Tedd azt ami helyes

Sziasztok, itt a következő fejezet. Köszönöm az előzőkhöz írt kommenteket. Nos jó olvasást.
puszi...




                                             25. fejezet


Másnap reggel.....

Az éjszaka katasztrofálisan telt. Alig tudtam aludni. Folyton azon rágódtam mit és hogyan mondok Robinnak. Elég korán keltem fel, mondhatjuk úgy, hogy a Nappal együtt. Felöltöztem és halkan lesétáltam a bejárat elé. Se a bácsikám, Loveday vagy a lányok sem voltak még fent. Enni sem tudtam, mert olyan görcsbe volt a hasam, hogy még egy falat sem ment volna le a torkomon. Kimentem az istállóhoz, felnyergeltem egy hófehér, gyönyörű lovat és elindultam a De Noir vár felé. Az erdő szinte még aludt. A nap sugarai szinte még alig érintették a fák lombjait. Egyetlen állatot sem lehetett még látni. Nagyjából negyed óra lovaglás után megérkeztem. A szívem egyre gyorsabban kezdett el verni és mintha pillangók lettek volna a hasamban. Levegőt venni is alig bírtam. Kikötöttem a lovat nem messze a vártól, mert nem akartam, hogy bárki is meglássa. Remegő léptekkel indultam a fekete köpenyes emberek közé. Velünk ellentétben a De Noir-okra jellemző volt, hogy már hajnalok-hajnalán fent vannak, de reménykedtem benne, hogy a kis " örökös " inkább még alszik. Bementem a várba aztán az egyik lépcsősoron le a másikon fel, a 3. szoba mellett kanyarodni jobbra és végül a folyosó végén a szembeálló ajtó. Nyújtottam a kezemet a kilincs felé aztán visszahúztam majd nagy bátorság és beléptem. Halkan nyitottam az ajtót és gyorsan be is csuktam, hogy senki se vegyen észre. Isten adta szerencse volt, mert Robin még aludt. Odasétáltam az ágya mellé és leültem egy székre. Hosszú percekig figyeltem ahogyan alszik és forgolódik össze-vissza. Ekkor rájöttem, hogy hogyan tehettem ezt vele? Hogyan engedhettem el egy ilyen férfit? Bárcsak meg nem történté tehetném ezt az egészet. Végigsimítottam a kezemet a karján és annyi idő utá jó volt végre úgy hozzáérni, hogy most kivételesen nem ő ragadott meg engem.
Nem tudom megtenni, egyszerűen képtelen vagyok a szemébe nézni.- suttogtam olyan halkan, hogy lehetőleg ne hallja meg és ne keljen fel.
Felálltam a székből és lábujjhegyre állva indultam az ajtó felé. Már éppen csak néhány centi választott el a kijárattól mikor halkan de mégis hallhatóan megreccsent alattam a talaj. Ledermedtem, mert Robinnak iszonyat jó a hallása, ugye a vadászathoz ez elengedhetetlen. Halkan levegőt vettem és hátranéztem, hogy még mindig az ágyába van-e.
De nem volt ott.
Jesszus, most mit csináljak?-suttogtam. Szinte már lábujjhegyen futottam az ajtó felé és mikor a kilincshez akartam nyúlni megijedtem. Egy hang amit annyira szeretek most megszólalt.
Te mit keresel itt?- szólt egy olyan dühös hang amit még nem is hallottam tőle.
Lassan megfordultam és próbáltam kerülni a tekintetét. De csak ugyanaz a kérdés jött.
Miért jöttél ide?- ugyanazon a dühös hangon.
Csak beszélni szerettem volna veled.
És mégis miről ha szabad tudnom?
Kettőnkről.
Na ez jó, halljuk most milyen mesét akarsz kitalálni?
Nézd, most nem akarok hazudni neked, az igazat akarom mondani. Tudom, hogy semmi okod hinni nekem, de kérlek hallgass meg.
