallatán már nem bízol benne.
Maria őszinte, becsületes, bátor, de ami a legfontosabb, hogy tisztaszívű, de ha te nem látod meg a kincset amit szinte az orrod előtt hever, akkor meg sem érdemled azt.
Loveday kilépett az ajtón és távolodott öccse szobájától.
Robinban szinte minden érzés felgyülemlett: harag, düh....de egyben csalódottság is. Tényleg ilyen nagy mértékben megváltozott volna?
De ezt még az örkökös sem tudta megválaszolni.
Ki kell szellőztetnem a fejemet, el kell hagynom a várat. Elindult az erdő felé és órákig nem hallották hírét.
Lassacskán Loveday is hazaérkezett és teljesen feldúlt formában talált rá a férje.
Szívem, veled meg mi történt?
Szívem, veled meg mi történt?
Összevesztem az öcsémmel.
Na jó, én vagyok az utolsó aki mindenről tudomást szerez, gyere üljünk le és mesélj el mindent az elejéről.
Rendben van, de meg kell ígérned, hogy amit hallani fogsz soha senkinek nem fogod elmondani.
Persze drágám, az életem árán se.
Szóval, Maria adott egy levelet, hogy adjam oda Robinnak. El is mentem hozzá, de mostanában teljesen megváltozott. A modora és a viselkedése...nem tudom mi lelte. Már az elején összevesztem vele és olyanokat vágtam a fejéhez, amit mostanra már megbántam. Eleinte azt mondta ne is hagyjam ott a levelet, mert úgysem fogja elolvasni, de én mégis otthagytam és csak reménykedni tudok, hogy elolvassa.
Megértelek, mostanában tényleg változott az a fiú.
Na de most ne törődjünk vele ennyit, menjünk fel a szobába és pihenjük ki magunkat.
Éjféltájt Robin is visszakeveredett a szobájába.
Az ablakhoz ment és leült a kipárnázott kis részre és szó szerint szemezett a levéllel. Nem tudta, hogy elolvassa vagy ne, mert mindig meggondolta magát.
De a kíváncsisága győzött, mint mindig. Felvette a levelet, a kandallóhoz sétált, leült a fotelbe és felbontotta a levelet.
---------------------------------------------------------------------------------------------------------------
2012. március 10., szombat
Ha ennek nem így kell történnie, a sors majd tesz róla
Sziasztok, meghoztam a következő fejezetet. Sajnálom, hogy nem írtam a múlt héten. Na nem fecsegek tovább, jó olvasást.
26. fejezet
Lányok, nem maradhatnék most egyedül egy kicsit? Ez az egész Robin dolog meg minden.
Persze Maria, de szólj ha kell valami vagy csak beszéli akarsz valakivel.-válaszolt Lili.
Rendben van.
Mielőtt még el nem felejtem, csomagolj be időben a holnapi úthoz.-szólalt meg Emily.
Persze, nem felejtem el. Na, jó éjt lányok.
Neked is Maria.
Miután a lányok elhagyták a szobámat teljesen egyedül maradtam. Nem akartam a kastélyban maradni. Megfogtam a naplómat és halkan kiosontam a kastélyból. A hátsó ajtón mentem ki mert a bejárati ajtó felől van a bácsikám és Loveday szobájának az ablaka és nem kockáztathatom, hogy lebukjak és visszazavarjanak a szobámba. A kastély mögött sétáltam és egy olyan 10 perc után felsétáltam egy dombra amin egy pad volt amit fák vettek körbe és égőkkel volt megvilágítva. Odasétáltam, ráültem a padra, keresztbe tettem a lábamat és kinyitottam a naplómat. Tekintetem a tájra tévedt és észrevettem, hogy innen még jobban kivehető volt a De Noir vár. A várban még világítottak a fények és Robin szobája sem volt épp sötét tehát még ő is fent volt.
Bárcsak meg tudna nekem valaha is bocsátani.
A tekintetem visszatévedt a naplómra és írni kezdtem.
Kedves Naplóm!
Hirtelen azt sem tudom mit mondjak el neked hiszen vagy egy millió dolgot szeretnék veled közölni. Eljöttem Londonból és visszajöttem Holdföldére, hogy kivételesen most én könyörögjek Robin bocsánatáért. Eddig még csak egyszer beszéltem vele de akkor sem mentem semmire. És a legrosszabb az, hogy többet már nem tudok vele beszélni, mert holnap visszautazunk Londonba, mert a karácsonyi bulink ideje is eljött. Nem is tudom szinte, hogy a mi történetünk Robinnal milyen is valójában. Hasonlíthatnám a Rómeó és Júliához de az egy kicsit már történet. Őket a szüleik tiltották egymástól.
A kifejezés szavai.....mi lett volna ha...külön-külön csak puszta szavak, de együtt képesek ott visszhangzani az ember fejében egy életen át.
Mi lett volna ha, vajon mi. Sohasem tudhatjuk. Nem tudhatom, hogy alakult az élete, de ha amit akkor érzett igaz szerelem volt, akkor sosem késő.
Ha igaz volt akkor, miért ne lenne igaz most is?
Csupán bátorságra van szüksége, hogy a szívére hallgasson.
Nem tudom milyen szerelem volt akkor Júliáé, olyan amiért mindent eldob az ember, olyan amiért az óceánt is átszeli de szeretném hinni ha egyszer engem is megtalál egy ilyen, lesz bátorságom elfogadni. Ha ő akkor nem is fogadhatta el, kíváom hogy egy nap találja meg újra.
Ha nem lett volna közöttünk az a veszekedés és most nem lenne az a fájdalom akkor nem az lennék aki most vagyok. Az érzelmek csak megnehezítik az életet, ezért könnyebb nélkülük.
Akármikor mikor szomorú voltam, emlékeztettem magamat arra, hogy milyen jó, hogy vagy nekem. Kár, hogy most már ezt nem mondhatom.
Szeretlek téged Robin De Noir, de nem várhatok rád örökké, mert rád várni olyan mint esőre várni aszályban:.... hasztalan és időrabló....
Holnap visszautazom Londonba de még előtte meg kell tennem egy olyan dolgot amit már most megbántam.
Ennyi lett volna amit most mondani szerettem volna. A következő alkalommal szerintem szomorúbb dolgokról fogsz tudomást szerezni.
Becsuktam a Naplót és felálltam. Rápillantottam még a várra majd visszaindultam a szobámba.
Miután becsuktam a szobám ajtaját a naplómat az asztalra tettem majd én is nyugovóra tértem.
Reggel.....
Korán fent voltam olyan fél 8 körül, mert volt még néhány összepakolni valóm és meg kellett írnom még valamit.
Bepakoltam a ruhákat az utazótáskába, a cipőket a ládába és az ékszereket az ékszerdobozba. Mikor végeztem leültem az asztalhoz, elővettem egy papírt, megfogtam egy tollat és bár akaratom ellenére is de írni kezdtem.
Robin!
Nem tudom, hogyan fog érinteni téged ez a levél, de tudd, hogy nekem ezt fájdalmas volt megírni.
Nem mondom azt, hogy szakítani akarok, mert nem is voltunk együtt vagy legalábbis én ezt nem így éreztem, inkább szüntessük meg a köztünk lévő kapcsolatot. Talán a sors nem akarja azt, hogy mi együtt legyünk, de ha mégis akkor biztos, hogy még találkozni fogunk.
Ismerkedjünk meg más emberekkel, iktassunk be más kapcsolatokat és felejtsük el egymást. Hagyjuk élni a másikat. De azt tudd,hogy barátként mindig szeretni foglak és örökké a szívemben leszel.
Vigyázz magadra!
Maria
Beletettem a levelet egy borítékba, megfogtam a holmijaimat és még egyszer körbenéztem a szobámban mert kitudja mennyi idő elteltével jövök megint vissza. Kiléptem és becsuktam a szobám ajtaját és lementem a többiekhez.
Maria csak hogy megvagy, miden rendben van?-kérdezte Loveday
Persze.-válaszoltam egy kicsit rekedt hangon.
Hát akkor jól van. Digweed, kérem tegye fel a hintóra a lányok csomagjait.
Máris asszonyom.
Emily, Lili nagyon örülök, hogy itt voltatok és gyertek gyakrabban. Remélem jól éreztétek magatokat.
Mi tartozunk neked köszönettel Loveday. Annyi mindent tettetek értünk amiért nagyon hálásak vagyunk és megígérem, hogy többször jövünk majd látogatóba.-felelt Emily
Loveday megölelte a két lányt majd ők ketten kimentek a hintóhoz.
Nos Mariám, látom a dolgok nem rendeződtek. Csak idő kell hozzá.
Semmi baj Loveday, én már túl vagyok ezen. Ha megkérlek átadod ezt a levelet Robinnak.
Átadtam a levelet és reménykedtem benne, hogy ez így jó lesz, hogy nem bánok meg semmit.
Persze drágám, ma úgy is át kell mennem apámhoz akkor majd odaadom neki.
Köszönöm szépen. ÓÓ és persze holnap várlak a partynkra titeket..
Ki nem hagynánk. Átölelt és adott egy puszit a homlokomra.
Jaj Maria, leszel te valaha boldog?-kérdezte a bácsikám.
Törekszem rá. Na de most már menünk kell.
Kimentem a lányokhoz. Felszálltunk a hintóra és elindultunk. A bácsikám és Loveday a kastély előtt állva integettek és várták amíg a hintó teljesen el nem tűnik.
A pad ami a kastély mögött volt és ahol Maria megírta a Naplóját....
Na, hogy tetszett???? Írjátok majd meg.
puszi Mariana..:D
26. fejezet
Lányok, nem maradhatnék most egyedül egy kicsit? Ez az egész Robin dolog meg minden.
Persze Maria, de szólj ha kell valami vagy csak beszéli akarsz valakivel.-válaszolt Lili.
Rendben van.
Mielőtt még el nem felejtem, csomagolj be időben a holnapi úthoz.-szólalt meg Emily.
Persze, nem felejtem el. Na, jó éjt lányok.
Neked is Maria.
Miután a lányok elhagyták a szobámat teljesen egyedül maradtam. Nem akartam a kastélyban maradni. Megfogtam a naplómat és halkan kiosontam a kastélyból. A hátsó ajtón mentem ki mert a bejárati ajtó felől van a bácsikám és Loveday szobájának az ablaka és nem kockáztathatom, hogy lebukjak és visszazavarjanak a szobámba. A kastély mögött sétáltam és egy olyan 10 perc után felsétáltam egy dombra amin egy pad volt amit fák vettek körbe és égőkkel volt megvilágítva. Odasétáltam, ráültem a padra, keresztbe tettem a lábamat és kinyitottam a naplómat. Tekintetem a tájra tévedt és észrevettem, hogy innen még jobban kivehető volt a De Noir vár. A várban még világítottak a fények és Robin szobája sem volt épp sötét tehát még ő is fent volt.
Bárcsak meg tudna nekem valaha is bocsátani.
A tekintetem visszatévedt a naplómra és írni kezdtem.
Kedves Naplóm!
Hirtelen azt sem tudom mit mondjak el neked hiszen vagy egy millió dolgot szeretnék veled közölni. Eljöttem Londonból és visszajöttem Holdföldére, hogy kivételesen most én könyörögjek Robin bocsánatáért. Eddig még csak egyszer beszéltem vele de akkor sem mentem semmire. És a legrosszabb az, hogy többet már nem tudok vele beszélni, mert holnap visszautazunk Londonba, mert a karácsonyi bulink ideje is eljött. Nem is tudom szinte, hogy a mi történetünk Robinnal milyen is valójában. Hasonlíthatnám a Rómeó és Júliához de az egy kicsit már történet. Őket a szüleik tiltották egymástól.
A kifejezés szavai.....mi lett volna ha...külön-külön csak puszta szavak, de együtt képesek ott visszhangzani az ember fejében egy életen át.
Mi lett volna ha, vajon mi. Sohasem tudhatjuk. Nem tudhatom, hogy alakult az élete, de ha amit akkor érzett igaz szerelem volt, akkor sosem késő.
Ha igaz volt akkor, miért ne lenne igaz most is?
Csupán bátorságra van szüksége, hogy a szívére hallgasson.
Nem tudom milyen szerelem volt akkor Júliáé, olyan amiért mindent eldob az ember, olyan amiért az óceánt is átszeli de szeretném hinni ha egyszer engem is megtalál egy ilyen, lesz bátorságom elfogadni. Ha ő akkor nem is fogadhatta el, kíváom hogy egy nap találja meg újra.
Ha nem lett volna közöttünk az a veszekedés és most nem lenne az a fájdalom akkor nem az lennék aki most vagyok. Az érzelmek csak megnehezítik az életet, ezért könnyebb nélkülük.
Akármikor mikor szomorú voltam, emlékeztettem magamat arra, hogy milyen jó, hogy vagy nekem. Kár, hogy most már ezt nem mondhatom.
Szeretlek téged Robin De Noir, de nem várhatok rád örökké, mert rád várni olyan mint esőre várni aszályban:.... hasztalan és időrabló....
Holnap visszautazom Londonba de még előtte meg kell tennem egy olyan dolgot amit már most megbántam.
Ennyi lett volna amit most mondani szerettem volna. A következő alkalommal szerintem szomorúbb dolgokról fogsz tudomást szerezni.
Becsuktam a Naplót és felálltam. Rápillantottam még a várra majd visszaindultam a szobámba.
Miután becsuktam a szobám ajtaját a naplómat az asztalra tettem majd én is nyugovóra tértem.
Reggel.....
Korán fent voltam olyan fél 8 körül, mert volt még néhány összepakolni valóm és meg kellett írnom még valamit.
Bepakoltam a ruhákat az utazótáskába, a cipőket a ládába és az ékszereket az ékszerdobozba. Mikor végeztem leültem az asztalhoz, elővettem egy papírt, megfogtam egy tollat és bár akaratom ellenére is de írni kezdtem.
Robin!
Nem tudom, hogyan fog érinteni téged ez a levél, de tudd, hogy nekem ezt fájdalmas volt megírni.
Nem mondom azt, hogy szakítani akarok, mert nem is voltunk együtt vagy legalábbis én ezt nem így éreztem, inkább szüntessük meg a köztünk lévő kapcsolatot. Talán a sors nem akarja azt, hogy mi együtt legyünk, de ha mégis akkor biztos, hogy még találkozni fogunk.
Ismerkedjünk meg más emberekkel, iktassunk be más kapcsolatokat és felejtsük el egymást. Hagyjuk élni a másikat. De azt tudd,hogy barátként mindig szeretni foglak és örökké a szívemben leszel.
Vigyázz magadra!
Maria
Beletettem a levelet egy borítékba, megfogtam a holmijaimat és még egyszer körbenéztem a szobámban mert kitudja mennyi idő elteltével jövök megint vissza. Kiléptem és becsuktam a szobám ajtaját és lementem a többiekhez.
