2011. december 2., péntek
:(((((( Sajnálom.....
Sziasztok, szomorú hírt kell közölnöm veletek, most néhány hétig nem tudok új fejiket hozni mert pechemre eltört az ujjam és nem tudok gépelni.......Előre is bocsi mindenkitől...:((((((
2011. november 5., szombat
Hűűűűűhaaaaaaa
Sziasztok, meghoztam a következő fejezetet, remélem elnyeri majd a tetszéseteket és emellett várom a sok komikat..:) Nem is fecsegek tovább csak annyit mondok jó olvasást...
18. fejezet
Egy napra két csalódás. Ezt nem hiszem el, hogy Tyler mindvégig hazudott nekem. Lemerném fogadni, hogy egész végig az volt a terve, hogy a bizalmamba férkőzik és majd én leszek az aki titkokat mond el a De Noir-okról. Azt viszont lesheti.
Mérgelődésem közepette elindultam felfelé a szobámban, mert nem akartam, hogy mindenki miattam keljen fel. Hosszú lépcsősorok vártak még rám és mivel elég úgymond "antik" darab volt a ház nyikorgott minden egyes fadarab amire ráléptél. Első foknál semmi baj majd a másodiknál egy nagy "nyekk" és utána megint semmi, majd megint egy " nyekk" és így haladtam egyre feljebb míg végül el nem értem a szobámat. Bementem és be is zártam az ajtót magam mögött, de még mindig annyira ideges voltam Tylerre, hogy még ülni de aludni meg pláne nem tudtam. Ki kellett valahogy szellőztetnem a fejemet így kimentem az erkélyre. Elképesztő, hogy milyen sötét volt már és vagy egymillió csillag szikrázott az égen. Egyszerűen nem tudtam feldolgozni azt a tényt, hogy Tyler ennyire átvágott engem a másik viszont Robin. Rá nem haragudtam csakúgy érzem nem jött el még annak az ideje, hogy megbocsássak neki. Ha én most megbocsátanék Robinnak akkor túl könnyen ment volna minden. Akkor azt hinné, hogy akárhányszor összeveszünk én néhány napi duzzogás után mindig meg fogok neki bocsátani. De most a Robin ügyet hanyagolnom kell egy időre, mert egyszerre két fiúval meggyűlik az ember baja. Lassacskán kezdtem álmos lenni így visszasétáltam a szobámba és lefeküdtem az ágyra.
Nem nagyon vártam, hogy reggel legyen, de mire az ember észbe kap máris reggel van. Felöltöztem. A bokámig érő halványkék ruhát vettem fel ahol a derekamnál egy fehér selyemzsinór volt összekötve, egy tört fehér színű kis lapos sarkú cipőt vettem fel és a hajamat hátratűztem. Lefelé indultam a többiekhez és már előre sejtettem mi is lesz a mai beszélgetés témája.
Maria jó reggelt.
Jó reggelt nektek is.
Olyan furcsán nézel ki, minden rendben? - kérdezte Emily aggódó hangon.
Mielőtt válaszoltam volna gyorsan elgondolkodtam azon, hogy elmondjam-e nekik, hogy mi is történt, de aztán rájöttem, hogy ezt meg kell beszélnem valakivel meg hát előbb vagy utóbb amúgy is megtudnák és inkább jobb lenne ha tőlem.
Ami azt illeti nincs minden rendben. A múlt éjjel kiderült valami Tylerről amit egész véletlenül elfelejtet elmondani és elég fontos kis információ lett volna.
Várj szakított félbe Lili. Ne itt beszéljük meg, mert itt a falnak is füle van, inkább menjünk a könyvtárba ott nyugodtan beszélhetünk.
Talán igazad van-mondta Emily. Mindjárt indultunk is a könyvtár felé és az ajtót is bezártuk, hogy még csak véletlenül se zavarjanak. Mikor beértünk úgymond kezdődhetett a "mese" mondás.
Na halljuk mi az ami nem stimmel Tylerrel.-kérdezte Lili.
Nagy levegőt vettem és bele is kezdtem. Na szóval az egész ott kezdődött, hogy ugye tegnap elmentünk az első randinkra és egy álomszép helyre vitt ahol egy kis vízesés is volt meg, a fák égőkkel voltak feldíszítve és a csillagok is csodálatosan ragyogtak.
Háááááá......ez olyan romantikus, úgy látszik Tyler nagyon komolyan veszi a lányokat csak hogy elnyerje a szívüket-mondta Emily.
Na de várd ki a végét. Utána eléggé elszaladt az idő és felajánlotta, hogy aludjak nála és holnap reggel akkor hazakísér. Neheztelve de végül belementem, mikor odaértünk kiderült, hogy nem is olyan ember mint ahogy azt ő beállította magának. Egy hatalmas kastélyban lakik, de ez ugye még nem minden. Eddig én úgy tudtam, hogy szegény családból származik, de miután megláttam a kastélyt kérdőre is vontam. És csodák csodájára mik ki nem derültek. Ő nem az akinek mondja magát. Kiderült, hogy a déli oldalhoz tartozik vagyis a De Noir ősi ellensége.
Micsoda??- kérdezték egyszerre mindketten.
Úgy ahogy mondom.
Hát ezt nem hiszem, mindannyiunkat az orrunknál fogva vezetett.
Lányok most óvatosnak kell lenünk. Ez alatt azt értem, hogy sötétedés után egyedül senki nem hagyhatja el a házat.
Rendben van. - de ha mondjuk randink lesz vagy valami akkor nem állíthatok oda + 1 fővel-mondta Lili.
Akkor nem holdfényes randi lesz hanem akkor tegyétek át délutánra.
Én most viszont muszáj elmennem itthonról, mert ki kell szellőztetnem a fejemet mert úgy érzem itt fogok felrobbanni. Ígérem még sötétedés előtt hazaérek, de most megyek...sziasztok.
Szia és vigyázz magadra-mondták a lányok.
Próbálok, kinyitottam az ajtót és a tömegbe találtam magam. Nem voltam most olyan kedvemben, hogy ennyi ember között legyek így elindultam az utcán lefelé, gondoltam magamba majd csak kijutok valahol.
Nem is tudom mennyi ideje sétálhattam de kijutottam a városból és csak egy hatalmas kapu választott el az erdőtől. Mivel otthon sem akartam maradni és a városban sem akartam maradni így kinyitottam a kaput és a szabadság várt rám mint Holdföldén. Egyre beljebb értem az erdőben míg végül teljesen eltűnt a kapu és vele együtt a város is. De ez mind mit sem érdekelt. Hallgattam ahogy a szél átsüvít a levelek között, a madarak éneklését és más állatok szaladgálását figyeltem. Hirtelen reccsenésekre lettem figyelmes, gyorsan egy fa mögé elbújtam és vártam míg valaki fel nem bukkan. Egyre jobban élesedtek a hangok míg végül előbukkant valaki a fák mögül. Teljesen lefagytam Robin és a barátai voltak. Én úgy tudtam hogy csak Holdföldén vadászgatnak dehogy még itt is. Nem mertem hátrálni vagy lassan elfutni a fa mögül vissza a városba mert elég jól ismertem Robint ahhoz, hogy mire egyet hátralépek ő azt biztos hogy meghallja. Megálltak egy kicsit pont ahol én rejtőztem az előtt pár méterre, gondoltam csak pihennek vagy ilyesmi. Mire elkezdtek beszélni.
Hát ez az erdő nem igazán van tele állatokkal, jóformán semmire nem lehet itt vadászni.-mondta Sam.
Vagy csak jobban nyisd ki a szemed és akkor látni is fogod a zsákmányt- mondta Armand.
Robin hogy állsz most Mariaval, kibékültetek már?-kérdezte Jacob.
Ha kibékültünk volna akkor szerinted még mindig itt lennénk Londonban? Amúgy tegnap találkoztam vele az utcán és volt alkalmunk beszélgetni, de mind hiába, törhetetlen, hiába mondok neki bármit nem hajlandó megbocsátani.
Hát ilyenek a lányok, ha nem csinálod azt amit mondanak akkor kitör a háború.
Na igen, vegyél példát rólam-mondta Robin.
Figyel Robin én nem akarlak lebeszélni most semmiről de otthon legalább 100 nő csak rád vár és bármit megtennének neked, amit csak akarsz.- mondta Justin.
A kis szemét-mondtam szinte suttogva a fa mögül. Csak azért mert nem vagyok színpatikus neked attól mi még Robinnal boldogok vagyunk, kivéve ugye most.
Robin a szeme sarkából pont arra nézett amerre én voltam, de meglátásom szerint szerintem nem vett észre.
Teljese a fa mögé álltam, hogy ne vegyenek észre és hátrálni kezdtem olyan lassan hogy semmit se halljanak meg még csak véletlenül se. Hallottam, hogy a fiúk beszélgetnek és én egyre jobban hátráltam.
Hova-hova Maria?-kérdezte egy hang a hátam mögül mire én megfordultam. Robin állt mögöttem. Sehova csak el innen. Futni akartam de megragadta a karomat és nekilökött egy fának és a lábával az enyémet kitámasztotta, hogy ne tudjam rugdalni.
Meg van a mai zsákmányunk, azért mi is tudunk fogni valamit.-mondta Jacob nevetve.
Srácok induljatok visszafelé a városba nekem még van egy kis beszélnivalóm a hölggyel.
Rendben, de nem a mi hibánk lesz ha futni hagyod a zsákmányt-mondta Jacob mire mindenki olyan nevetésbe tört ki hogy szerintem még levegőt se kaptak mert kezdett vörössé változni a fejük. Aztán lassan elindultak a város felé néhány perc múlva meg már el is tűntek.
Mit keresel itt az erdőben egyedül?-szegezte nekem a kérdést Robin.
Nem tartozom neked semmilyen magyarázattal és csak úgy közlöm veled ha esetleg nem akarsz majd elengedni, hogy ha sötétedés előtt nem érek haza mondtam a lányoknak hívják a rendőrséget. Gondoltam egy kicsit füllentek hiszen ő mennyit szokott nekem.
Akkor elengedlek de ígért meg hogy nem fogsz elfutni és komolyan megbeszéljük a dolgokat.
Egy ideig gondolkodtam majd egy kis hezitálás után válaszoltam. Megígérem, hogy nem fogok elfutni csak engedj már el mert nagyon fáj már a csuklóm.
Mélyen a szemembe nézett míg végül elengedett.
Na szóval miről is akarsz beszélni, mert nem hiszem hogy bármi is volna amit meg kéne beszélnünk. Egy kicsit húztam az agyát hogy egyre idegesebb legyen.
Kettőnkről. Maria én már nem bírom ki sokáig nélküled.
Láttam a komolyságot az arcán és hogy tényleg komolyan mondja.
Belehalok amikor azt látom hogy egy másik fiúval vagy és nem tehetek semmit mert megölni azt nem tehetem. Amikor reggelenként úgy kelek fel, hogy te nem vagy mellettem, hiányzol és magam mellett akarlak tudni.
Na jó most már tényleg egyre jobban kezdi az én szívemet is meghatni mondtam magamba. Rátettem a kezemet az arcára. Szeretlek Robin De Noir de ez akkor sem változtat semmin, hirtelen előtörtek a könnyeim de még így is tudtam folytatni. Én sokszor megbocsátottam neked minden ostobaságodért de nemrég túl messzire mentél, ezért is jöttem el Holdföldéről, de te ide is követtél. hagyod kellett volna egy kis időt, hogy gondolkodhassak egy kicsit.
De Maria ígérem a mindenhatóra, hogy többé nem fog ilyen előfordulni csak kérlek gyere haza velem.
Ilyen őszinteséget még életemben nem is láttam a tekintetében, de sajnos erősnek kellett hogy legyek.
Sajnálom Robin, de nem, ha haza akarsz menni akkor egyedül mész mert én itt maradok és ezen nem tudsz változtatni. Levettem a kezemet az arcáról, megöleltem és egy puszit adtam az arcára. A kezem végigcsúszott a kezén aztán a tenyerében végződött. Hátraléptem és fordulni akartam, hogy elmenjek de a kezemet nem engedte el.
Maria kérlek, ne tedd ezt velem.
Sajnálom, de érezned kell amit nekem néhány héttel ezelőtt. Kifeszítettem valahogy a kezét és kiszabadítottam az enyémet, megfordultam és elindultam. Életemben nem volt még ilyen nehéz dolgom, a szívem úgy fájt minthogyha egy karót döftek volna bele, és bár ez volt a helyes, nem így éreztem.
Szerintem ez a szám jól illik ahhoz a részhez amikor Maria és Robin beszélget. Hallgassátok meg :)
Na hogy tetszett, komikat kérek....:)
puszi Mariana..=D
18. fejezet
Egy napra két csalódás. Ezt nem hiszem el, hogy Tyler mindvégig hazudott nekem. Lemerném fogadni, hogy egész végig az volt a terve, hogy a bizalmamba férkőzik és majd én leszek az aki titkokat mond el a De Noir-okról. Azt viszont lesheti.
Mérgelődésem közepette elindultam felfelé a szobámban, mert nem akartam, hogy mindenki miattam keljen fel. Hosszú lépcsősorok vártak még rám és mivel elég úgymond "antik" darab volt a ház nyikorgott minden egyes fadarab amire ráléptél. Első foknál semmi baj majd a másodiknál egy nagy "nyekk" és utána megint semmi, majd megint egy " nyekk" és így haladtam egyre feljebb míg végül el nem értem a szobámat. Bementem és be is zártam az ajtót magam mögött, de még mindig annyira ideges voltam Tylerre, hogy még ülni de aludni meg pláne nem tudtam. Ki kellett valahogy szellőztetnem a fejemet így kimentem az erkélyre. Elképesztő, hogy milyen sötét volt már és vagy egymillió csillag szikrázott az égen. Egyszerűen nem tudtam feldolgozni azt a tényt, hogy Tyler ennyire átvágott engem a másik viszont Robin. Rá nem haragudtam csakúgy érzem nem jött el még annak az ideje, hogy megbocsássak neki. Ha én most megbocsátanék Robinnak akkor túl könnyen ment volna minden. Akkor azt hinné, hogy akárhányszor összeveszünk én néhány napi duzzogás után mindig meg fogok neki bocsátani. De most a Robin ügyet hanyagolnom kell egy időre, mert egyszerre két fiúval meggyűlik az ember baja. Lassacskán kezdtem álmos lenni így visszasétáltam a szobámba és lefeküdtem az ágyra.
Nem nagyon vártam, hogy reggel legyen, de mire az ember észbe kap máris reggel van. Felöltöztem. A bokámig érő halványkék ruhát vettem fel ahol a derekamnál egy fehér selyemzsinór volt összekötve, egy tört fehér színű kis lapos sarkú cipőt vettem fel és a hajamat hátratűztem. Lefelé indultam a többiekhez és már előre sejtettem mi is lesz a mai beszélgetés témája.
Maria jó reggelt.
Jó reggelt nektek is.
Olyan furcsán nézel ki, minden rendben? - kérdezte Emily aggódó hangon.
Mielőtt válaszoltam volna gyorsan elgondolkodtam azon, hogy elmondjam-e nekik, hogy mi is történt, de aztán rájöttem, hogy ezt meg kell beszélnem valakivel meg hát előbb vagy utóbb amúgy is megtudnák és inkább jobb lenne ha tőlem.
Ami azt illeti nincs minden rendben. A múlt éjjel kiderült valami Tylerről amit egész véletlenül elfelejtet elmondani és elég fontos kis információ lett volna.
