Túl későn mondott igazság...

Sziasztok, meghoztam a követező fejezet. Nem akarok nagy feneket kelteni az egésznek de az előző fejezethez is csak kettő komit kaptam, lehet hogy sokan olvassátok de nem tudom mi a véleményetek ha nem írtok megjegyzést, ha megkérlek titeket írnátok egy kicsit többen??- az nagyon jól esne nekem..=D. Előre is köszi mindenkinek...


                                                                   17.fejezet


Koromsötét volt minden utca, éppen csak annyi fény volt amit a lámpák világítottak ki. A hatalmas fákat lehetett hallani ahogy a szél áthalad a levelek között. Egyre jobban kezdtem fázni, de ezt inkább nem mutattam ki Tyler előtt, mert akkor eljátszotta volna nekem " átöllek és felmelegítelek" kis játékát és ezt még félre lehetett volna érte, mert ha úgy vesszük Tyler még nem kért meg, hogy legyek a barátnője. Gondoltam rá kellene kérdezni, hogy most mi van kettőnkkel de túl késő volt ahhoz hogy én ennek most nekiálljak.
Már egy jó ideje sétáltunk és így muszáj volt rákérdeznem.
Tyler mikor érünk oda?
Néhány háztömb még van hátra, de előbb odaérünk mit azt gondolád. De tudnod kell valamit Maria amit el kellett volna mondanom már a megismerkedésünk elején.
Figyelj Tyler én bízom benned meg amúgy is nem hiszem, hogy olyan nagy dolgot kellene elárulnod, úgyhogy érjünk oda hozzátok és had pihenjek le egy kicsit mert már az álmosság felülkerekedik rajtam.
De Maria kérlek, ezt el kell mondanom.
Tudod mit, majd ha odaérünk hozzád akkor leülünk és megbeszéljük. Így jó lesz??
A fiú arca szomorkás lett, de végül beletörődött és már csak egy-két utca választott el a háztól.


Srácok gyertek-szólt Robin. Ideje, hogy egy kicsit körbenézzünk a városban.
De főnök nagyon muszáj, a fiúkkal olyan jól heverészünk.
Robin feje egyre jobban kezdett vörös lenni a fiúk ezt észre is vették és gyorsan felálltak és már indultak is.
Mindenki szóródjon szét és nézzetek körül és ha bármi furcsa dolog történt azonnal szóljatok nekem, világos?
Igenis....mindenki egyesével szétszéledt és Robi is egyedül ment. Első útja mi tagadás Maria házához vezetett.
Mikor odaért felmászott a szobája felőli oldalon lévő fára és bemászott a szobájába.
Hol van Maria? Mivel a szobájában nem volt és már elég késő is volt így szerintem mindenki aludt így körbenéztem egy kicsit a házban. Végigjártam a nappalit, a könyvtára, a konyhát miden egyes apró szegletébe benéztem a háznak de őt sehol se találtam. Most mi tévő legyek, hol keressem?
Hallottam, hogy valaki kijött a szobájából így gyorsan elbújtam a konyhában a nagy függöny mögé.
Egyre jobban erősödött fel a hang és mi tagadás pont a konyhába jött az illető is. De hisz ez Lili. Éppen a hűtőhöz indult mikor egy szolga is jött a konyhába. Segíthetek valamiben kisasszony? .........Köszönöm nem kell-mondta nagyon kedvesen. Üljön csak le a székre és beszélgessünk mert én nem nagyon tudok aludni.
Már minden téma előkerült és azt hitten hogy reggelig most itt fognak nekem csevegni mikor egy érdekes kérdést hallottam meg.
Elnézést kisasszony hogy megkérdezem, de Maria kisasszony hol van mert az ágya üres és a házban sincs sehol.
Micsoda, még mindig nem ért haza, pedig éjfélkor mi tagadás már haza kellett volna hoznia. Talán lehet, hogy Maria Tylernél alszik az is előfordulhat, majd holnap ha hazaérkezik megkérdezzük tőle.
Amikor meghallottam hogy Maria ezzel a Tyler gyerekkel van olyan düh roham kapott el hogy legszívesebben előjöttem volna a függöny mögül és megkerestem volna ezt a gyereket és jól helyben hagytam volna, de nem lehetett így az öklömbe haraptam olyan erősen hogy szerintem még vérezni is elkezdett.
Jól van, azt hiszem jobb lenne most visszafeküdni legalább akkor minél előbb felkel a nap. Jó éjszakát.
Jó éjt kisasszony.
Miután Lili felment a szobájába a szolga nem sokkal utána ő is elhagyta a konyhát és így én is előjöttem.
Hogy a mennykő üssön ebbe a Tylerbe hogy nem bír más emberek barátnőjéről leszakadni. Ennek mindig az kell ami a másé? De majd én elrendezem, hogy azt megemlegeti. Elindultam, hogy megkeressem őket csak egy baj volt. Nem tudtam hogy Tyler éppenséggel hol lakik. Így sürgősen elő kellett állnom egy tervel és már meg is volt hogy mi lesz az. Minél előbb össze kell hívni a srácokat és csak Tyleréket keresni.
Elindultam, hogy megkeressem a fiúkat és mikor már nagy nehezen mindenki együtt volt, egy feladatot kellett csinálniuk. Meg kell keresni Tyler házát de mivel semmilyen apró részletet sem tudunk, hogy egyáltalán, hogy néz ki így ugye nehezebb lesz a keresés. Minden háznak nézzetek az ablakain és ha ismerős valami vagy valaki azonnal szóljatok nekem. És most induljatok.
Mindenki elindult egy-egy utcán és persze hogy nekem hagyták a leghosszabbat. Így hát egy hatalmas fehér házzal kezdtem.