Maria csak hogy megvagy, miden rendben van?-kérdezte Loveday
Persze.-válaszoltam egy kicsit rekedt hangon.
Hát akkor jól van. Digweed, kérem tegye fel a hintóra a lányok csomagjait.
Máris asszonyom.
Emily, Lili nagyon örülök, hogy itt voltatok és gyertek gyakrabban. Remélem jól éreztétek magatokat.
Mi tartozunk neked köszönettel Loveday. Annyi mindent tettetek értünk amiért nagyon hálásak vagyunk és megígérem, hogy többször jövünk majd látogatóba.-felelt Emily
Loveday megölelte a két lányt majd ők ketten kimentek a hintóhoz.
Nos Mariám, látom a dolgok nem rendeződtek. Csak idő kell hozzá.
Semmi baj Loveday, én már túl vagyok ezen. Ha megkérlek átadod ezt a levelet Robinnak.
Átadtam a levelet és reménykedtem benne, hogy ez így jó lesz, hogy nem bánok meg semmit.
Persze drágám, ma úgy is át kell mennem apámhoz akkor majd odaadom neki.
Köszönöm szépen. ÓÓ és persze holnap várlak a partynkra titeket..
Ki nem hagynánk. Átölelt és adott egy puszit a homlokomra.
Jaj Maria, leszel te valaha boldog?-kérdezte a bácsikám.
Törekszem rá. Na de most már menünk kell.
Kimentem a lányokhoz. Felszálltunk a hintóra és elindultunk. A bácsikám és Loveday a kastély előtt állva integettek és várták amíg a hintó teljesen el nem tűnik.
Na, hogy tetszett???? Írjátok majd meg.
puszi Mariana..:D
2012. február 26., vasárnap
Tedd azt ami helyes
Sziasztok, itt a következő fejezet. Köszönöm az előzőkhöz írt kommenteket. Nos jó olvasást.
puszi...
25. fejezet
Másnap reggel.....
Az éjszaka katasztrofálisan telt. Alig tudtam aludni. Folyton azon rágódtam mit és hogyan mondok Robinnak. Elég korán keltem fel, mondhatjuk úgy, hogy a Nappal együtt. Felöltöztem és halkan lesétáltam a bejárat elé. Se a bácsikám, Loveday vagy a lányok sem voltak még fent. Enni sem tudtam, mert olyan görcsbe volt a hasam, hogy még egy falat sem ment volna le a torkomon. Kimentem az istállóhoz, felnyergeltem egy hófehér, gyönyörű lovat és elindultam a De Noir vár felé. Az erdő szinte még aludt. A nap sugarai szinte még alig érintették a fák lombjait. Egyetlen állatot sem lehetett még látni. Nagyjából negyed óra lovaglás után megérkeztem. A szívem egyre gyorsabban kezdett el verni és mintha pillangók lettek volna a hasamban. Levegőt venni is alig bírtam. Kikötöttem a lovat nem messze a vártól, mert nem akartam, hogy bárki is meglássa. Remegő léptekkel indultam a fekete köpenyes emberek közé. Velünk ellentétben a De Noir-okra jellemző volt, hogy már hajnalok-hajnalán fent vannak, de reménykedtem benne, hogy a kis " örökös " inkább még alszik. Bementem a várba aztán az egyik lépcsősoron le a másikon fel, a 3. szoba mellett kanyarodni jobbra és végül a folyosó végén a szembeálló ajtó. Nyújtottam a kezemet a kilincs felé aztán visszahúztam majd nagy bátorság és beléptem. Halkan nyitottam az ajtót és gyorsan be is csuktam, hogy senki se vegyen észre. Isten adta szerencse volt, mert Robin még aludt. Odasétáltam az ágya mellé és leültem egy székre. Hosszú percekig figyeltem ahogyan alszik és forgolódik össze-vissza. Ekkor rájöttem, hogy hogyan tehettem ezt vele? Hogyan engedhettem el egy ilyen férfit? Bárcsak meg nem történté tehetném ezt az egészet. Végigsimítottam a kezemet a karján és annyi idő utá jó volt végre úgy hozzáérni, hogy most kivételesen nem ő ragadott meg engem.
Nem tudom megtenni, egyszerűen képtelen vagyok a szemébe nézni.- suttogtam olyan halkan, hogy lehetőleg ne hallja meg és ne keljen fel.
Felálltam a székből és lábujjhegyre állva indultam az ajtó felé. Már éppen csak néhány centi választott el a kijárattól mikor halkan de mégis hallhatóan megreccsent alattam a talaj. Ledermedtem, mert Robinnak iszonyat jó a hallása, ugye a vadászathoz ez elengedhetetlen. Halkan levegőt vettem és hátranéztem, hogy még mindig az ágyába van-e.
De nem volt ott.
Jesszus, most mit csináljak?-suttogtam. Szinte már lábujjhegyen futottam az ajtó felé és mikor a kilincshez akartam nyúlni megijedtem. Egy hang amit annyira szeretek most megszólalt.
Te mit keresel itt?- szólt egy olyan dühös hang amit még nem is hallottam tőle.
Lassan megfordultam és próbáltam kerülni a tekintetét. De csak ugyanaz a kérdés jött.
Miért jöttél ide?- ugyanazon a dühös hangon.
Csak beszélni szerettem volna veled.
És mégis miről ha szabad tudnom?
Kettőnkről.
Na ez jó, halljuk most milyen mesét akarsz kitalálni?
Nézd, most nem akarok hazudni neked, az igazat akarom mondani. Tudom, hogy semmi okod hinni nekem, de kérlek hallgass meg.
Mint ahogy te szoktál engem? Egyáltalán minek jöttél vissza? Várj, nem is akarom tudni és most tűnj el a szobámból mielőtt olyat teszek amit magam is megbánok.
Mit mondtál?
Azt, hogy tűnj el innen, máris.
Hogy képzeled, hogy így beszélsz velem, nem vagyok az egyik kis " lotyód " a sok közül akikkel mint tudjuk mit csinálsz. Bezzeg nekem elsőre meg kellett bocsátanom a te ostobaságaid miatt, de tudod mit hazudtam neked Londonban. Soha nem jártam Tylerrel és nem is szeretnék, csak azért mondtam, hogy elgyere Londonból. De miután eljöttél rájöttem, hogy valami hiányzik, mintha nem lenne meg a lelkem egy része.
És ezt most el kellene hinnem?
Ami azt illeti reménykedtem benne. Figyelj Robin, én nekem nem szokásom hazudni. Nagyon ritkán fordul elő és csak a legvégső esetben szoktam csinálni. Kérlek Robin higgy nekem. Soha nem voltam Tylerrel én csak téged szeretlek.
Nem tudok hinni neked Maria, sajnálom.
Persze, mit is hittem, hogy idejövök és majd hinni fogsz nekem? Már látom, hogy hatalmas hiba volt. De te sem vagy tökéletes. Én nem tudom, hogy te valaha is szerettél engem, mert nem tudok olvasni a gondolataidba, de egyszer sem mutattad ki a szeretetedet. Folyton csak kiabáltál és veszekedtél velem és még te kérded miért nem hittem neked Londonban? Talán azért mert ott csak mondanod kellett valamit, hogy higgyek neked. De amikor te eljöttél én meg hülye jöttem utánad egyszerre. Nem is tudom mit hittem. El akartam jönni és megmondani az igazságot , ahogyan te azt sosem teszed. Na mindegy. Csak azt akartam, hogy ezt tudd. Szerintem itt az ideje, hogy menjek.
Megfordultam és indultam az ajtó felé.
Ezzel most azt akarod mondani, hogy én soha-semmit sem mondok el neked?-kérdezte tágra nyílt szemekkel Robin.
Pontosan, eltaláltad.
De egyet azért jegyezz meg Robin. Néhányszor elléphetnél a tükör elöl, hogy felmérd a kárt amit minden lépésednél magad mögött hagysz.
Megfogtam a kilincset és kijöttem a szobájából. Egy percet sem bírtam már a várban eltölteni, gyorsan kijöttem a várból, megkerestem a lovamat és visszaindultam Holdszállásra. Az úton próbáltam elfelejteni az előbb történteket de alig pár percre sikerült. Mikor hazaértem már mindenki fent volt.
Maria, te meg hol voltál?- kérdezte aggódóan Loveday.
Robinnál jártam és beszéltem vele.
Na, hogy ment?-kérdezte Emily.
Eredményt nem értem el.
Emily, Lili gyertek velem, beszélnem kell veletek.
Persze Maria.
Felmentünk a szobámba és " mesélni " kezdtem.
Mi történt Robinnal?
Nos, elmondtam neki, hogy hazudtam, nem voltam Tyler barátnője, de sajnos nem hitte el. Próbáltam meggyőzni de nem ment. Folyton csak azt hajtogatta, hogy nem tud bízni bennem.
És most mit akarsz tenni?- felelt rekedt hangon Lili.
Bevallom, őszintén nem tudom. De a karácsonyi partyra is vissza kéne menni
Hát igen.- válaszolt Emily.
Akkor csináljuk azt, hogy holnap délután visszamegyünk és a party után meg eldöntöd mit akarsz csinálni.-szólt Lili.
Az ablakhoz sétáltam és rápillantottam a De Noir várra.
Rendben van, holnap visszamegyünk.
Lili és Emily egymásra néztek majd megszólaltak.
Hidd el ez így jobb lesz.
Na, hogy tetszett...
puszi Mariana...:D
puszi...
25. fejezet
Másnap reggel.....
Az éjszaka katasztrofálisan telt. Alig tudtam aludni. Folyton azon rágódtam mit és hogyan mondok Robinnak. Elég korán keltem fel, mondhatjuk úgy, hogy a Nappal együtt. Felöltöztem és halkan lesétáltam a bejárat elé. Se a bácsikám, Loveday vagy a lányok sem voltak még fent. Enni sem tudtam, mert olyan görcsbe volt a hasam, hogy még egy falat sem ment volna le a torkomon. Kimentem az istállóhoz, felnyergeltem egy hófehér, gyönyörű lovat és elindultam a De Noir vár felé. Az erdő szinte még aludt. A nap sugarai szinte még alig érintették a fák lombjait. Egyetlen állatot sem lehetett még látni. Nagyjából negyed óra lovaglás után megérkeztem. A szívem egyre gyorsabban kezdett el verni és mintha pillangók lettek volna a hasamban. Levegőt venni is alig bírtam. Kikötöttem a lovat nem messze a vártól, mert nem akartam, hogy bárki is meglássa. Remegő léptekkel indultam a fekete köpenyes emberek közé. Velünk ellentétben a De Noir-okra jellemző volt, hogy már hajnalok-hajnalán fent vannak, de reménykedtem benne, hogy a kis " örökös " inkább még alszik. Bementem a várba aztán az egyik lépcsősoron le a másikon fel, a 3. szoba mellett kanyarodni jobbra és végül a folyosó végén a szembeálló ajtó. Nyújtottam a kezemet a kilincs felé aztán visszahúztam majd nagy bátorság és beléptem. Halkan nyitottam az ajtót és gyorsan be is csuktam, hogy senki se vegyen észre. Isten adta szerencse volt, mert Robin még aludt. Odasétáltam az ágya mellé és leültem egy székre. Hosszú percekig figyeltem ahogyan alszik és forgolódik össze-vissza. Ekkor rájöttem, hogy hogyan tehettem ezt vele? Hogyan engedhettem el egy ilyen férfit? Bárcsak meg nem történté tehetném ezt az egészet. Végigsimítottam a kezemet a karján és annyi idő utá jó volt végre úgy hozzáérni, hogy most kivételesen nem ő ragadott meg engem.
Nem tudom megtenni, egyszerűen képtelen vagyok a szemébe nézni.- suttogtam olyan halkan, hogy lehetőleg ne hallja meg és ne keljen fel.
Felálltam a székből és lábujjhegyre állva indultam az ajtó felé. Már éppen csak néhány centi választott el a kijárattól mikor halkan de mégis hallhatóan megreccsent alattam a talaj. Ledermedtem, mert Robinnak iszonyat jó a hallása, ugye a vadászathoz ez elengedhetetlen. Halkan levegőt vettem és hátranéztem, hogy még mindig az ágyába van-e.
De nem volt ott.
Jesszus, most mit csináljak?-suttogtam. Szinte már lábujjhegyen futottam az ajtó felé és mikor a kilincshez akartam nyúlni megijedtem. Egy hang amit annyira szeretek most megszólalt.
Te mit keresel itt?- szólt egy olyan dühös hang amit még nem is hallottam tőle.
Lassan megfordultam és próbáltam kerülni a tekintetét. De csak ugyanaz a kérdés jött.
Miért jöttél ide?- ugyanazon a dühös hangon.
Csak beszélni szerettem volna veled.
És mégis miről ha szabad tudnom?
Kettőnkről.
Na ez jó, halljuk most milyen mesét akarsz kitalálni?
Nézd, most nem akarok hazudni neked, az igazat akarom mondani. Tudom, hogy semmi okod hinni nekem, de kérlek hallgass meg.
Mint ahogy te szoktál engem? Egyáltalán minek jöttél vissza? Várj, nem is akarom tudni és most tűnj el a szobámból mielőtt olyat teszek amit magam is megbánok.
Mit mondtál?
Azt, hogy tűnj el innen, máris.
Hogy képzeled, hogy így beszélsz velem, nem vagyok az egyik kis " lotyód " a sok közül akikkel mint tudjuk mit csinálsz. Bezzeg nekem elsőre meg kellett bocsátanom a te ostobaságaid miatt, de tudod mit hazudtam neked Londonban. Soha nem jártam Tylerrel és nem is szeretnék, csak azért mondtam, hogy elgyere Londonból. De miután eljöttél rájöttem, hogy valami hiányzik, mintha nem lenne meg a lelkem egy része.
És ezt most el kellene hinnem?
Ami azt illeti reménykedtem benne. Figyelj Robin, én nekem nem szokásom hazudni. Nagyon ritkán fordul elő és csak a legvégső esetben szoktam csinálni. Kérlek Robin higgy nekem. Soha nem voltam Tylerrel én csak téged szeretlek.
Nem tudok hinni neked Maria, sajnálom.
Persze, mit is hittem, hogy idejövök és majd hinni fogsz nekem? Már látom, hogy hatalmas hiba volt. De te sem vagy tökéletes. Én nem tudom, hogy te valaha is szerettél engem, mert nem tudok olvasni a gondolataidba, de egyszer sem mutattad ki a szeretetedet. Folyton csak kiabáltál és veszekedtél velem és még te kérded miért nem hittem neked Londonban? Talán azért mert ott csak mondanod kellett valamit, hogy higgyek neked. De amikor te eljöttél én meg hülye jöttem utánad egyszerre. Nem is tudom mit hittem. El akartam jönni és megmondani az igazságot , ahogyan te azt sosem teszed. Na mindegy. Csak azt akartam, hogy ezt tudd. Szerintem itt az ideje, hogy menjek.