Várj szakított félbe Lili. Ne itt beszéljük meg, mert itt a falnak is füle van, inkább menjünk a könyvtárba ott nyugodtan beszélhetünk.
Talán igazad van-mondta Emily. Mindjárt indultunk is a könyvtár felé és az ajtót is bezártuk, hogy még csak véletlenül se zavarjanak. Mikor beértünk úgymond kezdődhetett a "mese" mondás.
Na halljuk mi az ami nem stimmel Tylerrel.-kérdezte Lili.
Nagy levegőt vettem és bele is kezdtem. Na szóval az egész ott kezdődött, hogy ugye tegnap elmentünk az első randinkra és egy álomszép helyre vitt ahol egy kis vízesés is volt meg, a fák égőkkel voltak feldíszítve és a csillagok is csodálatosan ragyogtak.
Háááááá......ez olyan romantikus, úgy látszik Tyler nagyon komolyan veszi a lányokat csak hogy elnyerje a szívüket-mondta Emily.
Na de várd ki a végét. Utána eléggé elszaladt az idő és felajánlotta, hogy aludjak nála és holnap reggel akkor hazakísér. Neheztelve de végül belementem, mikor odaértünk kiderült, hogy nem is olyan ember mint ahogy azt ő beállította magának. Egy hatalmas kastélyban lakik, de ez ugye még nem minden. Eddig én úgy tudtam, hogy szegény családból származik, de miután megláttam a kastélyt kérdőre is vontam. És csodák csodájára mik ki nem derültek. Ő nem az akinek mondja magát. Kiderült, hogy a déli oldalhoz tartozik vagyis a De Noir ősi ellensége.
Micsoda??- kérdezték egyszerre mindketten.
Úgy ahogy mondom.
Hát ezt nem hiszem, mindannyiunkat az orrunknál fogva vezetett.
Lányok most óvatosnak kell lenünk. Ez alatt azt értem, hogy sötétedés után egyedül senki nem hagyhatja el a házat.
Rendben van. - de ha mondjuk randink lesz vagy valami akkor nem állíthatok oda + 1 fővel-mondta Lili.
Akkor nem holdfényes randi lesz hanem akkor tegyétek át délutánra.
Én most viszont muszáj elmennem itthonról, mert ki kell szellőztetnem a fejemet mert úgy érzem itt fogok felrobbanni. Ígérem még sötétedés előtt hazaérek, de most megyek...sziasztok.
Szia és vigyázz magadra-mondták a lányok.
Próbálok, kinyitottam az ajtót és a tömegbe találtam magam. Nem voltam most olyan kedvemben, hogy ennyi ember között legyek így elindultam az utcán lefelé, gondoltam magamba majd csak kijutok valahol.
Nem is tudom mennyi ideje sétálhattam de kijutottam a városból és csak egy hatalmas kapu választott el az erdőtől. Mivel otthon sem akartam maradni és a városban sem akartam maradni így kinyitottam a kaput és a szabadság várt rám mint Holdföldén. Egyre beljebb értem az erdőben míg végül teljesen eltűnt a kapu és vele együtt a város is. De ez mind mit sem érdekelt. Hallgattam ahogy a szél átsüvít a levelek között, a madarak éneklését és más állatok szaladgálását figyeltem. Hirtelen reccsenésekre lettem figyelmes, gyorsan egy fa mögé elbújtam és vártam míg valaki fel nem bukkan. Egyre jobban élesedtek a hangok míg végül előbukkant valaki a fák mögül. Teljesen lefagytam Robin és a barátai voltak. Én úgy tudtam hogy csak Holdföldén vadászgatnak dehogy még itt is. Nem mertem hátrálni vagy lassan elfutni a fa mögül vissza a városba mert elég jól ismertem Robint ahhoz, hogy mire egyet hátralépek ő azt biztos hogy meghallja. Megálltak egy kicsit pont ahol én rejtőztem az előtt pár méterre, gondoltam csak pihennek vagy ilyesmi. Mire elkezdtek beszélni.
Hát ez az erdő nem igazán van tele állatokkal, jóformán semmire nem lehet itt vadászni.-mondta Sam.
Vagy csak jobban nyisd ki a szemed és akkor látni is fogod a zsákmányt- mondta Armand.
Robin hogy állsz most Mariaval, kibékültetek már?-kérdezte Jacob.
Ha kibékültünk volna akkor szerinted még mindig itt lennénk Londonban? Amúgy tegnap találkoztam vele az utcán és volt alkalmunk beszélgetni, de mind hiába, törhetetlen, hiába mondok neki bármit nem hajlandó megbocsátani.
Hát ilyenek a lányok, ha nem csinálod azt amit mondanak akkor kitör a háború.
Na igen, vegyél példát rólam-mondta Robin.
Figyel Robin én nem akarlak lebeszélni most semmiről de otthon legalább 100 nő csak rád vár és bármit megtennének neked, amit csak akarsz.- mondta Justin.
A kis szemét-mondtam szinte suttogva a fa mögül. Csak azért mert nem vagyok színpatikus neked attól mi még Robinnal boldogok vagyunk, kivéve ugye most.
Robin a szeme sarkából pont arra nézett amerre én voltam, de meglátásom szerint szerintem nem vett észre.
Teljese a fa mögé álltam, hogy ne vegyenek észre és hátrálni kezdtem olyan lassan hogy semmit se halljanak meg még csak véletlenül se. Hallottam, hogy a fiúk beszélgetnek és én egyre jobban hátráltam.
Hova-hova Maria?-kérdezte egy hang a hátam mögül mire én megfordultam. Robin állt mögöttem. Sehova csak el innen. Futni akartam de megragadta a karomat és nekilökött egy fának és a lábával az enyémet kitámasztotta, hogy ne tudjam rugdalni.
Meg van a mai zsákmányunk, azért mi is tudunk fogni valamit.-mondta Jacob nevetve.
Srácok induljatok visszafelé a városba nekem még van egy kis beszélnivalóm a hölggyel.
Rendben, de nem a mi hibánk lesz ha futni hagyod a zsákmányt-mondta Jacob mire mindenki olyan nevetésbe tört ki hogy szerintem még levegőt se kaptak mert kezdett vörössé változni a fejük. Aztán lassan elindultak a város felé néhány perc múlva meg már el is tűntek.
Mit keresel itt az erdőben egyedül?-szegezte nekem a kérdést Robin.
Nem tartozom neked semmilyen magyarázattal és csak úgy közlöm veled ha esetleg nem akarsz majd elengedni, hogy ha sötétedés előtt nem érek haza mondtam a lányoknak hívják a rendőrséget. Gondoltam egy kicsit füllentek hiszen ő mennyit szokott nekem.
Akkor elengedlek de ígért meg hogy nem fogsz elfutni és komolyan megbeszéljük a dolgokat.
Egy ideig gondolkodtam majd egy kis hezitálás után válaszoltam. Megígérem, hogy nem fogok elfutni csak engedj már el mert nagyon fáj már a csuklóm.
Mélyen a szemembe nézett míg végül elengedett.
Na szóval miről is akarsz beszélni, mert nem hiszem hogy bármi is volna amit meg kéne beszélnünk. Egy kicsit húztam az agyát hogy egyre idegesebb legyen.
Kettőnkről. Maria én már nem bírom ki sokáig nélküled.
Láttam a komolyságot az arcán és hogy tényleg komolyan mondja.
Belehalok amikor azt látom hogy egy másik fiúval vagy és nem tehetek semmit mert megölni azt nem tehetem. Amikor reggelenként úgy kelek fel, hogy te nem vagy mellettem, hiányzol és magam mellett akarlak tudni.
Na jó most már tényleg egyre jobban kezdi az én szívemet is meghatni mondtam magamba. Rátettem a kezemet az arcára. Szeretlek Robin De Noir de ez akkor sem változtat semmin, hirtelen előtörtek a könnyeim de még így is tudtam folytatni. Én sokszor megbocsátottam neked minden ostobaságodért de nemrég túl messzire mentél, ezért is jöttem el Holdföldéről, de te ide is követtél. hagyod kellett volna egy kis időt, hogy gondolkodhassak egy kicsit.
De Maria ígérem a mindenhatóra, hogy többé nem fog ilyen előfordulni csak kérlek gyere haza velem.
Ilyen őszinteséget még életemben nem is láttam a tekintetében, de sajnos erősnek kellett hogy legyek.
Sajnálom Robin, de nem, ha haza akarsz menni akkor egyedül mész mert én itt maradok és ezen nem tudsz változtatni. Levettem a kezemet az arcáról, megöleltem és egy puszit adtam az arcára. A kezem végigcsúszott a kezén aztán a tenyerében végződött. Hátraléptem és fordulni akartam, hogy elmenjek de a kezemet nem engedte el.
Maria kérlek, ne tedd ezt velem.
Sajnálom, de érezned kell amit nekem néhány héttel ezelőtt. Kifeszítettem valahogy a kezét és kiszabadítottam az enyémet, megfordultam és elindultam. Életemben nem volt még ilyen nehéz dolgom, a szívem úgy fájt minthogyha egy karót döftek volna bele, és bár ez volt a helyes, nem így éreztem.
Szerintem ez a szám jól illik ahhoz a részhez amikor Maria és Robin beszélget. Hallgassátok meg :)
Na hogy tetszett, komikat kérek....:)
puszi Mariana..=D
2011. október 30., vasárnap
Túl későn mondott igazság...
Sziasztok, meghoztam a követező fejezet. Nem akarok nagy feneket kelteni az egésznek de az előző fejezethez is csak kettő komit kaptam, lehet hogy sokan olvassátok de nem tudom mi a véleményetek ha nem írtok megjegyzést, ha megkérlek titeket írnátok egy kicsit többen??- az nagyon jól esne nekem..=D. Előre is köszi mindenkinek...
17.fejezet
Koromsötét volt minden utca, éppen csak annyi fény volt amit a lámpák világítottak ki. A hatalmas fákat lehetett hallani ahogy a szél áthalad a levelek között. Egyre jobban kezdtem fázni, de ezt inkább nem mutattam ki Tyler előtt, mert akkor eljátszotta volna nekem " átöllek és felmelegítelek" kis játékát és ezt még félre lehetett volna érte, mert ha úgy vesszük Tyler még nem kért meg, hogy legyek a barátnője. Gondoltam rá kellene kérdezni, hogy most mi van kettőnkkel de túl késő volt ahhoz hogy én ennek most nekiálljak.
Már egy jó ideje sétáltunk és így muszáj volt rákérdeznem.
Tyler mikor érünk oda?
Néhány háztömb még van hátra, de előbb odaérünk mit azt gondolád. De tudnod kell valamit Maria amit el kellett volna mondanom már a megismerkedésünk elején.
Figyelj Tyler én bízom benned meg amúgy is nem hiszem, hogy olyan nagy dolgot kellene elárulnod, úgyhogy érjünk oda hozzátok és had pihenjek le egy kicsit mert már az álmosság felülkerekedik rajtam.
De Maria kérlek, ezt el kell mondanom.
Tudod mit, majd ha odaérünk hozzád akkor leülünk és megbeszéljük. Így jó lesz??
A fiú arca szomorkás lett, de végül beletörődött és már csak egy-két utca választott el a háztól.
Srácok gyertek-szólt Robin. Ideje, hogy egy kicsit körbenézzünk a városban.
De főnök nagyon muszáj, a fiúkkal olyan jól heverészünk.
Robin feje egyre jobban kezdett vörös lenni a fiúk ezt észre is vették és gyorsan felálltak és már indultak is.
Mindenki szóródjon szét és nézzetek körül és ha bármi furcsa dolog történt azonnal szóljatok nekem, világos?
Igenis....mindenki egyesével szétszéledt és Robi is egyedül ment. Első útja mi tagadás Maria házához vezetett.
Mikor odaért felmászott a szobája felőli oldalon lévő fára és bemászott a szobájába.
Hol van Maria? Mivel a szobájában nem volt és már elég késő is volt így szerintem mindenki aludt így körbenéztem egy kicsit a házban. Végigjártam a nappalit, a könyvtára, a konyhát miden egyes apró szegletébe benéztem a háznak de őt sehol se találtam. Most mi tévő legyek, hol keressem?
Hallottam, hogy valaki kijött a szobájából így gyorsan elbújtam a konyhában a nagy függöny mögé.
Egyre jobban erősödött fel a hang és mi tagadás pont a konyhába jött az illető is. De hisz ez Lili. Éppen a hűtőhöz indult mikor egy szolga is jött a konyhába. Segíthetek valamiben kisasszony? .........Köszönöm nem kell-mondta nagyon kedvesen. Üljön csak le a székre és beszélgessünk mert én nem nagyon tudok aludni.
Már minden téma előkerült és azt hitten hogy reggelig most itt fognak nekem csevegni mikor egy érdekes kérdést hallottam meg.
Elnézést kisasszony hogy megkérdezem, de Maria kisasszony hol van mert az ágya üres és a házban sincs sehol.
Micsoda, még mindig nem ért haza, pedig éjfélkor mi tagadás már haza kellett volna hoznia. Talán lehet, hogy Maria Tylernél alszik az is előfordulhat, majd holnap ha hazaérkezik megkérdezzük tőle.
Amikor meghallottam hogy Maria ezzel a Tyler gyerekkel van olyan düh roham kapott el hogy legszívesebben előjöttem volna a függöny mögül és megkerestem volna ezt a gyereket és jól helyben hagytam volna, de nem lehetett így az öklömbe haraptam olyan erősen hogy szerintem még vérezni is elkezdett.
Jól van, azt hiszem jobb lenne most visszafeküdni legalább akkor minél előbb felkel a nap. Jó éjszakát.
Jó éjt kisasszony.
Miután Lili felment a szobájába a szolga nem sokkal utána ő is elhagyta a konyhát és így én is előjöttem.
Hogy a mennykő üssön ebbe a Tylerbe hogy nem bír más emberek barátnőjéről leszakadni. Ennek mindig az kell ami a másé? De majd én elrendezem, hogy azt megemlegeti. Elindultam, hogy megkeressem őket csak egy baj volt. Nem tudtam hogy Tyler éppenséggel hol lakik. Így sürgősen elő kellett állnom egy tervel és már meg is volt hogy mi lesz az. Minél előbb össze kell hívni a srácokat és csak Tyleréket keresni.
Elindultam, hogy megkeressem a fiúkat és mikor már nagy nehezen mindenki együtt volt, egy feladatot kellett csinálniuk. Meg kell keresni Tyler házát de mivel semmilyen apró részletet sem tudunk, hogy egyáltalán, hogy néz ki így ugye nehezebb lesz a keresés. Minden háznak nézzetek az ablakain és ha ismerős valami vagy valaki azonnal szóljatok nekem. És most induljatok.
Mindenki elindult egy-egy utcán és persze hogy nekem hagyták a leghosszabbat. Így hát egy hatalmas fehér házzal kezdtem.
Tyler emlékszel amikor először futottunk itt össze Londonban azt mondtad, hogy valami fontos dolgot kell itt elintézned ha jól tudom a szüleidet kell gondoznod.
Hát egyrészt pont ez az egyik amiért akartam veled beszélni a másik meg az hogy én nem az vagyok akinek hiszel.
Ezt meg hogy érted? Pár percig mentünk egymás mellett mikor megérkeztünk.
Nos ez az amiért akartam veled beszélni. Te itt laksz?
Igeeeen-mondta remegő hanggal mintha attól félt volna hogy leharapom a fejét vagy mi.
De nem azt mondtam, hogy szegény családból származol?
Csak azért mondtam mert akárhányszor volt barátnőm az mindig a pénzemért szeretett és most nem akartam elárulni hogy ki is vagyok valójában mert azt akartam hogy magamért szeress ne azért mert gazdag vagyok.