Tyler emlékszel amikor először futottunk itt össze Londonban azt mondtad, hogy valami fontos dolgot kell itt elintézned ha jól tudom a szüleidet kell gondoznod.
Hát egyrészt pont ez az egyik amiért akartam veled beszélni a másik meg az hogy én nem az vagyok akinek hiszel.
Ezt meg hogy érted? Pár percig mentünk egymás mellett mikor megérkeztünk.
Nos ez az amiért akartam veled beszélni. Te itt laksz?
Igeeeen-mondta remegő hanggal mintha attól félt volna hogy leharapom a fejét vagy mi.
De nem azt mondtam, hogy szegény családból származol?
Csak azért mondtam mert akárhányszor volt barátnőm az mindig a pénzemért szeretett és most nem akartam elárulni hogy ki is vagyok valójában mert azt akartam hogy magamért szeress ne azért mert gazdag vagyok.

                                                          Íme a kastély ahol Tyler lakik.....

Ez valóságos kastély, de azt mondtad, hogy van még valami amit el akarsz mondani.
Sajnos igen de annak már nem hiszem hogy örülni fogsz.
Ugyan mond csak, nem lehet nagyon szörnyű.
Nagy levegőt vett, láttam rajta hogy nagyon ideges és nem tudja elmondani míg végül csak kinyögte. Én és a családom a déli oldalhoz tartozunk.  Ezt mégis, hogy kéne értenem? -kérdeztem egyszerre gyanakvó és meglepett hangon. Hezitált mielőtt válaszolt volna, egyre idegesebb és feszült lett. Mi déliek ősi ellenségek vagyunk a De Noirokkal.
Micsoda?? Ezt mégis hogy titkolhattad el ennyi ideig, már a legelején el kellett volna mondanod.
Tudom és akartam is de úgy éreztem még nem jött el az ideje másrészt meg azt se tudtam hogy kéne neked elárulni.
Akkor engemet is csak azért lebzseltél körül, hogy én legyek az összekötőd a De Noirokkal, el kellett volna árulom neked mindent amit terveznek.
Nem, Maria erről szó sincsen....
Ja, persze hogyan higgyek neked ezután.
Figyelj, én mindvégig el akartam mondani  de nem tudtam hogyan kezdjek hozzá.
Hát én tudom mit fogok tenni. Én itt most veled befejeztem, soha többé nem akarlak látni Tyler azt akarom hogy tűnj el az életemből és remélem ez fordítva is megtörténik majd.
Elindultam hazafelé, mert most nem lettem volna képes ott maradni nála, inkább gyaloglok egyedül a sötétben minthogy egy ilyen emberrel egy fedél alatt meglegyek. Hallottam hogy kiabál utánam de nem tulajdonítottam neki nagy figyelmet csak mentem tovább. Egész úton csak ez az egész járt a fejemben, hogy tehette ezt velem, még hogy nem azért kellettem neki hogy eláruljak neki mindent a De Noirokról azt viszont lesheti mert lehet hogy Robinnal már nem vagyok valami jóba de soha nem árulnám el őket. Mikor fordultam volna be az utca végén valakibe szépen belementem. Héé nem tud a lába elé nézni mondtam kicsit erős hangnemben és mikor felnéztem teljesen meglepődtem, pont hogy rá nem számítottam. Robin te meg mit keresel itt?
