26. fejezet
Lányok, nem maradhatnék most egyedül egy kicsit? Ez az egész Robin dolog meg minden.
Persze Maria, de szólj ha kell valami vagy csak beszéli akarsz valakivel.-válaszolt Lili.
Rendben van.
Mielőtt még el nem felejtem, csomagolj be időben a holnapi úthoz.-szólalt meg Emily.
Persze, nem felejtem el. Na, jó éjt lányok.
Neked is Maria.
Miután a lányok elhagyták a szobámat teljesen egyedül maradtam. Nem akartam a kastélyban maradni. Megfogtam a naplómat és halkan kiosontam a kastélyból. A hátsó ajtón mentem ki mert a bejárati ajtó felől van a bácsikám és Loveday szobájának az ablaka és nem kockáztathatom, hogy lebukjak és visszazavarjanak a szobámba. A kastély mögött sétáltam és egy olyan 10 perc után felsétáltam egy dombra amin egy pad volt amit fák vettek körbe és égőkkel volt megvilágítva. Odasétáltam, ráültem a padra, keresztbe tettem a lábamat és kinyitottam a naplómat. Tekintetem a tájra tévedt és észrevettem, hogy innen még jobban kivehető volt a De Noir vár. A várban még világítottak a fények és Robin szobája sem volt épp sötét tehát még ő is fent volt.
Bárcsak meg tudna nekem valaha is bocsátani.
A tekintetem visszatévedt a naplómra és írni kezdtem.
Kedves Naplóm!
Hirtelen azt sem tudom mit mondjak el neked hiszen vagy egy millió dolgot szeretnék veled közölni. Eljöttem Londonból és visszajöttem Holdföldére, hogy kivételesen most én könyörögjek Robin bocsánatáért. Eddig még csak egyszer beszéltem vele de akkor sem mentem semmire. És a legrosszabb az, hogy többet már nem tudok vele beszélni, mert holnap visszautazunk Londonba, mert a karácsonyi bulink ideje is eljött. Nem is tudom szinte, hogy a mi történetünk Robinnal milyen is valójában. Hasonlíthatnám a Rómeó és Júliához de az egy kicsit már történet. Őket a szüleik tiltották egymástól.
A kifejezés szavai.....mi lett volna ha...külön-külön csak puszta szavak, de együtt képesek ott visszhangzani az ember fejében egy életen át.
Mi lett volna ha, vajon mi. Sohasem tudhatjuk. Nem tudhatom, hogy alakult az élete, de ha amit akkor érzett igaz szerelem volt, akkor sosem késő.
Ha igaz volt akkor, miért ne lenne igaz most is?
Csupán bátorságra van szüksége, hogy a szívére hallgasson.
Nem tudom milyen szerelem volt akkor Júliáé, olyan amiért mindent eldob az ember, olyan amiért az óceánt is átszeli de szeretném hinni ha egyszer engem is megtalál egy ilyen, lesz bátorságom elfogadni. Ha ő akkor nem is fogadhatta el, kíváom hogy egy nap találja meg újra.
Ha nem lett volna közöttünk az a veszekedés és most nem lenne az a fájdalom akkor nem az lennék aki most vagyok. Az érzelmek csak megnehezítik az életet, ezért könnyebb nélkülük.
Akármikor mikor szomorú voltam, emlékeztettem magamat arra, hogy milyen jó, hogy vagy nekem. Kár, hogy most már ezt nem mondhatom.
Szeretlek téged Robin De Noir, de nem várhatok rád örökké, mert rád várni olyan mint esőre várni aszályban:.... hasztalan és időrabló....
Holnap visszautazom Londonba de még előtte meg kell tennem egy olyan dolgot amit már most megbántam.
Ennyi lett volna amit most mondani szerettem volna. A következő alkalommal szerintem szomorúbb dolgokról fogsz tudomást szerezni.
Becsuktam a Naplót és felálltam. Rápillantottam még a várra majd visszaindultam a szobámba.
Miután becsuktam a szobám ajtaját a naplómat az asztalra tettem majd én is nyugovóra tértem.
Reggel.....
Korán fent voltam olyan fél 8 körül, mert volt még néhány összepakolni valóm és meg kellett írnom még valamit.
Bepakoltam a ruhákat az utazótáskába, a cipőket a ládába és az ékszereket az ékszerdobozba. Mikor végeztem leültem az asztalhoz, elővettem egy papírt, megfogtam egy tollat és bár akaratom ellenére is de írni kezdtem.
Robin!
Nem tudom, hogyan fog érinteni téged ez a levél, de tudd, hogy nekem ezt fájdalmas volt megírni.
Nem mondom azt, hogy szakítani akarok, mert nem is voltunk együtt vagy legalábbis én ezt nem így éreztem, inkább szüntessük meg a köztünk lévő kapcsolatot. Talán a sors nem akarja azt, hogy mi együtt legyünk, de ha mégis akkor biztos, hogy még találkozni fogunk.
Ismerkedjünk meg más emberekkel, iktassunk be más kapcsolatokat és felejtsük el egymást. Hagyjuk élni a másikat. De azt tudd,hogy barátként mindig szeretni foglak és örökké a szívemben leszel.
Vigyázz magadra!
Maria
Beletettem a levelet egy borítékba, megfogtam a holmijaimat és még egyszer körbenéztem a szobámban mert kitudja mennyi idő elteltével jövök megint vissza. Kiléptem és becsuktam a szobám ajtaját és lementem a többiekhez.
Maria csak hogy megvagy, miden rendben van?-kérdezte Loveday
Persze.-válaszoltam egy kicsit rekedt hangon.
Hát akkor jól van. Digweed, kérem tegye fel a hintóra a lányok csomagjait.
Máris asszonyom.
Emily, Lili nagyon örülök, hogy itt voltatok és gyertek gyakrabban. Remélem jól éreztétek magatokat.
Mi tartozunk neked köszönettel Loveday. Annyi mindent tettetek értünk amiért nagyon hálásak vagyunk és megígérem, hogy többször jövünk majd látogatóba.-felelt Emily
Loveday megölelte a két lányt majd ők ketten kimentek a hintóhoz.
Nos Mariám, látom a dolgok nem rendeződtek. Csak idő kell hozzá.
Semmi baj Loveday, én már túl vagyok ezen. Ha megkérlek átadod ezt a levelet Robinnak.
Átadtam a levelet és reménykedtem benne, hogy ez így jó lesz, hogy nem bánok meg semmit.
Persze drágám, ma úgy is át kell mennem apámhoz akkor majd odaadom neki.
Köszönöm szépen. ÓÓ és persze holnap várlak a partynkra titeket..
Ki nem hagynánk. Átölelt és adott egy puszit a homlokomra.
Jaj Maria, leszel te valaha boldog?-kérdezte a bácsikám.
Törekszem rá. Na de most már menünk kell.
Kimentem a lányokhoz. Felszálltunk a hintóra és elindultunk. A bácsikám és Loveday a kastély előtt állva integettek és várták amíg a hintó teljesen el nem tűnik.
Na, hogy tetszett???? Írjátok majd meg.
puszi Mariana..:D
