Meglepi...:)

Sziasztok, meghoztam a következő fejezetet, tudom kicsit csúsztam vele, de nem jött ihlet......na de most itt va és csak ez számít. Hát jó olvasást.

                                                          16. fejezet


Nem akarod mégis csak elárulni, hogy hova megyünk?-tudod én nem bírok várni a dolgokra, mert nagyon kíváncsi vagyok rá, kérlek szépen áruld el, a kedvemért...:)
Azt sajnos nem lehet, várnod kell amíg odaérünk, és hiába kérlelsz úgysem fogom elárulni.-tette hozzá Tyler nevetve a bajsza alatt mintha nagyon is örült volna annak hogy Maria könyörög neki.
Elindultak London utcáin amit a lámpák fényei világítottak meg és több millió csillag nézett le rájuk. A lány szíve még sosem telet meg ennyi boldogsággal, végre akár csak egy rövid időre is de el tudta felejteni egykori szerelmét, bár tudta egy ideig nem fog kiábrándulni belőle.
És most ha nem bánod takard el a szemedet mert nem akarom hogy lásd merre is megyünk.
De ugye nem akarsz lelökni valami szakadékba, mert van egy pár erre-mondta Maria nevetve, hogy még a könnyei is kijöttek de szerencsére csak majdnem.
Mi, hova akarnálak lelökni, eszembe se jutna hisz te vagy nekem a mindenem-mondta a fiú kicsit komolyan de egy icipicit nevetve is.
Csak had kössem be a szemedet ezzel a kendővel és megígérhetem nem löklek le sehova sem.
Rendben van, veszteni valóm nincsen. Elővett a zsebéből egy halványkék kendőt és abban a pillanatba amikor az arcomhoz ért mintha fátyol  lett volna amivel eltakarja a szememet olyan puha volt az érintése. A legfinomabb selyemből készült kendő volt és ami azt illeti a legdrágább is ugyanis ezt a kendőt láttam a múltkor a boltban és elég szép ára volt. Egy kicsit elmerengtem azon, hogy tudta ezt megengedni magának hisz nekem azt mondta, hogy szegény családból származik, de nem mertem rákérdezni inkább hagytam az egészet és csak vártam hogy odaérjünk végre.
Nem kellett sokat sétálnunk ugyanis percek alatt megérkeztünk, de mintha víz csobogását hallottam volna.
Lassan megállított és levette a kendőt, én pedig abban a pillanatban elaléltam. Ez..ez...ez...meg sem bírtam szólalni csak mekegtem össze-vissza. Tyler ez gyönyörű. Egy kisebb fajta vízeséshez vitt engem és minden egyes fa ki volt világítva kisebb lámpákkal ami egyszerűen meseszép volt. Majd észrevettem, hogy a legszebb fa alatt van egy asztal gyönyörű szépen megterítve. Odavezetett és kihúzta nekem a széket mint minden férfi aki udvarolni akar a szíve választottjának. Leültem ő pedig szembe velem és megkezdődhetett az első, igazi randevúnk.
És, kérdeztük egyszerre mindketten. Mond csak, hiszen a hölgyeké az elsőbbség.
Milyen igaz. Jóformán semmit sem tudok rólad.
Mégis mit szeretne tudni hercegnő?-csábos mosolyt tett az ajkára én meg úgy éreztem hogy beleremeg minden porcikám de valahogy türtőztettem magam nem akartam hogy tudja hogy napról-napra egyre jobban tetszik.
Hol éltél eddig, mert Holdföldén biztos nem mert akkor már rég találkoztunk volna.
Apámmal éltem északon egy kisebb városban, de miután édesanyám meghalt megváltoztak a dolgok. Apámmal úgy döntöttünk, hogy ideköltözünk mert rengeteg emlék fűzne oda.
Sajnálom Tyler nem kellett volna ezt kérdeznem, annyira sajnálom.
Nem...nem...nem semmi baj hiszen nem tudhattad de most én jövök. Holdföldén igaz, hogy együtt voltál a De Noir vezér fiával?
Ezt te honnan tudod?-kérdeztem tágra nyílt szemekkel és egy kicsit meglepetten.
Holdföldén akadnak barátaim és a De Noir családot is jól ismerjük csak innen.
Így már világos, erről nem szívesen beszélek senkinek mert igaz akadnak meseszép, de akadnak elég rossz emlékeim is.
Megértelek, ha nem akarod akkor nem kell elmondanod, én nem kényszerítelek vagy ilyesmi.
Tudom és ezt nagyon szeretem benned ez az egyik kedvenc tulajdonságod. De elmondom neked és remélem megérted. Tisztán emlékszem az egészre. Amikor együtt voltunk a Robinnal az elején az eszméletlen volt, elhalmozott mindennel, minden nap együtt voltunk és az felejthetetlen volt de egy nap Robin megváltozott, hirtelen napról-napra egyre furcsább lett. Megbeszéltük a találkozókat és nem jött el, elhívtam hozzák vacsorára ahol ott volt a bácsikám és Loveday is csak vártunk rá órákon keresztül de nem jött,de a hab a tetején az az volt amikor a lányok eljöttek Londonba és bemutattam őket a fiúknak és elvittek minket a városba, de a lányok leszakadtak a fiúkkal én pedig egyedül maradtam Robinnal. 2 perc múlva meg benyögi nekem hogy mennie kell mert dolga van és mire megkérdezhettem volna hova megy már el is tűnt és mikor órák múlva felbukkant ugye azt vette észre hogy mi ketten beszélünk és ezen nagyon kiakadt. Miután te elmentél annyira összevesztünk ezen hogy nálam már betelt a pohár és szakítottam vele mert már annyi visszafojtott düh raktározódott bennem, hogy egyszer csak kitört belőlem. A lányok az utolsó napjaikat töltötték nálam miután visszajöttek volna ide és megkérdezték tőlem hogy nem-e jönnék-e el velük. Gondolkoztam rajta egész este és végül úgy éreztem hogy nem maradhatok itt tovább mert miden csak rá emlékeztetne és egy kis időre és távolságra van szükségem így eljöttem. De néhány napra rá Loveday küldött nekem egy levelet hogy Robin utánam jön mert valahonnan megtudta hogy hova jövök, de ez még semmi már azt is tudja melyik házban lakom mert annyi haverja van az egész földön hogy kinyomoztatta hol lakom.
Hát ennyi lenne a történetem.......tudom elég hosszú de rövidebben nem tudtam volna elmondani.
Ez egyre izgalmasabb és ez a Robin még mindig itt van vagy már hazatolta magát?
Jó lett volna ha hazamegy de erre az esély kevesebb mint az hogy hamar elfelejtem.
Ha lenne rá esélyed arra hogy elköltözz a lányoktól hogy Robin ne találjon rád akkor elköltöznél?
Ha már nagyon ismerem azt a személyt akkor 100% hogy elmennék.
Gyere költözz hozzám.
Micsoda??hozzád?nem is tudom...nem lenne agyon helyénvaló.
Akkor csak egy éjszakára és ha nem tetszik akkor visszaköltözhetsz és én megígérem hogy nem fogok megsértődni.
Nem is tudom.....
Kérlek Maria csak egy este a kedvemért...
Háát Jóóllvvan mondtam dadogva mert nem voltam nagyon biztos benne hogy ez jó döntés.
Nem fogod megbánni, de akkor induljunk is mert már mi tagadás elég késő van.
Rendben. Mindketten felálltunk az asztaltól és elindultunk Tyler háza felé....


Na hogy tetszett, komikat kérek
puszi: Mariana..=)