Fontos!!

Sziasztok!

 Annyira sajnálom hogy már egy jó ideje nem hoztam új fejezetet csak mivel a suli is elkezdődött és ez nekem az utolsó évem nem igen lesz időm gépelni......ne haragudjatok...:((

Amint tudok teszek...

puszi nektek...:)))

Az estnek eljött a vége...:(

Sziasztok, köszönöm az előzőkhöz kapott kommenteket, cserébe itt a következő rész, sajnálom hogy ilyen későn hozom......de túl nagy a meleg és ilyenkor képtelenség gondolkodni....na nem fecsegek.....jó olvasást..:D




                                                                  31. fejezet




Mindhárman elnevettük magunkat, mert igen csak kevés dolog van amihez a jövendőbeli klán vezetője nem ért és hát nem lehet kihagyni, hogy ne viccelődjünk rajta.
Azért be kell valljam furdal a kíváncsiság, hogy milyen lehet ez a király-tette fel a kérdést Lili, majd az ablakhoz sétált és kinézett London utcáira.
Biztos vagyok benne, hogy kedves, figyelmes, jószívű és a népének csak a legjobbat akarja-válaszolta Emily aki az íróasztalom előtti széken foglalt helyet.
Szerintetek van gyereke? Mert hát ő sem uralkodhat örökké, kell, hogy legyen valaki aki felváltsa.-furdalta a kíváncsiság Mariat és eközben mindhárman egymásra néztek.
Hát nem mernék rá mérget venni, mert hát a királyok ugyebár megkapnak mindent amit csak akarnak beleértve a nőket is. Aki megtetszik nekik azt elveszik feleségül akár beleegyezik az illető, akár nem.-szólt Lili miközben a másik két lány felé fordult.
Meg hát van vagy gyereke vagy nincsen ez nem a mi problémánk, hisz neki kell utódot találnia.- felelt Emily miközben rákönyökölt az íróasztalomra, mert már láthatóan untatta a téma.
Szerintem egy időre függesszük fel ezt a témát, mert nem igazán szóltam Adamnek, hogy eljövök és már biztos keres.
Na de jó, legalább most visszarázódom egy kicsit a partyra - tápászkodott fel Emily az asztaltól.
Visszaindultunk a nappaliba de félúton lefele  lépcsőn belefutottuk az emlegetett szamárba.
A lányok csak mosolyogtak és továbbmentek kettesben hagyva Adammel.
Figyelj, tényleg nagyon sajnálom, hogy csak úgy ott hagytalak de nem akartam tovább a padon ücsörögni és a bácsikám is beszélni akart velem....szóóóóval.-vágtam bele a bocsánatkérésbe miközben a jobb kezemmel a lépcső korlátjának dőltem.
Semmi baj, de tényleg-nyíltak tágra a zölden csillogó szemei és látni lehetett, hogy komolyan gondolja.
Akkor jó, de biztos...
Maria.....ha tovább folytatod akkor fogok igazán megharagudni.-nevette el magát miközben ezt mondta.
Hirtelen megfogta a bal kezemet majd megpuszilta és ezt mondta.
Felkérhetem a hölgyet egy táncra?
Egy kicsit elpirultam de remélem nem lehetett nagyon észrevenni. Elmosolyodtam majd pukedliztem. Hát hogyne, ha egy ilyen úri ember kér akkor azt nem lehet visszautasítani.
Levezetett a táncparkettre és elkezdtünk táncolni. Bevallom egy jó darabig táncoltunk de ez egyáltalán nem zavart, majd az inas bejelentette hogy az estnek hamarosan vége és az utolsó tánc következik. Természetesen azt is Adammel táncoltam.
Valaki megragadta a kezemet és elrángatott.
Lili te meg mit művelsz?
Emily szólt, hogy keresselek meg mert most jön a köszöntőnk.
És muszáj volt pont elrángatni??
Sajnálom, majd jóvá teszem de most menjünk fel a lépcsőre, Emily már vár.
Na végre, hol voltatok eddig?
Igen hosszú lenne elmondani.- bökte ki Lili...
Eközben Emily szólt az inasnak hogy mindenkinek adjanak egy pohár pezsgőt.
Emily egy késsel picit megütötte a pohár oldalát és mindenki felénk fordult.
Hölgyeim és uraim a figyelmüket szeretném kérni egy rövid időre.
Kedves családtagok, barátok és közeli ismerősök!
Meg szeretnénk köszönni, hogy eljöttek és velünk ünnepelték meg a karácsonyt, Sajnálatos módon az est végéhez értünk, remélem mindenki jól érezte magát. Most pedig, meg szeretném kérni önöket, hogy koccintsunk erre a csodálatos ünnepre és hogy ilyen szépen összegyűltünk. " Csirió"  mindenkinek.
Egyszerre több 100 pezsgőspohár összeérintését lehetett hallani.
Lányok, tavaly karácsonykor nem lehettünk így együtt, de ezt idén bepótoltuk.-Emily szemeibe könnyek szöktek és a haja is kezdett elmenni.
Boldog karácsonyt lányok!
Boldog karácsonyt Emily - mondtuk egyszerre Lilivel.
Hölgyeim és uraim!
Boldog karácsonyt mindenkinek. Remélem jövőre is lehetőségünk lesz ilyen szépen összegyűlni. Mégegyszer köszönjük, hogy eljöttek és vigyázzanak hazafelé.
A nagy tömeg mozgásnak indult és mikor már az utolsó vendég is elment akkor vettük csak észre igazán hogy mekkora rendetlenség maradt utánuk.
Lili, Maria, nekem most nincs erőm neki állni ezt mint kitakarítani, már hulla fáradt vagyok.
Igazad van Emily, ez holnapig megvár minket.-ásítva válaszolt vissza Maria.
Még egyszer Boldog karit csajok. Mindenki felment a saját szobájába és reggelig senkit nem lehetett látni.