Íme a kastély ahol Tyler lakik.....
Ez valóságos kastély, de azt mondtad, hogy van még valami amit el akarsz mondani.
Sajnos igen de annak már nem hiszem hogy örülni fogsz.
Ugyan mond csak, nem lehet nagyon szörnyű.
Nagy levegőt vett, láttam rajta hogy nagyon ideges és nem tudja elmondani míg végül csak kinyögte. Én és a családom a déli oldalhoz tartozunk. Ezt mégis, hogy kéne értenem? -kérdeztem egyszerre gyanakvó és meglepett hangon. Hezitált mielőtt válaszolt volna, egyre idegesebb és feszült lett. Mi déliek ősi ellenségek vagyunk a De Noirokkal.
Micsoda?? Ezt mégis hogy titkolhattad el ennyi ideig, már a legelején el kellett volna mondanod.
Tudom és akartam is de úgy éreztem még nem jött el az ideje másrészt meg azt se tudtam hogy kéne neked elárulni.
Akkor engemet is csak azért lebzseltél körül, hogy én legyek az összekötőd a De Noirokkal, el kellett volna árulom neked mindent amit terveznek.
Nem, Maria erről szó sincsen....
Ja, persze hogyan higgyek neked ezután.
Figyelj, én mindvégig el akartam mondani de nem tudtam hogyan kezdjek hozzá.
Hát én tudom mit fogok tenni. Én itt most veled befejeztem, soha többé nem akarlak látni Tyler azt akarom hogy tűnj el az életemből és remélem ez fordítva is megtörténik majd.
Elindultam hazafelé, mert most nem lettem volna képes ott maradni nála, inkább gyaloglok egyedül a sötétben minthogy egy ilyen emberrel egy fedél alatt meglegyek. Hallottam hogy kiabál utánam de nem tulajdonítottam neki nagy figyelmet csak mentem tovább. Egész úton csak ez az egész járt a fejemben, hogy tehette ezt velem, még hogy nem azért kellettem neki hogy eláruljak neki mindent a De Noirokról azt viszont lesheti mert lehet hogy Robinnal már nem vagyok valami jóba de soha nem árulnám el őket. Mikor fordultam volna be az utca végén valakibe szépen belementem. Héé nem tud a lába elé nézni mondtam kicsit erős hangnemben és mikor felnéztem teljesen meglepődtem, pont hogy rá nem számítottam. Robin te meg mit keresel itt?
Ezt én is kérdezhetném tőled, amúgy meg téged kerestelek mert hallottam hogy azzal a Tyler gyerekkel vagy.
Csak voltam.
Nem mintha nem örülnék de hogy hogy most nem vagy vele.
Robin ezt nem nagyon hiszem hogy ez rád tartozik. De most megyek mert fáradt vagyok és még ahogy elnézem van egy pár háztömb míg hazaérek szóval....
Vá..vá..váá...vá...várj nem engedhetlek egyedül haza ilyen sötétben még a végén valami bajod lesz. Majd hazakísérlek. Gondoltam ezt nem kéne hagyni de az előbb történt veszekedés, az hogy szétfagytam és mindjárt elalszok most az egyszer hagyom neki.
Rendben,de nehogy azt hidd, hogy most kibékülünk vagy ilyesmi.
Ez még csak fel sem merült-mondta egy kicsit csalódottan. Elindultunk és közbe beszélgettünk is. De most komolyan mért nem vagy azzal a Tylerrel, gondolom csinált valami hülyeséget.
De még mekkorát, nem mertem elmondani Robinnak, hogy Tyler kicsoda mert így is eléggé gyűlöli na meg ha megtudja hogy az ősi ellenségei közé tartozik akkor még meg is fogja ölni.
Maria tudom hogy a mi kapcsolatunk nem éppen fényesen ért véget, de én nem bírok nélküled élni. Nem bírom elnézni hogy te más fiúkkal is együtt vagy, egyszerűen belehalok.
Robin, ezt te csináltad magaddal, én rengetegszer megbocsátottam de veled is elszaladt a ló és már nem bírtam tovább, közben megérkeztünk a házhoz. Nyújtottam a kezemet a kilincs felé mire Robin megragadta a kezemet és szorított magához. Hosszú idő után éreztem ilyen közelről megint azt a jellegzetes erdő illatot, olyan jó volt végre megint magamhoz közel érezni hogy legszívesebben egyből mondtam volna neki, hogy megbocsátok és aludjon nálam de az eszem ezt nem hagyta.
Robi kérlek ezt ne-mondtam enyhe-nőies hangon, de nem hittem hogy elhitte ugyanis még én se hittem volna el.
Maria gyere velem, ígérem neked, hogy többet nem fordul elő az ami miatt a múltkor is összevesztünk.
Megfordultam és a szemébe néztem. Nem lehet, az ígéret itt nem elég itt bizonyítani kell. Harcolj értem egyszer az életben, had lássam hogy tényleg kellek neked, mert a kemény munka meghozza gyümölcsét. És ha most megkérlek engedd el a karomat.
Láttam a szemében a majdnem előbukkanó könnyeket, a fájdalmat és a csalódottságot, de tudtam hogy nem szabad ilyen könnyen engednem most kivételesen az eszemre kell hallgatnom. Megfordultam és bementem a házba. Nekidőltem az ajtónak és leültem a földre, ennek a napnak is vége de miért kell mindennek ennyire fájnia? Merengtem magamban és csak ültem a sötétben...
17.fejezet
Koromsötét volt minden utca, éppen csak annyi fény volt amit a lámpák világítottak ki. A hatalmas fákat lehetett hallani ahogy a szél áthalad a levelek között. Egyre jobban kezdtem fázni, de ezt inkább nem mutattam ki Tyler előtt, mert akkor eljátszotta volna nekem " átöllek és felmelegítelek" kis játékát és ezt még félre lehetett volna érte, mert ha úgy vesszük Tyler még nem kért meg, hogy legyek a barátnője. Gondoltam rá kellene kérdezni, hogy most mi van kettőnkkel de túl késő volt ahhoz hogy én ennek most nekiálljak.
Már egy jó ideje sétáltunk és így muszáj volt rákérdeznem.
Tyler mikor érünk oda?
Néhány háztömb még van hátra, de előbb odaérünk mit azt gondolád. De tudnod kell valamit Maria amit el kellett volna mondanom már a megismerkedésünk elején.
Figyelj Tyler én bízom benned meg amúgy is nem hiszem, hogy olyan nagy dolgot kellene elárulnod, úgyhogy érjünk oda hozzátok és had pihenjek le egy kicsit mert már az álmosság felülkerekedik rajtam.
De Maria kérlek, ezt el kell mondanom.
Tudod mit, majd ha odaérünk hozzád akkor leülünk és megbeszéljük. Így jó lesz??
A fiú arca szomorkás lett, de végül beletörődött és már csak egy-két utca választott el a háztól.
Srácok gyertek-szólt Robin. Ideje, hogy egy kicsit körbenézzünk a városban.
De főnök nagyon muszáj, a fiúkkal olyan jól heverészünk.
Robin feje egyre jobban kezdett vörös lenni a fiúk ezt észre is vették és gyorsan felálltak és már indultak is.
Mindenki szóródjon szét és nézzetek körül és ha bármi furcsa dolog történt azonnal szóljatok nekem, világos?
Igenis....mindenki egyesével szétszéledt és Robi is egyedül ment. Első útja mi tagadás Maria házához vezetett.
Mikor odaért felmászott a szobája felőli oldalon lévő fára és bemászott a szobájába.
Hol van Maria? Mivel a szobájában nem volt és már elég késő is volt így szerintem mindenki aludt így körbenéztem egy kicsit a házban. Végigjártam a nappalit, a könyvtára, a konyhát miden egyes apró szegletébe benéztem a háznak de őt sehol se találtam. Most mi tévő legyek, hol keressem?
Hallottam, hogy valaki kijött a szobájából így gyorsan elbújtam a konyhában a nagy függöny mögé.
Egyre jobban erősödött fel a hang és mi tagadás pont a konyhába jött az illető is. De hisz ez Lili. Éppen a hűtőhöz indult mikor egy szolga is jött a konyhába. Segíthetek valamiben kisasszony? .........Köszönöm nem kell-mondta nagyon kedvesen. Üljön csak le a székre és beszélgessünk mert én nem nagyon tudok aludni.
Már minden téma előkerült és azt hitten hogy reggelig most itt fognak nekem csevegni mikor egy érdekes kérdést hallottam meg.
Elnézést kisasszony hogy megkérdezem, de Maria kisasszony hol van mert az ágya üres és a házban sincs sehol.
Micsoda, még mindig nem ért haza, pedig éjfélkor mi tagadás már haza kellett volna hoznia. Talán lehet, hogy Maria Tylernél alszik az is előfordulhat, majd holnap ha hazaérkezik megkérdezzük tőle.
Amikor meghallottam hogy Maria ezzel a Tyler gyerekkel van olyan düh roham kapott el hogy legszívesebben előjöttem volna a függöny mögül és megkerestem volna ezt a gyereket és jól helyben hagytam volna, de nem lehetett így az öklömbe haraptam olyan erősen hogy szerintem még vérezni is elkezdett.
Jól van, azt hiszem jobb lenne most visszafeküdni legalább akkor minél előbb felkel a nap. Jó éjszakát.
Jó éjt kisasszony.
Miután Lili felment a szobájába a szolga nem sokkal utána ő is elhagyta a konyhát és így én is előjöttem.
Hogy a mennykő üssön ebbe a Tylerbe hogy nem bír más emberek barátnőjéről leszakadni. Ennek mindig az kell ami a másé? De majd én elrendezem, hogy azt megemlegeti. Elindultam, hogy megkeressem őket csak egy baj volt. Nem tudtam hogy Tyler éppenséggel hol lakik. Így sürgősen elő kellett állnom egy tervel és már meg is volt hogy mi lesz az. Minél előbb össze kell hívni a srácokat és csak Tyleréket keresni.
Elindultam, hogy megkeressem a fiúkat és mikor már nagy nehezen mindenki együtt volt, egy feladatot kellett csinálniuk. Meg kell keresni Tyler házát de mivel semmilyen apró részletet sem tudunk, hogy egyáltalán, hogy néz ki így ugye nehezebb lesz a keresés. Minden háznak nézzetek az ablakain és ha ismerős valami vagy valaki azonnal szóljatok nekem. És most induljatok.
Mindenki elindult egy-egy utcán és persze hogy nekem hagyták a leghosszabbat. Így hát egy hatalmas fehér házzal kezdtem.
Tyler emlékszel amikor először futottunk itt össze Londonban azt mondtad, hogy valami fontos dolgot kell itt elintézned ha jól tudom a szüleidet kell gondoznod.
Hát egyrészt pont ez az egyik amiért akartam veled beszélni a másik meg az hogy én nem az vagyok akinek hiszel.
Ezt meg hogy érted? Pár percig mentünk egymás mellett mikor megérkeztünk.
Nos ez az amiért akartam veled beszélni. Te itt laksz?
Igeeeen-mondta remegő hanggal mintha attól félt volna hogy leharapom a fejét vagy mi.
De nem azt mondtam, hogy szegény családból származol?
Csak azért mondtam mert akárhányszor volt barátnőm az mindig a pénzemért szeretett és most nem akartam elárulni hogy ki is vagyok valójában mert azt akartam hogy magamért szeress ne azért mert gazdag vagyok.
Ez valóságos kastély, de azt mondtad, hogy van még valami amit el akarsz mondani.
Sajnos igen de annak már nem hiszem hogy örülni fogsz.
Ugyan mond csak, nem lehet nagyon szörnyű.
Nagy levegőt vett, láttam rajta hogy nagyon ideges és nem tudja elmondani míg végül csak kinyögte. Én és a családom a déli oldalhoz tartozunk. Ezt mégis, hogy kéne értenem? -kérdeztem egyszerre gyanakvó és meglepett hangon. Hezitált mielőtt válaszolt volna, egyre idegesebb és feszült lett. Mi déliek ősi ellenségek vagyunk a De Noirokkal.
Micsoda?? Ezt mégis hogy titkolhattad el ennyi ideig, már a legelején el kellett volna mondanod.
Tudom és akartam is de úgy éreztem még nem jött el az ideje másrészt meg azt se tudtam hogy kéne neked elárulni.
Akkor engemet is csak azért lebzseltél körül, hogy én legyek az összekötőd a De Noirokkal, el kellett volna árulom neked mindent amit terveznek.
Nem, Maria erről szó sincsen....
Ja, persze hogyan higgyek neked ezután.
Figyelj, én mindvégig el akartam mondani de nem tudtam hogyan kezdjek hozzá.
Hát én tudom mit fogok tenni. Én itt most veled befejeztem, soha többé nem akarlak látni Tyler azt akarom hogy tűnj el az életemből és remélem ez fordítva is megtörténik majd.
Elindultam hazafelé, mert most nem lettem volna képes ott maradni nála, inkább gyaloglok egyedül a sötétben minthogy egy ilyen emberrel egy fedél alatt meglegyek. Hallottam hogy kiabál utánam de nem tulajdonítottam neki nagy figyelmet csak mentem tovább. Egész úton csak ez az egész járt a fejemben, hogy tehette ezt velem, még hogy nem azért kellettem neki hogy eláruljak neki mindent a De Noirokról azt viszont lesheti mert lehet hogy Robinnal már nem vagyok valami jóba de soha nem árulnám el őket. Mikor fordultam volna be az utca végén valakibe szépen belementem. Héé nem tud a lába elé nézni mondtam kicsit erős hangnemben és mikor felnéztem teljesen meglepődtem, pont hogy rá nem számítottam. Robin te meg mit keresel itt?
Ezt én is kérdezhetném tőled, amúgy meg téged kerestelek mert hallottam hogy azzal a Tyler gyerekkel vagy.
Csak voltam.
Nem mintha nem örülnék de hogy hogy most nem vagy vele.
Robin ezt nem nagyon hiszem hogy ez rád tartozik. De most megyek mert fáradt vagyok és még ahogy elnézem van egy pár háztömb míg hazaérek szóval....
Vá..vá..váá...vá...várj nem engedhetlek egyedül haza ilyen sötétben még a végén valami bajod lesz. Majd hazakísérlek. Gondoltam ezt nem kéne hagyni de az előbb történt veszekedés, az hogy szétfagytam és mindjárt elalszok most az egyszer hagyom neki.
Rendben,de nehogy azt hidd, hogy most kibékülünk vagy ilyesmi.
Ez még csak fel sem merült-mondta egy kicsit csalódottan. Elindultunk és közbe beszélgettünk is. De most komolyan mért nem vagy azzal a Tylerrel, gondolom csinált valami hülyeséget.
De még mekkorát, nem mertem elmondani Robinnak, hogy Tyler kicsoda mert így is eléggé gyűlöli na meg ha megtudja hogy az ősi ellenségei közé tartozik akkor még meg is fogja ölni.
Maria tudom hogy a mi kapcsolatunk nem éppen fényesen ért véget, de én nem bírok nélküled élni. Nem bírom elnézni hogy te más fiúkkal is együtt vagy, egyszerűen belehalok.
Robin, ezt te csináltad magaddal, én rengetegszer megbocsátottam de veled is elszaladt a ló és már nem bírtam tovább, közben megérkeztünk a házhoz. Nyújtottam a kezemet a kilincs felé mire Robin megragadta a kezemet és szorított magához. Hosszú idő után éreztem ilyen közelről megint azt a jellegzetes erdő illatot, olyan jó volt végre megint magamhoz közel érezni hogy legszívesebben egyből mondtam volna neki, hogy megbocsátok és aludjon nálam de az eszem ezt nem hagyta.