Mint ahogy te szoktál engem? Egyáltalán minek jöttél vissza? Várj, nem is akarom tudni és most tűnj el a szobámból mielőtt olyat teszek amit magam is megbánok.
Mit mondtál?
Azt, hogy tűnj el innen, máris.
Hogy képzeled, hogy így beszélsz velem, nem vagyok az egyik kis " lotyód " a sok közül akikkel mint tudjuk mit csinálsz. Bezzeg nekem elsőre meg kellett bocsátanom a te ostobaságaid miatt, de tudod mit hazudtam neked Londonban. Soha nem jártam Tylerrel és nem is szeretnék, csak azért mondtam, hogy elgyere Londonból. De miután eljöttél rájöttem, hogy valami hiányzik, mintha nem lenne meg a lelkem egy része.
És ezt most el kellene hinnem?
Ami azt illeti reménykedtem benne. Figyelj Robin, én nekem nem szokásom hazudni. Nagyon ritkán fordul elő és csak a legvégső esetben szoktam csinálni. Kérlek Robin higgy nekem. Soha nem voltam Tylerrel én csak téged szeretlek.
Nem tudok hinni neked Maria, sajnálom.
Persze, mit is hittem, hogy idejövök és majd hinni fogsz nekem? Már látom, hogy hatalmas hiba volt. De te sem vagy tökéletes. Én nem tudom, hogy te valaha is szerettél engem, mert nem tudok olvasni a gondolataidba, de egyszer sem mutattad ki a szeretetedet. Folyton csak kiabáltál és veszekedtél velem és még te kérded miért nem hittem neked Londonban? Talán azért mert ott csak mondanod kellett valamit, hogy higgyek neked. De amikor te eljöttél én meg hülye jöttem utánad egyszerre. Nem is tudom mit hittem. El akartam jönni és megmondani az igazságot , ahogyan te azt sosem teszed. Na mindegy. Csak azt akartam, hogy ezt tudd. Szerintem itt az ideje, hogy menjek.
Megfordultam és indultam az ajtó felé.
Ezzel most azt akarod mondani, hogy én soha-semmit sem mondok el neked?-kérdezte tágra nyílt szemekkel Robin.
Pontosan, eltaláltad.
De egyet azért jegyezz meg Robin. Néhányszor elléphetnél a tükör elöl, hogy felmérd a kárt amit minden lépésednél magad mögött hagysz.
Megfogtam a kilincset és kijöttem a szobájából. Egy percet sem bírtam már a várban eltölteni, gyorsan kijöttem a várból, megkerestem a lovamat és visszaindultam Holdszállásra. Az úton próbáltam elfelejteni az előbb történteket de alig pár percre sikerült. Mikor hazaértem már mindenki fent volt.
Maria, te meg hol voltál?- kérdezte aggódóan Loveday.
Robinnál jártam és beszéltem vele.
Na, hogy ment?-kérdezte Emily.
Eredményt nem értem el.
Emily, Lili gyertek velem, beszélnem kell veletek.
Persze Maria.
Felmentünk a szobámba és " mesélni " kezdtem.
Mi történt Robinnal?
Nos, elmondtam neki, hogy hazudtam,  nem voltam Tyler barátnője, de sajnos nem hitte el. Próbáltam meggyőzni de nem ment. Folyton csak azt hajtogatta, hogy nem tud bízni bennem.
És most mit akarsz tenni?- felelt rekedt hangon Lili.
Bevallom, őszintén nem tudom. De a karácsonyi partyra is vissza kéne menni
Hát igen.- válaszolt Emily.
Akkor csináljuk azt, hogy holnap délután visszamegyünk és a party után meg eldöntöd mit akarsz csinálni.-szólt Lili.
Az ablakhoz sétáltam és rápillantottam a De Noir várra.
Rendben van, holnap visszamegyünk.
Lili és Emily egymásra néztek majd megszólaltak.
Hidd el ez így jobb lesz.