Reggel 9 óra.....
A nap sugarai bevilágítottak a szobámba és ez ébresztett fel. Mikor felültem az ágy szélére hatalmas macska jajjal ébredtem. Zúgott a fejem mintha még mindig tartott volna a party. Odasétáltam a tükörhöz és valami katasztrófálisan néztem ki. A szemeim tiszta vérágasak voltak, az arcom fehér volt mint a fal és a hajamról meg nem is beszélve. Szinte már egy bokor volt a fejemen mint sem haj. Minél rövidebb idő alatt próbáltam rendbe tenni magam és lemenni, mert a takarítás még hátra volt.
Lili?? Hogy-hogy már fent vagy? Azt hittem még alszol....
Akartam is, de gondoltam hogy a ház nem teszi rendbe magát így inkább lejöttem takarítani.
Értem és Emily is fent van már?
Igen, ő most a táncparkettet mossa fel, én a nappaliba teszek rendet, te meg menj a konyhába segíteni.
Igenis kapitány...
Ha-ha-ha, nevetett és közben elkezdte söpörni a padlót.
Kemény 3 óra takarítás után végeztünk. Ragyogott az egész ház. A lányokkal a kanapéra huppantunk le és fújtuk ki magunkat.
Istenem még össze is kéne pakolni holnapra- sápítozott Lili.
Nekem semmi erőm sincs hozzá,jelen pillanatban azt sem tudom, hogy fiú vagyok-e vagy lány.
De muszáj csajszi, na gyere felhúzlak....
De Maria......
Hidd el Emily, minél előbb összepakolsz annál hamarabb leszel túl az egészen és utána alhatsz holnap
reggelig...