Megfordultam és indultam az ajtó felé.
Ezzel most azt akarod mondani, hogy én soha-semmit sem mondok el neked?-kérdezte tágra nyílt szemekkel Robin.
Pontosan, eltaláltad.
De egyet azért jegyezz meg Robin. Néhányszor elléphetnél a tükör elöl, hogy felmérd a kárt amit minden lépésednél magad mögött hagysz.
Megfogtam a kilincset és kijöttem a szobájából. Egy percet sem bírtam már a várban eltölteni, gyorsan kijöttem a várból, megkerestem a lovamat és visszaindultam Holdszállásra. Az úton próbáltam elfelejteni az előbb történteket de alig pár percre sikerült. Mikor hazaértem már mindenki fent volt.
Maria, te meg hol voltál?- kérdezte aggódóan Loveday.
Robinnál jártam és beszéltem vele.
Na, hogy ment?-kérdezte Emily.
Eredményt nem értem el.
Emily, Lili gyertek velem, beszélnem kell veletek.
Persze Maria.
Felmentünk a szobámba és " mesélni " kezdtem.
Mi történt Robinnal?
Nos, elmondtam neki, hogy hazudtam, nem voltam Tyler barátnője, de sajnos nem hitte el. Próbáltam meggyőzni de nem ment. Folyton csak azt hajtogatta, hogy nem tud bízni bennem.
És most mit akarsz tenni?- felelt rekedt hangon Lili.
Bevallom, őszintén nem tudom. De a karácsonyi partyra is vissza kéne menni
Hát igen.- válaszolt Emily.
Akkor csináljuk azt, hogy holnap délután visszamegyünk és a party után meg eldöntöd mit akarsz csinálni.-szólt Lili.
Az ablakhoz sétáltam és rápillantottam a De Noir várra.
Rendben van, holnap visszamegyünk.
Lili és Emily egymásra néztek majd megszólaltak.
Hidd el ez így jobb lesz.
Na, hogy tetszett...
puszi Mariana...:D
2012. február 22., szerda
Fordul a kocka
Sziasztok, sajnálom, hogy ennyit késtem a fejezettel cserébe a hétvégén is hozok egyet :D Na nem fecsegek tovább csak annyit mondok jó olvasást.
puszi mindenkinek...:D
24. fejezet
Robin arca megfeszült és hirtelen megkomolyodott.
Sam, ne húzzál fel, most a legkevésbé akarok arról a nő személyről beszélni, hagyj végre békén.-kiabálta Robin.
Jól van-jól van én csak azt mondom, hogy nem mindig előnyös hinni a nőknek.
Sam, kifelé a szobámból, most.
De Robin.
Menj...
Sóhajtott egyet majd kilépett az ajtón.
Mikor végre egyedül maradtam egy kicsit elgondolkodtam azon amit Loveday és Sam mondott. Vajon tényleg igazuk volt azzal kapcsolatban, hogy nem kellett volna otthagynom Mariat? A szívem azt mondja menjek vissza érte, de az agyam pont az ellenkezőjét akarja. Ő nem hisz Marianak, azt akarja hogy szenvedjen egy kicsit.
Mivel dönteni nem tudtam a következőre jutottam. Várok még néhány napot aztán meglátom mi lesz.
Londonban......
Annyira sajnálom szegény Mariat, jó végül is ő mondott hazugságot Robinnak, de ezért képes volt itt hagyni őt? Ennyiből is látszik, hogy a nőket teljesen lebecsülik a férfiak.-mondta Lili.
Emily, te neked mi a véleményed Robinról?
Hát...amíg Holdföldén voltunk nem nagyon volt alkalmam megismerni de amit biztosan tudok az az hogy akit szeret azért kiáll. Nagyon sokat megtesz másokért, de a hibája talán az, hogy könnyedén elhisz dolgokat legyen az hazugság vagy igazság.
Sajnos ebben teljesen igazad van.
Maria, úr isten, kijöttél a szobádból, mi történt? Jól vagy?
Ami azt illeti még nem valami fényesen.
Úgy örülök, hogy végre itt vagy közöttünk, nem vagy éhes, nem kérsz valamit?-kérdezgette Lili Mariat.
Kérnék egy szívességet. Szólnátok az inasnak, hogy állítsa elő a hintót.
Mégis miért, hova akarsz menni?
Elmegyek Holdföldére és tisztázom a dolgokat Robinnal.
Ezt nem tartom valami jó ötletnek, mi van akkor ha nem fog hinni neked vagy a legrosszabb esetben kidob a várból.
Nem érdekel beszélnem kell vele.
Hát te tudod, de akkor Emilyvel mi is veled megyünk.
Nem szükséges ha nem akartok.
Dehogynem. -felelte Lili.
Rendben van, akkor pakoljatok össze 1-2 napra aztán a bejárat előtt találkozunk.
15 perc múlva.....
Akkor indulhatuk lányok?
Persze, de Maria ez biztos, hogy jó ötlet?
Teljesen Emily.
Akkor jó.
Az inas felpakolta a csomagokat a hintóra és már el is indultunk.
Holdföldén......
Digweed, a mai posta megérkezett?
Persze kisasszony, az asztalra tettem.
Köszönöm.
Loveday drágám, mi a terved mára?-kérdezte Benjamin.
Talán átmegyek apámhoz, mert beszélnem kell az öcsém fejével.
Miért, mi van vele?
ÁÁÁ...semmi különös, de szerintem most már megyek.
Szívem, nincs már ehhez kicsit késő?
Nem maradok olyan sokáig és Digweed is velem jön, na de most már megyek. Egy gyors puszit nyomott férje szájára és indult volna mikor valami eszébe jutott.
Jaj, drágám és ha hazajöttem valamit mondanom kell.
Aztán gyorsan kiviharzott az ajtón. Már szálltam volna fel a hintóra mikor valami zajra lettem figyelmes.
Digweed kié az a hintó, csak mert egyenesen idejön.
Sajnálom asszonyom, de nem tudom.
Mikor a hintó ideért és a kocsis kinyitotta az ajtót teljesen ledöbbentem.
Te jó ég, Maria, Emily és Lili jaj de örülök nektek. De mi szél hozott ide? Na de gyertek be Benjamin nagyon fog nektek örülni.
Drágám nézd kik jöttek.
Maria, futott oda hozzám a bácsikám, hogy megölelhessen.
Hát ti meg hogy kerültök ide?
Hiányoztatok és gondoltuk eljövünk egy kicsit látogatóba.
Hát ez nagyon jó, de nem vagytok éhesek, elég hosszú lehetett az út.
Én az vagyok-felelt elsőnek Lili.
Ami azt illeti én is megéheztem az úton-válaszolt Emily.
Na és te Maria?
Köszönöm, de én most nem tudnék enni, nagyon elfáradtam, inkább felmegyek és lefekszem ha nem baj.
Persze, hogy nem drágám, pihend ki magad.
Akkor jó találkozunk holnap.
Elindultam fel a régi szobámhoz és mikor benyitottam minden ugyan úgy volt mint mikor elmentem. Semmi sem változott. Mikor az ablakhoz sétáltam, hogy kinézzek rajta valaki kopogott az ajtón.
Igen?
Maria beszélhetek veled egy kicsit?
Persze Loveday, gyere beljebb.
Tudod, Robin mindent elmesélt mikor beszéltem vele, de mond hogy ez az egész nem igaz.
Persze, hogy nem Loveday, azt csak azért mondtam neki, mert dühös voltam rá, azt akartam hogy neki is fájjon. Tudtam, hogy Tylerrel nincs valami jóba ezért hazudtam azt neki, hogy összejöttem vele.
De ugye biztos, hogy nincs közted és közte semmi?
100%-ig biztos lehetsz benne.
Hála istennek, most megkönnyebbültem. De akkor hogy hogy most itt vagytok?
Azért jöttem vissza, hogy mindent elmondjak Robinnak és a lányok pedig elkísértek. El kell mondanom neki, hogy szeretem.
Ennek nagyon örülök, de nem lesz könnyű dolgod. Mikor tegnap beszéltem vele nagyon dühös volt rád, azt mondta nem is akar látni többé.
Tudom nem lesz könnyű, de mit veszíthetek vele, ennél rosszabb már nem lehet.
Ki tudja, bármi megtörténhet, de egy tanácsot fogadj meg, mond el tiszta szívedből, hogy mit érzel, lehet hogy az elején még dühös lesz rád, de adj neki időt.
Köszönöm Loveday.
Nincs mit, de hagylak aludni. Adott egy puszit a homlokomra és elment.
Bebújtam az ágyamba és elgondolkodtam azon, hogy a holnapi nap nem lesz egyszerű.
Sajnálom, hogy rövid lett , de most csak ennyire futotta, talán majd hétvégén..
puszi Mariana..:D
puszi mindenkinek...:D
24. fejezet
Robin arca megfeszült és hirtelen megkomolyodott.
Sam, ne húzzál fel, most a legkevésbé akarok arról a nő személyről beszélni, hagyj végre békén.-kiabálta Robin.
Jól van-jól van én csak azt mondom, hogy nem mindig előnyös hinni a nőknek.
Sam, kifelé a szobámból, most.
De Robin.
Menj...
Sóhajtott egyet majd kilépett az ajtón.
Mikor végre egyedül maradtam egy kicsit elgondolkodtam azon amit Loveday és Sam mondott. Vajon tényleg igazuk volt azzal kapcsolatban, hogy nem kellett volna otthagynom Mariat? A szívem azt mondja menjek vissza érte, de az agyam pont az ellenkezőjét akarja. Ő nem hisz Marianak, azt akarja hogy szenvedjen egy kicsit.
Mivel dönteni nem tudtam a következőre jutottam. Várok még néhány napot aztán meglátom mi lesz.
Londonban......
Annyira sajnálom szegény Mariat, jó végül is ő mondott hazugságot Robinnak, de ezért képes volt itt hagyni őt? Ennyiből is látszik, hogy a nőket teljesen lebecsülik a férfiak.-mondta Lili.
Emily, te neked mi a véleményed Robinról?
Hát...amíg Holdföldén voltunk nem nagyon volt alkalmam megismerni de amit biztosan tudok az az hogy akit szeret azért kiáll. Nagyon sokat megtesz másokért, de a hibája talán az, hogy könnyedén elhisz dolgokat legyen az hazugság vagy igazság.
Sajnos ebben teljesen igazad van.
Maria, úr isten, kijöttél a szobádból, mi történt? Jól vagy?
Ami azt illeti még nem valami fényesen.
Úgy örülök, hogy végre itt vagy közöttünk, nem vagy éhes, nem kérsz valamit?-kérdezgette Lili Mariat.
Kérnék egy szívességet. Szólnátok az inasnak, hogy állítsa elő a hintót.
Mégis miért, hova akarsz menni?
Elmegyek Holdföldére és tisztázom a dolgokat Robinnal.
Ezt nem tartom valami jó ötletnek, mi van akkor ha nem fog hinni neked vagy a legrosszabb esetben kidob a várból.
Nem érdekel beszélnem kell vele.
Hát te tudod, de akkor Emilyvel mi is veled megyünk.
Nem szükséges ha nem akartok.
Dehogynem. -felelte Lili.
Rendben van, akkor pakoljatok össze 1-2 napra aztán a bejárat előtt találkozunk.
15 perc múlva.....
Akkor indulhatuk lányok?
Persze, de Maria ez biztos, hogy jó ötlet?
Teljesen Emily.
Akkor jó.
Az inas felpakolta a csomagokat a hintóra és már el is indultunk.
Holdföldén......
Digweed, a mai posta megérkezett?
Persze kisasszony, az asztalra tettem.
Köszönöm.
Loveday drágám, mi a terved mára?-kérdezte Benjamin.
Talán átmegyek apámhoz, mert beszélnem kell az öcsém fejével.
Miért, mi van vele?
ÁÁÁ...semmi különös, de szerintem most már megyek.
Szívem, nincs már ehhez kicsit késő?
Nem maradok olyan sokáig és Digweed is velem jön, na de most már megyek. Egy gyors puszit nyomott férje szájára és indult volna mikor valami eszébe jutott.
Jaj, drágám és ha hazajöttem valamit mondanom kell.
Aztán gyorsan kiviharzott az ajtón. Már szálltam volna fel a hintóra mikor valami zajra lettem figyelmes.
Digweed kié az a hintó, csak mert egyenesen idejön.
Sajnálom asszonyom, de nem tudom.
Mikor a hintó ideért és a kocsis kinyitotta az ajtót teljesen ledöbbentem.
Te jó ég, Maria, Emily és Lili jaj de örülök nektek. De mi szél hozott ide? Na de gyertek be Benjamin nagyon fog nektek örülni.
Drágám nézd kik jöttek.
Maria, futott oda hozzám a bácsikám, hogy megölelhessen.
Hát ti meg hogy kerültök ide?
Hiányoztatok és gondoltuk eljövünk egy kicsit látogatóba.
Hát ez nagyon jó, de nem vagytok éhesek, elég hosszú lehetett az út.
Én az vagyok-felelt elsőnek Lili.
Ami azt illeti én is megéheztem az úton-válaszolt Emily.
Na és te Maria?
Köszönöm, de én most nem tudnék enni, nagyon elfáradtam, inkább felmegyek és lefekszem ha nem baj.
Persze, hogy nem drágám, pihend ki magad.
Akkor jó találkozunk holnap.
Elindultam fel a régi szobámhoz és mikor benyitottam minden ugyan úgy volt mint mikor elmentem. Semmi sem változott. Mikor az ablakhoz sétáltam, hogy kinézzek rajta valaki kopogott az ajtón.
Igen?
Maria beszélhetek veled egy kicsit?
Persze Loveday, gyere beljebb.
Tudod, Robin mindent elmesélt mikor beszéltem vele, de mond hogy ez az egész nem igaz.
Persze, hogy nem Loveday, azt csak azért mondtam neki, mert dühös voltam rá, azt akartam hogy neki is fájjon. Tudtam, hogy Tylerrel nincs valami jóba ezért hazudtam azt neki, hogy összejöttem vele.
De ugye biztos, hogy nincs közted és közte semmi?
100%-ig biztos lehetsz benne.
Hála istennek, most megkönnyebbültem. De akkor hogy hogy most itt vagytok?
Azért jöttem vissza, hogy mindent elmondjak Robinnak és a lányok pedig elkísértek. El kell mondanom neki, hogy szeretem.
Ennek nagyon örülök, de nem lesz könnyű dolgod. Mikor tegnap beszéltem vele nagyon dühös volt rád, azt mondta nem is akar látni többé.
Tudom nem lesz könnyű, de mit veszíthetek vele, ennél rosszabb már nem lehet.