Na, hogy tetszett...
puszi Mariana...:D

Fordul a kocka

Sziasztok, sajnálom, hogy ennyit késtem a fejezettel cserébe a hétvégén is hozok egyet :D Na nem fecsegek tovább csak annyit mondok jó olvasást.
puszi mindenkinek...:D




                                                    24. fejezet



Robin arca megfeszült és hirtelen megkomolyodott.
Sam, ne húzzál fel, most a legkevésbé akarok arról a nő személyről beszélni, hagyj végre békén.-kiabálta Robin.
Jól van-jól van én csak azt mondom, hogy nem mindig előnyös hinni a nőknek.
Sam, kifelé a szobámból, most.
De Robin.
 Menj...
Sóhajtott egyet majd kilépett az ajtón.
Mikor végre egyedül maradtam egy kicsit elgondolkodtam azon amit Loveday és Sam mondott. Vajon tényleg igazuk volt azzal kapcsolatban, hogy nem kellett volna otthagynom Mariat? A szívem azt mondja menjek vissza érte, de az agyam pont az ellenkezőjét akarja. Ő nem hisz Marianak, azt akarja hogy szenvedjen egy kicsit.
Mivel dönteni nem tudtam a következőre jutottam. Várok még néhány napot aztán meglátom mi lesz.


Londonban......

Annyira sajnálom szegény Mariat, jó végül is ő mondott hazugságot Robinnak, de ezért képes volt itt hagyni őt? Ennyiből is látszik, hogy a nőket teljesen lebecsülik a férfiak.-mondta Lili.
Emily, te neked mi a véleményed Robinról?
Hát...amíg Holdföldén voltunk nem nagyon volt alkalmam megismerni de amit biztosan tudok az az hogy akit szeret azért kiáll. Nagyon sokat megtesz másokért, de a hibája talán az, hogy könnyedén elhisz dolgokat legyen az hazugság vagy igazság.
Sajnos ebben teljesen igazad van.
Maria, úr isten, kijöttél a szobádból, mi történt? Jól vagy?
Ami azt illeti még nem valami fényesen.
Úgy örülök, hogy végre itt vagy közöttünk, nem vagy éhes, nem kérsz valamit?-kérdezgette Lili Mariat.
Kérnék egy szívességet. Szólnátok az inasnak, hogy állítsa elő a hintót.
Mégis miért, hova akarsz menni?
Elmegyek Holdföldére és tisztázom a dolgokat Robinnal.
Ezt nem tartom valami jó ötletnek, mi van akkor ha nem fog hinni neked vagy a legrosszabb esetben kidob a várból.
Nem érdekel beszélnem kell vele.
Hát te tudod, de akkor Emilyvel mi is veled megyünk.
Nem szükséges ha nem akartok.
Dehogynem. -felelte Lili.
Rendben van, akkor pakoljatok össze 1-2 napra aztán a bejárat előtt találkozunk.


15 perc múlva.....

Akkor indulhatuk lányok?
Persze, de Maria ez biztos, hogy jó ötlet?
Teljesen Emily.
Akkor jó.
Az inas felpakolta a  csomagokat a hintóra és már el is indultunk.