Na hogy tetszett, írjátok meg chat-en....puszi mindenkinek.....:))))))

Régi barátok felbukkanása

Sziasztok! Köszönöm az előző fejezethez kapott kommenteket, cserébe itt az újabb fejezet! Jó olvasást :)

30. fejezet

Vajon hol lehet, mit csinálhat most Robin? Biztos egy "örömlánnyal" van most együtt. Amíg nem nagyon ismertem, Robinról sok mindent beszéltek. Például azt is, hogy sok "örömlány" került már az ágyába, de igazából szerelmes csak egyszer volt. A tragédia az volt, hogy a lányt megölték és Robin ezt soha nem heverte ki. Nem tudom, hogy valaha engem is szeretett-e ennyire, de most már amúgy is mindegy. El kell terelnem róla a figyelmemet. Térj észhez Maria, már nem érzel iránta semmit, verd már ki a fejedből. Bár az agyam ezt utasította a számnak, de a szívem valahogy máshogy érezte. Nem volt kedvem tovább Adamra várni, így inkább bementem a többiekhez. Rengetegen voltak a házunkba, alig lehetett elférni. Majd hallottam ahogyan a bácsikám hív engem. 

- Maria, hogy érzed magad? Minden rendben van? 

- Persze bácsikám, miért ne lenne?

Csak úgy kérdeztem, de most, hogy ezt megtárgyaltuk, valamit szeretnék veled megbeszélni.

- Igen? és mi lenne az?

- Ne itt, inkább menjünk fel az emeletre, ott nyugodtan beszélhetünk.

- Rendben van, menjünk a szobámba.

- Na miről akartál beszélni velem? - kérdezte Maria 5 perc múlva.

- Néhány napja levelet kaptam, egy nagyon régi kedves barátomtól és eljönne meglátogatni minket.

- Ez nagyszerű bácsikám, de miért mondod úgy mintha baj lenne?

- Mert kérni szeretnék tőled egy óriási szivességet.

- Hallgatlak. Mondjad csak.

- Költözz vissza addig Holdföldére amíg nálunk van. 

- Micsoda? - emelte fel a hangját a meglepettségtől és a döbbenettől Maria.

- Kérlek, tudom, hogy sokat kérek, de ígérem megakadályozom, hogy Robin vagy a barátai akár csak megközelítsenek téged, csak kérlek ezt tedd meg nekem.

Nem is tudom, még nem állok készen arra, hogy visszamenjek. Utáltam látni ha a bácsikám köyörög nekem, de erre tényleg nem voltam még felkészülve.

- Rendben. Megértelek én. Rengeteg rossz emléked van ott. Akkor felejtsd is el, butaság volt megkérdezni.

Felállt, lógó orral és szomorúsággal a szemében az ajtóhoz sétált, hogy visszamenjen a többiekhez. A szívem szakadt meg akárhányszor így láttam őt.

- B...bácsikám, várj! Ha ez tényleg ennyire fontos neked akkor megteszem, visszamegyek Holdföldére. De van egy nagyon fontos feltétele ennek. Semmilyen körülmények között nem akarok vele találkozni. 

- Ezt majd megoldjuk. Jaj lányom, annyira hálás vagyok. Nagyon köszönöm. Ez sokat jelent nekem.

Odajött és szorosan átölelt én pedig majdnem belefulladtam a szeretetébe.

- Na jólvan, ennyi szerintem elég lesz.

- Jaj bocsáss meg, nem akartalak megfojtani. 

- Semmi gond, de most már igazán elárulhatnád hogyan hívják ezt a híres, jó barátodat.

- Még nem is mondtam?

- Hát nem igazán.

- Ó, a neve Edward király. Anglia királya.

- Értem, várj, mi? Király? - mosolyra húzta a száját és egyben meg is lepődött. Honnan vannak neked királyi barátaid bácsikám?

- Már nagyon régről. Edward is ebben a faluba járt nagyon sokszor és gyerekként nagyon jó barátok lettünk. Elhiszed, már 10 éve annak, hogy nem láttam. Kíváncsi vagyok mennyire változott meg. Talán rá se fogok ismerni. 

- Azt azért kétlem, ne aggódj minden rendben fog zajlani amíg itt lesznek. Egyébként mikor érkeznek?

- 3 nap múlva.

- 3 nap? És csak most szólsz?

- Nem tudtam, hogy kérjelek meg, hogy gyere velem.

- Most már mindegy. De legalább 3 nap is valami. De a lányok is velem jöhetnek?

- Persze Maria, semmi akadályát nem látom, de nem tudnátok 1 nappal Edward érkezése előtt jönni, hogy fel tudjunk készülni a fogadtatására?

