Túl későn mondott igazság...

Sziasztok, meghoztam a követező fejezet. Nem akarok nagy feneket kelteni az egésznek de az előző fejezethez is csak kettő komit kaptam, lehet hogy sokan olvassátok de nem tudom mi a véleményetek ha nem írtok megjegyzést, ha megkérlek titeket írnátok egy kicsit többen??- az nagyon jól esne nekem..=D. Előre is köszi mindenkinek...


                                                                   17.fejezet


Koromsötét volt minden utca, éppen csak annyi fény volt amit a lámpák világítottak ki. A hatalmas fákat lehetett hallani ahogy a szél áthalad a levelek között. Egyre jobban kezdtem fázni, de ezt inkább nem mutattam ki Tyler előtt, mert akkor eljátszotta volna nekem " átöllek és felmelegítelek" kis játékát és ezt még félre lehetett volna érte, mert ha úgy vesszük Tyler még nem kért meg, hogy legyek a barátnője. Gondoltam rá kellene kérdezni, hogy most mi van kettőnkkel de túl késő volt ahhoz hogy én ennek most nekiálljak.
Már egy jó ideje sétáltunk és így muszáj volt rákérdeznem.
Tyler mikor érünk oda?
Néhány háztömb még van hátra, de előbb odaérünk mit azt gondolád. De tudnod kell valamit Maria amit el kellett volna mondanom már a megismerkedésünk elején.
Figyelj Tyler én bízom benned meg amúgy is nem hiszem, hogy olyan nagy dolgot kellene elárulnod, úgyhogy érjünk oda hozzátok és had pihenjek le egy kicsit mert már az álmosság felülkerekedik rajtam.
De Maria kérlek, ezt el kell mondanom.
Tudod mit, majd ha odaérünk hozzád akkor leülünk és megbeszéljük. Így jó lesz??
A fiú arca szomorkás lett, de végül beletörődött és már csak egy-két utca választott el a háztól.


Srácok gyertek-szólt Robin. Ideje, hogy egy kicsit körbenézzünk a városban.
De főnök nagyon muszáj, a fiúkkal olyan jól heverészünk.
Robin feje egyre jobban kezdett vörös lenni a fiúk ezt észre is vették és gyorsan felálltak és már indultak is.
Mindenki szóródjon szét és nézzetek körül és ha bármi furcsa dolog történt azonnal szóljatok nekem, világos?
Igenis....mindenki egyesével szétszéledt és Robi is egyedül ment. Első útja mi tagadás Maria házához vezetett.
Mikor odaért felmászott a szobája felőli oldalon lévő fára és bemászott a szobájába.
Hol van Maria? Mivel a szobájában nem volt és már elég késő is volt így szerintem mindenki aludt így körbenéztem egy kicsit a házban. Végigjártam a nappalit, a könyvtára, a konyhát miden egyes apró szegletébe benéztem a háznak de őt sehol se találtam. Most mi tévő legyek, hol keressem?
Hallottam, hogy valaki kijött a szobájából így gyorsan elbújtam a konyhában a nagy függöny mögé.
Egyre jobban erősödött fel a hang és mi tagadás pont a konyhába jött az illető is. De hisz ez Lili. Éppen a hűtőhöz indult mikor egy szolga is jött a konyhába. Segíthetek valamiben kisasszony? .........Köszönöm nem kell-mondta nagyon kedvesen. Üljön csak le a székre és beszélgessünk mert én nem nagyon tudok aludni.
Már minden téma előkerült és azt hitten hogy reggelig most itt fognak nekem csevegni mikor egy érdekes kérdést hallottam meg.
Elnézést kisasszony hogy megkérdezem, de Maria kisasszony hol van mert az ágya üres és a házban sincs sehol.
Micsoda, még mindig nem ért haza, pedig éjfélkor mi tagadás már haza kellett volna hoznia. Talán lehet, hogy Maria Tylernél alszik az is előfordulhat, majd holnap ha hazaérkezik megkérdezzük tőle.
Amikor meghallottam hogy Maria ezzel a Tyler gyerekkel van olyan düh roham kapott el hogy legszívesebben előjöttem volna a függöny mögül és megkerestem volna ezt a gyereket és jól helyben hagytam volna, de nem lehetett így az öklömbe haraptam olyan erősen hogy szerintem még vérezni is elkezdett.
Jól van, azt hiszem jobb lenne most visszafeküdni legalább akkor minél előbb felkel a nap. Jó éjszakát.
Jó éjt kisasszony.
Miután Lili felment a szobájába a szolga nem sokkal utána ő is elhagyta a konyhát és így én is előjöttem.
Hogy a mennykő üssön ebbe a Tylerbe hogy nem bír más emberek barátnőjéről leszakadni. Ennek mindig az kell ami a másé? De majd én elrendezem, hogy azt megemlegeti. Elindultam, hogy megkeressem őket csak egy baj volt. Nem tudtam hogy Tyler éppenséggel hol lakik. Így sürgősen elő kellett állnom egy tervel és már meg is volt hogy mi lesz az. Minél előbb össze kell hívni a srácokat és csak Tyleréket keresni.
Elindultam, hogy megkeressem a fiúkat és mikor már nagy nehezen mindenki együtt volt, egy feladatot kellett csinálniuk. Meg kell keresni Tyler házát de mivel semmilyen apró részletet sem tudunk, hogy egyáltalán, hogy néz ki így ugye nehezebb lesz a keresés. Minden háznak nézzetek az ablakain és ha ismerős valami vagy valaki azonnal szóljatok nekem. És most induljatok.
Mindenki elindult egy-egy utcán és persze hogy nekem hagyták a leghosszabbat. Így hát egy hatalmas fehér házzal kezdtem.