Holdföldén......
Digweed, a mai posta megérkezett?
Persze kisasszony, az asztalra tettem.
Köszönöm.
Loveday drágám, mi a terved mára?-kérdezte Benjamin.
Talán átmegyek apámhoz, mert beszélnem kell az öcsém fejével.
Miért, mi van vele?
ÁÁÁ...semmi különös, de szerintem most már megyek.
Szívem, nincs már ehhez kicsit késő?
Nem maradok olyan sokáig és Digweed is velem jön, na de most már megyek. Egy gyors puszit nyomott férje szájára és indult volna mikor valami eszébe jutott.
Jaj, drágám és ha hazajöttem valamit mondanom kell.
Aztán gyorsan kiviharzott az ajtón. Már szálltam volna fel a hintóra mikor valami zajra lettem figyelmes.
Digweed kié az a hintó, csak mert egyenesen idejön.
Sajnálom asszonyom, de nem tudom.
Mikor a hintó ideért és a kocsis kinyitotta az ajtót teljesen ledöbbentem.
Te jó ég, Maria, Emily és Lili jaj de örülök nektek. De mi szél hozott ide? Na de gyertek be Benjamin nagyon fog nektek örülni.
Drágám nézd kik jöttek.
Maria, futott oda hozzám a bácsikám, hogy megölelhessen.
Hát ti meg hogy kerültök ide?
Hiányoztatok és gondoltuk eljövünk egy kicsit látogatóba.
Hát ez nagyon jó, de nem vagytok éhesek, elég hosszú lehetett az út.
Én az vagyok-felelt elsőnek Lili.
Ami azt illeti én is megéheztem az úton-válaszolt Emily.
Na és te Maria?
Köszönöm, de én most nem tudnék enni, nagyon elfáradtam, inkább felmegyek és lefekszem ha nem baj.
Persze, hogy nem drágám, pihend ki magad.
Akkor jó találkozunk holnap.
Elindultam fel a régi szobámhoz és mikor benyitottam minden ugyan úgy volt mint mikor elmentem. Semmi sem változott. Mikor az ablakhoz sétáltam, hogy kinézzek rajta valaki kopogott az ajtón.
Igen?
Maria beszélhetek veled egy kicsit?
Persze Loveday, gyere beljebb.
Tudod, Robin mindent elmesélt mikor beszéltem vele, de mond hogy ez az egész nem igaz.
Persze, hogy nem Loveday, azt csak azért mondtam neki, mert dühös voltam rá, azt akartam hogy neki is fájjon. Tudtam, hogy Tylerrel nincs valami jóba ezért hazudtam azt neki, hogy összejöttem vele.
De ugye biztos, hogy nincs közted és közte semmi?
100%-ig biztos lehetsz benne.
Hála istennek, most megkönnyebbültem. De akkor hogy hogy most itt vagytok?
Azért jöttem vissza, hogy mindent elmondjak Robinnak és a lányok pedig elkísértek. El kell mondanom neki, hogy szeretem.
Ennek nagyon örülök, de nem lesz könnyű dolgod. Mikor tegnap beszéltem vele nagyon dühös volt rád, azt mondta nem is akar látni többé.
Tudom nem lesz könnyű, de mit veszíthetek vele, ennél rosszabb már nem lehet.
Ki tudja, bármi megtörténhet, de egy tanácsot fogadj meg, mond el tiszta szívedből, hogy mit érzel, lehet hogy az elején még dühös lesz rád, de adj neki időt.
Köszönöm Loveday.
Nincs mit, de hagylak aludni. Adott egy puszit a homlokomra és elment.
Bebújtam az ágyamba és elgondolkodtam azon, hogy a holnapi nap nem lesz egyszerű.




Sajnálom, hogy rövid lett , de most csak ennyire futotta, talán majd hétvégén..
puszi Mariana..:D

Egy ajándék ami segített megkönnyíteni a lelkem.

Sziasztok, meghoztam a következő fejezet, remélem tetszeni fog. Köszönöm az előzőkhöz írt kommenteket. Na nem is fecsegek tovább csak annyit mondok jó olvasást.




                                                    23. fejezet



Robin ezt nem mondod komolyan, még a vak is látja, hogy Maria hazudott neked. Arra nem gondoltál, hogy csak azért mondta, hogy otthagyd Londont és ő végre egyedül lehessen? Miért akarsz hinni neki ilyen könnyen? Máskor mindig átláttál rajta amikor hazudik. Miért nem látod ezt be?
Mert nincs mit Loveday.-kelt ki magából Robin.
Te semmit sem tudsz a nőkről. Nem tudod mire vagyunk képesek csak azért, hogy elérjük azt amit akarunk.
Hiába próbálsz győzködni nővérkém, de a döntésemen nem vagyok hajlandó változtatni. A témát pedig most lezárom, nem akarok hallani róla többet.
Sóhajtottam egyet majd megszólaltam.- Rendben van Robin, ahogy jónak látod. Felálltam és indultam az ajtó felé, mert beláttam, hogy ma már nem tudok beszélni a fejével.
Loveday, mielőtt elfelejtem.
Tessék Robin.
Ha lehetséges erről senkinek se szólj, nem akarom, hogy bárki is megtudja.
Ettől nem kell tartanod öcsikém. Még láttam ahogy Robin az ablakhoz áll és sóhajt egyet, majd kiléptem szobájának ajtaján.
Jaj Istenem, hogy ilyen nehéz legyen meggyőzni valakit.
Lesétáltam a hosszú lépcsősorokon majd kiértem a vár elé ahol Digweed várt a hintóval. Már szálltam volna fel mikor valaki a nevemet kiabálta.
Loveday, lányom már mész is?- kérdezte az apám.
Sajnos igen, nem tudok tovább maradni.
Várj lányom, csak még egy kérdés. Robi elmondta neked, hogy miért ilyen dühös?
Legszívesebben elmondtam volna az egészet az apánknak de az eskühöz kötött a szavam.
Sajnos nem apám, nekem sem mondott semmit, pár nap múlva csak elmondja, de most már tényleg mennem kell, nem maradhatok. Viszlát apám.- felszálltam a hintóra és Digweed utasítást adott a lovaknak és már indultunk is.
Szervusz lányom.- válaszolt vissza az apám.