Robi kérlek ezt ne-mondtam enyhe-nőies hangon, de nem hittem hogy elhitte ugyanis még én se hittem volna el.
Maria gyere velem, ígérem neked, hogy többet nem fordul elő az ami miatt a múltkor is összevesztünk.
Megfordultam és a szemébe néztem. Nem lehet, az ígéret itt nem elég itt bizonyítani kell. Harcolj értem egyszer az életben, had lássam hogy tényleg kellek neked, mert a kemény munka meghozza gyümölcsét. És ha most megkérlek engedd el a karomat.
Láttam a szemében a majdnem előbukkanó könnyeket, a fájdalmat és a csalódottságot, de tudtam hogy nem szabad ilyen könnyen engednem most kivételesen az eszemre kell hallgatnom. Megfordultam és bementem a házba. Nekidőltem az ajtónak és leültem a földre, ennek a napnak is vége de miért kell mindennek ennyire fájnia? Merengtem magamban és csak ültem a sötétben...
2011. október 10., hétfő
Meglepi...:)
Sziasztok, meghoztam a következő fejezetet, tudom kicsit csúsztam vele, de nem jött ihlet......na de most itt va és csak ez számít. Hát jó olvasást.
16. fejezet
Nem akarod mégis csak elárulni, hogy hova megyünk?-tudod én nem bírok várni a dolgokra, mert nagyon kíváncsi vagyok rá, kérlek szépen áruld el, a kedvemért...:)
Azt sajnos nem lehet, várnod kell amíg odaérünk, és hiába kérlelsz úgysem fogom elárulni.-tette hozzá Tyler nevetve a bajsza alatt mintha nagyon is örült volna annak hogy Maria könyörög neki.
Elindultak London utcáin amit a lámpák fényei világítottak meg és több millió csillag nézett le rájuk. A lány szíve még sosem telet meg ennyi boldogsággal, végre akár csak egy rövid időre is de el tudta felejteni egykori szerelmét, bár tudta egy ideig nem fog kiábrándulni belőle.
És most ha nem bánod takard el a szemedet mert nem akarom hogy lásd merre is megyünk.
De ugye nem akarsz lelökni valami szakadékba, mert van egy pár erre-mondta Maria nevetve, hogy még a könnyei is kijöttek de szerencsére csak majdnem.
Mi, hova akarnálak lelökni, eszembe se jutna hisz te vagy nekem a mindenem-mondta a fiú kicsit komolyan de egy icipicit nevetve is.
Csak had kössem be a szemedet ezzel a kendővel és megígérhetem nem löklek le sehova sem.
Rendben van, veszteni valóm nincsen. Elővett a zsebéből egy halványkék kendőt és abban a pillanatba amikor az arcomhoz ért mintha fátyol lett volna amivel eltakarja a szememet olyan puha volt az érintése. A legfinomabb selyemből készült kendő volt és ami azt illeti a legdrágább is ugyanis ezt a kendőt láttam a múltkor a boltban és elég szép ára volt. Egy kicsit elmerengtem azon, hogy tudta ezt megengedni magának hisz nekem azt mondta, hogy szegény családból származik, de nem mertem rákérdezni inkább hagytam az egészet és csak vártam hogy odaérjünk végre.
Nem kellett sokat sétálnunk ugyanis percek alatt megérkeztünk, de mintha víz csobogását hallottam volna.
Lassan megállított és levette a kendőt, én pedig abban a pillanatban elaléltam. Ez..ez...ez...meg sem bírtam szólalni csak mekegtem össze-vissza. Tyler ez gyönyörű. Egy kisebb fajta vízeséshez vitt engem és minden egyes fa ki volt világítva kisebb lámpákkal ami egyszerűen meseszép volt. Majd észrevettem, hogy a legszebb fa alatt van egy asztal gyönyörű szépen megterítve. Odavezetett és kihúzta nekem a széket mint minden férfi aki udvarolni akar a szíve választottjának. Leültem ő pedig szembe velem és megkezdődhetett az első, igazi randevúnk.
És, kérdeztük egyszerre mindketten. Mond csak, hiszen a hölgyeké az elsőbbség.
Milyen igaz. Jóformán semmit sem tudok rólad.
Mégis mit szeretne tudni hercegnő?-csábos mosolyt tett az ajkára én meg úgy éreztem hogy beleremeg minden porcikám de valahogy türtőztettem magam nem akartam hogy tudja hogy napról-napra egyre jobban tetszik.
Hol éltél eddig, mert Holdföldén biztos nem mert akkor már rég találkoztunk volna.
Apámmal éltem északon egy kisebb városban, de miután édesanyám meghalt megváltoztak a dolgok. Apámmal úgy döntöttünk, hogy ideköltözünk mert rengeteg emlék fűzne oda.
Sajnálom Tyler nem kellett volna ezt kérdeznem, annyira sajnálom.
Nem...nem...nem semmi baj hiszen nem tudhattad de most én jövök. Holdföldén igaz, hogy együtt voltál a De Noir vezér fiával?
Ezt te honnan tudod?-kérdeztem tágra nyílt szemekkel és egy kicsit meglepetten.
Holdföldén akadnak barátaim és a De Noir családot is jól ismerjük csak innen.
Így már világos, erről nem szívesen beszélek senkinek mert igaz akadnak meseszép, de akadnak elég rossz emlékeim is.
Megértelek, ha nem akarod akkor nem kell elmondanod, én nem kényszerítelek vagy ilyesmi.
Tudom és ezt nagyon szeretem benned ez az egyik kedvenc tulajdonságod. De elmondom neked és remélem megérted. Tisztán emlékszem az egészre. Amikor együtt voltunk a Robinnal az elején az eszméletlen volt, elhalmozott mindennel, minden nap együtt voltunk és az felejthetetlen volt de egy nap Robin megváltozott, hirtelen napról-napra egyre furcsább lett. Megbeszéltük a találkozókat és nem jött el, elhívtam hozzák vacsorára ahol ott volt a bácsikám és Loveday is csak vártunk rá órákon keresztül de nem jött,de a hab a tetején az az volt amikor a lányok eljöttek Londonba és bemutattam őket a fiúknak és elvittek minket a városba, de a lányok leszakadtak a fiúkkal én pedig egyedül maradtam Robinnal. 2 perc múlva meg benyögi nekem hogy mennie kell mert dolga van és mire megkérdezhettem volna hova megy már el is tűnt és mikor órák múlva felbukkant ugye azt vette észre hogy mi ketten beszélünk és ezen nagyon kiakadt. Miután te elmentél annyira összevesztünk ezen hogy nálam már betelt a pohár és szakítottam vele mert már annyi visszafojtott düh raktározódott bennem, hogy egyszer csak kitört belőlem. A lányok az utolsó napjaikat töltötték nálam miután visszajöttek volna ide és megkérdezték tőlem hogy nem-e jönnék-e el velük. Gondolkoztam rajta egész este és végül úgy éreztem hogy nem maradhatok itt tovább mert miden csak rá emlékeztetne és egy kis időre és távolságra van szükségem így eljöttem. De néhány napra rá Loveday küldött nekem egy levelet hogy Robin utánam jön mert valahonnan megtudta hogy hova jövök, de ez még semmi már azt is tudja melyik házban lakom mert annyi haverja van az egész földön hogy kinyomoztatta hol lakom.
Hát ennyi lenne a történetem.......tudom elég hosszú de rövidebben nem tudtam volna elmondani.
Ez egyre izgalmasabb és ez a Robin még mindig itt van vagy már hazatolta magát?
Jó lett volna ha hazamegy de erre az esély kevesebb mint az hogy hamar elfelejtem.
Ha lenne rá esélyed arra hogy elköltözz a lányoktól hogy Robin ne találjon rád akkor elköltöznél?
Ha már nagyon ismerem azt a személyt akkor 100% hogy elmennék.
Gyere költözz hozzám.
Micsoda??hozzád?nem is tudom...nem lenne agyon helyénvaló.
Akkor csak egy éjszakára és ha nem tetszik akkor visszaköltözhetsz és én megígérem hogy nem fogok megsértődni.
Nem is tudom.....
Kérlek Maria csak egy este a kedvemért...
Háát Jóóllvvan mondtam dadogva mert nem voltam nagyon biztos benne hogy ez jó döntés.
Nem fogod megbánni, de akkor induljunk is mert már mi tagadás elég késő van.
Rendben. Mindketten felálltunk az asztaltól és elindultunk Tyler háza felé....
Na hogy tetszett, komikat kérek
puszi: Mariana..=)
16. fejezet
Nem akarod mégis csak elárulni, hogy hova megyünk?-tudod én nem bírok várni a dolgokra, mert nagyon kíváncsi vagyok rá, kérlek szépen áruld el, a kedvemért...:)
Azt sajnos nem lehet, várnod kell amíg odaérünk, és hiába kérlelsz úgysem fogom elárulni.-tette hozzá Tyler nevetve a bajsza alatt mintha nagyon is örült volna annak hogy Maria könyörög neki.
Elindultak London utcáin amit a lámpák fényei világítottak meg és több millió csillag nézett le rájuk. A lány szíve még sosem telet meg ennyi boldogsággal, végre akár csak egy rövid időre is de el tudta felejteni egykori szerelmét, bár tudta egy ideig nem fog kiábrándulni belőle.
És most ha nem bánod takard el a szemedet mert nem akarom hogy lásd merre is megyünk.
De ugye nem akarsz lelökni valami szakadékba, mert van egy pár erre-mondta Maria nevetve, hogy még a könnyei is kijöttek de szerencsére csak majdnem.
Mi, hova akarnálak lelökni, eszembe se jutna hisz te vagy nekem a mindenem-mondta a fiú kicsit komolyan de egy icipicit nevetve is.
Csak had kössem be a szemedet ezzel a kendővel és megígérhetem nem löklek le sehova sem.
Rendben van, veszteni valóm nincsen. Elővett a zsebéből egy halványkék kendőt és abban a pillanatba amikor az arcomhoz ért mintha fátyol lett volna amivel eltakarja a szememet olyan puha volt az érintése. A legfinomabb selyemből készült kendő volt és ami azt illeti a legdrágább is ugyanis ezt a kendőt láttam a múltkor a boltban és elég szép ára volt. Egy kicsit elmerengtem azon, hogy tudta ezt megengedni magának hisz nekem azt mondta, hogy szegény családból származik, de nem mertem rákérdezni inkább hagytam az egészet és csak vártam hogy odaérjünk végre.
Nem kellett sokat sétálnunk ugyanis percek alatt megérkeztünk, de mintha víz csobogását hallottam volna.
Lassan megállított és levette a kendőt, én pedig abban a pillanatban elaléltam. Ez..ez...ez...meg sem bírtam szólalni csak mekegtem össze-vissza. Tyler ez gyönyörű. Egy kisebb fajta vízeséshez vitt engem és minden egyes fa ki volt világítva kisebb lámpákkal ami egyszerűen meseszép volt. Majd észrevettem, hogy a legszebb fa alatt van egy asztal gyönyörű szépen megterítve. Odavezetett és kihúzta nekem a széket mint minden férfi aki udvarolni akar a szíve választottjának. Leültem ő pedig szembe velem és megkezdődhetett az első, igazi randevúnk.
És, kérdeztük egyszerre mindketten. Mond csak, hiszen a hölgyeké az elsőbbség.
Milyen igaz. Jóformán semmit sem tudok rólad.
Mégis mit szeretne tudni hercegnő?-csábos mosolyt tett az ajkára én meg úgy éreztem hogy beleremeg minden porcikám de valahogy türtőztettem magam nem akartam hogy tudja hogy napról-napra egyre jobban tetszik.
Hol éltél eddig, mert Holdföldén biztos nem mert akkor már rég találkoztunk volna.
Apámmal éltem északon egy kisebb városban, de miután édesanyám meghalt megváltoztak a dolgok. Apámmal úgy döntöttünk, hogy ideköltözünk mert rengeteg emlék fűzne oda.
Sajnálom Tyler nem kellett volna ezt kérdeznem, annyira sajnálom.
Nem...nem...nem semmi baj hiszen nem tudhattad de most én jövök. Holdföldén igaz, hogy együtt voltál a De Noir vezér fiával?
Ezt te honnan tudod?-kérdeztem tágra nyílt szemekkel és egy kicsit meglepetten.
Holdföldén akadnak barátaim és a De Noir családot is jól ismerjük csak innen.
Így már világos, erről nem szívesen beszélek senkinek mert igaz akadnak meseszép, de akadnak elég rossz emlékeim is.
Megértelek, ha nem akarod akkor nem kell elmondanod, én nem kényszerítelek vagy ilyesmi.
Tudom és ezt nagyon szeretem benned ez az egyik kedvenc tulajdonságod. De elmondom neked és remélem megérted. Tisztán emlékszem az egészre. Amikor együtt voltunk a Robinnal az elején az eszméletlen volt, elhalmozott mindennel, minden nap együtt voltunk és az felejthetetlen volt de egy nap Robin megváltozott, hirtelen napról-napra egyre furcsább lett. Megbeszéltük a találkozókat és nem jött el, elhívtam hozzák vacsorára ahol ott volt a bácsikám és Loveday is csak vártunk rá órákon keresztül de nem jött,de a hab a tetején az az volt amikor a lányok eljöttek Londonba és bemutattam őket a fiúknak és elvittek minket a városba, de a lányok leszakadtak a fiúkkal én pedig egyedül maradtam Robinnal. 2 perc múlva meg benyögi nekem hogy mennie kell mert dolga van és mire megkérdezhettem volna hova megy már el is tűnt és mikor órák múlva felbukkant ugye azt vette észre hogy mi ketten beszélünk és ezen nagyon kiakadt. Miután te elmentél annyira összevesztünk ezen hogy nálam már betelt a pohár és szakítottam vele mert már annyi visszafojtott düh raktározódott bennem, hogy egyszer csak kitört belőlem. A lányok az utolsó napjaikat töltötték nálam miután visszajöttek volna ide és megkérdezték tőlem hogy nem-e jönnék-e el velük. Gondolkoztam rajta egész este és végül úgy éreztem hogy nem maradhatok itt tovább mert miden csak rá emlékeztetne és egy kis időre és távolságra van szükségem így eljöttem. De néhány napra rá Loveday küldött nekem egy levelet hogy Robin utánam jön mert valahonnan megtudta hogy hova jövök, de ez még semmi már azt is tudja melyik házban lakom mert annyi haverja van az egész földön hogy kinyomoztatta hol lakom.
Hát ennyi lenne a történetem.......tudom elég hosszú de rövidebben nem tudtam volna elmondani.
Ez egyre izgalmasabb és ez a Robin még mindig itt van vagy már hazatolta magát?
Jó lett volna ha hazamegy de erre az esély kevesebb mint az hogy hamar elfelejtem.
Ha lenne rá esélyed arra hogy elköltözz a lányoktól hogy Robin ne találjon rád akkor elköltöznél?
Ha már nagyon ismerem azt a személyt akkor 100% hogy elmennék.
Gyere költözz hozzám.
Micsoda??hozzád?nem is tudom...nem lenne agyon helyénvaló.
Akkor csak egy éjszakára és ha nem tetszik akkor visszaköltözhetsz és én megígérem hogy nem fogok megsértődni.
Nem is tudom.....
Kérlek Maria csak egy este a kedvemért...
Háát Jóóllvvan mondtam dadogva mert nem voltam nagyon biztos benne hogy ez jó döntés.