Ezt én is kérdezhetném tőled, amúgy meg téged kerestelek mert hallottam hogy azzal a Tyler gyerekkel vagy. 
Csak voltam.
Nem mintha nem örülnék de hogy hogy most nem vagy vele.
Robin ezt nem nagyon hiszem hogy ez rád tartozik. De most megyek mert fáradt vagyok és még ahogy elnézem van egy pár háztömb míg hazaérek szóval....
Vá..vá..váá...vá...várj nem engedhetlek egyedül haza ilyen sötétben még a végén valami bajod lesz. Majd hazakísérlek. Gondoltam ezt nem kéne hagyni de az előbb történt veszekedés, az hogy szétfagytam és mindjárt elalszok most az egyszer hagyom neki.
Rendben,de nehogy azt hidd, hogy most kibékülünk vagy ilyesmi.
Ez még csak fel sem merült-mondta egy kicsit csalódottan. Elindultunk és közbe beszélgettünk is. De most komolyan mért nem vagy azzal a Tylerrel, gondolom csinált valami hülyeséget.
De még mekkorát, nem mertem elmondani Robinnak, hogy Tyler kicsoda mert így is eléggé gyűlöli na meg ha megtudja hogy az ősi ellenségei közé tartozik akkor még meg is fogja ölni.
Maria tudom hogy a mi kapcsolatunk nem éppen fényesen ért véget, de én nem bírok nélküled élni. Nem bírom elnézni hogy te más fiúkkal is együtt vagy, egyszerűen belehalok.
Robin, ezt te csináltad magaddal, én rengetegszer megbocsátottam de veled is elszaladt a ló és már nem bírtam tovább, közben megérkeztünk a házhoz. Nyújtottam a kezemet a kilincs felé mire Robin megragadta a kezemet és szorított magához. Hosszú idő után éreztem ilyen közelről megint azt a jellegzetes erdő illatot, olyan jó volt végre megint magamhoz közel érezni hogy legszívesebben egyből mondtam volna neki, hogy megbocsátok és aludjon nálam de az eszem ezt nem hagyta.
Robi kérlek ezt ne-mondtam enyhe-nőies hangon, de nem hittem hogy elhitte ugyanis még én se hittem volna el.
Maria gyere velem, ígérem neked, hogy többet nem fordul elő az ami miatt a múltkor is összevesztünk.
Megfordultam és a szemébe néztem. Nem lehet, az ígéret itt nem elég itt bizonyítani kell. Harcolj értem egyszer az életben, had lássam hogy tényleg kellek neked, mert a kemény munka meghozza gyümölcsét. És ha most megkérlek engedd el a karomat.
Láttam a szemében a majdnem előbukkanó könnyeket, a fájdalmat és a csalódottságot, de tudtam hogy nem szabad ilyen könnyen engednem most kivételesen az eszemre kell hallgatnom. Megfordultam és bementem a házba. Nekidőltem az ajtónak és leültem a földre, ennek a napnak is vége de miért kell mindennek ennyire fájnia? Merengtem magamban és csak ültem a sötétben...

Meglepi...:)

Sziasztok, meghoztam a következő fejezetet, tudom kicsit csúsztam vele, de nem jött ihlet......na de most itt va és csak ez számít. Hát jó olvasást.