Ki tudja, bármi megtörténhet, de egy tanácsot fogadj meg, mond el tiszta szívedből, hogy mit érzel, lehet hogy az elején még dühös lesz rád, de adj neki időt.
Köszönöm Loveday.
Nincs mit, de hagylak aludni. Adott egy puszit a homlokomra és elment.
Bebújtam az ágyamba és elgondolkodtam azon, hogy a holnapi nap nem lesz egyszerű.
Sajnálom, hogy rövid lett , de most csak ennyire futotta, talán majd hétvégén..
puszi Mariana..:D
2012. február 11., szombat
Egy ajándék ami segített megkönnyíteni a lelkem.
Sziasztok, meghoztam a következő fejezet, remélem tetszeni fog. Köszönöm az előzőkhöz írt kommenteket. Na nem is fecsegek tovább csak annyit mondok jó olvasást.
23. fejezet
Robin ezt nem mondod komolyan, még a vak is látja, hogy Maria hazudott neked. Arra nem gondoltál, hogy csak azért mondta, hogy otthagyd Londont és ő végre egyedül lehessen? Miért akarsz hinni neki ilyen könnyen? Máskor mindig átláttál rajta amikor hazudik. Miért nem látod ezt be?
Mert nincs mit Loveday.-kelt ki magából Robin.
Te semmit sem tudsz a nőkről. Nem tudod mire vagyunk képesek csak azért, hogy elérjük azt amit akarunk.
Hiába próbálsz győzködni nővérkém, de a döntésemen nem vagyok hajlandó változtatni. A témát pedig most lezárom, nem akarok hallani róla többet.
Sóhajtottam egyet majd megszólaltam.- Rendben van Robin, ahogy jónak látod. Felálltam és indultam az ajtó felé, mert beláttam, hogy ma már nem tudok beszélni a fejével.
Loveday, mielőtt elfelejtem.
Tessék Robin.
Ha lehetséges erről senkinek se szólj, nem akarom, hogy bárki is megtudja.
Ettől nem kell tartanod öcsikém. Még láttam ahogy Robin az ablakhoz áll és sóhajt egyet, majd kiléptem szobájának ajtaján.
Jaj Istenem, hogy ilyen nehéz legyen meggyőzni valakit.
Lesétáltam a hosszú lépcsősorokon majd kiértem a vár elé ahol Digweed várt a hintóval. Már szálltam volna fel mikor valaki a nevemet kiabálta.
Loveday, lányom már mész is?- kérdezte az apám.
Sajnos igen, nem tudok tovább maradni.
Várj lányom, csak még egy kérdés. Robi elmondta neked, hogy miért ilyen dühös?
Legszívesebben elmondtam volna az egészet az apánknak de az eskühöz kötött a szavam.
Sajnos nem apám, nekem sem mondott semmit, pár nap múlva csak elmondja, de most már tényleg mennem kell, nem maradhatok. Viszlát apám.- felszálltam a hintóra és Digweed utasítást adott a lovaknak és már indultunk is.
Szervusz lányom.- válaszolt vissza az apám.
Londonban......
Kétlem, hogy Maria kijönne a szobájából.-szólt Emily.
Ha jobban belegondolunk egy ideig szerintem nem is fogjuk látni.- válaszolt vissza Lili.
Figyelj Em, most nem akarok udvariatlan leni, hogy felhozom ezt a témát de mi lesz most így a karácsonyi partyval, hiszen a meghívók egy részét már elküldtük.
Nem-nem, igazad van. A partyt mindenhogyan meg kell tartanunk, mert már csak 3 nap van addig és már nem mondhatjuk le.
De Mariaval mit csinálunk, ő biztos nem fog eljönni.
Tény, hogy nemet fog mondani, de azért megkérdezem.
Jól van Em, én addig beszélek a szakáccsal, hogy milyen menüvel akar előrukkolni.
Lili bement a konyhába én pedig felsétáltam Mariahoz.
Miért kell a szerelemnek mindig ennyire fájnia?-kérdeztem magamba.
" kopp-kopp" Maria, jól vagy, Emily vagyok. Légy szíves ne zárd be az ajtót, gyere beszélgessünk egy kicsit az sokat szokott segíteni. Maria kérlek.
Se sajnos válasz most sem jött és az ajtó is zárva maradt.
Hhhh.....Rendben van. Figyelj, tudom hogy nem a legjobbkor mondom ezt de ugye emlékszel hogy 3 nap múlva lesz a karácsony partynk. Lilivel tudjuk hogy most nem vagy abban a helyzetben hogy részt vegyél rajta, de nagyon örülnénk neki.
De válasz most sem jött.
Maria, hahó...
Na jól van. Elindultam a szobám felé és elővettem egy kis díszdobozkát majd visszamentem Maria szobája elé.
Figyi, látjuk, hogy még velünk sem akarsz beszélni de itt hagyok neked most valamit az ajtó előtt. Ez egy napló. Ha senkivel sem akarsz beszélni akkor inkább írd le hogy mit érzel, meglásd sokkal könnyebb lesz majd így. Leteszem ide az ajtó elé.
Hallottam, ahogy Emily egyre távolodik a szobámtól így lassan felkeltem, kinyitottam a szobám ajtaját és felvettem a naplót. Kimentem vele a teraszra és belekezdtem, hogy papírra vessem az életemet.
Kedves Naplóm!
Az én nevem Maria Merryweather.
Szinte nem is tudom honnan kezdjem az életemet, végül is sok izgalom nincsen benne, de talán akkor az elején kezdem a történetemet.
Apám halála után Londonból Holdföldére kerültem ahol kiderült, hogy én vagyok a Holdhercegnő és a Merryweather család legnagyobb ellenségei laktak a völgy túloldalán, a De Noir klán. Sokszor próbáltak meg elrabolni vagy megölni, de nem agyon ment nekik. A klán vezetőjének a fia akadt a legtöbbször az utamba. Ő volt Robin De Noir. De sajnálatomra a segítségét kellett kérnem, hogy megmentsem a hazámat. Mivel elég sok időt együtt töltöttünk megláttam a jó énjét is és beleszerettem. Sokat találkozgattunk és még jobban kiismertük a másikat. A mi nap levelet kaptam a legjobb barátnőimtől, hogy meglátogatnának Holdföldén. Mikor megérkeztek körbevezettem őket az egész völgyben és a városban is egyaránt. Bemutattam nekik a De Noir-okat és szerintem a fiúk teljesen odavoltak a lányokért. De a baj csak most kezdődött. Az egyik nap amikor így mindannyian bementünk a városba mindenki szétszéledt és Robinnal kettesbe maradtunk, de ez nem tartott sokáig. Az egyik pillanatban még mellettem volt majd eltünt csak mert dolga akadt és így én egyedül maradtam. Összefutottam Tylerrel, Robin ezt meglátta és teljesen kikelt magából. Üvöltözött velem és nekem ez volt az utolsó csepp a pohárba. Otthagytam Robint és a lányokkal Londonba jöttem, de Robin itt is rám talált. Kiderült, hogy Tyler is itt lakik csak akkor nem tudtam róla amit most tudok. A De Noir-ok ősi ellenségének a fia. Amikor ezt megtudtam többet nem is álltam vele szóba. De ugyanezen a napon követtem el életem legnagyobb hibáját. Megmondtam Robinnak, hogy összejöttem Tylerrel csak, hogy érezze azt amit nekem kellett, de a tervem nem úgy sült el ahogy akartam. Robin ezen teljesen kiakadt és a fiúkkal együtt visszament Holdföldére. Amikor ezt megtudtam teljesen letaglózott a hír. Be vagyok zárkózva a szobámba és senkivel sem tudok beszélni róla és még ez a karácsonyi perpatvar is itt van a nyakamon. Nem hiszem hogy készen állok arra hogy emberek közé menjek, nem vagyok még elég erős hozzá.
Nos, hát eddig ennyi az életem. Nagyon reménykedem benne hogy a sors majd újra összehoz minket és hogy Robin valaha is megbocsát nekem a hazugságaimért.
U.I.: A hazugság nem vezet sehova és előbb vagy utóbb az igazság napvilágot lát.
Hát az írást befejeztem és nagyon elálmosodtam. Bementem a szobámba, befeküdtem az ágyamba és elnyomott az álom.
Holdföldén.....
Gyere haver megyünk vadászni.-hallottam Sam hangját.
Ezt most inkább kihagynám ha nem gond, nincs túl sok kedvem hozzá.
Jesszus Robin, életedbe nem hagynád ki a vadászatot. Valami nagy gondnak kell lennie ha mégis. Na gyerünk mond el.
Semmi közöd hozzá és amúgy is semmi bajom sincsen.- válaszolt Robin akinek a hangjában érzékelhető volt a csalódottság.
Engem nem tudsz átverni. A legjobb barátod vagyok, ismerem minden gyengédet és azt mikor hazudsz mint például most. Na gyerünk ki vele.
Hháá.... Nem tudom elfelejteni azt az átkozott nőszemélyt, folyton csak rá gondolok. Egyre jobban hiányzik nekem.
Haver, valld már be végre, hogy szereted annak ellenére amit tett.
Ezt nem tagadom Sam, de ő ezt nem tudhatja meg semmilyen körülmények között.
Néha tényleg nem értelek téged Robin. Kiismerhetetlen vagy. De vigyázz meddig játszol a tűzzel.
Ezt meg hogy érted?- húzta fel a szemöldökét Robin.
Ha nem mondod el neki az igazságot még időben akkor lehet, hogy már késő lesz. Ne kövesd el azt a hibát amit sokan mások. Ne hagyd, hogy másvalakié legyen.
A napló amit Maria kapott Emilytől.....
Na hogy tetszett........
Puszi Mariana...=D
23. fejezet
Robin ezt nem mondod komolyan, még a vak is látja, hogy Maria hazudott neked. Arra nem gondoltál, hogy csak azért mondta, hogy otthagyd Londont és ő végre egyedül lehessen? Miért akarsz hinni neki ilyen könnyen? Máskor mindig átláttál rajta amikor hazudik. Miért nem látod ezt be?
Mert nincs mit Loveday.-kelt ki magából Robin.
Te semmit sem tudsz a nőkről. Nem tudod mire vagyunk képesek csak azért, hogy elérjük azt amit akarunk.
Hiába próbálsz győzködni nővérkém, de a döntésemen nem vagyok hajlandó változtatni. A témát pedig most lezárom, nem akarok hallani róla többet.
Sóhajtottam egyet majd megszólaltam.- Rendben van Robin, ahogy jónak látod. Felálltam és indultam az ajtó felé, mert beláttam, hogy ma már nem tudok beszélni a fejével.
Loveday, mielőtt elfelejtem.
Tessék Robin.
Ha lehetséges erről senkinek se szólj, nem akarom, hogy bárki is megtudja.
Ettől nem kell tartanod öcsikém. Még láttam ahogy Robin az ablakhoz áll és sóhajt egyet, majd kiléptem szobájának ajtaján.
Jaj Istenem, hogy ilyen nehéz legyen meggyőzni valakit.
Lesétáltam a hosszú lépcsősorokon majd kiértem a vár elé ahol Digweed várt a hintóval. Már szálltam volna fel mikor valaki a nevemet kiabálta.
Loveday, lányom már mész is?- kérdezte az apám.
Sajnos igen, nem tudok tovább maradni.
Várj lányom, csak még egy kérdés. Robi elmondta neked, hogy miért ilyen dühös?
Legszívesebben elmondtam volna az egészet az apánknak de az eskühöz kötött a szavam.
Sajnos nem apám, nekem sem mondott semmit, pár nap múlva csak elmondja, de most már tényleg mennem kell, nem maradhatok. Viszlát apám.- felszálltam a hintóra és Digweed utasítást adott a lovaknak és már indultunk is.
Szervusz lányom.- válaszolt vissza az apám.
Londonban......
Kétlem, hogy Maria kijönne a szobájából.-szólt Emily.
Ha jobban belegondolunk egy ideig szerintem nem is fogjuk látni.- válaszolt vissza Lili.
Figyelj Em, most nem akarok udvariatlan leni, hogy felhozom ezt a témát de mi lesz most így a karácsonyi partyval, hiszen a meghívók egy részét már elküldtük.
Nem-nem, igazad van. A partyt mindenhogyan meg kell tartanunk, mert már csak 3 nap van addig és már nem mondhatjuk le.
De Mariaval mit csinálunk, ő biztos nem fog eljönni.
Tény, hogy nemet fog mondani, de azért megkérdezem.
Jól van Em, én addig beszélek a szakáccsal, hogy milyen menüvel akar előrukkolni.
Lili bement a konyhába én pedig felsétáltam Mariahoz.
Miért kell a szerelemnek mindig ennyire fájnia?-kérdeztem magamba.
" kopp-kopp" Maria, jól vagy, Emily vagyok. Légy szíves ne zárd be az ajtót, gyere beszélgessünk egy kicsit az sokat szokott segíteni. Maria kérlek.
Se sajnos válasz most sem jött és az ajtó is zárva maradt.
Hhhh.....Rendben van. Figyelj, tudom hogy nem a legjobbkor mondom ezt de ugye emlékszel hogy 3 nap múlva lesz a karácsony partynk. Lilivel tudjuk hogy most nem vagy abban a helyzetben hogy részt vegyél rajta, de nagyon örülnénk neki.
De válasz most sem jött.
Maria, hahó...
Na jól van. Elindultam a szobám felé és elővettem egy kis díszdobozkát majd visszamentem Maria szobája elé.
Figyi, látjuk, hogy még velünk sem akarsz beszélni de itt hagyok neked most valamit az ajtó előtt. Ez egy napló. Ha senkivel sem akarsz beszélni akkor inkább írd le hogy mit érzel, meglásd sokkal könnyebb lesz majd így. Leteszem ide az ajtó elé.
Hallottam, ahogy Emily egyre távolodik a szobámtól így lassan felkeltem, kinyitottam a szobám ajtaját és felvettem a naplót. Kimentem vele a teraszra és belekezdtem, hogy papírra vessem az életemet.
Kedves Naplóm!
Az én nevem Maria Merryweather.
Szinte nem is tudom honnan kezdjem az életemet, végül is sok izgalom nincsen benne, de talán akkor az elején kezdem a történetemet.