Nem fogod megbánni, de akkor induljunk is mert már mi tagadás elég késő van.
Rendben. Mindketten felálltunk az asztaltól és elindultunk Tyler háza felé....
Na hogy tetszett, komikat kérek
puszi: Mariana..=)
2011. október 2., vasárnap
Bocsánat, Randi és még sok minden..
Sziasztok meghoztam a kövi fejezetet remélem tetszeni fog.
15. fejezet
Ott álltam, egyedül a sötét utcában és csak merengtem magam előtt. Miért mondtam ezt neki, hiszen néha teljesen leveszem a lábamról és el kell ismernem, hogy napról-napra egyre jobban megkedvelem. Nem hagyhatom elmenni csak így, hogy ezt ne tudná.
Tyler, Tyler, Tyler kiabáltam miközben futottam utána, elhagyva a sötét és ijesztő utcát. De túl későn eszméltem fel, hogy hagytam elengedni és szinte mintha a föld nyelte volna el. Hiába néztem körbe mindenhol, de egyszerűen már a színét sem láttam.
Karba tett kézzel és lehajtott fejjel mentem előre és csak is rá tudtam gondolni.
Miért mondtam ezt neki? Bárcsak most itt lenne mellettem.
Nem kell ahhoz az időt visszafordítanod, hogy ez megtörténjen.
Lassan de egy kicsit magabiztosan megfordultam és egész testemben végigfutott egy érzés, hogy visszajött hozzám.
Tyler, hát visszajöttél? A nyakába ugrottam, de ez egy kicsit balul sült el ugyanis megbotlott és jó nagyot esett én pedig rá és egymás szemébe ilyen közelről még nem is néztünk.
Tyler, elmondani sem tudom, hogy mennyire sajnálom azt amit mondtam, egyáltalán nem is tudom, hogy miért mondtam habár de talán tudom is, hogy miért. Te is tudod, hogy érzek még valamit Robin iránt és ez nem fog egyhamar elmúlni és reménykedek benne, hogy ez nem fog téged abban meggátolni, hogy találkozz velem?
Maria, én szeretlek téged, de tudod, hogy a te szíved még egy valakinek dobog, de majd én segítek abban, hogy ez megváltozzon, na de most gyere hazakísérlek, mert már késő van és holnap elviszlek téged valahova.
Köszönöm, és hova akar engem vinni?:) Csak nem randevúra vinni?- mondtam kicsit nevetve, mert egy kicsit régimódibb szerettem volna lenni.
Azt majd holnap megtudja a kisasszony.
Már oda és értünk a házhoz mikor Tyler már indulni készült, de valamilyen hang belülről azt suttogta ne hagyd menni.
Tyler, várj egy kicsit.
Most, nem akar az úr egy búcsúpuszit sem adni?
Hátat fordítva nekem így válaszolt. Ha ezt akarja a hölgy. Gyorsan megfordult, odasietett hozzám, megfogta mindkét kezével az arcomat és hevesen megcsókolt. Én pedig viszonoztam ezt.
Mikor elengedett a szemembe nézett, megfelel a hölgynek?
Tökéletesen, bár ez nem éppen puszi volt, ez annál sokkal jobb.
Hát ennek örülök, de most jó éjt. Utolsó pillantást vetettem az izmos hátára, majd bementem a házba.
Éppen jött le a lépcsőről Lili és egyből oda is jött hozzám. Na had halljam mi is történt ma veled, mert igen csak boldognak tűnsz.
Háát ami azt illeti tényleg történt ma ez-az. Nem is tudom, hogy hol kezdjem.
Talán az elején- vágott közbe Lili, majd bekísért a nappaliba, leültetett a kandalló melletti kis fotelra és kezdődhetett a történet.
Elmentem megkeresni Tylert, hogy elmondjam neki, hogy nem akartam megcsókolni, de ő ezen nagyon kibukott és elrohant utána megkerestem és bocsánatot kértem tőle és most itt vagyok és holnap el akar vini valahova.
Á.á.á.á.á- sikogatott Lili és egyből meg is kérdezte- és hova is akar elvinni a te Rómeód?
Hát ez az amit én is szeretnék tudni ugyanis még nekem sem mondta meg azt mondta meglepetés. De nagyon kíváncsi vagyok, hogy vajon hova is visz.
Hát mi tagadás én is-mondta viccesen Lili.
Én elteszem magam holnapra, szeretném magamat jól kipihenni.
Persze, menj csak majd holnap találkozunk. Jó éjt Maria
Jó éjt Lili.
Felbaktattam a szobámba és reggelig ki sem jöttem.
A nap sugarai csiklandozták az arcomat ahogyan átszűrődtek az ablakon és kinyitottam a szememet. A plafont kezdtem el bámulni és csak leesett, hogy ma van a nap amikor Tylerrel az első randink meg fog történni. Alig vártam már hogy este legyen, nem bírtam már megmaradni a bőrömben sem és visszaaludni meg pláne nem tudta hiszen olyan nagyon izgatott voltam. Felkeltem az ágyból és kisétáltam az erkélyre. Néztem ahogyan a nap egyre jobban megy felfele. Lenéztem London lakóira akik éppen sétálgattak és pillantásom 4 fekete ruhás férfira esett. Jobban szemügyre véve őket felismertem, hogy ők Robin és a haverjai. Nem akartam, hogy észrevegyenek így gyorsan elbújtam és figyeltem ahogy továbbmennek szerencsémre. Már csak az kellett volna hogy észrevegyenek és akkor még egy gond a nyakara szakad. Gondoltam magamba inkább bemegyek az erkélyről hátha visszajönnek és akkor már tényleg észrevesznek. Felöltöztem és lementem a nappaliba. Mindent kipróbáltam ahhoz hogy elvonja a figyelmemet az időről. Olvastam, elszunyókáltam,ettem, sétálgattam, segítettem a konyhában és ez kifejezetten tetszett. Majd elérkezett a nagy idő. Szépen felöltöztem, majd pontban 6-kor kopogtattak az ajtón.
Az inas kinyitotta az ajtót és beinvitálta Tylert aki a lépcsővel szemben állt meg.
Az inas feljött a szobámba és szólt hogy Tyler megérkezett.
Utoljára még belenéztem a tükörbe és nagy levegőt vettem, majd elindultam lefelé. Amikor a lépcsőhöz értem még egy nagy levegőt vettem és elindultam a lépcsőn.
Hűha, gyönyörű vagy-mondta Tyler akkora szemekkel mint még soha. Lassan odaértem hozzá, ő átkulcsolta a kezemet és indultunk az éjszakába.
Na hogy tetszett? Várom a véleményeket...:)
Puszi: Mariana =)
15. fejezet
Ott álltam, egyedül a sötét utcában és csak merengtem magam előtt. Miért mondtam ezt neki, hiszen néha teljesen leveszem a lábamról és el kell ismernem, hogy napról-napra egyre jobban megkedvelem. Nem hagyhatom elmenni csak így, hogy ezt ne tudná.
Tyler, Tyler, Tyler kiabáltam miközben futottam utána, elhagyva a sötét és ijesztő utcát. De túl későn eszméltem fel, hogy hagytam elengedni és szinte mintha a föld nyelte volna el. Hiába néztem körbe mindenhol, de egyszerűen már a színét sem láttam.
Karba tett kézzel és lehajtott fejjel mentem előre és csak is rá tudtam gondolni.
Miért mondtam ezt neki? Bárcsak most itt lenne mellettem.
Nem kell ahhoz az időt visszafordítanod, hogy ez megtörténjen.
Lassan de egy kicsit magabiztosan megfordultam és egész testemben végigfutott egy érzés, hogy visszajött hozzám.
Tyler, hát visszajöttél? A nyakába ugrottam, de ez egy kicsit balul sült el ugyanis megbotlott és jó nagyot esett én pedig rá és egymás szemébe ilyen közelről még nem is néztünk.
Tyler, elmondani sem tudom, hogy mennyire sajnálom azt amit mondtam, egyáltalán nem is tudom, hogy miért mondtam habár de talán tudom is, hogy miért. Te is tudod, hogy érzek még valamit Robin iránt és ez nem fog egyhamar elmúlni és reménykedek benne, hogy ez nem fog téged abban meggátolni, hogy találkozz velem?
Maria, én szeretlek téged, de tudod, hogy a te szíved még egy valakinek dobog, de majd én segítek abban, hogy ez megváltozzon, na de most gyere hazakísérlek, mert már késő van és holnap elviszlek téged valahova.
Köszönöm, és hova akar engem vinni?:) Csak nem randevúra vinni?- mondtam kicsit nevetve, mert egy kicsit régimódibb szerettem volna lenni.
Azt majd holnap megtudja a kisasszony.
Már oda és értünk a házhoz mikor Tyler már indulni készült, de valamilyen hang belülről azt suttogta ne hagyd menni.
Tyler, várj egy kicsit.
Most, nem akar az úr egy búcsúpuszit sem adni?
Hátat fordítva nekem így válaszolt. Ha ezt akarja a hölgy. Gyorsan megfordult, odasietett hozzám, megfogta mindkét kezével az arcomat és hevesen megcsókolt. Én pedig viszonoztam ezt.
Mikor elengedett a szemembe nézett, megfelel a hölgynek?
Tökéletesen, bár ez nem éppen puszi volt, ez annál sokkal jobb.
Hát ennek örülök, de most jó éjt. Utolsó pillantást vetettem az izmos hátára, majd bementem a házba.
Éppen jött le a lépcsőről Lili és egyből oda is jött hozzám. Na had halljam mi is történt ma veled, mert igen csak boldognak tűnsz.
Háát ami azt illeti tényleg történt ma ez-az. Nem is tudom, hogy hol kezdjem.
Talán az elején- vágott közbe Lili, majd bekísért a nappaliba, leültetett a kandalló melletti kis fotelra és kezdődhetett a történet.
Elmentem megkeresni Tylert, hogy elmondjam neki, hogy nem akartam megcsókolni, de ő ezen nagyon kibukott és elrohant utána megkerestem és bocsánatot kértem tőle és most itt vagyok és holnap el akar vini valahova.
Á.á.á.á.á- sikogatott Lili és egyből meg is kérdezte- és hova is akar elvinni a te Rómeód?
Hát ez az amit én is szeretnék tudni ugyanis még nekem sem mondta meg azt mondta meglepetés. De nagyon kíváncsi vagyok, hogy vajon hova is visz.
Hát mi tagadás én is-mondta viccesen Lili.
Én elteszem magam holnapra, szeretném magamat jól kipihenni.
Persze, menj csak majd holnap találkozunk. Jó éjt Maria
Jó éjt Lili.
Felbaktattam a szobámba és reggelig ki sem jöttem.
A nap sugarai csiklandozták az arcomat ahogyan átszűrődtek az ablakon és kinyitottam a szememet. A plafont kezdtem el bámulni és csak leesett, hogy ma van a nap amikor Tylerrel az első randink meg fog történni. Alig vártam már hogy este legyen, nem bírtam már megmaradni a bőrömben sem és visszaaludni meg pláne nem tudta hiszen olyan nagyon izgatott voltam. Felkeltem az ágyból és kisétáltam az erkélyre. Néztem ahogyan a nap egyre jobban megy felfele. Lenéztem London lakóira akik éppen sétálgattak és pillantásom 4 fekete ruhás férfira esett. Jobban szemügyre véve őket felismertem, hogy ők Robin és a haverjai. Nem akartam, hogy észrevegyenek így gyorsan elbújtam és figyeltem ahogy továbbmennek szerencsémre. Már csak az kellett volna hogy észrevegyenek és akkor még egy gond a nyakara szakad. Gondoltam magamba inkább bemegyek az erkélyről hátha visszajönnek és akkor már tényleg észrevesznek. Felöltöztem és lementem a nappaliba. Mindent kipróbáltam ahhoz hogy elvonja a figyelmemet az időről. Olvastam, elszunyókáltam,ettem, sétálgattam, segítettem a konyhában és ez kifejezetten tetszett. Majd elérkezett a nagy idő. Szépen felöltöztem, majd pontban 6-kor kopogtattak az ajtón.
Az inas kinyitotta az ajtót és beinvitálta Tylert aki a lépcsővel szemben állt meg.
Az inas feljött a szobámba és szólt hogy Tyler megérkezett.
Utoljára még belenéztem a tükörbe és nagy levegőt vettem, majd elindultam lefelé. Amikor a lépcsőhöz értem még egy nagy levegőt vettem és elindultam a lépcsőn.
Hűha, gyönyörű vagy-mondta Tyler akkora szemekkel mint még soha. Lassan odaértem hozzá, ő átkulcsolta a kezemet és indultunk az éjszakába.
Na hogy tetszett? Várom a véleményeket...:)
Puszi: Mariana =)
2011. szeptember 18., vasárnap
Folyamatos magyarázkodás..
Sziasztok. Nagy késéssel de meghoztam a kövi fejezetet, remélem tetszeni fog....
14. fejezet
Hűha......na akkor én most inkább bemegyek a házba, majd még beszélünk..szia Tyler.
Szia Maria.
Hátat fordítottam és beléptem az ajtón és gyorsan be is csuktam. Neki döltem az ajtónak és elgondolkoztam azon, hogy mit is tettem az előbb hiszen én Robint szeretem nem is tudom miért csináltam ezt. Lassan elindultam fel a lépcsőn és út közben belebotlottam a lányokba.
Maria mi törtét veled, olyan furcsán nézel ki, minden rendben?
Háát ami azt illeti történ valami amit szeretnék inkább elfelejteni de nem tudom.
Mégis mi történt?..talán Robin zaklatot?
Bárcsak inkább ő zaklatott volna, de nem csináltam egy nagyon-nagy hülységet.
Mégis mit-kérdezték szinte egyszerre mind a ketten.
Délután belefutottam a városba Tylerrel és egészen mostanáig együtt voltunk és ő is kísért haza én meg nem tudom, hogy mi ütött belém de itt a ház előtt mintha teljesen elvesztettem volna az irányítást a testem felett és megcsókoltam Tylert.
Hogy mit csináltál????
Meeegcsókoltam.
Maria hogy tehetted ezt, hiszen te Robint szereted nem Tylert és esetleg belegondoltál abba hogyha Robin ezt megtudja akkor Tylert már most eltemethetjük.
Tudom-tudom, de egyszerűen még csak nem is gondolkoztam, nem tudom mi ütött belém.
Na de ne most beszéljük ezt meg mert már elég késő van, majd inkább holnap. Mindenkinek jó éjszakát kívánok-mondta Emily.
Jó éjt-mondtuk szinte mindketten Lilivel.
Elindultam fel a szobám felé egyrészt azért is mert nagyon egyedül szerettem volna lenni, meg egy kicsit fáradt is voltam. Bementem a szobámba és bezártam magam mögött az ajtót és kisétáltam az erkélyre. Istenem mit tettem, hogy veszíthettem el ennyire a fejemet?? Az arcomat a kezembe temettem és nagyokat sóhajtottam. Már csak ez a gond hiányzott a nyakamra. Na mindegy most már nincs mit tenni. Elindultam az ágyikóm felé, lefeküdtem, de tudtam hogy ez az éjszaka nem fog nyugodtan eltelni.
Másnap reggel...
Felkeltem és már egy kicsit jobban voltam mint tegnap, de gondoltam hogy ha lemegyek a lányok azon nyomban a nekem esnek, de gondoltam inkább essünk túl rajta mielőbb. Felöltöztem, nagy levegőt vettem és elindultam lefelé. Beléptem a nappaliba és a lányok már ott voltak.