                                                          16. fejezet


Nem akarod mégis csak elárulni, hogy hova megyünk?-tudod én nem bírok várni a dolgokra, mert nagyon kíváncsi vagyok rá, kérlek szépen áruld el, a kedvemért...:)
Azt sajnos nem lehet, várnod kell amíg odaérünk, és hiába kérlelsz úgysem fogom elárulni.-tette hozzá Tyler nevetve a bajsza alatt mintha nagyon is örült volna annak hogy Maria könyörög neki.
Elindultak London utcáin amit a lámpák fényei világítottak meg és több millió csillag nézett le rájuk. A lány szíve még sosem telet meg ennyi boldogsággal, végre akár csak egy rövid időre is de el tudta felejteni egykori szerelmét, bár tudta egy ideig nem fog kiábrándulni belőle.
És most ha nem bánod takard el a szemedet mert nem akarom hogy lásd merre is megyünk.
De ugye nem akarsz lelökni valami szakadékba, mert van egy pár erre-mondta Maria nevetve, hogy még a könnyei is kijöttek de szerencsére csak majdnem.
Mi, hova akarnálak lelökni, eszembe se jutna hisz te vagy nekem a mindenem-mondta a fiú kicsit komolyan de egy icipicit nevetve is.
Csak had kössem be a szemedet ezzel a kendővel és megígérhetem nem löklek le sehova sem.
Rendben van, veszteni valóm nincsen. Elővett a zsebéből egy halványkék kendőt és abban a pillanatba amikor az arcomhoz ért mintha fátyol  lett volna amivel eltakarja a szememet olyan puha volt az érintése. A legfinomabb selyemből készült kendő volt és ami azt illeti a legdrágább is ugyanis ezt a kendőt láttam a múltkor a boltban és elég szép ára volt. Egy kicsit elmerengtem azon, hogy tudta ezt megengedni magának hisz nekem azt mondta, hogy szegény családból származik, de nem mertem rákérdezni inkább hagytam az egészet és csak vártam hogy odaérjünk végre.
Nem kellett sokat sétálnunk ugyanis percek alatt megérkeztünk, de mintha víz csobogását hallottam volna.
Lassan megállított és levette a kendőt, én pedig abban a pillanatban elaléltam. Ez..ez...ez...meg sem bírtam szólalni csak mekegtem össze-vissza. Tyler ez gyönyörű. Egy kisebb fajta vízeséshez vitt engem és minden egyes fa ki volt világítva kisebb lámpákkal ami egyszerűen meseszép volt. Majd észrevettem, hogy a legszebb fa alatt van egy asztal gyönyörű szépen megterítve. Odavezetett és kihúzta nekem a széket mint minden férfi aki udvarolni akar a szíve választottjának. Leültem ő pedig szembe velem és megkezdődhetett az első, igazi randevúnk.
És, kérdeztük egyszerre mindketten. Mond csak, hiszen a hölgyeké az elsőbbség.
Milyen igaz. Jóformán semmit sem tudok rólad.
Mégis mit szeretne tudni hercegnő?-csábos mosolyt tett az ajkára én meg úgy éreztem hogy beleremeg minden porcikám de valahogy türtőztettem magam nem akartam hogy tudja hogy napról-napra egyre jobban tetszik.
Hol éltél eddig, mert Holdföldén biztos nem mert akkor már rég találkoztunk volna.
Apámmal éltem északon egy kisebb városban, de miután édesanyám meghalt megváltoztak a dolgok. Apámmal úgy döntöttünk, hogy ideköltözünk mert rengeteg emlék fűzne oda.
Sajnálom Tyler nem kellett volna ezt kérdeznem, annyira sajnálom.