Apám halála után Londonból Holdföldére kerültem ahol kiderült, hogy én vagyok a Holdhercegnő és a Merryweather család legnagyobb ellenségei laktak a völgy túloldalán, a De Noir klán. Sokszor próbáltak meg elrabolni vagy megölni, de nem agyon ment nekik. A klán vezetőjének a fia akadt a legtöbbször az utamba. Ő volt Robin De Noir. De sajnálatomra a segítségét kellett kérnem, hogy megmentsem a hazámat. Mivel elég sok időt együtt töltöttünk megláttam a jó énjét is és beleszerettem. Sokat találkozgattunk és még jobban kiismertük a másikat. A mi nap levelet kaptam a legjobb barátnőimtől, hogy meglátogatnának Holdföldén. Mikor megérkeztek körbevezettem őket az egész völgyben és a városban is egyaránt. Bemutattam nekik a De Noir-okat és szerintem a fiúk teljesen odavoltak a lányokért. De a baj csak most kezdődött. Az egyik nap amikor így mindannyian bementünk a városba mindenki szétszéledt és Robinnal kettesbe maradtunk, de ez nem tartott sokáig. Az egyik pillanatban még mellettem volt majd eltünt csak mert dolga akadt és így én egyedül maradtam. Összefutottam Tylerrel, Robin ezt meglátta és teljesen kikelt magából. Üvöltözött velem és nekem ez volt az utolsó csepp a pohárba. Otthagytam Robint és a lányokkal Londonba jöttem, de Robin itt is rám talált. Kiderült, hogy Tyler is itt lakik csak akkor nem tudtam róla amit most tudok. A De Noir-ok ősi ellenségének a fia. Amikor ezt megtudtam többet nem is álltam vele szóba. De ugyanezen a napon követtem el életem legnagyobb hibáját. Megmondtam Robinnak, hogy összejöttem Tylerrel csak, hogy érezze azt amit nekem kellett, de a tervem nem úgy sült el ahogy akartam. Robin ezen teljesen kiakadt és a fiúkkal együtt visszament Holdföldére. Amikor ezt megtudtam teljesen letaglózott a hír. Be vagyok zárkózva a szobámba és senkivel sem tudok beszélni róla és még ez a karácsonyi perpatvar is itt van a nyakamon. Nem hiszem hogy készen állok arra hogy emberek közé menjek, nem vagyok még elég erős hozzá.
Nos, hát eddig ennyi az életem. Nagyon reménykedem benne hogy a sors majd újra összehoz minket és hogy Robin valaha is megbocsát nekem a hazugságaimért.
U.I.: A hazugság nem vezet sehova és előbb vagy utóbb az igazság napvilágot lát.
Hát az írást befejeztem és nagyon elálmosodtam. Bementem a szobámba, befeküdtem az ágyamba és elnyomott az álom.
Holdföldén.....
Gyere haver megyünk vadászni.-hallottam Sam hangját.
Ezt most inkább kihagynám ha nem gond, nincs túl sok kedvem hozzá.
Jesszus Robin, életedbe nem hagynád ki a vadászatot. Valami nagy gondnak kell lennie ha mégis. Na gyerünk mond el.
Semmi közöd hozzá és amúgy is semmi bajom sincsen.- válaszolt Robin akinek a hangjában érzékelhető volt a csalódottság.
Engem nem tudsz átverni. A legjobb barátod vagyok, ismerem minden gyengédet és azt mikor hazudsz mint például most. Na gyerünk ki vele.
Hháá.... Nem tudom elfelejteni azt az átkozott nőszemélyt, folyton csak rá gondolok. Egyre jobban hiányzik nekem.
Haver, valld már be végre, hogy szereted annak ellenére amit tett.
Ezt nem tagadom Sam, de ő ezt nem tudhatja meg semmilyen körülmények között.
Néha tényleg nem értelek téged Robin. Kiismerhetetlen vagy. De vigyázz meddig játszol a tűzzel.
Ezt meg hogy érted?- húzta fel a szemöldökét Robin.
Ha nem mondod el neki az igazságot még időben akkor lehet, hogy már késő lesz. Ne kövesd el azt a hibát amit sokan mások. Ne hagyd, hogy másvalakié legyen.
Na hogy tetszett........
Puszi Mariana...=D
2012. február 4., szombat
A fájdalom szinte szétszakít...
Sziasztok, meghoztam a következő fejezetet, remélem tetszeni fog. Komikat kérek....
Puszi.....=D
22. fejezet
Maria, annyira sajnálom.-feleltek a lányok és éreztem ahogy a kezüket a vállamra teszik biztatásképp.
Menjünk haza, gyere Maria itt már te sem tudsz mit tenni. Kiléptünk az ajtón és indultunk vissza a házhoz. A lányok egész úton próbáltak felvidítani de ez nem könnyített a lelkemen. Egész úton meg sem szólaltam csak babán merengtem magam elé. Mikor végre hazaértünk a lányok átadták a kabátjaikat az inasnak, de én nem bírtam már tovább, felszaladtam és bezárkóztam a szobámba.
Lili, most mit csináljunk vele?-aggódva kérdezte Emily.
Tudod Em, hogy nekem midig nagyon sok ötletem volt minden problémára de itt az egyetlen megoldás az lenne, ha Robi visszajönne és mint tudjuk nem fog, de adjunk neki időt, mert az miden sebet begyógyít.
Lehet, hogy napokig-hetekig és ne adj Isten hónapokig is eltarthat és sokat fog szenvedni.
Talán igazad van Lili, hagynunk kell, hogy túltegye magát, de ami a legfontosabb, hogy érezze, hogy mi mellette vagyunk.
Felmegyek és megnézem jól van-e, nehogy olyasvalamit csináljon amit meg fog bánni.
Rendben Em én addig bemegyek a könyvtárba.
Nem akartam elhinni ami ebben a pár órában történt. Vissza akarom kapni Robint, de most már hiába mondanám el neki az igazságot nem hinné el nekem. Bárcsak visszatekerhetném az idő kerekét, hogy befogjam a saját számat. Miközben ostromoltam magam valaki kopogott az ajtón.
Maria, Emily vagyok, bemehetek?
Nem válaszoltam semmit, mert egy hang sem jött ki a torkomon.
Maria, Maria jól vagy? Engedj be légy szíves.
De nem történt semmi. Az egyik fülemen be a másik ki. Senkivel sem akartam beszélni és ezt a tudomásukra adtam. Emily többször is próbált bejutni a szobámba de nem sikerült neki.
Tudom, hogy senkivel sem akarsz beszélni, de nem bujkálhatsz odabent örökké. Maria, hahó. Tudom, hogy most nagyon fáj, hidd el én is éreztem már ilyet.
Mi?-mondtam magamba.
És most lemerném fogadni azt kérdezed, hogy miért. Ezt még senkinek sem mondtam el de talán eljött az ideje.
Tudod amikor te elmentél Holdföldére nem sokkal utána megismerkedtem talán mondhatjuk életem agy szerelmével. Az elején nagyon jól ment minden, nagyon romantikus egyéniség volt de szinte napról-napra megváltozott. Volt amikor hetekig meg sem látogatott, ha az utcán egymásba botlottunk ő keresztül nézett rajtam, de nem ezek voltak a közvetlen okai amiért útjaink különváltak. A hab a tetején az volt, hogy az egyik veszekedésünk balul sült el és megütött. Attól a pillanattól kezdve tudtam, hogy itt és most befejeztük. Elküldtem és mondtam neki, hogy engem örökre elfelejthet. Miután kisétált az életemből teljesen magamba fordultam. Én is bezárkóztam a szobámba mint ahogy most te teszed. Nem beszéltem senkivel és alig ettem valamit. A vége az lett, hogy alultápláltságom miatt összeestem a szobámban és a szüleim találtak rám mielőtt tudod mi következett volna. De aztán túltettem magamat a csalódáson és a sarkamra álltam. És most lemerném fogadni azt kérdezed miért nem mondtam el senkinek sem. A válasz egyszerű. Mert soha nem akartam hogy ezt bárki megtudja és pont ezért nem akarom, hogy te is olyan sorsra jut mint én. Ne hagyd, hogy a bánat és a keserűség legyőzzön . Ha szereted Robint akkor harcolj érte, ne hagyd hogy másvalakié legyen. Na jól van, akkor én most megyek.
Még mielőtt elment volna volt még egy utolsó mondata hozzám.
Légy erős Maria.
Hallottam ahogy lesétál a lépcsőn egem pedig szép lassan elnyomott az álom.
Milyen könyvet kéne olvasni? Nincs olyan ami a párkapcsolatokról szól? Valahogyan segítenem kell Marianak.
Hahó Lili ide bent vagy?
Itt vagyok hátul Emily. Hallottam cipőjének kopogását amint egyre közelebb jött.
Na, hogy van?
Nem valami jól, hagyja hogy az érzései legyőzzék.
Adjuk neki pár napot, ha az alatt sem történik semmi csak egy dolgot tehetünk.
Akkor egyre gondolunk.-felelt Emily.
Holdföldén.....
Robin, megérkeztünk itt vagyunk a várnál.- keltegette Sam Robint.
Na végre, elég hosszú volt az út. Kiszálltam a hintóból és beléptem a várba, hogy megkeressem az apámat. Az étkezőbe rá is bukkantam.
Apám!
Robin, pattant fel a székéből és odajött hozzám. Te itt, ez hogy lehet na és Mariat hol hagytad?
Ne is emlegesd előttem azt a nő személyt.
Ezt meg hogy érted?
Azt most hosszú lenne elmondani, most inkább meglátogatom a szobámat.
Rendben fiam. Csak szólj ha valamire szükséged van.
Bólintottam egyet a fejemmel és vettem az tat a szobám felé.
Másnap....
Benjamin, drágám?
Igen édesem.
Meglátogatom az apámat, hogy nincs-e kedve eljönni Maria karácsonyi partyára. Biztos örül majd neki.
Jól van Loveday.
Digweed hozza a kocsit.
Máris uram.
Digweed felsegített a kocsira és már el is indultunk.
15 perc múlva már oda is értünk.
Kiszálltam a hintóból és bementem a várba. Apám de örülök, hogy látlak.
Én is drága lányok. Mi járatban erre?
Mariatól kaptam meghívót a karácsonyi partyára és arra gondoltam, hogy nem lenne-e kedved eljönni?
Sajnos pontos választ most még nem tudok mondani.
De lehet, hogy Robin is ott lesz és akkor találkozhatunk vele.
Most is megteheted.
Ezt meg hogy érted?
Épp fent van a szobájában, tegnap este érkezett.
Komolyan és Maria is vele van?
Ő nem jött de Robint látva valamin nagyon hajba kaphattak.
Értem, akkor felmegyek és beszélek vele.
Rendben van lányom.
Robin ébren vagy már? hahó...
Beljebb mentem a szobájába és láttam, hogy minden ruhája a földön hever szanaszét ő meg még mindig alszik még reggel 11-kor is.
Robin kelj fel.-mondtam egy kicsit idegesen és hangosan.
Loveday te meg mit keresel itt és zargatsz hajnalok-hajnalán?
Robin, 11 óra van kelj fel. Nézd meg hogy néz ki a szobád. Takaríts ki.
Majd később és most hagyj aludni.
Nem, kelj fel.
Lerángatta rólam a takarót mire én is felkeltem.
Neked meg mi bajod van Loveday? Majd felkelek.
Mond csak mi ütött beléd Robin? Máskor már 6-kor fent virítasz most meg. Mi történt veled Londonban?
Semmi amiről tudnod kéne.- válaszolt vissza Robin morcos hangon.
A nővéred vagyok elég jól ismerlek és tudom mikor hazudsz mint például most.
Addig nem hagysz békén amíg nem mondom el igaz?
Pontosan.-húzta mosolyra a száját Loveday.
Sóhajtottam egyet majd megszólaltam. Hogy nekem egy ilyen kíváncsi nővér jutott.
Ez az egyik tulajdonságom amiért ennyire szeretsz.
Na persze.-bökte vissza Robin.
Na elmondod, hogy mi történt veled vagy mindent harapófogóval kell kihúzni belőled?
Jól van, jól van e legyél már annyira türelmetlen.
Az egész a Tyler gyerekkel kezdődött. Ő is Maria után ment Londonba, de mindenkinek azt mesélte be, hogy valami rokona van ott és azt kell ápolnia. A srácok aztán kiderítették, hogy ő az ősi ellenségünk pici kis porontya.
Uram isten és Maria ezt tudja?
Nem tudom de várj a lényeg még csak most jön.
Az egyik nap amikor összefutottunk Mariaval az utcán elmondta, hogy ő és Tyler összejöttek.
Loveday a szája elé kapott majd megszólalt. Ezt nem hiszem el.
Pedig igen.
És miből gondolod, hogy nem hazudott csakhogy bosszantson téged?
Láttam rajta Loveday.
Robin, é....é...én nem tudom mit higgyek. Maria nem olyan aki összejönne Tylerrel hisz csak barátként tekint rá. Hiszem amikor nem ment el Londonba folyamatosa azt hallottuk tőle, hogy mennyire szeret téged és ez kétlem, hogy az egyik napról a másikra ez megváltozna.
Figyelj Loveday, Maria szemrebbenés nélkül ezt mondta, ha neki Tyler kell akkor legyen csak vele egem már ez az egész dolog nem érdekel. Befejeztem vele.
Nem tudom Robin.
Én viszont igen. Nem arról van szó, mert szeretem Mariat, de nem tudok megbízni benne. Időre van szükségem, de amit most biztosan tudok, hogy egy időre végeztem veled Maria Merryweather.
Na, hogy tetszett. Komikat kérek...
millió csók Mariana...=D
Puszi.....=D
22. fejezet
Maria, annyira sajnálom.-feleltek a lányok és éreztem ahogy a kezüket a vállamra teszik biztatásképp.
Menjünk haza, gyere Maria itt már te sem tudsz mit tenni. Kiléptünk az ajtón és indultunk vissza a házhoz. A lányok egész úton próbáltak felvidítani de ez nem könnyített a lelkemen. Egész úton meg sem szólaltam csak babán merengtem magam elé. Mikor végre hazaértünk a lányok átadták a kabátjaikat az inasnak, de én nem bírtam már tovább, felszaladtam és bezárkóztam a szobámba.
Lili, most mit csináljunk vele?-aggódva kérdezte Emily.
Tudod Em, hogy nekem midig nagyon sok ötletem volt minden problémára de itt az egyetlen megoldás az lenne, ha Robi visszajönne és mint tudjuk nem fog, de adjunk neki időt, mert az miden sebet begyógyít.
Lehet, hogy napokig-hetekig és ne adj Isten hónapokig is eltarthat és sokat fog szenvedni.
Talán igazad van Lili, hagynunk kell, hogy túltegye magát, de ami a legfontosabb, hogy érezze, hogy mi mellette vagyunk.
Felmegyek és megnézem jól van-e, nehogy olyasvalamit csináljon amit meg fog bánni.
Rendben Em én addig bemegyek a könyvtárba.
Nem akartam elhinni ami ebben a pár órában történt. Vissza akarom kapni Robint, de most már hiába mondanám el neki az igazságot nem hinné el nekem. Bárcsak visszatekerhetném az idő kerekét, hogy befogjam a saját számat. Miközben ostromoltam magam valaki kopogott az ajtón.
Maria, Emily vagyok, bemehetek?
Nem válaszoltam semmit, mert egy hang sem jött ki a torkomon.
Maria, Maria jól vagy? Engedj be légy szíves.