Londonban......

Kétlem, hogy Maria kijönne a szobájából.-szólt Emily.
Ha jobban belegondolunk egy ideig szerintem nem is fogjuk látni.- válaszolt vissza Lili.
Figyelj Em, most nem akarok udvariatlan leni, hogy felhozom ezt a témát de mi lesz most így a karácsonyi partyval, hiszen a meghívók egy részét már elküldtük.
Nem-nem, igazad van. A partyt mindenhogyan meg kell tartanunk, mert már csak 3 nap van addig és már nem mondhatjuk le.
De Mariaval mit csinálunk, ő biztos nem fog eljönni.
Tény, hogy nemet fog mondani, de azért megkérdezem.
Jól van Em, én addig beszélek a szakáccsal, hogy milyen menüvel akar előrukkolni.
Lili bement a konyhába én pedig felsétáltam Mariahoz.
Miért kell a szerelemnek mindig ennyire fájnia?-kérdeztem magamba.
" kopp-kopp" Maria, jól vagy, Emily vagyok. Légy szíves ne zárd be az ajtót, gyere beszélgessünk egy kicsit az sokat szokott segíteni. Maria kérlek.
Se sajnos válasz most sem jött és az ajtó is zárva maradt.
Hhhh.....Rendben van. Figyelj, tudom hogy nem a legjobbkor mondom ezt de ugye emlékszel hogy 3 nap múlva lesz a karácsony partynk. Lilivel tudjuk hogy most nem vagy abban a helyzetben hogy részt vegyél rajta, de nagyon örülnénk neki.
De válasz most sem jött.
Maria, hahó...
Na jól van. Elindultam a szobám felé és elővettem egy kis díszdobozkát majd visszamentem Maria szobája elé.
Figyi, látjuk, hogy még velünk sem akarsz beszélni de itt hagyok neked most valamit az ajtó előtt. Ez egy napló. Ha senkivel sem akarsz beszélni akkor inkább írd le hogy mit érzel, meglásd sokkal könnyebb lesz majd így. Leteszem ide az ajtó elé.
Hallottam, ahogy Emily egyre távolodik a szobámtól így lassan felkeltem, kinyitottam a szobám ajtaját és felvettem a naplót. Kimentem vele a teraszra és belekezdtem, hogy papírra vessem az életemet.



Kedves Naplóm!
Az én nevem Maria Merryweather.
Szinte nem is tudom honnan kezdjem az életemet, végül is sok izgalom nincsen benne, de talán akkor az elején kezdem a történetemet.
Apám halála után Londonból Holdföldére kerültem ahol kiderült, hogy én vagyok a Holdhercegnő és a Merryweather család legnagyobb ellenségei laktak a völgy túloldalán, a De Noir klán. Sokszor próbáltak meg elrabolni vagy megölni, de nem agyon ment nekik. A klán vezetőjének a fia akadt a legtöbbször az utamba. Ő volt Robin De Noir. De sajnálatomra a segítségét kellett kérnem, hogy megmentsem a hazámat. Mivel elég sok időt együtt töltöttünk megláttam a jó énjét is és beleszerettem. Sokat találkozgattunk és még jobban kiismertük a  másikat. A mi nap levelet kaptam a legjobb barátnőimtől, hogy meglátogatnának Holdföldén. Mikor megérkeztek körbevezettem őket az egész völgyben és a városban is egyaránt. Bemutattam nekik a De Noir-okat és szerintem a fiúk teljesen odavoltak a lányokért. De a baj csak most kezdődött. Az egyik nap amikor így mindannyian bementünk a városba mindenki szétszéledt és Robinnal kettesbe maradtunk, de ez nem tartott sokáig. Az egyik pillanatban még mellettem volt majd eltünt csak mert dolga akadt és így én egyedül maradtam.  Összefutottam Tylerrel, Robin ezt meglátta és teljesen kikelt magából. Üvöltözött velem és nekem ez volt az utolsó csepp a pohárba. Otthagytam Robint és a lányokkal Londonba jöttem, de Robin itt is rám talált. Kiderült, hogy Tyler is itt lakik csak akkor nem tudtam róla amit most tudok. A De Noir-ok ősi ellenségének a fia. Amikor ezt megtudtam többet nem is álltam vele szóba. De ugyanezen a napon követtem el életem legnagyobb hibáját. Megmondtam Robinnak, hogy összejöttem Tylerrel csak, hogy érezze azt amit nekem kellett, de a tervem nem úgy sült el ahogy akartam. Robin ezen teljesen kiakadt és a fiúkkal együtt visszament Holdföldére. Amikor ezt megtudtam teljesen letaglózott a hír. Be vagyok zárkózva a szobámba és senkivel sem tudok beszélni róla és még ez a karácsonyi perpatvar is itt van a nyakamon. Nem hiszem hogy készen állok arra hogy emberek közé menjek, nem vagyok még elég erős hozzá. 
Nos, hát eddig ennyi az életem. Nagyon reménykedem benne hogy a sors majd újra összehoz minket és hogy Robin valaha is megbocsát nekem a hazugságaimért.
U.I.: A hazugság nem vezet sehova és előbb vagy utóbb az igazság napvilágot lát.