Nem...nem...nem semmi baj hiszen nem tudhattad de most én jövök. Holdföldén igaz, hogy együtt voltál a De Noir vezér fiával?
Ezt te honnan tudod?-kérdeztem tágra nyílt szemekkel és egy kicsit meglepetten.
Holdföldén akadnak barátaim és a De Noir családot is jól ismerjük csak innen.
Így már világos, erről nem szívesen beszélek senkinek mert igaz akadnak meseszép, de akadnak elég rossz emlékeim is.
Megértelek, ha nem akarod akkor nem kell elmondanod, én nem kényszerítelek vagy ilyesmi.
Tudom és ezt nagyon szeretem benned ez az egyik kedvenc tulajdonságod. De elmondom neked és remélem megérted. Tisztán emlékszem az egészre. Amikor együtt voltunk a Robinnal az elején az eszméletlen volt, elhalmozott mindennel, minden nap együtt voltunk és az felejthetetlen volt de egy nap Robin megváltozott, hirtelen napról-napra egyre furcsább lett. Megbeszéltük a találkozókat és nem jött el, elhívtam hozzák vacsorára ahol ott volt a bácsikám és Loveday is csak vártunk rá órákon keresztül de nem jött,de a hab a tetején az az volt amikor a lányok eljöttek Londonba és bemutattam őket a fiúknak és elvittek minket a városba, de a lányok leszakadtak a fiúkkal én pedig egyedül maradtam Robinnal. 2 perc múlva meg benyögi nekem hogy mennie kell mert dolga van és mire megkérdezhettem volna hova megy már el is tűnt és mikor órák múlva felbukkant ugye azt vette észre hogy mi ketten beszélünk és ezen nagyon kiakadt. Miután te elmentél annyira összevesztünk ezen hogy nálam már betelt a pohár és szakítottam vele mert már annyi visszafojtott düh raktározódott bennem, hogy egyszer csak kitört belőlem. A lányok az utolsó napjaikat töltötték nálam miután visszajöttek volna ide és megkérdezték tőlem hogy nem-e jönnék-e el velük. Gondolkoztam rajta egész este és végül úgy éreztem hogy nem maradhatok itt tovább mert miden csak rá emlékeztetne és egy kis időre és távolságra van szükségem így eljöttem. De néhány napra rá Loveday küldött nekem egy levelet hogy Robin utánam jön mert valahonnan megtudta hogy hova jövök, de ez még semmi már azt is tudja melyik házban lakom mert annyi haverja van az egész földön hogy kinyomoztatta hol lakom.
Hát ennyi lenne a történetem.......tudom elég hosszú de rövidebben nem tudtam volna elmondani.
Ez egyre izgalmasabb és ez a Robin még mindig itt van vagy már hazatolta magát?
Jó lett volna ha hazamegy de erre az esély kevesebb mint az hogy hamar elfelejtem.
Ha lenne rá esélyed arra hogy elköltözz a lányoktól hogy Robin ne találjon rád akkor elköltöznél?
Ha már nagyon ismerem azt a személyt akkor 100% hogy elmennék.
Gyere költözz hozzám.
Micsoda??hozzád?nem is tudom...nem lenne agyon helyénvaló.
Akkor csak egy éjszakára és ha nem tetszik akkor visszaköltözhetsz és én megígérem hogy nem fogok megsértődni.
Nem is tudom.....
Kérlek Maria csak egy este a kedvemért...
Háát Jóóllvvan mondtam dadogva mert nem voltam nagyon biztos benne hogy ez jó döntés.
Nem fogod megbánni, de akkor induljunk is mert már mi tagadás elég késő van.
Rendben. Mindketten felálltunk az asztaltól és elindultunk Tyler háza felé....