De nem történt semmi. Az egyik fülemen be a másik ki. Senkivel sem akartam beszélni és ezt a tudomásukra adtam. Emily többször is próbált bejutni a szobámba de nem sikerült neki.
Tudom, hogy senkivel sem akarsz beszélni, de nem bujkálhatsz odabent örökké. Maria, hahó. Tudom, hogy most nagyon fáj, hidd el én is éreztem már ilyet.
Mi?-mondtam magamba.
És most lemerném fogadni azt kérdezed, hogy miért. Ezt még senkinek sem mondtam el de talán eljött az ideje.
Tudod amikor te elmentél Holdföldére nem sokkal utána megismerkedtem talán mondhatjuk életem agy szerelmével. Az elején nagyon jól ment minden, nagyon romantikus egyéniség volt de szinte napról-napra megváltozott. Volt amikor hetekig meg sem látogatott, ha az utcán egymásba botlottunk ő keresztül nézett rajtam, de nem ezek voltak a közvetlen okai amiért útjaink különváltak. A hab a tetején az volt, hogy az egyik veszekedésünk balul sült el és megütött. Attól a pillanattól kezdve tudtam, hogy itt és most befejeztük. Elküldtem és mondtam neki, hogy engem örökre elfelejthet. Miután kisétált az életemből teljesen magamba fordultam. Én is bezárkóztam a szobámba mint ahogy most te teszed. Nem beszéltem senkivel és alig ettem valamit. A vége az lett, hogy alultápláltságom miatt összeestem a szobámban és a szüleim találtak rám mielőtt tudod mi következett volna. De aztán túltettem magamat a csalódáson és a sarkamra álltam. És most lemerném fogadni azt kérdezed miért nem mondtam el senkinek sem. A válasz egyszerű. Mert soha nem akartam hogy ezt bárki megtudja és pont ezért nem akarom, hogy te is olyan sorsra jut mint én. Ne hagyd, hogy a bánat és a keserűség legyőzzön . Ha szereted Robint akkor harcolj érte, ne hagyd hogy másvalakié legyen. Na jól van, akkor én most megyek.
Még mielőtt elment volna volt még egy utolsó mondata hozzám.
Légy erős Maria.
Hallottam ahogy lesétál a lépcsőn egem pedig szép lassan elnyomott az álom.
Milyen könyvet kéne olvasni? Nincs olyan ami a párkapcsolatokról szól? Valahogyan segítenem kell Marianak.
Hahó Lili ide bent vagy?
Itt vagyok hátul Emily. Hallottam cipőjének kopogását amint egyre közelebb jött.
Na, hogy van?
Nem valami jól, hagyja hogy az érzései legyőzzék.
Adjuk neki pár napot, ha az alatt sem történik semmi csak egy dolgot tehetünk.
Akkor egyre gondolunk.-felelt Emily.
Holdföldén.....
Robin, megérkeztünk itt vagyunk a várnál.- keltegette Sam Robint.
Na végre, elég hosszú volt az út. Kiszálltam a hintóból és beléptem a várba, hogy megkeressem az apámat. Az étkezőbe rá is bukkantam.
Apám!
Robin, pattant fel a székéből és odajött hozzám. Te itt, ez hogy lehet na és Mariat hol hagytad?
Ne is emlegesd előttem azt a nő személyt.
Ezt meg hogy érted?
Azt most hosszú lenne elmondani, most inkább meglátogatom a szobámat.
Rendben fiam. Csak szólj ha valamire szükséged van.
Bólintottam egyet a fejemmel és vettem az tat a szobám felé.
Másnap....
Benjamin, drágám?
Igen édesem.
Meglátogatom az apámat, hogy nincs-e kedve eljönni Maria karácsonyi partyára. Biztos örül majd neki.
Jól van Loveday.
Digweed hozza a kocsit.
Máris uram.
Digweed felsegített a kocsira és már el is indultunk.
15 perc múlva már oda is értünk.
Kiszálltam a hintóból és bementem a várba. Apám de örülök, hogy látlak.
Én is drága lányok. Mi járatban erre?
Mariatól kaptam meghívót a karácsonyi partyára és arra gondoltam, hogy nem lenne-e kedved eljönni?
Sajnos pontos választ most még nem tudok mondani.
De lehet, hogy Robin is ott lesz és akkor találkozhatunk vele.
Most is megteheted.
Ezt meg hogy érted?
Épp fent van a szobájában, tegnap este érkezett.
Komolyan és Maria is vele van?
Ő nem jött de Robint látva valamin nagyon hajba kaphattak.
Értem, akkor felmegyek és beszélek vele.
Rendben van lányom.
Robin ébren vagy már? hahó...
Beljebb mentem a szobájába és láttam, hogy minden ruhája a földön hever szanaszét ő meg még mindig alszik még reggel 11-kor is.
Robin kelj fel.-mondtam egy kicsit idegesen és hangosan.
Loveday te meg mit keresel itt és zargatsz hajnalok-hajnalán?
Robin, 11 óra van kelj fel. Nézd meg hogy néz ki a szobád. Takaríts ki.
Majd később és most hagyj aludni.
Nem, kelj fel.
Lerángatta rólam a takarót mire én is felkeltem.
Neked meg mi bajod van Loveday? Majd felkelek.
Mond csak mi ütött beléd Robin? Máskor már 6-kor fent virítasz most meg. Mi történt veled Londonban?
Semmi amiről tudnod kéne.- válaszolt vissza Robin morcos hangon.
A nővéred vagyok elég jól ismerlek és tudom mikor hazudsz mint például most.
Addig nem hagysz békén amíg nem mondom el igaz?
Pontosan.-húzta mosolyra a száját Loveday.
Sóhajtottam egyet majd megszólaltam. Hogy nekem egy ilyen kíváncsi nővér jutott.
Ez az egyik tulajdonságom amiért ennyire szeretsz.
Na persze.-bökte vissza Robin.
Na elmondod, hogy mi történt veled vagy mindent harapófogóval kell kihúzni belőled?
Jól van, jól van e legyél már annyira türelmetlen.
Az egész a Tyler gyerekkel kezdődött. Ő is Maria után ment Londonba, de mindenkinek azt mesélte be, hogy valami rokona van ott és azt kell ápolnia. A srácok aztán kiderítették, hogy ő az ősi ellenségünk pici kis porontya.
Uram isten és Maria ezt tudja?
Nem tudom de várj a lényeg még csak most jön.
Az egyik nap amikor összefutottunk Mariaval az utcán elmondta, hogy ő és Tyler összejöttek.
Loveday a szája elé kapott majd megszólalt. Ezt nem hiszem el.
Pedig igen.
És miből gondolod, hogy nem hazudott csakhogy bosszantson téged?
Láttam rajta Loveday.
Robin, é....é...én nem tudom mit higgyek. Maria nem olyan aki összejönne Tylerrel hisz csak barátként tekint rá. Hiszem amikor nem ment el Londonba folyamatosa azt hallottuk tőle, hogy mennyire szeret téged és ez kétlem, hogy az egyik napról a másikra ez megváltozna.
Figyelj Loveday, Maria szemrebbenés nélkül ezt mondta, ha neki Tyler kell akkor legyen csak vele egem már ez az egész dolog nem érdekel. Befejeztem vele.
Nem tudom Robin.
Én viszont igen. Nem arról van szó, mert szeretem Mariat, de nem tudok megbízni benne. Időre van szükségem, de amit most biztosan tudok, hogy egy időre végeztem veled Maria Merryweather.
Na, hogy tetszett. Komikat kérek...
millió csók Mariana...=D
2012. január 31., kedd
Hazudtam és itt az eredménye :(
Sziasztok, meghoztam a követező fejezetet. Sajnálom, hogy ennyit késtem vele, legközelebb nem fog előfordulni. Na nem is fecsegek tovább csak annyit mondok jó olvasást...
21. fejezet
Te jó ég Maria, veled meg mi történt?
Épp most követtem életem legeslegnagyobb hibáját és amit már tiszta szívemből megbántam.
Jó-jó de konkrétan mit csináltál?-kérdezte Emily.
Hazafele jövet találkoztam Robinnal és azt hazudtam neki, hogy Tyler meg én összejöttünk.
Hogy mondhattál ekkora ostobaságot?-fakadt ki Lili.
É....én magam sem tudom csak annyira mérges voltam rá, hogy valami olyat akartam neki mondani amitől ő is úgy érzi mintha szíven döfték volna. Azt akartam, hogy ő is érezze azt amit nekem kellett.
Maria, csak azért mert dühösek vagyunk valakire nem szabad hazugságokat keltenünk másokban csakhogy nekünk jobb legyen. Elmerengtél azon, hogy Robin most mit érezhet? Tudom, hogy gyűlölöd, de ő is emberből van, vannak érzései.
Tudom Em és teljesen igazad van. Jóvá fogom tenni a hibáimat.
Hagyd, hogy segíthessünk neked.-szólt Lili.
Örömmel elfogadnám, de ezt a galibát én keltettem és nekem is kell helyrehoznom.
Ahogy jónak látod, de mi itt leszünk melletted akárhogyan is fogsz dönteni.
Köszönöm lányok, olyanok vagytok mintha a testvéreim lennétek.
Mi mindig azok voltunk s azok is maradunk.-szólt Emily.
Most ha nem bánjátok akkor helyrehozom a gondjaimat.
Nincs túl késő már ehhez?-aggódva felelt Lili.
A szerelemhez soha sincs késő.
Tehát szerelmes vagy Robinba?-csillant fel Emily szeme.
Ahogy mondod, egy hazugság kellett ahhoz, hogy rájöjjek, ő kell nekem.
Maria, nem akarok a rosszakaród lenni, de már nem tanácsos ilyenkor elmenni itthonról, pláne nem egyedül.-aggódva felelt Emily.
De ez nem várhat holnapig, minél hamarabb beszélnem kell vele.
Kérlek a kedvemért, nem tudod mennyi sötét alak mászkál ilyenkor odakint, majd holnap elmész hozzá.
Egy kicsit csalódottan de végül belementem. Rendben Em akkor majd holnap.
Köszönöm Maria,-odajött és megölelt majd ezt mondta. Nagyon szeretlek Maria és én is téged Em.
Jaj csajok-mondta Lili és ő is odajött és már hárman öleltük egymást. Egyszerre felkiáltottunk ÖLB-k mindörökre. Mikor elengedtük egymást nagy levegőt vettem.
Jól van lányok én azt hiszem most inkább felmegyek a szobámba, hisz holnap "izgi" egy napom lesz.
Rendben van, jó éjt.
Jó éjt nektek is.
Felmentem a hosszú lépcsősoron, benyitottam a szobámba és becsuktam az ajtót. Nem tudtam valami könnyen elaludni, mert egész éjjel azon kattogott az agyam hogy mit mondok majd Robinnak.
Másnap reggel :$
Reggel mikor felkeltem csak ezt tudtam mondani. Hát eljött az idő.
Gyorsan felöltöztem és lementem az étkezőbe és reménykedtem benne, hogy a lányok már fent vannak. Benyitottam az étkező ajtaján és szerencsére nem csalódtam ott ültek mind a ketten.
Jó reggelt lányok.
Szia Maria.
Szóval elérkezett ez a nap is, na megyek és megkeresem Robint csak egy kis bökkenő van.
Micsoda?- kérdezte Lili.
Nem igazán tudom hol szálltak meg, mert mindig ők találtak meg engem.
Emiatt ne aggódj.-szólt Em.
Van ötleted?- kérdőn vontam fel a szemöldököm.
Nem ismerem olyan régóta Robint mint te, de ez alatt a rövid idő alatt kiismertem 1-2 szokását.
Mégpedig?
Mint tudjuk Robin nem éppen az olcsó dolgokért rajong így a szállásra sem 5 dollárt költött és a városban csak egy hely van ami az igényeinek megfelel. A legdrágább hely ami tele van " luxussal ".
Ez fantasztikus, akkor mire várunk, menjünk.
Várj, biztos, hogy csak így váratlanul rá akarsz rontani?
Hát persze és mellesleg ő ezt elég sokszor megtette velem.
Jól van, várj amíg felveszem a kabátomat.
Várjatok csajok én is megyek, ezt látnom kell.-mondta Lili.
Mikor mindenki elkészült az inas kinyitotta az ajtót és elindultunk.
15 perc múlva.....
Jesszus, nem emlékeztem, hogy ekkora lenne London. Emily mikor érünk már oda?
Nem sokára Lili.
Befordultunk még vagy 3 ház sarkánál míg végül Em szájából hallottuk a csodás szavakat.
Lányok, megérkeztünk.
Ez hatalmas.-szóltam tágra nyílt szemekkel.
Na bemegyünk?-kérdezte Em.
Persze.
Benyitottunk az épületbe, odamentünk az idős, őszülésben lévő öregemberhez és megszólaltam.
Jó napot uram.
Jó napot kisasszony, miben segíthetek?
Azt szeretném megkérdezni, hogy egy bizonyos Robin De Noir be van-e jelentkezve?
Várjon egy pillanatig amíg megnézem.
Elővett egy 1000 lapos régi vendégkönyvet majd lapozgatni kezdte.
Robin De Noir, lássuk csak. ÁÁÁ...igen, volt egy ilyen vendégünk.
Remek és most is bent van?
Sajnos nincs, még tegnap este kijelentkeztek és elmentek.
Azt esetleg nem mondta meg hogy hová?
Sajnos nem.
Óriási, most mit csináljunk?
Nyugodj meg Maria.
Elnézést maga Maria, Maria Merryweather?
Igen, én vagyok, de honnan tudja?
Nos De Noir úr hagyott itt magának egy levelet.
Nekem?
Igen-igen. Máris adom.
Átvettem, felszabtad a borítékor és olvasni kezdtem Robin furcsa módon de gyönyörű írásait.
Maria!
Nagyon fáj amit a múltkor mondtál. Nem tudom végignézni, hogy Tyler undorító kezei között legyél. Visszamegyek Holdföldére, remélem megérted miért.
Robin.
Remegő kézzel és sírós szemmel tartottam a kezeim között a levelet.
Na, mi áll a levélben?-kérdezték a lányok?
Legördült néhány könnycsepp az arcomról mikor válaszoltam.
Visszament Holdföldére....
Na, hogy tetszett, véleményeket kérek.......
puszi Mariana..=D
21. fejezet
Te jó ég Maria, veled meg mi történt?
Épp most követtem életem legeslegnagyobb hibáját és amit már tiszta szívemből megbántam.
Jó-jó de konkrétan mit csináltál?-kérdezte Emily.
Hazafele jövet találkoztam Robinnal és azt hazudtam neki, hogy Tyler meg én összejöttünk.
Hogy mondhattál ekkora ostobaságot?-fakadt ki Lili.
É....én magam sem tudom csak annyira mérges voltam rá, hogy valami olyat akartam neki mondani amitől ő is úgy érzi mintha szíven döfték volna. Azt akartam, hogy ő is érezze azt amit nekem kellett.