- Dehogynem, hisz tudja bácsikám, semmi akadálya.

- Hahaha...hát akkor rendben. - elindult az ajtó felé de még mondott valamit.

- Köszönet, mindenért.

Mosolyra húztam a számat s közben a bácsikám pedig elhagyta a szobámat. Hhhh...vissza oda ami elől menekülök. Ennél jobb már tényleg nem lehet uram? Még ez is, de legalább adj erőt, hogy túléljem, mármint nem a bácsikám programját, hanem azt a másik gondolt.

Levánszorogtam vissza a többiekhez főként azért, hogy szóljak a lányoknak mire kell számítaniuk.

Mikor közöltem a lányokkal ők annyira nem lepődtek meg mint én, mert mindaddig amíg biztosítják azt, hogy a De Noir fiúk ne jöjjenek a közelünkbe addig nyugodtak leszünk.
- Na és mikor indulunk? - kérdezte érdeklődve Lili.

- Nos, a bácsikám azt akarja, hogy a király érkezése előtt 1 nappal érjünk oda, szóval két nap múlva lesz az indulás.

- És azt lehet tudni, hogy meddig akarnak maradni? - felelte Emily tágra nyílt szemekkel.

- Sajnos nem csajok, ki tudja meddig akarnak maradni. Az is lehet, hogy akár hónapokig is vagy ne adj isten évekig.

- És akkor addig nekünk mindvégig ott kell maradnunk amíg ők el nem mennek?

- Ha csak pár napról esetleg hétről van szó akkor igen, de ha évekig maradnak akkor nem fogunk ott maradni.

- Egyébként ha ti el akartok menni akkor ti elmehettek amikor csak akartok, bár én nagyon szeretném ha ott lennétek velem. 

- Persze Maria, hisz ez természetes. Veled leszünk mindaddíg amíg azt nem mondod, hogy menjünk el.

- Hidd el, én ilyet soha nem mondanék.

- De most akkor mennyi időre csomagoljunk össze? - szólalt meg Lili.

- Azt nem tudom. Minél több ruhát hozzatok, mert ki tudja mi lesz. Meghát közbe elmehetünk majd ruhát is venni szóval.

- Akkor jó. És mit fogunk csinálni, ha király is megérkezett?

- Hát ha unalmas ember, akkor elszökünk úgy, hogy senki se tudja meg. Elmegyünk majd lovagolni vagy piknikezni egyet.

- Lovaglásról szólva. Emlékeztek amikor Robin soha nem tudott felülni a lóra, folyton csak leesett.

- Hát Lili, ennyiből is látni, hogy nem mindenhez ért az ember.

Hírek, meglepetések, hivatlan vendégek....

Sziasztok, meghoztam a következő fejezetet. Remélem tetszeni fog.