Na hogy tetszett, komikat kérek
puszi: Mariana..=)

Bocsánat, Randi és még sok minden..

Sziasztok meghoztam a kövi fejezetet remélem tetszeni fog.



                                                     15. fejezet

Ott álltam, egyedül a sötét utcában és csak merengtem magam előtt. Miért mondtam ezt neki, hiszen néha teljesen leveszem a lábamról és el kell ismernem, hogy napról-napra egyre jobban megkedvelem. Nem hagyhatom elmenni csak így, hogy ezt ne tudná.
Tyler, Tyler, Tyler kiabáltam miközben futottam utána, elhagyva a sötét és ijesztő utcát. De túl későn eszméltem fel, hogy hagytam elengedni és szinte mintha a föld nyelte volna el. Hiába néztem körbe mindenhol, de egyszerűen már a színét sem láttam.
Karba tett kézzel és lehajtott fejjel mentem előre és csak is rá tudtam gondolni.
Miért mondtam ezt neki? Bárcsak most itt lenne mellettem.
Nem kell ahhoz az időt visszafordítanod, hogy ez megtörténjen.
Lassan de egy kicsit magabiztosan megfordultam és egész testemben végigfutott egy érzés, hogy visszajött hozzám.
Tyler, hát visszajöttél? A nyakába ugrottam, de ez egy kicsit balul sült el ugyanis megbotlott és jó nagyot esett én pedig rá és egymás szemébe ilyen közelről még nem is néztünk.
Tyler, elmondani sem tudom, hogy mennyire sajnálom azt amit mondtam, egyáltalán nem is tudom, hogy miért mondtam habár de talán tudom is, hogy miért. Te is tudod, hogy érzek még valamit Robin iránt és ez nem fog egyhamar elmúlni és reménykedek benne, hogy ez nem fog téged abban meggátolni, hogy találkozz velem?
Maria, én szeretlek téged, de tudod, hogy a te szíved még egy valakinek dobog, de majd én segítek abban, hogy ez megváltozzon, na de most gyere hazakísérlek, mert már késő van és holnap elviszlek téged valahova.
Köszönöm, és hova akar engem vinni?:) Csak nem randevúra vinni?- mondtam kicsit nevetve, mert egy kicsit régimódibb szerettem volna lenni.
Azt majd holnap megtudja a kisasszony.
Már oda és értünk a házhoz mikor Tyler már indulni készült, de valamilyen hang belülről azt suttogta ne hagyd menni.
Tyler, várj egy kicsit.
Most, nem akar az úr egy búcsúpuszit sem adni?
Hátat fordítva nekem így válaszolt. Ha ezt akarja a hölgy. Gyorsan megfordult, odasietett hozzám, megfogta mindkét kezével az arcomat és hevesen megcsókolt. Én pedig viszonoztam ezt.
Mikor elengedett a szemembe nézett, megfelel a hölgynek?
Tökéletesen, bár ez nem éppen puszi volt, ez annál sokkal jobb.
Hát ennek örülök, de most jó éjt. Utolsó pillantást vetettem az izmos hátára, majd bementem a házba.
Éppen jött le a lépcsőről Lili és egyből oda is jött hozzám. Na had halljam mi is történt ma veled, mert igen csak boldognak tűnsz.
Háát ami azt illeti tényleg történt ma ez-az. Nem is tudom, hogy hol kezdjem.
Talán az elején- vágott közbe Lili, majd bekísért a nappaliba, leültetett a kandalló melletti kis fotelra és kezdődhetett a történet.
Elmentem megkeresni Tylert, hogy elmondjam neki, hogy nem akartam megcsókolni, de ő ezen nagyon kibukott és elrohant utána megkerestem és bocsánatot kértem tőle és most itt vagyok és holnap el akar vini valahova.
Á.á.á.á.á- sikogatott Lili és egyből meg is kérdezte- és hova is akar elvinni a te Rómeód?
Hát ez az amit én is szeretnék tudni ugyanis még nekem sem mondta meg azt mondta meglepetés. De nagyon kíváncsi vagyok, hogy vajon hova is visz.
Hát mi tagadás én is-mondta viccesen Lili.
Én elteszem magam holnapra, szeretném magamat jól kipihenni.
Persze, menj csak majd holnap találkozunk. Jó éjt Maria
Jó éjt Lili.
Felbaktattam a szobámba és reggelig ki sem jöttem.
A nap sugarai csiklandozták az arcomat ahogyan átszűrődtek az ablakon és kinyitottam a szememet. A plafont kezdtem el bámulni és csak leesett, hogy ma van a nap amikor Tylerrel az első randink meg fog történni. Alig vártam már hogy este legyen, nem bírtam már megmaradni a bőrömben sem és visszaaludni meg pláne nem tudta hiszen olyan nagyon izgatott voltam. Felkeltem az ágyból és kisétáltam az erkélyre. Néztem ahogyan a nap egyre jobban megy felfele. Lenéztem London lakóira akik éppen sétálgattak és pillantásom 4 fekete ruhás férfira esett. Jobban szemügyre véve őket felismertem, hogy ők Robin és a haverjai. Nem akartam, hogy észrevegyenek így gyorsan elbújtam és figyeltem ahogy továbbmennek szerencsémre. Már csak az kellett volna hogy észrevegyenek és akkor még egy gond a nyakara szakad. Gondoltam magamba inkább bemegyek az erkélyről hátha visszajönnek és akkor már tényleg észrevesznek. Felöltöztem és lementem a nappaliba. Mindent kipróbáltam ahhoz hogy elvonja a figyelmemet az időről. Olvastam, elszunyókáltam,ettem, sétálgattam, segítettem a konyhában és ez kifejezetten tetszett. Majd elérkezett a nagy idő. Szépen felöltöztem, majd pontban 6-kor kopogtattak az ajtón.
Az inas kinyitotta az ajtót és beinvitálta Tylert aki a lépcsővel szemben állt meg.
Az inas feljött a szobámba és szólt hogy Tyler megérkezett.
Utoljára még belenéztem a tükörbe és nagy levegőt vettem, majd elindultam lefelé. Amikor a lépcsőhöz értem még egy nagy levegőt vettem és elindultam a lépcsőn.
Hűha, gyönyörű vagy-mondta Tyler akkora szemekkel mint még soha. Lassan odaértem hozzá, ő átkulcsolta a kezemet és indultunk az éjszakába.



Na hogy tetszett? Várom a véleményeket...:)
Puszi: Mariana =)