Maria, csak azért mert dühösek vagyunk valakire nem szabad hazugságokat keltenünk másokban csakhogy nekünk jobb legyen. Elmerengtél azon, hogy Robin most mit érezhet? Tudom, hogy gyűlölöd, de ő is emberből van, vannak érzései.
Tudom Em és teljesen igazad van. Jóvá fogom tenni a hibáimat.
Hagyd, hogy segíthessünk neked.-szólt Lili.
Örömmel elfogadnám, de ezt a galibát én keltettem és nekem is kell helyrehoznom.
Ahogy jónak látod, de mi itt leszünk melletted akárhogyan is fogsz dönteni.
Köszönöm lányok, olyanok vagytok mintha a testvéreim lennétek.
Mi mindig azok voltunk s azok is maradunk.-szólt Emily.
Most ha nem bánjátok akkor helyrehozom a gondjaimat.
Nincs túl késő már ehhez?-aggódva felelt Lili.
A szerelemhez soha sincs késő.
Tehát szerelmes vagy Robinba?-csillant fel Emily szeme.
Ahogy mondod, egy hazugság kellett ahhoz, hogy rájöjjek, ő kell nekem.
Maria, nem akarok a rosszakaród lenni, de már nem tanácsos ilyenkor elmenni itthonról, pláne nem egyedül.-aggódva felelt Emily.
De ez nem várhat holnapig, minél hamarabb beszélnem kell vele.
Kérlek a kedvemért, nem tudod mennyi sötét alak mászkál ilyenkor odakint, majd holnap elmész hozzá.
Egy kicsit csalódottan de végül belementem. Rendben Em akkor majd holnap.
Köszönöm Maria,-odajött és megölelt majd ezt mondta. Nagyon szeretlek Maria és én is téged Em.
Jaj csajok-mondta Lili és ő is odajött és már hárman öleltük egymást. Egyszerre felkiáltottunk ÖLB-k mindörökre. Mikor elengedtük egymást nagy levegőt vettem.
Jól van lányok én azt hiszem most inkább felmegyek a szobámba, hisz holnap "izgi" egy napom lesz.
Rendben van, jó éjt.
Jó éjt nektek is.
Felmentem a hosszú lépcsősoron, benyitottam a szobámba és becsuktam az ajtót. Nem tudtam valami könnyen elaludni, mert egész éjjel azon kattogott az agyam hogy mit mondok majd Robinnak.
Másnap reggel :$
Reggel mikor felkeltem csak ezt tudtam mondani. Hát eljött az idő.
Gyorsan felöltöztem és lementem az étkezőbe és reménykedtem benne, hogy a lányok már fent vannak. Benyitottam az étkező ajtaján és szerencsére nem csalódtam ott ültek mind a ketten.
Jó reggelt lányok.
Szia Maria.
Szóval elérkezett ez a nap is, na megyek és megkeresem Robint csak egy kis bökkenő van.
Micsoda?- kérdezte Lili.
Nem igazán tudom hol szálltak meg, mert mindig ők találtak meg engem.
Emiatt ne aggódj.-szólt Em.
Van ötleted?- kérdőn vontam fel a szemöldököm.
Nem ismerem olyan régóta Robint mint te, de ez alatt a rövid idő alatt kiismertem 1-2 szokását.
Mégpedig?
Mint tudjuk Robin nem éppen az olcsó dolgokért rajong így a szállásra sem 5 dollárt költött és a városban csak egy hely van ami az igényeinek megfelel. A legdrágább hely ami tele van " luxussal ".
Ez fantasztikus, akkor mire várunk, menjünk.
Várj, biztos, hogy csak így váratlanul rá akarsz rontani?
Hát persze és mellesleg ő ezt elég sokszor megtette velem.
Jól van, várj amíg felveszem a kabátomat.
Várjatok csajok én is megyek, ezt látnom kell.-mondta Lili.
Mikor mindenki elkészült az inas kinyitotta az ajtót és elindultunk.
15 perc múlva.....
Jesszus, nem emlékeztem, hogy ekkora lenne London. Emily mikor érünk már oda?
Nem sokára Lili.
Befordultunk még vagy 3 ház sarkánál míg végül Em szájából hallottuk a csodás szavakat.
Lányok, megérkeztünk.
Ez hatalmas.-szóltam tágra nyílt szemekkel.
Na bemegyünk?-kérdezte Em.
Persze.
Benyitottunk az épületbe, odamentünk az idős, őszülésben lévő öregemberhez és megszólaltam.
Jó napot uram.
Jó napot kisasszony, miben segíthetek?
Azt szeretném megkérdezni, hogy egy bizonyos Robin De Noir be van-e jelentkezve?
Várjon egy pillanatig amíg megnézem.
Elővett egy 1000 lapos régi vendégkönyvet majd lapozgatni kezdte.
Robin De Noir, lássuk csak. ÁÁÁ...igen, volt egy ilyen vendégünk.
Remek és most is bent van?
Sajnos nincs, még tegnap este kijelentkeztek és elmentek.
Azt esetleg nem mondta meg hogy hová?
Sajnos nem.
Óriási, most mit csináljunk?
Nyugodj meg Maria.
Elnézést maga Maria, Maria Merryweather?
Igen, én vagyok, de honnan tudja?
Nos De Noir úr hagyott itt magának egy levelet.
Nekem?
Igen-igen. Máris adom.
Átvettem, felszabtad a borítékor és olvasni kezdtem Robin furcsa módon de gyönyörű írásait.
Maria!
Nagyon fáj amit a múltkor mondtál. Nem tudom végignézni, hogy Tyler undorító kezei között legyél. Visszamegyek Holdföldére, remélem megérted miért.
Robin.
Remegő kézzel és sírós szemmel tartottam a kezeim között a levelet.
Na, mi áll a levélben?-kérdezték a lányok?
Legördült néhány könnycsepp az arcomról mikor válaszoltam.
Visszament Holdföldére....
Na, hogy tetszett, véleményeket kérek.......
puszi Mariana..=D
2012. január 20., péntek
Nem hiszem el, hogy ezt tettem :(
Sziasztok, meghoztam a kövi fejezetet, remélem tetszeni fog majd.
Puszi mindenkinek..:)
20. fejezet
Miután kiszabadultam Tyler karmai közül, olyan mérhetetlen nagy düh lángolt bennem, hogy az felolvasztott volna akár egy jéghegyet is. Már azon is elgondolkodtam, hogyha hazaérek elmondom a lányoknak, hogy a karácsonyi party után visszamegyek Holdföldére, hátam mögött hagyva a vállamra nehezedő súlyokat. Hazafele menet hirtelen megpillantottam Robint és a kis " csipet-csapatját " és gyorsa visszaléptem a ház oldalához, hogy még csak életlenül se vegyenek észre. Ha úgy vesszük ez ritkaságnak számított ugyanis mindig-mindenhol ők vettek észre engem. Nem is értem, hogy csinálják. Végül is De Noir-ok mit vár tőlük az ember. Bátorságot vettem magamon és fél szemmel kinéztem a ház oldaláról. Az út szélén, a falnak dőlve
álltak és beszélgettek. A nagy zajok közepette nem hallottam miről beszélnek. Aztán rájöttem, hogy Holdföldét lehet, hogy tudták uralni, de London már nem tartozik a területeik közé és különben is én jöttem ide előbb és nem nekem kell bujkálnom. Vettem egy mély lélegzetet és elindultam a boltokat nézelődve mintha ők ott sem lettek volna. Nem tartott sokáig míg észrevettek.
Ez a ruha tökéletesen állna rajtad. - szólt egy hang a hátam mögül, de szinte egyből felismertem, Robin.
Neked nincs jobb dolgod minthogy állandóan engem zaklass?
Eszem ágában sincsen zaklatni téged, de tudod, hogy addig nem tűnök el amíg el nem érem azt amit akarok.
Robin,.- mondtam szinte nyugodt hangon. Vésd már bele a fejedbe, hogy soha de soha nem fogok neked megbocsátani és akár te és a kis " csipet-csapatod " visszamehetnétek Holdföldére és végre békén hagyhatnátok engem.
Tudod, hogy én mindent megteszek neked Maria, de ezt úgysem fogom megtenni.
Akkor tudod mit.- szakítottam félbe. Nem akartam, hogy ezt megtudd, de nincs más választásom, hogy végre békén hagyj.
Na lássuk hercegnő, olyat kétlem, hogy tudnál mondani, amitől itt hagynálak téged.
Nagy levegőt vettem és megszólaltam.
Tyler meg én most már egy párt alkotunk.
Láttam ahogy Robin arca hirtelen megfeszül és mérhetetlen düh öntötte el a szemét.
Mi? Ez mégis hogy lehet? Hogy tehetted ezt velünk? Nem azt mondtam, hogy szeretsz engem?
Csak úgy dőltek ki belőle a kérdések.
Figyelj. Ezt én sem így akartam csak úgy megtörtént. ( Muszáj volt hazudnom neki mindenről, mert csak így tudatosul benne amit akarok.). Tyler őszintén bevallotta nekem, hogy szeret és láttam, hogy komolyan is gondolja. És azt, hogy hogy tehettem ezt velünk, Robin mi nem is voltunk soha együtt és lehet, hogy mondtam neked, hogy szeretlek, de az volt életem legnagyobb hibája.- Nem hittel el magamnak, hogy ezeket én mondtam ki, a szívem millió üvegszilánkra tört, a sírás is kerülgetett de én keménységet faragtam az arcomra és türtőztettem magam.
Sajnálom Robin, hogy most és így kellett megtudnod, de remélem attól még barátok lehetünk?
Még hogy barátok, Maria neked teljesen elment az eszed? Barátok legyünk és nézzem végig, hogy a szívem választotta egy másik férfi karjaiban andalog, hát azt felejtsd el. Igazad volt, óriási hiba volt utánad jönni.
Nem hittem a fülemnek, hogy ezt pont ő mondta. Szinte már majdnem nyitottam a számat és mondtam volna neki, hogy ez mind nagy hazugság, mire megszólalt.
Remélem boldog leszel vele.
Néhány percig még egymás szemébe néztünk, majd hátat fordított nekem és a barátaival együtt köddé váltak. Miután ott maradtam teljesen egyedül elgondolkodtam az előbb történteken és csak ennyi jött ki a számon. Nem hiszem el, hogy ezt tettem. Majdnem rám jött a sírás de kibírtam míg haza nem értem. Beléptem az ajtón, Emily jött le a lépcsőről, Lili pedig kijött a nappaliból. Térddel estem le a földre és úgy sírtam mintha vízesés lett volna. Abban a pillanatban aggódóan futott oda hozzám a két legjobb barátnőm.
Bocsi, hogy ilyen rövid lett....=D
puszi Mariana..=D
Puszi mindenkinek..:)
20. fejezet
Miután kiszabadultam Tyler karmai közül, olyan mérhetetlen nagy düh lángolt bennem, hogy az felolvasztott volna akár egy jéghegyet is. Már azon is elgondolkodtam, hogyha hazaérek elmondom a lányoknak, hogy a karácsonyi party után visszamegyek Holdföldére, hátam mögött hagyva a vállamra nehezedő súlyokat. Hazafele menet hirtelen megpillantottam Robint és a kis " csipet-csapatját " és gyorsa visszaléptem a ház oldalához, hogy még csak életlenül se vegyenek észre. Ha úgy vesszük ez ritkaságnak számított ugyanis mindig-mindenhol ők vettek észre engem. Nem is értem, hogy csinálják. Végül is De Noir-ok mit vár tőlük az ember. Bátorságot vettem magamon és fél szemmel kinéztem a ház oldaláról. Az út szélén, a falnak dőlve
álltak és beszélgettek. A nagy zajok közepette nem hallottam miről beszélnek. Aztán rájöttem, hogy Holdföldét lehet, hogy tudták uralni, de London már nem tartozik a területeik közé és különben is én jöttem ide előbb és nem nekem kell bujkálnom. Vettem egy mély lélegzetet és elindultam a boltokat nézelődve mintha ők ott sem lettek volna. Nem tartott sokáig míg észrevettek.
Ez a ruha tökéletesen állna rajtad. - szólt egy hang a hátam mögül, de szinte egyből felismertem, Robin.
Neked nincs jobb dolgod minthogy állandóan engem zaklass?
Eszem ágában sincsen zaklatni téged, de tudod, hogy addig nem tűnök el amíg el nem érem azt amit akarok.
Robin,.- mondtam szinte nyugodt hangon. Vésd már bele a fejedbe, hogy soha de soha nem fogok neked megbocsátani és akár te és a kis " csipet-csapatod " visszamehetnétek Holdföldére és végre békén hagyhatnátok engem.
Tudod, hogy én mindent megteszek neked Maria, de ezt úgysem fogom megtenni.
Akkor tudod mit.- szakítottam félbe. Nem akartam, hogy ezt megtudd, de nincs más választásom, hogy végre békén hagyj.
Na lássuk hercegnő, olyat kétlem, hogy tudnál mondani, amitől itt hagynálak téged.
Nagy levegőt vettem és megszólaltam.
Tyler meg én most már egy párt alkotunk.
Láttam ahogy Robin arca hirtelen megfeszül és mérhetetlen düh öntötte el a szemét.
Mi? Ez mégis hogy lehet? Hogy tehetted ezt velünk? Nem azt mondtam, hogy szeretsz engem?
Csak úgy dőltek ki belőle a kérdések.
Figyelj. Ezt én sem így akartam csak úgy megtörtént. ( Muszáj volt hazudnom neki mindenről, mert csak így tudatosul benne amit akarok.). Tyler őszintén bevallotta nekem, hogy szeret és láttam, hogy komolyan is gondolja. És azt, hogy hogy tehettem ezt velünk, Robin mi nem is voltunk soha együtt és lehet, hogy mondtam neked, hogy szeretlek, de az volt életem legnagyobb hibája.- Nem hittel el magamnak, hogy ezeket én mondtam ki, a szívem millió üvegszilánkra tört, a sírás is kerülgetett de én keménységet faragtam az arcomra és türtőztettem magam.
Sajnálom Robin, hogy most és így kellett megtudnod, de remélem attól még barátok lehetünk?
Még hogy barátok, Maria neked teljesen elment az eszed? Barátok legyünk és nézzem végig, hogy a szívem választotta egy másik férfi karjaiban andalog, hát azt felejtsd el. Igazad volt, óriási hiba volt utánad jönni.
Nem hittem a fülemnek, hogy ezt pont ő mondta. Szinte már majdnem nyitottam a számat és mondtam volna neki, hogy ez mind nagy hazugság, mire megszólalt.
Remélem boldog leszel vele.