                                                             29. fejezet


Na végre, hogy megvagy Emily, már égen-földön kerestelek, hol voltál?
Sajnálom Maria, de egyre csak jöttek és jöttek az emberek és egyre többen lettünk. Egyébként miért kerestél?
Csak szólni akartam, hogy Loveday és a bácsikám is itt vannak.
Ez nagyszerű, máris odamegyek és üdvözlöm őket.
Várj, ez még nem minden. Képzeld Couer De Noir is eljött.
Ez most komoly?
Persze, de örülök, hogy itt van, mert vele nincsen bajom csak az egy szem kis fiával.
Na és.....kérdezte Emily majd befejezte mert talán azt hitte hogy amit kérdezni fog attól felhúznám magam.
Szóval, Robin is eljött?
Egy kicsit elült a mosoly az arcomról de nem idegesítettem fel magam ezen.
Szerencsére nincs és nem is akarom, hogy itt legyen.
Figyelj, ezer meg egy srác vár odalent és bármelyik a lábad előtt heverne ha te is azt akarod.
Ami azt illeti Lili nem vesztegette az idejét mert már bemutatott az egyik barátjának.Adamnek hívják.
Tényleg? Na és milyen?
Eddig még sokat nem beszéltünk, de egész normálisnak látszik.
Ó, nézd ott vannak Benjaminék, menjünk oda.
Hát mire várunk?
Loveday, Benjamin úgy örülök, hogy eljöttetek na meg persze Couer De Noir. Ön hogy-hogy eljött? Úgy tudtam nem a partyzás híve.
Gondoltam eljövök az első önálló partytokra.
És a fia is eljön?-kérdezte Emily
Emily!!-mondta szinte suttogva Maria de a pillantása szinte szikrákat szórt és ezt más is észrevette.
Nem tudom, hogy Robinnak mik a tervei de megítélésem szerint nem hiszem hogy eljön.
Hááá.....-sóhajtott Maria hiszen egy hatalmas kő esett le a szívéről.
Nos, most hogy mindent megtárgyaltunk én elmegyek körülnézni hogy minden rendben van-e. Megfordultam és a tömeg szinte elnyelt. Annyi álarcos embert én még életemben nem láttam. Egy részről kicsit ijesztő de egyben mókás is volt. Akiket meghívtunk mind ismertem de most így hogy álarc volt rajtuk talán néhányat ha felismertem.
Ó, elnézést nem figyeltem a lábam elé. Bambaságom miatt még bele is mentem valakibe.
Semmi gond, már kezdem megszokni.
A hangjából ítélve nagyon hasonlított valakire de hirtelen nem jutott eszembe hogy honnan is.
M..Maria, te vagy az?
Adam?
Hát ismét összefutottunk.
Kicsi volt az esélye, hogy ne és hogy érzed magad?
Jól, nagyon jól szórakozom. Nem akarsz esetleg inni valamit.
Am....am.... ami azt illeti szívesen.
Akkor várj itt én hozok valamit.
Persze, csak siess mert kezdek megszomjazni.
Lassan körbefordultam, hogy kit ismerhetek még fel és észrevettem hogy valaki a távolban folyamatosan engem néz. Gondoltam odamegyek és megismerkedem vele amíg Adam vissza nem ér.
Heló, én Maria vagyok Maria Merryweather. Javíts ki ha tévedek de nem engem néztél, mert ha esetleg mellettem vagy mögöttem néztél valakit akkor mosd meg és itt helyben elsüllyedek. Háá... nevette el magát az idegen férfi.
Igen.
Mit igen? -meredtem rá.
Valóban éztelek.
Értem és megtudhatom, hogy ki vagy vagy esetleg ismerjük már egymást?
Részben, de én egy nagyon régi személy vagyok az életedben.
Egy nagyon régi? Mivel álarc volt rajta semmit sem láttam az arcából és nem tudtam ki lehetett az. Tippem az Robin volt de ő nincs is itt.
Ne vedd sértésnek de az egyik barátom már vár szóval én inkább most mennék..
Hát hogyne...menj csak.
Maria, meghoztam az italod.
Heló, én Adam vagyok.
Heló.
Adam várta, hogy megmondja mi a neve és mi tagadás én is kíváncsi voltam.
Na igen, Maria nem sétálunk egy kicsit a kertben?
De, persze. Amúgy is rám férne egy kis friss levegő.
Viszlát. Miközben a kert felé indultunk éreztem a hátamon a tekintetét de nem volt bátorságom hátra fordulni.
Ki volt ez a fura férfi?- tette fel az első kérdését szinte habozás nélkül Adam.
Megmondom őszintén, hogy még én sem tudom.
De neked csak bemutatkozott, nem?
Csak annyit mondott egy régi személy az életemből.
Értem. em akarsz egy kicsit mesélni magadról?
Sok mindent nem kell. Én is Londonból valósi voltam de apám halála után Holdföldére mentem a bácsikámhoz. Ott ismerkedtem meg Robinnal akivel nagyon jó volt a viszonyunk de az egyik nap úgy összevesztünk, hogy a lányokkal együtt visszajöttem Londonba.
Nem lehetett könnyű neked.Az én szüleim is meghaltak de annak jó pár éve már.
Attól hogy testben nincsenek mellettünk lélekben mindig velünk vannak.Ezt sose felejtsd el.
Rendben van, de ha nem haragszol néhány percre magadra hagylak mert meg kell keresnem a barátaimat akikkel idejöttem nehogy lerészegedjenek.
Persze, menj csak én addig itt megvárlak.
Mikor végre egyedül maradtam elmerengtem egy kicsit, hogy végre találtam egy olyas valakit aki megért engem.





