Fontos hír....:D

Sziasztok, A Harry Potteres blogomat töröltem mert nem láttam értelmét mivel alig írtam rá, DE nyitottam egy másik blogot egy szabadabb témával kapcsolatban ahol szárnyalhat a fantázia. Nos remélem tetszeni fog és ígérem, hogy nem fogom elhanyagolni egyik blogomat sem. Remélem sokan meglátogatjátok azt az oldalamat is.
Cím: katherinaparkerelete.blogspot.com
Na hajrá.......=DDD

Ezen változtatni kell....

Sziasztok!

Meghoztam a következő fejezetet, sajnálom, hogy ennyit késtem vele.

                                                       27. fejezet

Szegény lányt mennyi minden sújtja, mikor lesz már nyugta neki? - kérdezte a férjétől Loveday.

Azt sajnos nem tudom, magának kell rátalálnia a helyes útra, ebben mi nem segíthetünk neki.

Bárcsak ne lenne igazad. - sóhajtott Loveday.

Igen, bár ne.

Most el kell intéznem valami fontosat, amire Maria megkért, hamarosan itthon leszek.

De várj! Mégis hová mész? - kapott a felesége keze után Benjamin.

Azt most hosszú lenne elmondanom, de nincs már rá időm. Ígérem mindent meg fogsz tudni, amint eljön az ideje. Csak bízz bennem!

Benjamin egy kis hezitálás után, de válaszolt. Ilyet nem is kell kérned. Na de most menj.

Köszönöm Drágám, ígérem sietek. Felszállt a hintóra és eltűnt az erdőben a szőke hajú szépség.

Remélem, hogy Robin végre észbekap, ha elolvassa a levelet, mert ha nem, esküszöm, hogy én fogom megölni.

Mikor megérkeztünk, bementem a várba és Robin szobája felé vettem az irányt.

Bekopogtattam, mire válaszolt, hogy bemehetek, de sajnos nem egyedül volt.

Ó.....drága nővérkém. Minek köszönhetem a látogatásodat? - felelt gúnyosan Robin.

Legszívesebben  leordítottam volna a fejét, de tűrtőztettem magam, mert a barátai is ott voltak.

Robin, beszélnem kell veled!

És mi akadályoz meg ebben?

De négyszemközt, ha lehet.

Asszem az nem fog összejönni, mert most fontosabb dolgom is van és ha nem bánod.

Ó....dehogyis nem, ha most azonnal nem beszélhetünk, elmondom a barátaidnak a gyerekkorod legnagyobb titkát.

Robin arcáról eltűntek a gúnyosság csúfos jelei. Nem mered megtenni.

Csak  folytasd ezt a viselkedést velem szemben és akkor majd meglátod.

A szemei szinte szikrákat szórtak és szinte lángolt a dühtől, mikor nagynehezen, de kiküldte a srácokat a szobájából.

De sokáig tartott. - felelt idegesen Loveday.

Na idefigyelj nővérkém, ha mégegyszer ez előfordul, akkor ne várd meg míg találkozunk.

Na, itt tört el a mécses Lovedaynél is. Pedig elég nehéz felidegesíteni őt, hiszen természetellenesen jószívű.

Most jól nyisd ki a füled öcskös, mert csak egyszer fogom elmondani. Velem ilyen hangon te nem beszélhetsz, jóval idősebb vagyok nálad, tapasztaltabb, ha mégegyszer ilyen módban mersz hozzám szólni, esküszöm, hogy bezáratlak a várbörtönbe és nem érdekel az, hogy te vagy az örökös, mert ha apánk tudomást szerez róla biztos mellém fog állni és helyeselni fogja azt, amit szánok neked. Világos??

Mint a nap. - felelte szemrebbenés nélkül Robin.

Visszatérve oda, azért jöttem, hogy átadjak neked valamint, de bevallom, hogy legszívesebben oda se adnám, de mivel egy tisztaszívű lány kért meg rá, így megteszem. Nem tudom, hogy tudod-e, de a lányok ma reggel visszaindultak Londonba és egy bizonyos személy megkért adjak át neked valamit.

Ha Maria küldte akkor inkább oda se add.

De oda fogom adni, akár tetszik akár nem.

Úgysem fogom elolvasni, akkor meg kár az egészért.

Hogy lett belőled ilyen naív ember? Régebben teljesen más voltál, öröm volt veled lenni, most meg fennhéjázó és beképzelt lettél, szinte rád se ismerni.

Most azért jöttél, hogy kioktass.....mert ha igen akkor kösz azt nem kell, ugyanis itt bőven megkapom.

Eszemben sincs kioktatni téged, lehet, hogy itt az ideje, hogy távozzak.

Hát igen, eljött az idő.

Loveday az asztalhoz sétált és odatette le Maria levelét, majd az ajtó felé indult, de még mielőtt kiment volna rajta ezt mondta.

Már értem, hogy Maria mit látott benned régebben, hiszen ő azt is látta benned amit más soha. Ő az életét is odaadta volna, csak hogy téged megmentsen és tőled az a hála, hogy az első alkalommal jött pletyka hallatán már nem bízol benne.

Maria őszinte, becsületes, bátor, de ami a legfontosabb, hogy tisztaszívű, de ha te nem látod meg a kincset amit szinte az orrod előtt hever, akkor meg sem érdemled azt.

Loveday kilépett az ajtón és távolodott öccse szobájától.

Robinban szinte minden érzés felgyülemlett: harag, düh....de egyben csalódottság is. Tényleg ilyen nagy mértékben megváltozott volna?

De ezt még az örkökös sem tudta megválaszolni.

Ki kell szellőztetnem a fejemet, el kell hagynom a várat. Elindult az erdő felé és órákig nem hallották hírét.

Lassacskán Loveday is hazaérkezett és teljesen feldúlt formában talált rá a férje.
Szívem, veled meg mi történt?

Összevesztem az öcsémmel.

Na jó, én vagyok az utolsó aki mindenről tudomást szerez, gyere üljünk le és mesélj el mindent az elejéről.

Rendben van, de meg kell ígérned, hogy amit hallani fogsz soha senkinek nem fogod elmondani.

Persze drágám, az életem árán se.

Szóval, Maria adott egy levelet, hogy adjam oda Robinnak. El is mentem hozzá, de mostanában teljesen megváltozott. A modora és a viselkedése...nem tudom mi lelte. Már az elején összevesztem vele és olyanokat vágtam a fejéhez, amit mostanra már megbántam. Eleinte azt mondta ne is hagyjam ott a levelet, mert úgysem fogja elolvasni, de én mégis otthagytam és csak reménykedni tudok, hogy elolvassa.

Megértelek, mostanában tényleg változott az a fiú.

Na de most ne törődjünk vele ennyit, menjünk fel a szobába és pihenjük ki magunkat.

Éjféltájt Robin is visszakeveredett a szobájába.

Az ablakhoz ment és leült a kipárnázott kis részre és szó szerint szemezett a levéllel. Nem tudta, hogy elolvassa vagy ne, mert mindig meggondolta magát.

De a kíváncsisága győzött, mint mindig. Felvette a levelet, a kandallóhoz sétált, leült a fotelbe és felbontotta a levelet.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------