Néhány percig még egymás szemébe néztünk, majd hátat fordított nekem és a barátaival együtt köddé váltak. Miután ott maradtam teljesen egyedül elgondolkodtam az előbb történteken és csak ennyi jött ki a számon. Nem hiszem el, hogy ezt tettem. Majdnem rám jött a sírás de kibírtam míg haza nem értem. Beléptem az ajtón, Emily jött le a lépcsőről, Lili pedig kijött a nappaliból. Térddel estem le a földre és úgy sírtam mintha vízesés lett volna. Abban a pillanatban aggódóan futott oda hozzám a két legjobb barátnőm.
Bocsi, hogy ilyen rövid lett....=D
puszi Mariana..=D
2012. január 3., kedd
Szomorúság, tervezgetés és még egy rosszabb hír.
Sziasztok, meghoztam a következő fejezetet, bocsi, hogy ennyit késtem vele, na jó olvasást...
19. fejezet
Ahogy egyre jobban távolodtam Robintól ezer meg egymillió érzés kavargott bennem. Nem tudtam eldönteni hogyan döntsek. Az egyik felem azt mondta bocsássak meg neki, de a másik pont az ellenkezőjét mondta. Hazafele menet egész úton azon törtem a fejem mit kéne tenni, de már belefáradtam. Hanyagolom ezt a témát egy ideig, ugyanis van egy megoldatlan problémám Tylerrel. Mikor végre házunk elé érem láttam ahogy a lányok hatalmas nagy csomagokkal jöttek vissza.
Lányok ti meg hol voltatok és minek vettétek ezt sok mindent?
Maria hát elfelejtetted?-kérdezte Emily.
Mégis mire kéne emlékeznem?
December 14.-e van.
És????
Tudjuk, hogy sok gondjaid vannak, de ezt hogy felejthetted el. Másfél hét múlva karácsony.
Nem mondod? Hogyan mehetett ki ennyire a fejemből.
Lili és én megbeszéltük, hogy karácsonyi partyt rendezünk itt a házban, ugye benne lennél?
Persze, imádom a partykat. Kik lesznek a vendégek?
A közeli barátok, meg te is írhatsz egy vendéglistát, hogy kiket akarsz itt látni. Gondolom a De Noir fiúk nem szerepelnek a listádon.
Jól ismersz, talán Tylert se fogom meghívni, mert még dühös vagyok rá, hogy nem mondott igazat.
Menjünk be a házba és tervezzük meg a partyt, nehogy az utolsó percben keljen mindent.
Beléptünk a lányokkal a hatalmas ajtón és leültünk a nappaliba a rotyogó tűz mellé. Mihelyst leültünk Emily bele is kezdett.
Nos lányok az első napi rendi pont a ház díszítése. Milyen díszek kerüljenek a házon kívülre és belülre?
Nekem lenne egy ötletem.-szólalt meg Lili.
Na halljuk-mondta Emily.
Csináljuk azt, hogy a ház minden egyes ablakait apró kis égőkkel díszítenénk és a hatalmas bejárati ajtó körül is.
Nem rossz ötlet-szólalt meg Maria.
És a belső díszítéssel mi legyen?
Mindennel amivel csak lehetséges. Ez alatt azt értem, hogy égőkkel, díszekkel, süssünk mindenféle alakú sütit, hogy átjárja az egész házat az illat mielőtt a vendégek ideérnek. Hatalmas ötletem támadt.
Mi az?- kérdezték egyszerre a lányok?
Maszkabált kell csinálnunk. A meghívókra is azt kell feltüntetni, hogy maszkkal lehet csak megjelenni és persze hivatalos meghívóval.
Ez remek, így senki se tudja, hogy ki a másik.
Pontosan a lényeg, hogy érezd jól magad. Holnap megrendelem a meghívókat és remélhetőleg időben megérkezik, hogy szét tudjuk küldeni őket.
A második fontos az étel. Mit szolgáljunk fel?
Arra gondoltam, hogy talán az asztalokra tegyünk sütiket, csokoládét, puncsot meg hideg tálakat. Főételnek gondoltam mindenféle húsokat, salátákat, halat, pezsgőt és desszertnek pedig lehetne gyümölcstorta, gyümölcskenyér, pudingos sütik meg hasonlók.
És végül de nem utolsó sorban az italok:
Maria és én egyszerre szólaltunk meg.-pezsgő, puncs, bor, rövid italok minden ital ami csak létezik.
Remek.-szólt Emily. Úgy látom mára végeztük. Eltehetjük magunkat holnapra.
Mindhárman indultunk a saját szobáink irányába. Becsuktuk az ajtókat és minden elcsendesült.
Másnap reggel mikor felébredtem, gyorsan felöltöztem és lementem a lányokhoz.
Jó reggelt.
Jó reggelt Maria.
Gondolkodtam rajta és meghívnám a bácsikámat és Lovedayt is a partyra, persze csak ha nem gond.
Már, hogy lenne, nyugodtan hívd csak őket.
Gyorsan megírom a levelet és feladom a postára. Leültem az íróasztal mögé, fogtam egy lapot és egy tollat és írni kezdtem.
Kedves Benjamin és Loveday/
Szeretettel meghívlak benneteket a karácsonyi partynkra December 24.-én pontban 8 órakor. Nagyon örülnék neki ha el tudnátok jönni, mert olyan rég nem láttuk egymást.
Szeretettel: Maria
U.I.: Ha lehet akkor Robinnak ezt ne mondjátok el, mert még nem nagyon békültünk ki.
Beletettem a levelet egy borítékba és lepecsételtem. Kimentem a lányokhoz, hogy szóljak, hogy elmegyek.
Lányok megírtam a levelet és elmegyek feladni, mindjárt jövök.
Rendben Maria-szólt Lili.
Menj és ne gondolj a gondjaidra. Csak egy napra felejtsd el őket.
Megpróbálom megfogadni a tanácsodat, de mi tagadás nem lesz egyszerű.
Elindultam az ajtó felé és indultam a posta felé. Szerencsémre mikor odaértem nem voltak olyan sokan így hamar sorra kerültem. Beadtam a levelet, kifizettem az árát és már ott sem voltam. Nem volt kedvem még hazamenni de már kezdtem éhes lenni. Messziről finom illatok csapták meg az orromat így követtem az illatot és egy kisebb fajta pékséghez verődtem. Bementem a kis épületbe és annyi féle fajta süti volt hogy azt se tudtam melyik vegyem meg.
Parancsolt valamit kisasszony?-kérdezte egy kedves hang.
Ami azt illeti igen. Kérnék egy darabot az almás rétesből.
Kivette nekem a legnagyobbat ami most lett kész és azt adta oda. Mennyivel tartozom?
2 dollár lesz mindössze.
Parancsoljon. Viszontlátásra.
Viszlát kisasszony.
Hazafele menet megettem a sütit és olyasvalakivel találkoztam akivel inkább nem kartam.
Tyler, te meg mit keresel itt? Már követsz is engem?
Csak el akartam mondani hogy nem akartam hazudni neked de nem mondhattam el az igazságot, mert nem engedték.
Mégis ki nem engedte?
Apám, tudod ő a vezető délen és én öröklök majd mindent miután feleségül vettem valakit ugyanis a törvény úgy szól nálunk, hogy csak akkor kaphatom meg az örökségemet ha egy méltó lányt veszek el és így rám szállna a hatalom.
De ugye nem engem akarsz elvenni?
Bármily rossz neked de igen, téged.
Te megőrültél én soha nem mennék hozzád azok után amit tettél.
Gondoltam, hogy ezt fogod mondani, de ne akard, hogy előtörjön a rosszabbik énem Maria.
Én nem félek tőled Tyler, hagyj végre békén engem és a barátaimat is egyaránt. Soha többé nem akarlak látni téged.
Megfordultam és elfutottam ahogy csak tudtam. Még egy probléma, mintha nem lenne már így is épp elég, hogy fogok ebből is kikászálódni??
Na, hogy tetszett, véleményeket kérek...=DDD
puszi: Mariana..:)
19. fejezet
Ahogy egyre jobban távolodtam Robintól ezer meg egymillió érzés kavargott bennem. Nem tudtam eldönteni hogyan döntsek. Az egyik felem azt mondta bocsássak meg neki, de a másik pont az ellenkezőjét mondta. Hazafele menet egész úton azon törtem a fejem mit kéne tenni, de már belefáradtam. Hanyagolom ezt a témát egy ideig, ugyanis van egy megoldatlan problémám Tylerrel. Mikor végre házunk elé érem láttam ahogy a lányok hatalmas nagy csomagokkal jöttek vissza.
Lányok ti meg hol voltatok és minek vettétek ezt sok mindent?
Maria hát elfelejtetted?-kérdezte Emily.
Mégis mire kéne emlékeznem?
December 14.-e van.
És????
Tudjuk, hogy sok gondjaid vannak, de ezt hogy felejthetted el. Másfél hét múlva karácsony.
Nem mondod? Hogyan mehetett ki ennyire a fejemből.
Lili és én megbeszéltük, hogy karácsonyi partyt rendezünk itt a házban, ugye benne lennél?
Persze, imádom a partykat. Kik lesznek a vendégek?
A közeli barátok, meg te is írhatsz egy vendéglistát, hogy kiket akarsz itt látni. Gondolom a De Noir fiúk nem szerepelnek a listádon.
Jól ismersz, talán Tylert se fogom meghívni, mert még dühös vagyok rá, hogy nem mondott igazat.
Menjünk be a házba és tervezzük meg a partyt, nehogy az utolsó percben keljen mindent.
Beléptünk a lányokkal a hatalmas ajtón és leültünk a nappaliba a rotyogó tűz mellé. Mihelyst leültünk Emily bele is kezdett.
Nos lányok az első napi rendi pont a ház díszítése. Milyen díszek kerüljenek a házon kívülre és belülre?
Nekem lenne egy ötletem.-szólalt meg Lili.
Na halljuk-mondta Emily.
Csináljuk azt, hogy a ház minden egyes ablakait apró kis égőkkel díszítenénk és a hatalmas bejárati ajtó körül is.
Nem rossz ötlet-szólalt meg Maria.
És a belső díszítéssel mi legyen?
Mindennel amivel csak lehetséges. Ez alatt azt értem, hogy égőkkel, díszekkel, süssünk mindenféle alakú sütit, hogy átjárja az egész házat az illat mielőtt a vendégek ideérnek. Hatalmas ötletem támadt.
Mi az?- kérdezték egyszerre a lányok?
Maszkabált kell csinálnunk. A meghívókra is azt kell feltüntetni, hogy maszkkal lehet csak megjelenni és persze hivatalos meghívóval.
Ez remek, így senki se tudja, hogy ki a másik.
Pontosan a lényeg, hogy érezd jól magad. Holnap megrendelem a meghívókat és remélhetőleg időben megérkezik, hogy szét tudjuk küldeni őket.
A második fontos az étel. Mit szolgáljunk fel?
Arra gondoltam, hogy talán az asztalokra tegyünk sütiket, csokoládét, puncsot meg hideg tálakat. Főételnek gondoltam mindenféle húsokat, salátákat, halat, pezsgőt és desszertnek pedig lehetne gyümölcstorta, gyümölcskenyér, pudingos sütik meg hasonlók.
És végül de nem utolsó sorban az italok:
Maria és én egyszerre szólaltunk meg.-pezsgő, puncs, bor, rövid italok minden ital ami csak létezik.
Remek.-szólt Emily. Úgy látom mára végeztük. Eltehetjük magunkat holnapra.
Mindhárman indultunk a saját szobáink irányába. Becsuktuk az ajtókat és minden elcsendesült.
Másnap reggel mikor felébredtem, gyorsan felöltöztem és lementem a lányokhoz.
Jó reggelt.
Jó reggelt Maria.
Gondolkodtam rajta és meghívnám a bácsikámat és Lovedayt is a partyra, persze csak ha nem gond.
Már, hogy lenne, nyugodtan hívd csak őket.
Gyorsan megírom a levelet és feladom a postára. Leültem az íróasztal mögé, fogtam egy lapot és egy tollat és írni kezdtem.
Kedves Benjamin és Loveday/
Szeretettel meghívlak benneteket a karácsonyi partynkra December 24.-én pontban 8 órakor. Nagyon örülnék neki ha el tudnátok jönni, mert olyan rég nem láttuk egymást.
Szeretettel: Maria
U.I.: Ha lehet akkor Robinnak ezt ne mondjátok el, mert még nem nagyon békültünk ki.
Beletettem a levelet egy borítékba és lepecsételtem. Kimentem a lányokhoz, hogy szóljak, hogy elmegyek.
Lányok megírtam a levelet és elmegyek feladni, mindjárt jövök.
Rendben Maria-szólt Lili.
Menj és ne gondolj a gondjaidra. Csak egy napra felejtsd el őket.
Megpróbálom megfogadni a tanácsodat, de mi tagadás nem lesz egyszerű.
Elindultam az ajtó felé és indultam a posta felé. Szerencsémre mikor odaértem nem voltak olyan sokan így hamar sorra kerültem. Beadtam a levelet, kifizettem az árát és már ott sem voltam. Nem volt kedvem még hazamenni de már kezdtem éhes lenni. Messziről finom illatok csapták meg az orromat így követtem az illatot és egy kisebb fajta pékséghez verődtem. Bementem a kis épületbe és annyi féle fajta süti volt hogy azt se tudtam melyik vegyem meg.
Parancsolt valamit kisasszony?-kérdezte egy kedves hang.
Ami azt illeti igen. Kérnék egy darabot az almás rétesből.
Kivette nekem a legnagyobbat ami most lett kész és azt adta oda. Mennyivel tartozom?
2 dollár lesz mindössze.
Parancsoljon. Viszontlátásra.
Viszlát kisasszony.
Hazafele menet megettem a sütit és olyasvalakivel találkoztam akivel inkább nem kartam.
Tyler, te meg mit keresel itt? Már követsz is engem?
Csak el akartam mondani hogy nem akartam hazudni neked de nem mondhattam el az igazságot, mert nem engedték.
Mégis ki nem engedte?
Apám, tudod ő a vezető délen és én öröklök majd mindent miután feleségül vettem valakit ugyanis a törvény úgy szól nálunk, hogy csak akkor kaphatom meg az örökségemet ha egy méltó lányt veszek el és így rám szállna a hatalom.
De ugye nem engem akarsz elvenni?
Bármily rossz neked de igen, téged.
Te megőrültél én soha nem mennék hozzád azok után amit tettél.
Gondoltam, hogy ezt fogod mondani, de ne akard, hogy előtörjön a rosszabbik énem Maria.
Én nem félek tőled Tyler, hagyj végre békén engem és a barátaimat is egyaránt. Soha többé nem akarlak látni téged.
Megfordultam és elfutottam ahogy csak tudtam. Még egy probléma, mintha nem lenne már így is épp elég, hogy fogok ebből is kikászálódni??
Na, hogy tetszett, véleményeket kérek...=DDD
puszi: Mariana..:)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)