Hát az írást befejeztem és nagyon elálmosodtam. Bementem a szobámba, befeküdtem az ágyamba és elnyomott az álom.



Holdföldén.....

Gyere haver megyünk vadászni.-hallottam Sam hangját.
Ezt most inkább kihagynám ha nem gond, nincs túl sok kedvem hozzá.
Jesszus Robin, életedbe nem hagynád ki a vadászatot. Valami nagy gondnak kell lennie ha mégis. Na gyerünk mond el.
Semmi közöd hozzá és amúgy is semmi bajom sincsen.- válaszolt Robin akinek a hangjában érzékelhető volt a csalódottság.
Engem nem tudsz átverni. A legjobb barátod vagyok, ismerem minden gyengédet és azt mikor hazudsz mint például most. Na gyerünk ki vele.
Hháá.... Nem tudom elfelejteni azt az átkozott nőszemélyt, folyton csak rá gondolok. Egyre jobban hiányzik nekem.
Haver, valld már be végre, hogy szereted annak ellenére amit tett.
Ezt nem tagadom Sam, de ő ezt nem tudhatja meg semmilyen körülmények között.
Néha tényleg nem értelek téged Robin. Kiismerhetetlen vagy. De vigyázz meddig játszol a tűzzel.
Ezt meg hogy érted?- húzta fel a szemöldökét Robin.
Ha nem mondod el neki az igazságot még időben akkor lehet, hogy már késő lesz. Ne kövesd el azt a hibát amit sokan mások. Ne hagyd, hogy másvalakié legyen.

      A napló amit Maria kapott Emilytől.....




Na hogy tetszett........
Puszi Mariana...=D

A fájdalom szinte szétszakít...

Sziasztok, meghoztam a következő fejezetet, remélem tetszeni fog. Komikat kérek....
Puszi.....=D




                                                          22. fejezet




Maria, annyira sajnálom.-feleltek a lányok és éreztem ahogy a kezüket a vállamra teszik biztatásképp.
Menjünk haza, gyere Maria itt már te sem tudsz mit tenni. Kiléptünk az ajtón és indultunk vissza a házhoz. A lányok egész úton próbáltak felvidítani de ez nem könnyített a lelkemen. Egész úton meg sem szólaltam csak babán merengtem magam elé. Mikor végre hazaértünk a lányok átadták a kabátjaikat az inasnak, de én nem bírtam már tovább, felszaladtam és bezárkóztam a szobámba.
Lili, most mit csináljunk vele?-aggódva kérdezte Emily.
Tudod Em, hogy nekem midig nagyon sok ötletem volt minden problémára de itt az egyetlen megoldás az lenne, ha Robi visszajönne és mint tudjuk nem fog, de adjunk neki időt, mert az miden sebet begyógyít.
 Lehet, hogy napokig-hetekig és ne adj Isten hónapokig is eltarthat és sokat fog szenvedni.
Talán igazad van Lili, hagynunk kell, hogy túltegye magát, de ami a legfontosabb, hogy érezze, hogy mi mellette vagyunk.
Felmegyek és megnézem jól van-e, nehogy olyasvalamit csináljon amit meg fog bánni.
Rendben Em én addig bemegyek a könyvtárba.