Maria ugye tudod hogy ezt meg kell beszélnünk szóval csüccs le és kezdj bele.
Röviden annyi, hogy nem tudom egyszer csak elvesztettem a fejem és csak egy hirtelen reakció volt az egész és csak úgy megcsókoltam, de csajok légyszi ne beszéljünk erről többet tudom hülyeséget tettem de megtörtét ezt már nem lehet visszafordítani és ha most megbocsátotok elmennék egy kicsit friss levegőt szívni. Későn jövök...sziasztok.
Nem is figyeltem merre mentem csak mentem amerre a lábaim vittek. Összekulcsolt karokkal, a földet pásztázva mentem aztán valaki megragadta a vállamat és bevonszolt egy kicsi sötét utcába és lökött előre addig amíg egy olyan helyre nem értünk ahol egy lélek sincsen majd nekilökött a falnak és megcsókolt. A csókból egyből tudtam hogy ki volt az.
Tyler ezt mégis miért kellett???
Gondoltam így egy kicsit veszélyesebb és romantikusabb is egyben.
Ha ez neked romantikus akkor az jó neked na mindegy egyébként is beszélem kell veled a tegnap történtekről, mert ez így nem mehet tovább.
Ezt hogy érted?? Azt a csókot mindketten akartuk és nem hiszem el hogy te nem hiába is próbálod letagadni.
Eszembe se jutott volna letagadni, de ezt nem folytathatjuk én nekem tudod, hogy ott van Robin és nem akarom elhagyni.
De nem érted meg Maria hogy szeretlek...
Már hogyne tudnám, de ezt nem csinálhatjuk tovább.
Maria.....neki lökött a falnak és mindkét kezét a falnak nyomta hogy még csak véletlenül se tudjak szabadulni.
Nem fogok csak úgy lemondani rólad még ha te akarod még akkor sem és jegyezd meg hogy az enyém leszel még ha te nem is tudsz róla.
Tyler....nem Maria...most mennem kell, majd még kereslek....
Kezeit leszedte a falról és szomorú arccal elsétált, miután láttam hogy lekanyarodik csak ennyit tudtam mondani......ezt megint megcsináltam.....
14. fejezet
Hűha......na akkor én most inkább bemegyek a házba, majd még beszélünk..szia Tyler.
Szia Maria.
Hátat fordítottam és beléptem az ajtón és gyorsan be is csuktam. Neki döltem az ajtónak és elgondolkoztam azon, hogy mit is tettem az előbb hiszen én Robint szeretem nem is tudom miért csináltam ezt. Lassan elindultam fel a lépcsőn és út közben belebotlottam a lányokba.
Maria mi törtét veled, olyan furcsán nézel ki, minden rendben?
Háát ami azt illeti történ valami amit szeretnék inkább elfelejteni de nem tudom.
Mégis mi történt?..talán Robin zaklatot?
Bárcsak inkább ő zaklatott volna, de nem csináltam egy nagyon-nagy hülységet.
Mégis mit-kérdezték szinte egyszerre mind a ketten.
Délután belefutottam a városba Tylerrel és egészen mostanáig együtt voltunk és ő is kísért haza én meg nem tudom, hogy mi ütött belém de itt a ház előtt mintha teljesen elvesztettem volna az irányítást a testem felett és megcsókoltam Tylert.
Hogy mit csináltál????
Meeegcsókoltam.
Maria hogy tehetted ezt, hiszen te Robint szereted nem Tylert és esetleg belegondoltál abba hogyha Robin ezt megtudja akkor Tylert már most eltemethetjük.
Tudom-tudom, de egyszerűen még csak nem is gondolkoztam, nem tudom mi ütött belém.
Na de ne most beszéljük ezt meg mert már elég késő van, majd inkább holnap. Mindenkinek jó éjszakát kívánok-mondta Emily.
Jó éjt-mondtuk szinte mindketten Lilivel.
Elindultam fel a szobám felé egyrészt azért is mert nagyon egyedül szerettem volna lenni, meg egy kicsit fáradt is voltam. Bementem a szobámba és bezártam magam mögött az ajtót és kisétáltam az erkélyre. Istenem mit tettem, hogy veszíthettem el ennyire a fejemet?? Az arcomat a kezembe temettem és nagyokat sóhajtottam. Már csak ez a gond hiányzott a nyakamra. Na mindegy most már nincs mit tenni. Elindultam az ágyikóm felé, lefeküdtem, de tudtam hogy ez az éjszaka nem fog nyugodtan eltelni.
Másnap reggel...
Felkeltem és már egy kicsit jobban voltam mint tegnap, de gondoltam hogy ha lemegyek a lányok azon nyomban a nekem esnek, de gondoltam inkább essünk túl rajta mielőbb. Felöltöztem, nagy levegőt vettem és elindultam lefelé. Beléptem a nappaliba és a lányok már ott voltak.
Maria ugye tudod hogy ezt meg kell beszélnünk szóval csüccs le és kezdj bele.
Röviden annyi, hogy nem tudom egyszer csak elvesztettem a fejem és csak egy hirtelen reakció volt az egész és csak úgy megcsókoltam, de csajok légyszi ne beszéljünk erről többet tudom hülyeséget tettem de megtörtét ezt már nem lehet visszafordítani és ha most megbocsátotok elmennék egy kicsit friss levegőt szívni. Későn jövök...sziasztok.
Nem is figyeltem merre mentem csak mentem amerre a lábaim vittek. Összekulcsolt karokkal, a földet pásztázva mentem aztán valaki megragadta a vállamat és bevonszolt egy kicsi sötét utcába és lökött előre addig amíg egy olyan helyre nem értünk ahol egy lélek sincsen majd nekilökött a falnak és megcsókolt. A csókból egyből tudtam hogy ki volt az.
Tyler ezt mégis miért kellett???
Gondoltam így egy kicsit veszélyesebb és romantikusabb is egyben.
Ha ez neked romantikus akkor az jó neked na mindegy egyébként is beszélem kell veled a tegnap történtekről, mert ez így nem mehet tovább.
Ezt hogy érted?? Azt a csókot mindketten akartuk és nem hiszem el hogy te nem hiába is próbálod letagadni.
Eszembe se jutott volna letagadni, de ezt nem folytathatjuk én nekem tudod, hogy ott van Robin és nem akarom elhagyni.
De nem érted meg Maria hogy szeretlek...
Már hogyne tudnám, de ezt nem csinálhatjuk tovább.
Maria.....neki lökött a falnak és mindkét kezét a falnak nyomta hogy még csak véletlenül se tudjak szabadulni.
Nem fogok csak úgy lemondani rólad még ha te akarod még akkor sem és jegyezd meg hogy az enyém leszel még ha te nem is tudsz róla.
Tyler....nem Maria...most mennem kell, majd még kereslek....
Kezeit leszedte a falról és szomorú arccal elsétált, miután láttam hogy lekanyarodik csak ennyit tudtam mondani......ezt megint megcsináltam.....
2011. július 31., vasárnap
Már csak ez hiányzott...
Sziasztok meghoztam a kövi fejezetet remélem tetszeni fog......
13. fejezet
Nagyon reménykedtem benne, hogy az éjszaka nem az történt amire gondolok, mert ha igen akkor Robin tudja, hogy hol vagyok és egy perc nyugtom sem lesz. Gyorsan felöltöztem és lementem a lányokhoz.
Jó reggelt lányok....
Jó reggelt Maria-szóltak a lányok...
Hogy aludtál??-kérdezte Lili....
Ami azt illeti kicsit furcsán, mert tisztán emlékszem arra, hogy az este kiültem a teraszra és ott véletlenül elaludtam, de amikor reggelt felébredtem már az ágyamban voltam.
Figyel Maria nem lehet, hogy mégis az ágyadban aludtál el és csak azt képzelted, hogy a teraszon??-kérdezte Emily...
Eleinte én is azt hittem, de megláttam a könyvemet a teraszon a földön és akkor jutott eszembe, hogy tényleg kint aludtam el. De ha Robin volt az aki este meglátogatott akkor bizonyára már tudja hol lakom és ez nem jó hír.
Figyeljetek-szólalt meg Lili. Amíg nem tudjuk biztosra, hogy ki járt Marianal addig Robinra se foghatjuk a dolgot, mert London hatalmas kétlem, hogy egy nap alatt végigjárta az egészet. Csak gondoljatok bele képes lenne minden házba becsöngetni, hogy itt van-e Maria?...ezt azért egy kicsit kétlem. Ahelyett, hogy most ezen rágódnánk inkább csináljunk egy csajos napot este úgy mint régen.
Ez nem rossz ötlet, kifejezetten tetszik-mondta Emily
Ezzel én is egyet értek-fejezte ki magát Maria..elmegyek beszerzek egy-két dolgot estére..
Rendben, de siess vissza.....
Sietni fogok......Kiléptem a ház ajtaján és elindultam. Ahogy mentem észrevettem egy hihetetlenül szép ruhát az egyik boltban. Meg is álltam és csak csodáltam azt a ruhát, egyszerűen meseszép egy darab volt.
Rajtad igazán jól állna-szólalt meg egy hang a hátam mögött.
Mikor hátrafordultam nagyon nem lepődtem meg kibe botlottam megint. Tyler te követsz engem vagy mi???
Mondjuk úgy hogy is-is...
Tessék???
Jól van csak vicceltem, be kellett ugranom a vásárra egy pár gyógyszerért és akkor pillantottalak meg téged.
Így már minden világos. Ha megbocsátasz nekem van még egy kis dolgom és mennék.
Nem hagyhatom, hogy egyedül mászkálj a városban, sok rossz ember van itt, majd én elkísérlek.
Ez nem túl jó ötlet....
Sokkal nyugodtabb lennék ha elkísérhetnélek különben egész éjjel azon morfondíroznék, hogy hazaértél-e már...
Te aztán tényleg levakarhatatlan vagy-mondtam nevetve....Ha ez ennyire megkönnyítené a kis szívedet ám legyen...velem jöhetsz.
Hogy telnek Londonban a napjaid?
Nagyon jól a lányokkal nagyon jól elvagyunk és ez hiányzott már pontosan emiatt jöttem el Holdföldéről mert már nem bírtam ott tovább.
Én úgy tudtam, hogy a kis De Noir gyerek miatt jöttél el..
Van neve is Tyler, de igazad van nagy részben miatta jöttem vagyis csak miatta.
Megkérdezhetem min vesztetek ennyire össze?
Nem igazán szeretek erről senkinek sem beszélni, de legyen annyi elég, hogy túl sokszor bántott már meg és ez nekem már túl sok volt. Így elhatároztam, hogy eljövök egy időre a barátnőimhez a tudta nélkül, de valahogyan mégis megtudta.
Ez a gyerek komolyan nem normális ha nekem ilyen barátnőm lenne mint te tejben-vajban füröszteném.
Ne ne ne ne ne ne kezd itt nekem itt nekem udvarolni Tyler.
Az talán baj lenne.....egyre közeledett felém én meg egyre jobban hátráltam míg neki nem mentem a falnak...ő meg csak egyre jobban közeledett az arcomhoz.
Csak egy szavadba kerül és nem megyek közelebb.
Valahogy nem akartam azt mondani, hogy álljon meg, mert nagyon is akartam, hogy megcsókoljon...mikor a szánk már majdnem egymáshoz ért valaki megszólalt közvetlen mellettünk.
Maria, hogy tehetted ezt??
Mikor ránéztem egy szó nem jött ki a torkomon, teljesen lefagytam..
Robin???........te mit keresel itt??
Utánad jöttem, hogy bocsánatot kérjek, de úgy látom valaki már kivetette rád a hálóját nem igaz Tyler?
Figyelj Robin én nem akartam, hogy utánam gyere, azért jöttem el mert egy kis egyedüllét kell, de úgy látom te ezt figyelmen kívül hagytad. Szükségem van egy kis időre úgyhogy tartsd távol magad tőlem és ha megbocsátasz Tylerrel éppen beszélgettünk........Gyere Tyler menjünk innen, megfogtam a kezét és elindultunk. A szívem majdnem megszakadt de tudtam hogy ez a helyes, szenvednie kell ahogy nekem kellett, be kell látnia hogy ilyen könnyen nem kaphat vissza,küzdjön meg értem.
Sajnálom Tyler ami az előbb történt, remélem még így is akarsz velem majd találkozni ha tudod is hogy Robin folyton be fog majd avatkozni.
Semmi baj Maria, nem fog tőlem a De Noir gyerek ilyen hamar megszabadulni, na de gyere hazakísérlek mert már elég késő van.
Rendben és köszönöm...
Nincs mit.....elindultunk és nem sokára Emily házához is érkeztünk.
Még egyszer köszönök mindent.......Tyler megfordult és már indult is volna,de odaszóltam neki.......VÁRJ....nagy bátorságot vettem magamon, odamentem és megcsókoltam.
Húha..ez váratlanul ért.....tudom és sajnálom nem kellett volna.
Ne mentegetőzz.....Mikor hátráltam pár lépést megfogta a karomat, magához húzott és visszacsókolt.
Mikor elengedett mindketten egymásra néztünk és csak elmerengtünk egymás tekintetében.
Íme egy kép Tylerről.....
13. fejezet
Nagyon reménykedtem benne, hogy az éjszaka nem az történt amire gondolok, mert ha igen akkor Robin tudja, hogy hol vagyok és egy perc nyugtom sem lesz. Gyorsan felöltöztem és lementem a lányokhoz.
Jó reggelt lányok....
Jó reggelt Maria-szóltak a lányok...
Hogy aludtál??-kérdezte Lili....
Ami azt illeti kicsit furcsán, mert tisztán emlékszem arra, hogy az este kiültem a teraszra és ott véletlenül elaludtam, de amikor reggelt felébredtem már az ágyamban voltam.
Figyel Maria nem lehet, hogy mégis az ágyadban aludtál el és csak azt képzelted, hogy a teraszon??-kérdezte Emily...
Eleinte én is azt hittem, de megláttam a könyvemet a teraszon a földön és akkor jutott eszembe, hogy tényleg kint aludtam el. De ha Robin volt az aki este meglátogatott akkor bizonyára már tudja hol lakom és ez nem jó hír.
Figyeljetek-szólalt meg Lili. Amíg nem tudjuk biztosra, hogy ki járt Marianal addig Robinra se foghatjuk a dolgot, mert London hatalmas kétlem, hogy egy nap alatt végigjárta az egészet. Csak gondoljatok bele képes lenne minden házba becsöngetni, hogy itt van-e Maria?...ezt azért egy kicsit kétlem. Ahelyett, hogy most ezen rágódnánk inkább csináljunk egy csajos napot este úgy mint régen.
Ez nem rossz ötlet, kifejezetten tetszik-mondta Emily
Ezzel én is egyet értek-fejezte ki magát Maria..elmegyek beszerzek egy-két dolgot estére..
Rendben, de siess vissza.....
Sietni fogok......Kiléptem a ház ajtaján és elindultam. Ahogy mentem észrevettem egy hihetetlenül szép ruhát az egyik boltban. Meg is álltam és csak csodáltam azt a ruhát, egyszerűen meseszép egy darab volt.
Rajtad igazán jól állna-szólalt meg egy hang a hátam mögött.
Mikor hátrafordultam nagyon nem lepődtem meg kibe botlottam megint. Tyler te követsz engem vagy mi???
Mondjuk úgy hogy is-is...
Tessék???
Jól van csak vicceltem, be kellett ugranom a vásárra egy pár gyógyszerért és akkor pillantottalak meg téged.
Így már minden világos. Ha megbocsátasz nekem van még egy kis dolgom és mennék.