Na, hogy tetszett?????

Fontos......:)

Sziasztok. Ne haragudjatok, hogy már egy ideje egyik blogomra sem tettem új fejezeteket de mivel itt az év vége bele kell húzni a jó jegyekért. Ígérem hogy jövő héten mind a két blogomra hozom a frisset. Azt még nem tudom, hogy hétköznap vagy hétvégén de az biztos hogy jövő héten új fejezetek mindkét blogomra.
Köszi a megértéseteket. Puszi....

A nagy nap...

Sziasztok, meghoztam a következő fejezet. Bocsi a sok késedelemért....


                                                                     28. fejezet

Miközben olvastam a levelet nem hittem a szememnek azt hittem csak rosszul látok, de nem. Próbáltam áltatni magamat azzal, hogy nem azok a szavak vannak a papíron amik oda voltak írva de ezzel csak magamat csaptam be. Nem hittem el,hogy ilyen könnyen túltett rajtam. Teljesen elöntött a düh. Törtem, zúztam a szobámban. Beszélek Armanddal és megmutatom neki a levelet, talán neki lesz pár jó ötlete.

Londonban.....

El sem hiszem hogy holnap van a partynk. Már alig várom, de még azt sem tudom mit kéne felvennem.-felelt Lili miközben az aggodalom ült az arcára.

Maria, tudod még lemondhatjuk a partyt, ha nem tudsz részt venni rajta akkor mit sem ér az egész.

Na azt már nem. Végre én is szórakozni szeretnék. Szeretném túltenni magamat ezen a Robin dolgon és mi lenne rá a legmegfelelőbb? Hát egy egész éjen át tartó party a legjobb barátokkal. Ki nem hagynám. Közben pedig elkezdtem felnevetni amire oly rég nem volt lehetőségem.

Jaj, annyira örülünk, hogy végre visszakaptuk a " vad " énedet. Ne értsd félre de az az éned ami az elmúlt néhány héten volt az minket is lehangolt egy kicsit. Örülünk, hogy visszatértél.

Hát, mi tagadás nekem is hiányzott ez az énem. Na de ne is fecsegjünk tovább hiszem még rengeteg dolgunk van a holnapi nap előtt.

Másnap reggel....

Reggel 8 óra tájékán megébredtem az egyik ok főként az volt, hogy minden rendben zajlik-e a szervezéssel, de mi tagadás az izgalomtól már aludni sem tudtam. Felkeltettem Emilyt ő pedig Lilit és mikor már mindenki " magához tért " lementünk szervezni életünk talán legfontosabb eseményét.

Az egész házban nyüzsögtek az emberek hiszem hol a virágáruslány, hol a dekorációk érkeztek meg szóval kész káosz volt minden. Az egyik kérdés után jött a másik. Hova tegyük az asztalokat? Hány szék legyen egy asztalnál: A virágokkal mit csináljunk? A felesleges bútorokat hova tegyük? És ez ment egész nap. Majd lassacskán minden belelendült.

Az asztalokat az ebédlőbe tegyék, de úgy hogy középen legyen a hosszú asztal és köréje helyezzék a kör asztalokat. Az égőket a bejárati ajtóra is helyezzenek plusz a lépcső korlátjára is tekerjék fel olyan csigalépcső formájában. A kisebb és a nagyobb csokrokat az asztalok közepére és a korlát legaljára is de mindkét oldalára. A vörös szőnyeget a lépcső tetejéről gurítsák le  egyenesen a bejárati ajtóis. Az asztalt a rágcsálnivalókkal és az italokkal pedig a nappaliba.

Mikor már végre kész voltunk mindennel és az óra is elkezdte ütni már az időt hogy itt az ideje készülődni felmentünk mind Emily szobájába és előkerültek a csodaszép ruhák, cipők, fűzők, ékszerek.