Tyler emlékszel amikor először futottunk itt össze Londonban azt mondtad, hogy valami fontos dolgot kell itt elintézned ha jól tudom a szüleidet kell gondoznod.
Hát egyrészt pont ez az egyik amiért akartam veled beszélni a másik meg az hogy én nem az vagyok akinek hiszel.
Ezt meg hogy érted? Pár percig mentünk egymás mellett mikor megérkeztünk.
Nos ez az amiért akartam veled beszélni. Te itt laksz?
Igeeeen-mondta remegő hanggal mintha attól félt volna hogy leharapom a fejét vagy mi.
De nem azt mondtam, hogy szegény családból származol?
Csak azért mondtam mert akárhányszor volt barátnőm az mindig a pénzemért szeretett és most nem akartam elárulni hogy ki is vagyok valójában mert azt akartam hogy magamért szeress ne azért mert gazdag vagyok.

                                                          Íme a kastély ahol Tyler lakik.....

Ez valóságos kastély, de azt mondtad, hogy van még valami amit el akarsz mondani.
Sajnos igen de annak már nem hiszem hogy örülni fogsz.
Ugyan mond csak, nem lehet nagyon szörnyű.
Nagy levegőt vett, láttam rajta hogy nagyon ideges és nem tudja elmondani míg végül csak kinyögte. Én és a családom a déli oldalhoz tartozunk.  Ezt mégis, hogy kéne értenem? -kérdeztem egyszerre gyanakvó és meglepett hangon. Hezitált mielőtt válaszolt volna, egyre idegesebb és feszült lett. Mi déliek ősi ellenségek vagyunk a De Noirokkal.
Micsoda?? Ezt mégis hogy titkolhattad el ennyi ideig, már a legelején el kellett volna mondanod.
Tudom és akartam is de úgy éreztem még nem jött el az ideje másrészt meg azt se tudtam hogy kéne neked elárulni.
Akkor engemet is csak azért lebzseltél körül, hogy én legyek az összekötőd a De Noirokkal, el kellett volna árulom neked mindent amit terveznek.
Nem, Maria erről szó sincsen....
Ja, persze hogyan higgyek neked ezután.
Figyelj, én mindvégig el akartam mondani  de nem tudtam hogyan kezdjek hozzá.
Hát én tudom mit fogok tenni. Én itt most veled befejeztem, soha többé nem akarlak látni Tyler azt akarom hogy tűnj el az életemből és remélem ez fordítva is megtörténik majd.
Elindultam hazafelé, mert most nem lettem volna képes ott maradni nála, inkább gyaloglok egyedül a sötétben minthogy egy ilyen emberrel egy fedél alatt meglegyek. Hallottam hogy kiabál utánam de nem tulajdonítottam neki nagy figyelmet csak mentem tovább. Egész úton csak ez az egész járt a fejemben, hogy tehette ezt velem, még hogy nem azért kellettem neki hogy eláruljak neki mindent a De Noirokról azt viszont lesheti mert lehet hogy Robinnal már nem vagyok valami jóba de soha nem árulnám el őket. Mikor fordultam volna be az utca végén valakibe szépen belementem. Héé nem tud a lába elé nézni mondtam kicsit erős hangnemben és mikor felnéztem teljesen meglepődtem, pont hogy rá nem számítottam. Robin te meg mit keresel itt?