Nem hagyhatom, hogy egyedül mászkálj a városban, sok rossz ember van itt, majd én elkísérlek.
Ez nem túl jó ötlet....
Sokkal nyugodtabb lennék ha elkísérhetnélek különben egész éjjel azon morfondíroznék, hogy hazaértél-e már...
Te aztán tényleg levakarhatatlan vagy-mondtam nevetve....Ha ez ennyire megkönnyítené a kis szívedet ám legyen...velem jöhetsz.
Hogy telnek Londonban a napjaid?
Nagyon jól a lányokkal nagyon jól elvagyunk és ez hiányzott már pontosan emiatt jöttem el Holdföldéről mert már nem bírtam ott tovább.
Én úgy tudtam, hogy a kis De Noir gyerek miatt jöttél el..
Van neve is Tyler, de igazad van nagy részben miatta jöttem vagyis csak miatta.
Megkérdezhetem min vesztetek ennyire össze?
Nem igazán szeretek erről senkinek sem beszélni, de legyen annyi elég, hogy túl sokszor bántott már meg és ez nekem már túl sok volt. Így elhatároztam, hogy eljövök egy időre a barátnőimhez a tudta nélkül, de valahogyan mégis megtudta.
Ez a gyerek komolyan nem normális ha nekem ilyen barátnőm lenne mint te tejben-vajban füröszteném.
Ne ne ne ne ne ne kezd itt nekem itt nekem udvarolni Tyler.
Az talán baj lenne.....egyre közeledett felém én meg egyre jobban hátráltam míg neki nem mentem a falnak...ő meg csak egyre jobban közeledett az arcomhoz.
Csak egy szavadba kerül és nem megyek közelebb.
Valahogy nem akartam azt mondani, hogy álljon meg, mert nagyon is akartam, hogy megcsókoljon...mikor a szánk már majdnem egymáshoz ért valaki megszólalt közvetlen mellettünk.
Maria, hogy tehetted ezt??
Mikor ránéztem egy szó nem jött ki a torkomon, teljesen lefagytam..
Robin???........te mit keresel itt??
Utánad jöttem, hogy bocsánatot kérjek, de úgy látom valaki már kivetette rád a hálóját nem igaz Tyler?
Figyelj Robin én nem akartam, hogy utánam gyere, azért jöttem el mert egy kis egyedüllét kell, de úgy látom te ezt figyelmen kívül hagytad. Szükségem van egy kis időre úgyhogy tartsd távol magad tőlem és ha megbocsátasz Tylerrel éppen beszélgettünk........Gyere Tyler menjünk innen, megfogtam a kezét és elindultunk. A szívem majdnem megszakadt de tudtam hogy ez a helyes, szenvednie kell ahogy nekem kellett, be kell látnia hogy ilyen könnyen nem kaphat vissza,küzdjön meg értem.
Sajnálom Tyler ami az előbb történt, remélem még így is akarsz velem majd találkozni ha tudod is hogy Robin folyton be fog majd avatkozni.
Semmi baj Maria, nem fog tőlem a De Noir gyerek ilyen hamar megszabadulni, na de gyere hazakísérlek mert már elég késő van.
Rendben és köszönöm...
Nincs mit.....elindultunk és nem sokára Emily házához is érkeztünk.
Még egyszer köszönök mindent.......Tyler megfordult és már indult is volna,de odaszóltam neki.......VÁRJ....nagy bátorságot vettem magamon, odamentem és megcsókoltam.
Húha..ez váratlanul ért.....tudom és sajnálom nem kellett volna.
Ne mentegetőzz.....Mikor hátráltam pár lépést megfogta a karomat, magához húzott és visszacsókolt.
Mikor elengedett mindketten egymásra néztünk és csak elmerengtünk egymás tekintetében.
Íme egy kép Tylerről.....
2011. július 23., szombat
Mit csináljak 2 ????
Sziasztok:) Megérkezett a kövi fejezet, sajnálom, hogy ennyit késtem vele....Jó olvasást és sok komit kérek..
12. fejezet
Istenem most mit tegyek...Istenem most mit tegyek...csak ezt tudtam hajtogatni, valahogy más szavak nem hagyták el a számat.
Maria mindenek előtt meg kell nyugodnod, mert így nem megyünk semmire. Vegyél mély levegőt az segíteni fog. Mindenek előtt most azt kell valahogy megoldanunk mi legyen a Robin üggyel. Előbb vagy utóbb elkerülhetetlen lesz az, hogy találkozzatok.
Én nem, hogy találkozni de beszélni sem akarok vele azok után amiket tett. Higgyétek el nem fog sokáig itt maradni több okból is.
Mik lennének azok a fontos okok ami miatt elmenni ahelyett, hogy megbeszélné veled a dolgokat?-kérdezte Emily.
Hamarosan ő lesz a klán vezetője, és különben is hogyan találna meg amikor azt sem tudja hol lakom London meg hatalmas, képes lenne minden házba bekopogtatni, hogy ott vagyok-e ez képtelenség.
Figyelj Maria. Én nem olyan régen ismertem meg Robint és nem tudok róla sok mindent, de azt viszont észrevettem, hogy érted bármit megtenne és nem adja fel olyan könnyen mint azt várod.-mondta Lili.
Ezt én is tudom, de egyáltalán minek jött ide amikor még nincs egy hete, hogy eljöttem Holdföldéről. Azt hiszi most, hogy eljött értem egyből megbocsátok neki amit tett. Egy figyfenét.....szenvedjen ő is úgy ahogy én. Napokon át csak ültem és sírtam a szobámban, nem is ettem és a többiekkel sem találkoztam ő meg arra nem vette volna a fáradságot, hogy eljöjjön és legalább bocsánatot kérjen és nagyon jól tudta, hogy milyen állapotban vagyok mert Loveday mindent elmondott neki.
De Maria előbb-utóbb beszélned kell vele, ezt nem halogathatod az örökkévalóságig.-mondta Emily.
Nem kell pont az örökkévalóságig csak amíg el nem megy innen. Most pedig ha nem haragszotok felmennék a szobámba, mert most egyedül szeretnék lenni.
Persze menj csak...Jó éjszakát.
Nektek is..
Lassú léptekkel indultam fel a szobámhoz és mikor benyitottam dermesztően hideg volt, nem emlékeztem, hogy nyitva hagytam volna az erkély ajtót. Mivel aludni nem tudtam mert teljesen fel voltam dúlva kezembe fogtam azt a könyvet amit még édesapám hagyott rám. Kivittem az erkélyre és leültem egy székre. Elkezdtem lapozgatni mint régen. Akkor jutott eszembe mióta nem nyitottam ki a könyvet pont azóta amióta megmentettem Holdföldét. Hirtelen belemerengtem a gondolataimba vajon mit kezdjek most Robinnal? Döntésre nagyon nem jutottam és mivel nagyon fáradt voltam az ágyamhoz nem volt annyi erőm odamenni így az erkélyen elaludtam.
A fiúk szobájában....
Na figyeljetek, mivel eléggé besötétedett szét tudunk nézni egy kicsit a városban. Figyeljetek minden házat, szobát, erkélyt vagy udvart, ha megtaláljátok Mariat elrejtőztök vagy bánom is én de nem vehet észre mert akkor az egész tervnek annyi. Megvárjátok míg én oda érek. Akkor a következőt tesszük: Jack és Sam megy a város északi részét átkutatni, Jacob és Justin megy a déli oldalra én és Armand megyünk a keleti és a nyugati oldalra. Ha találtatok valamit keressetek meg ha nem akkor itt találkozunk 3 óra múlva.
Először menjünk nyugatra nézzünk szét először ott.
Egyébként hogy hogy eljöttél Maria után haver csak azért hogy Tyler ne kaparintsa meg magának?
Nem egészen. Mióta megismertem Mariat azóta, hogy először betette a lábát Holdföldére mintha minden más lenne. Egyszerűen nem tudom őt elfelejteni. Róla álmodok meg ilyenek, hogy ha nincs mellettem akkor mintha hiányozna egy részem. Már el akartam neki mondani valamit már egy ideje csak most, hogy eljött ide nem volt rá esélyem.
Na és mi lenne az a nagy hír amit el akarsz neki mondani??-kérdezte Armand.
Ha megtalálnánk a szemébe néznék és kimondanám, hogy mindennél jobban szeretem.
Ilyet se hallani tőled minden nap Robin, de ha én lennék a helyébe akkor egyből a nyakadba ugranék.
Még szerencse, hogy nem te vagy ő még csak az kéne.
Néz csak Robin valaki elaludt az erkélyen elég fáradt lehetett, hogy nem bírt bevánszorogni az ágyába.
Armand te egy zseni vagy hiszen ő Maria.
Jééé tényleg.
A ház oldalánál volt egy fa amire könnyű volt felmászni és onnan az erkélyre menni. Maradj csöndben Armand nem tudhatja meg, hogy tudjuk hol lakik. Valahogy az ágyához kéne vinni mégsem maradhat idekint.
Ne rám nézz te vagy a barátja-szólt Armand.
Megpróbáltam minél gyengédebben felemelni, hogy ne érezzen semmit. Bevittem a szobájába, lefektettem és betakartam. Aludj csak drágám és csak remélni tudom, hogy egyszer majd megbocsátasz nekem. Egy utolsó csókot adtam még az ajkára majd gyors mozdulattal már a ház előtt álltunk.
Na jól van ideje mennünk majd holnap megint megkeresed.
Egy utolsó pillantást még vettem a házra majd eltűntünk a sűrű ködben.
Másnap reggel.....
De jót aludtam.....hé várjunk csak itt valami nem stimmel, én úgy emlékszem hogy az erkélyen aludtam el. Az nem lehet amire gondolok hiszen képtelenség, hogy megtalált volna. Megpillantottam a könyvemet az erkélyen és most már minden bebizonyosodott számomra, hogy valóban itt kint aludtam, de reménykedek benne, hogy nem az az ember vitt be a szobámba akire gondolok.
Egy kicsit rövid lett...bocsi
12. fejezet
Istenem most mit tegyek...Istenem most mit tegyek...csak ezt tudtam hajtogatni, valahogy más szavak nem hagyták el a számat.
Maria mindenek előtt meg kell nyugodnod, mert így nem megyünk semmire. Vegyél mély levegőt az segíteni fog. Mindenek előtt most azt kell valahogy megoldanunk mi legyen a Robin üggyel. Előbb vagy utóbb elkerülhetetlen lesz az, hogy találkozzatok.
Én nem, hogy találkozni de beszélni sem akarok vele azok után amiket tett. Higgyétek el nem fog sokáig itt maradni több okból is.
Mik lennének azok a fontos okok ami miatt elmenni ahelyett, hogy megbeszélné veled a dolgokat?-kérdezte Emily.
Hamarosan ő lesz a klán vezetője, és különben is hogyan találna meg amikor azt sem tudja hol lakom London meg hatalmas, képes lenne minden házba bekopogtatni, hogy ott vagyok-e ez képtelenség.
Figyelj Maria. Én nem olyan régen ismertem meg Robint és nem tudok róla sok mindent, de azt viszont észrevettem, hogy érted bármit megtenne és nem adja fel olyan könnyen mint azt várod.-mondta Lili.
Ezt én is tudom, de egyáltalán minek jött ide amikor még nincs egy hete, hogy eljöttem Holdföldéről. Azt hiszi most, hogy eljött értem egyből megbocsátok neki amit tett. Egy figyfenét.....szenvedjen ő is úgy ahogy én. Napokon át csak ültem és sírtam a szobámban, nem is ettem és a többiekkel sem találkoztam ő meg arra nem vette volna a fáradságot, hogy eljöjjön és legalább bocsánatot kérjen és nagyon jól tudta, hogy milyen állapotban vagyok mert Loveday mindent elmondott neki.
De Maria előbb-utóbb beszélned kell vele, ezt nem halogathatod az örökkévalóságig.-mondta Emily.
Nem kell pont az örökkévalóságig csak amíg el nem megy innen. Most pedig ha nem haragszotok felmennék a szobámba, mert most egyedül szeretnék lenni.
Persze menj csak...Jó éjszakát.
Nektek is..
Lassú léptekkel indultam fel a szobámhoz és mikor benyitottam dermesztően hideg volt, nem emlékeztem, hogy nyitva hagytam volna az erkély ajtót. Mivel aludni nem tudtam mert teljesen fel voltam dúlva kezembe fogtam azt a könyvet amit még édesapám hagyott rám. Kivittem az erkélyre és leültem egy székre. Elkezdtem lapozgatni mint régen. Akkor jutott eszembe mióta nem nyitottam ki a könyvet pont azóta amióta megmentettem Holdföldét. Hirtelen belemerengtem a gondolataimba vajon mit kezdjek most Robinnal? Döntésre nagyon nem jutottam és mivel nagyon fáradt voltam az ágyamhoz nem volt annyi erőm odamenni így az erkélyen elaludtam.
A fiúk szobájában....
Na figyeljetek, mivel eléggé besötétedett szét tudunk nézni egy kicsit a városban. Figyeljetek minden házat, szobát, erkélyt vagy udvart, ha megtaláljátok Mariat elrejtőztök vagy bánom is én de nem vehet észre mert akkor az egész tervnek annyi. Megvárjátok míg én oda érek. Akkor a következőt tesszük: Jack és Sam megy a város északi részét átkutatni, Jacob és Justin megy a déli oldalra én és Armand megyünk a keleti és a nyugati oldalra. Ha találtatok valamit keressetek meg ha nem akkor itt találkozunk 3 óra múlva.
Először menjünk nyugatra nézzünk szét először ott.
Egyébként hogy hogy eljöttél Maria után haver csak azért hogy Tyler ne kaparintsa meg magának?
Nem egészen. Mióta megismertem Mariat azóta, hogy először betette a lábát Holdföldére mintha minden más lenne. Egyszerűen nem tudom őt elfelejteni. Róla álmodok meg ilyenek, hogy ha nincs mellettem akkor mintha hiányozna egy részem. Már el akartam neki mondani valamit már egy ideje csak most, hogy eljött ide nem volt rá esélyem.
Na és mi lenne az a nagy hír amit el akarsz neki mondani??-kérdezte Armand.
Ha megtalálnánk a szemébe néznék és kimondanám, hogy mindennél jobban szeretem.
Ilyet se hallani tőled minden nap Robin, de ha én lennék a helyébe akkor egyből a nyakadba ugranék.
Még szerencse, hogy nem te vagy ő még csak az kéne.
Néz csak Robin valaki elaludt az erkélyen elég fáradt lehetett, hogy nem bírt bevánszorogni az ágyába.
Armand te egy zseni vagy hiszen ő Maria.
Jééé tényleg.
A ház oldalánál volt egy fa amire könnyű volt felmászni és onnan az erkélyre menni. Maradj csöndben Armand nem tudhatja meg, hogy tudjuk hol lakik. Valahogy az ágyához kéne vinni mégsem maradhat idekint.
Ne rám nézz te vagy a barátja-szólt Armand.
Megpróbáltam minél gyengédebben felemelni, hogy ne érezzen semmit. Bevittem a szobájába, lefektettem és betakartam. Aludj csak drágám és csak remélni tudom, hogy egyszer majd megbocsátasz nekem. Egy utolsó csókot adtam még az ajkára majd gyors mozdulattal már a ház előtt álltunk.
Na jól van ideje mennünk majd holnap megint megkeresed.
Egy utolsó pillantást még vettem a házra majd eltűntünk a sűrű ködben.
Másnap reggel.....