Mikor elkészültünk hallottuk, hogy kopogtatnak az ajtón és jönnek a vendégek. Annyira idegesek voltunk, hogy tetszeni fog-e nekik mindaz amit megszerveztünk. Sorra jöttek az emberek majd az inas beszólt  hogy már szinte tele van a ház és eljött az idő hogy mi is megjelenjünk. Elindultunk majd az inas szólította a vendégeket.

Hölgyeim és uraim!

Be szeretném mutatni azt a három fiatal hölgyet akik nélkül ez az " ünnepség "  ma nem valósult volna meg. Remélem jól fognak szórakozni és kellemesen fog telni az itt töltött órájuk. Akkor be is mutatnám az est házigazdáit.

Emily Halder, Lili Evans és Maria Merryweather-t. Megfogtuk egymás kezeit és lesétáltunk. Minden szem ránk szegeződött. Hangosan éljeneztek nekünk. Sorra jöttek oda gratulálni ezért a felejthetetlen party-ért. 

Loveday, Benjamin! Annyira örülök, hogy itt vagytok.

Nem hagytuk volna ki.-felelt Loveday miközben megölelt.

Fantasztikusan néz ki ez a ház és mindezt csak ti csináltátok? Eszméletlen és gyönyörű vagy.

Köszönöm. El se tudjátok hinni mennyi munkába telt.

Couer De Noir. Micsoda meglepetés.

Nem szerettem volna kihagyni életet első önálló party-ját.. Így gondoltam eljövök. De nem baj hog hoztam néhány embert?

Jól tette hogy eljött és dehogy baj, örülök ha sokan látják a munkánkat. A vacsorát később szolgálják fel de vannak rágcsálnivalók a nappaliban és ha nem talál valamit vagy baj van akkor csak szóljon, de most mennem kell még a többi vendéget is üdvözölnöm kell. További jó szórakozást.

Lili, na végre hogy megvagy. Ennyi álarcos ember között alig ismertelek meg. Nem láttad Emily-t?

Sajnos nem,tudod elég nehéz valakit csak a szméről megismerni.

Értem, csak szólj ha találkozol vele.

Rendben..óóó várj csak. Be szeretnélek mutatni az egyik régi ismerősömnek.

Már csak azt vettem észre, hogy előttem áll egy fiú és Lili eltűnik a tömegben.

Nálam vagy egy fejjel lehetett magasabb és mivel álarc volt rajta az arcát nem láttam csak a zölden csillogó szemeit, a dús fekete haját és széles vigyorra húzódó ajkait.

Lili!

Csak beszélgessetek, intett vissza a kezével.

Ezért még komolyan megöllek.-mondtam magamban majd visszafordultam a fiúhoz.

Te biztosan csak Maria lehetsz, Lili már sokat beszélt rólad.

Azt elhiszem, hiszen folyton csak beszél. Nevettem el magam mire ő is nevetett.

Szóóóval, te tudod a nevem én viszont a tiédet nem.

Ó, ne haragudj. Adam vagyok.

Hát üdvözöllek Adam, de nem maradhatok sokáig egy helyen mert sok a vendég akit üdvözölnöm kell.

Megértem én. Láttam ahogyan az arca elfancsarodik.

Akkor majd még biztos hogy összefutunk. Indultam volna de megfogta a kezemet.

De ígérd meg hogy táncolni fogsz velem.- húzta mosolyra a száját.

Hát persze, de most ideje...

óóó, igen, menj csak.

Mikor elengedett elvegyültem a tömegben, de éreztem hogy ez az este nem fog simán eltelni.

Fontos hír....:D

Sziasztok, A Harry Potteres blogomat töröltem mert nem láttam értelmét mivel alig írtam rá, DE nyitottam egy másik blogot egy szabadabb témával kapcsolatban ahol szárnyalhat a fantázia. Nos remélem tetszeni fog és ígérem, hogy nem fogom elhanyagolni egyik blogomat sem. Remélem sokan meglátogatjátok azt az oldalamat is.
Cím: katherinaparkerelete.blogspot.com
Na hajrá.......=DDD