Nem akartam elhinni ami ebben a pár órában történt. Vissza akarom kapni Robint, de most már hiába mondanám el neki az igazságot nem hinné el nekem. Bárcsak visszatekerhetném az idő kerekét, hogy befogjam a saját számat. Miközben ostromoltam magam valaki kopogott az ajtón.
Maria, Emily vagyok, bemehetek?
Nem válaszoltam semmit, mert egy hang sem jött ki a torkomon.
Maria, Maria jól vagy? Engedj be légy szíves.
De nem történt semmi. Az egyik fülemen be a másik ki. Senkivel sem akartam beszélni és ezt a tudomásukra adtam. Emily többször is próbált bejutni a szobámba de nem sikerült neki.
Tudom, hogy senkivel sem akarsz beszélni, de nem bujkálhatsz odabent örökké. Maria, hahó. Tudom, hogy most nagyon fáj, hidd el én is éreztem már ilyet.
Mi?-mondtam magamba.
És most lemerném fogadni azt kérdezed, hogy miért. Ezt még senkinek sem mondtam el de talán eljött az ideje.
Tudod amikor te elmentél Holdföldére nem sokkal utána megismerkedtem talán mondhatjuk életem agy szerelmével. Az elején nagyon jól ment minden, nagyon romantikus egyéniség volt de szinte napról-napra megváltozott. Volt amikor hetekig meg sem látogatott, ha az utcán egymásba botlottunk ő keresztül nézett rajtam, de nem ezek voltak a közvetlen okai amiért útjaink különváltak. A hab a tetején az volt, hogy az egyik veszekedésünk balul sült el és megütött. Attól a pillanattól kezdve tudtam, hogy itt és most befejeztük. Elküldtem és mondtam neki, hogy engem örökre elfelejthet. Miután kisétált az életemből teljesen magamba fordultam. Én is bezárkóztam a szobámba mint ahogy most te teszed. Nem beszéltem senkivel és alig ettem valamit. A vége az lett, hogy alultápláltságom miatt összeestem a szobámban és a szüleim találtak rám mielőtt tudod mi következett volna. De aztán túltettem magamat a csalódáson és a sarkamra álltam. És most lemerném fogadni azt kérdezed miért nem mondtam el senkinek sem. A válasz egyszerű. Mert soha nem akartam hogy ezt bárki megtudja és pont ezért nem akarom, hogy te is olyan sorsra jut mint én. Ne hagyd, hogy a bánat és a keserűség legyőzzön . Ha szereted Robint akkor harcolj érte, ne hagyd hogy másvalakié legyen. Na jól van, akkor én most megyek.
Még mielőtt elment volna volt még egy utolsó mondata hozzám.
Légy erős Maria.
Hallottam ahogy lesétál a lépcsőn egem pedig szép lassan elnyomott az álom.


Milyen könyvet kéne olvasni? Nincs olyan ami a párkapcsolatokról szól? Valahogyan segítenem kell Marianak.
Hahó Lili ide bent vagy?
Itt vagyok hátul Emily. Hallottam cipőjének kopogását amint egyre közelebb jött.
Na, hogy van?
Nem valami jól, hagyja hogy az érzései legyőzzék.
Adjuk neki pár napot, ha az alatt sem történik semmi csak egy dolgot tehetünk.
Akkor egyre gondolunk.-felelt Emily.




Holdföldén.....
Robin, megérkeztünk itt vagyunk a várnál.- keltegette Sam Robint.
Na végre, elég hosszú volt az út. Kiszálltam a hintóból és beléptem a várba, hogy megkeressem az apámat. Az étkezőbe rá is bukkantam.
Apám!
Robin, pattant fel a székéből és odajött hozzám. Te itt, ez hogy lehet na és Mariat hol hagytad?
Ne is emlegesd előttem azt a nő személyt.
Ezt meg hogy érted?
Azt most hosszú lenne elmondani, most inkább meglátogatom a szobámat.
Rendben fiam. Csak szólj ha valamire szükséged van.
Bólintottam egyet a fejemmel és vettem az tat a szobám felé.