Ezt én is kérdezhetném tőled, amúgy meg téged kerestelek mert hallottam hogy azzal a Tyler gyerekkel vagy. 
Csak voltam.
Nem mintha nem örülnék de hogy hogy most nem vagy vele.
Robin ezt nem nagyon hiszem hogy ez rád tartozik. De most megyek mert fáradt vagyok és még ahogy elnézem van egy pár háztömb míg hazaérek szóval....
Vá..vá..váá...vá...várj nem engedhetlek egyedül haza ilyen sötétben még a végén valami bajod lesz. Majd hazakísérlek. Gondoltam ezt nem kéne hagyni de az előbb történt veszekedés, az hogy szétfagytam és mindjárt elalszok most az egyszer hagyom neki.
Rendben,de nehogy azt hidd, hogy most kibékülünk vagy ilyesmi.
Ez még csak fel sem merült-mondta egy kicsit csalódottan. Elindultunk és közbe beszélgettünk is. De most komolyan mért nem vagy azzal a Tylerrel, gondolom csinált valami hülyeséget.
De még mekkorát, nem mertem elmondani Robinnak, hogy Tyler kicsoda mert így is eléggé gyűlöli na meg ha megtudja hogy az ősi ellenségei közé tartozik akkor még meg is fogja ölni.
Maria tudom hogy a mi kapcsolatunk nem éppen fényesen ért véget, de én nem bírok nélküled élni. Nem bírom elnézni hogy te más fiúkkal is együtt vagy, egyszerűen belehalok.
Robin, ezt te csináltad magaddal, én rengetegszer megbocsátottam de veled is elszaladt a ló és már nem bírtam tovább, közben megérkeztünk a házhoz. Nyújtottam a kezemet a kilincs felé mire Robin megragadta a kezemet és szorított magához. Hosszú idő után éreztem ilyen közelről megint azt a jellegzetes erdő illatot, olyan jó volt végre megint magamhoz közel érezni hogy legszívesebben egyből mondtam volna neki, hogy megbocsátok és aludjon nálam de az eszem ezt nem hagyta.
Robi kérlek ezt ne-mondtam enyhe-nőies hangon, de nem hittem hogy elhitte ugyanis még én se hittem volna el.
Maria gyere velem, ígérem neked, hogy többet nem fordul elő az ami miatt a múltkor is összevesztünk.
Megfordultam és a szemébe néztem. Nem lehet, az ígéret itt nem elég itt bizonyítani kell. Harcolj értem egyszer az életben, had lássam hogy tényleg kellek neked, mert a kemény munka meghozza gyümölcsét. És ha most megkérlek engedd el a karomat.
Láttam a szemében a majdnem előbukkanó könnyeket, a fájdalmat és a csalódottságot, de tudtam hogy nem szabad ilyen könnyen engednem most kivételesen az eszemre kell hallgatnom. Megfordultam és bementem a házba. Nekidőltem az ajtónak és leültem a földre, ennek a napnak is vége de miért kell mindennek ennyire fájnia? Merengtem magamban és csak ültem a sötétben...