Másnap....
Benjamin, drágám?
Igen édesem.
Meglátogatom az apámat, hogy nincs-e kedve eljönni Maria karácsonyi partyára. Biztos örül majd neki.
Jól van Loveday.
Digweed hozza a kocsit.
Máris uram.
Digweed felsegített a kocsira és már el is indultunk.
15 perc múlva már oda is értünk.
Kiszálltam a hintóból és bementem a várba. Apám de örülök, hogy látlak.
Én is drága lányok. Mi járatban erre?
Mariatól kaptam meghívót a karácsonyi partyára és arra gondoltam, hogy nem lenne-e kedved eljönni?
Sajnos pontos választ most még nem tudok mondani.
De lehet, hogy Robin is ott lesz és akkor találkozhatunk vele.
Most is megteheted.
Ezt meg hogy érted?
Épp fent van a szobájában, tegnap este érkezett.
Komolyan és Maria is vele van?
Ő nem jött de Robint látva valamin nagyon hajba kaphattak.
Értem, akkor felmegyek és beszélek vele.
Rendben van lányom.



Robin ébren vagy már? hahó...
Beljebb mentem a szobájába és láttam, hogy minden ruhája a földön hever szanaszét ő meg még mindig alszik még reggel 11-kor is.
Robin kelj fel.-mondtam egy kicsit idegesen és hangosan.
Loveday te meg mit keresel itt és zargatsz hajnalok-hajnalán?
Robin, 11 óra van kelj fel. Nézd meg hogy néz ki a szobád. Takaríts ki.
Majd később és most hagyj aludni.
Nem, kelj fel.
Lerángatta rólam a takarót mire én is felkeltem.
Neked meg mi bajod van Loveday? Majd felkelek.
Mond csak mi ütött beléd Robin? Máskor már 6-kor fent virítasz most meg. Mi történt veled Londonban?
Semmi amiről tudnod kéne.- válaszolt vissza Robin morcos hangon.
A nővéred vagyok elég jól ismerlek és tudom mikor hazudsz mint például most.
Addig nem hagysz békén amíg nem mondom el igaz?
Pontosan.-húzta mosolyra a száját Loveday.
Sóhajtottam egyet majd megszólaltam. Hogy nekem egy ilyen kíváncsi nővér jutott.
Ez az egyik tulajdonságom amiért ennyire szeretsz.
Na persze.-bökte vissza Robin.
Na elmondod, hogy mi történt veled vagy mindent harapófogóval kell kihúzni belőled?
Jól van, jól van e legyél már annyira türelmetlen.
Az egész a Tyler gyerekkel kezdődött. Ő is Maria után ment Londonba, de mindenkinek azt mesélte be, hogy valami rokona van ott és azt kell ápolnia. A srácok aztán kiderítették, hogy ő az ősi ellenségünk pici kis porontya.
Uram isten és Maria ezt tudja?
Nem tudom de várj a lényeg még csak most jön.
Az egyik nap amikor összefutottunk Mariaval az utcán elmondta, hogy ő és Tyler összejöttek.
Loveday a szája elé kapott majd megszólalt. Ezt nem hiszem el.
Pedig igen.
És miből gondolod, hogy nem hazudott csakhogy bosszantson téged?
Láttam rajta Loveday.
Robin, é....é...én nem tudom mit higgyek. Maria nem olyan aki összejönne Tylerrel hisz csak barátként tekint rá. Hiszem amikor nem ment el Londonba folyamatosa azt hallottuk tőle, hogy mennyire szeret téged és ez kétlem, hogy az egyik napról a másikra ez megváltozna.
Figyelj Loveday, Maria szemrebbenés nélkül ezt mondta, ha neki Tyler kell akkor legyen csak vele egem már ez az egész dolog nem érdekel. Befejeztem vele.
Nem tudom Robin.
Én viszont igen. Nem arról van szó, mert szeretem Mariat, de nem tudok megbízni benne. Időre van szükségem, de amit most biztosan tudok, hogy egy időre végeztem veled Maria Merryweather.





Na, hogy tetszett. Komikat kérek...
millió csók Mariana...=D