De jót aludtam.....hé várjunk csak itt valami nem stimmel, én úgy emlékszem hogy az erkélyen aludtam el. Az nem lehet amire gondolok hiszen képtelenség, hogy megtalált volna. Megpillantottam a könyvemet az erkélyen és most már minden bebizonyosodott számomra, hogy valóban itt kint aludtam, de reménykedek benne, hogy nem az az ember vitt be a szobámba akire gondolok.
Egy kicsit rövid lett...bocsi
2011. július 19., kedd
Újabb hír:...:)
Sziasztok:)
Megszeretném hirdetni, hogy egy jó barátom készített nemrégiben blogot és szeretnénk ha olvasnátok:)
A címe: ameli-animek.blogspot.com
Megszeretném hirdetni, hogy egy jó barátom készített nemrégiben blogot és szeretnénk ha olvasnátok:)
A címe: ameli-animek.blogspot.com
2011. július 16., szombat
Új hír
Sziasztok:)
Megszeretném hirdetni, hogy új blogot csináltam. Remélem sokan fogjátok majd olvasni és, hogy tetszeni fog majd.
A címe: mariana-varazslokesboszorkanyok.blogspot.com
Megszeretném hirdetni, hogy új blogot csináltam. Remélem sokan fogjátok majd olvasni és, hogy tetszeni fog majd.
A címe: mariana-varazslokesboszorkanyok.blogspot.com
2011. július 2., szombat
Most mit csináljak???
sziasztok meghoztam a 11. fejezetet. Nagyon sajnálom, hogy két hónap elteltével teszem fel a kövit esküszöm még egyszer nem fordul elő.....Jó olvasást.:)))))
11. fejezet
Ilyen ideges még életemben nem voltam, hogy mehetett el Maria anélkül, hogy megbeszéltük volna a dolgokat és Loveday-t miért kérte meg, hogy ne szóljon nekem???? Komolyan a női agy gondolkodását soha nem fogom megérteni. Mikor visszaértem a várba gyorsan felfutottam a szobámba, mert nem akartam most senkivel sem beszélni. Olyan mértékben dühös voltam eleinte Mariara, hogy elment egy szó nélkül de aztán rádöbbentem, hogy minden miattam van. Én voltam a felelős mindenért. Én kergettem őt az őrületbe és most ez lett a következménye. Törtem, zúztam, aprítottam mindent a szobámban mikor kopogtattak az ajtón.
Bejöhetek Robin???
Mi van Jack? Most nincs kedvem beszélgetni.
Csak meg akartam nézni, hogy jól vagy-e hiszen olyan dühösen jöttél haza gondoltam akkor valami nagy bajnak kellett lennie.
Hát igen baj az van. De most nem fogom elmesélni.
Nem is kell. Maria elment Holdföldéről igaz??
Hát ezt te honnan tudod?
Öreg csak rád kell nézni. Egyébként van még egy rossz hírem.
Ennél rosszabb már mi lehet?
Kicsit nyomoztam és kiderült, hogy Tyler sincs már Holdföldén ő is elment Londonba.
Hát ez valami óriási.....mibe fogadok, hogy Mariara fáj a foga, de én ezt nem fogom hagyni.
Mégis mit akarsz csinálni?
Azt még nem tudom, előbb ki kell találnom valamit.
Miért nem mész el te is Londonba, keresd meg Mariat és küzdj érte had lássa rajtad, hogy tényleg akarod őt.
Rendben de akkor mind velem jöttök. Te, Jacob, Armand, Justin és Sam. Pakoljatok hajnalban indulunk.
Londonban..
Maria mért nem dőlsz le egy kicsit olyan fal fehér vagy. Meglásd az alvás csodákra képes.
Most nem bírnék aludni folyton csak Tyler-en kattog az agyam, hogy mi lehet az a személyes ok amiatt eljött ide Londonba.
Szerintem nem kell ezen olyan sokat agyalni majd megkérdezed tőle ha megint összefuttok.
Talán igazad van.
Talán????.......még szép hogy igazam van. Na ha nincs kedved aludni akkor hívjuk át Lilit és menjünk valahova bulizni egyet.
Na látod most fején találtad a szöget egy kis bulizás nem árthat.....na menjünk.
Holdföldén....
Srácok nem megmondtam, hogy hajnalban indulunk már így is egy órás csúszásban vagyunk....na üljetek fel a kocsira.
Benjamin elmegyek az öcsémhez megbeszélem vele a dolgokat.
Rendben drágám csak siess vissza.
Elnézést uram a lánya van itt Loveday kisasszony.
Engedje be. Drága lányom mi szél hozott erre?
Csak Robinnal kell beszélnem sürgős lenne.
De nem mondta neked? Ma hajnalban elment Londonba.
Hogy mit csinált???????
Elment Londonba.
De mégis hogy képzelte ezt, szegény Maria azt fogja hinni, hogy én küldtem oda. Gyorsan tennem kell valamit. Ne haragudjon apám de most mennem kell. Gyorsan kifutottam a várból és felpattantam egy lóra és villámsebességgel indutunk vissza Holdszállásra.
Benjamin súlyos dolog történt.
Mi történt drágám??
Elmentem apámhoz, hogy beszéljek Robinnal és mondta, hogy Robin már hajnalban elment Londonba megkeresni Mariat.
Te úr isten.....most mit tegyünk?
Írok egy levelet Marianak, hogy Robin felé tart és csak imádkozzunk, hogy a levél előbb odaér mint Robin.
Drága Maria!
A mi nap eljött hozzánk Robin, mert beszélni akart veled és elmondtuk neki, hogy elmentél Holdföldéről. Ezt a hírt hallva irtó ideges lett és elviharzott majd másnap elmentem apámhoz, hogy beszéljek a fejével de közölte velem, hogy már hajnalban elment Londonba a barátaival, hogy megkeressen és visszahozzon téged. Remélem a levelem előbb odaér hozzád mint Robin és értesülsz mindenről és ha Robin már nagyon elvetné a sulykot akkor írj egy levelet és elmegyünk Londonba és beszélünk a fejével.
u.i. Nagyon hiányzol és nagyon szeretünk
Csókol:Benjamin és Loveday
Digweed nagyon gyorsan kézbesítse ezt a levelet nagyon sürgős.
jajj csak reménykedni tudok, hogy időben megkapja.
Londonban....
Srácok először keressünk valami szállást mégsem aludhatunk az utcán. Gyertek talán ebben a fogadóba lesz hely.Elnézést uram szeretnék egy szobát bérelni 5 személy részére.
Jól van a 302-es szoba a 4.-en.
Köszönjük. Na pakoljatok ki és 20 perc múlva lent találkozunk.
Na csajok akkor mehetünk bulizni? Naná. Tudok is egy jó helyet na induljunk.
10 perc múlva oda is értünk. Vegyüljünk és keressünk helyes fiúkat. Én személy szerint leültem egy székre és rendeltem valami italt míg a csajok helyes fiúkat kergettek. Nézelődtem, kerestem de egy helyes fiút sem találtam így feladtam a keresést és mikor a legkevésbé számítottam rá belebotlottam valakibe.
ÓÓÓ......nagyon sajnálom nem akartam. Hát ezt nem hiszem el már megint te?
Szia Maria........szia Tyler....
Gyere beszélgessünk egy kicsit........
Leültünk és olyan jól elbeszélgettünk. Ilyen jót fiúval még életemben nem beszélgettem még Robinnal sem. Csak telt múlt az idő és a csajok szóltak, hogy ideje menni.
Most mennek kell mert már késő van gondolom majd még úgy is beléd megyek szóval még összefutunk párszor. Szia Tyler.......Szia Maria..
Mikor hazaértünk az inas szólt nekem, hogy levelem érkezett míg távol voltam. Elvettem és kinyitottam a levelet. Mikor elolvastam egy pillanatra mintha megállt volna a szívem.
Mi az Maria kérdezték a lányok??
Loveday írta a levelet és azt írta benne hogy Robin idejött Londonba megkeresni engem.
Ez most komoly?
Attól tartok igen. Nem tudtam visszatartani de előjöttek a könnyeim. Gyere Maria ülj le a fotelbe egy kicsit. De csak egy valamit tudtam folyamatosan mondani: istenem most mit tegyek.
11. fejezet
Ilyen ideges még életemben nem voltam, hogy mehetett el Maria anélkül, hogy megbeszéltük volna a dolgokat és Loveday-t miért kérte meg, hogy ne szóljon nekem???? Komolyan a női agy gondolkodását soha nem fogom megérteni. Mikor visszaértem a várba gyorsan felfutottam a szobámba, mert nem akartam most senkivel sem beszélni. Olyan mértékben dühös voltam eleinte Mariara, hogy elment egy szó nélkül de aztán rádöbbentem, hogy minden miattam van. Én voltam a felelős mindenért. Én kergettem őt az őrületbe és most ez lett a következménye. Törtem, zúztam, aprítottam mindent a szobámban mikor kopogtattak az ajtón.
Bejöhetek Robin???
Mi van Jack? Most nincs kedvem beszélgetni.
Csak meg akartam nézni, hogy jól vagy-e hiszen olyan dühösen jöttél haza gondoltam akkor valami nagy bajnak kellett lennie.
Hát igen baj az van. De most nem fogom elmesélni.
Nem is kell. Maria elment Holdföldéről igaz??
Hát ezt te honnan tudod?
Öreg csak rád kell nézni. Egyébként van még egy rossz hírem.
Ennél rosszabb már mi lehet?
Kicsit nyomoztam és kiderült, hogy Tyler sincs már Holdföldén ő is elment Londonba.
Hát ez valami óriási.....mibe fogadok, hogy Mariara fáj a foga, de én ezt nem fogom hagyni.
Mégis mit akarsz csinálni?
Azt még nem tudom, előbb ki kell találnom valamit.
Miért nem mész el te is Londonba, keresd meg Mariat és küzdj érte had lássa rajtad, hogy tényleg akarod őt.
Rendben de akkor mind velem jöttök. Te, Jacob, Armand, Justin és Sam. Pakoljatok hajnalban indulunk.
Londonban..
Maria mért nem dőlsz le egy kicsit olyan fal fehér vagy. Meglásd az alvás csodákra képes.
Most nem bírnék aludni folyton csak Tyler-en kattog az agyam, hogy mi lehet az a személyes ok amiatt eljött ide Londonba.
Szerintem nem kell ezen olyan sokat agyalni majd megkérdezed tőle ha megint összefuttok.
Talán igazad van.
Talán????.......még szép hogy igazam van. Na ha nincs kedved aludni akkor hívjuk át Lilit és menjünk valahova bulizni egyet.
Na látod most fején találtad a szöget egy kis bulizás nem árthat.....na menjünk.
Holdföldén....
Srácok nem megmondtam, hogy hajnalban indulunk már így is egy órás csúszásban vagyunk....na üljetek fel a kocsira.
Benjamin elmegyek az öcsémhez megbeszélem vele a dolgokat.
Rendben drágám csak siess vissza.
Elnézést uram a lánya van itt Loveday kisasszony.
Engedje be. Drága lányom mi szél hozott erre?
Csak Robinnal kell beszélnem sürgős lenne.
De nem mondta neked? Ma hajnalban elment Londonba.
Hogy mit csinált???????
Elment Londonba.
De mégis hogy képzelte ezt, szegény Maria azt fogja hinni, hogy én küldtem oda. Gyorsan tennem kell valamit. Ne haragudjon apám de most mennem kell. Gyorsan kifutottam a várból és felpattantam egy lóra és villámsebességgel indutunk vissza Holdszállásra.
Benjamin súlyos dolog történt.
Mi történt drágám??
Elmentem apámhoz, hogy beszéljek Robinnal és mondta, hogy Robin már hajnalban elment Londonba megkeresni Mariat.
Te úr isten.....most mit tegyünk?
Írok egy levelet Marianak, hogy Robin felé tart és csak imádkozzunk, hogy a levél előbb odaér mint Robin.
Drága Maria!
A mi nap eljött hozzánk Robin, mert beszélni akart veled és elmondtuk neki, hogy elmentél Holdföldéről. Ezt a hírt hallva irtó ideges lett és elviharzott majd másnap elmentem apámhoz, hogy beszéljek a fejével de közölte velem, hogy már hajnalban elment Londonba a barátaival, hogy megkeressen és visszahozzon téged. Remélem a levelem előbb odaér hozzád mint Robin és értesülsz mindenről és ha Robin már nagyon elvetné a sulykot akkor írj egy levelet és elmegyünk Londonba és beszélünk a fejével.
u.i. Nagyon hiányzol és nagyon szeretünk
Csókol:Benjamin és Loveday
Digweed nagyon gyorsan kézbesítse ezt a levelet nagyon sürgős.
jajj csak reménykedni tudok, hogy időben megkapja.
Londonban....
Srácok először keressünk valami szállást mégsem aludhatunk az utcán. Gyertek talán ebben a fogadóba lesz hely.Elnézést uram szeretnék egy szobát bérelni 5 személy részére.
Jól van a 302-es szoba a 4.-en.
Köszönjük. Na pakoljatok ki és 20 perc múlva lent találkozunk.
Na csajok akkor mehetünk bulizni? Naná. Tudok is egy jó helyet na induljunk.
10 perc múlva oda is értünk. Vegyüljünk és keressünk helyes fiúkat. Én személy szerint leültem egy székre és rendeltem valami italt míg a csajok helyes fiúkat kergettek. Nézelődtem, kerestem de egy helyes fiút sem találtam így feladtam a keresést és mikor a legkevésbé számítottam rá belebotlottam valakibe.
ÓÓÓ......nagyon sajnálom nem akartam. Hát ezt nem hiszem el már megint te?
Szia Maria........szia Tyler....
Gyere beszélgessünk egy kicsit........
Leültünk és olyan jól elbeszélgettünk. Ilyen jót fiúval még életemben nem beszélgettem még Robinnal sem. Csak telt múlt az idő és a csajok szóltak, hogy ideje menni.
Most mennek kell mert már késő van gondolom majd még úgy is beléd megyek szóval még összefutunk párszor. Szia Tyler.......Szia Maria..
Mikor hazaértünk az inas szólt nekem, hogy levelem érkezett míg távol voltam. Elvettem és kinyitottam a levelet. Mikor elolvastam egy pillanatra mintha megállt volna a szívem.
Mi az Maria kérdezték a lányok??
Loveday írta a levelet és azt írta benne hogy Robin idejött Londonba megkeresni engem.
Ez most komoly?
Attól tartok igen. Nem tudtam visszatartani de előjöttek a könnyeim. Gyere Maria ülj le a fotelbe egy kicsit. De csak egy valamit tudtam folyamatosan mondani: istenem most mit tegyek.
2011. május 7., szombat
El nem múló fájdalom
sziasztok meghoztam a 10. fejezetet. Sajnálom, hogy ennyit késtem vele.....többet nem is mondok minthogy jó olvasást....
10.fejezet
Már London utcáit jártuk a kocsival, de éreztem, hogy akármilyen messze kerülök Holdföldétől az érzések velem jönnek és egy ideig nem is fognak elmúlni. Csak mentünk, mentünk és mentünk már lassan kezdtem úgy érezni mintha már több napja kocsikáztunk volna. Lassan elkezdett lassulni a hintó, majd megállt. Megéreztünk Emily házához. Itt minden ugyanolyan maradt mint mikor elmentem, jóformán semmi sem változott. Kiszálltunk a hintóból és alaposan körbenéztem. Minden ugyanott maradt mint 3 éve. Az újságárus fiú kiabálta "újságot vegyenek", a kis édességbolt is megmaradt és persze a régi iskolám is megmaradt régi, pompás fényében. Már mindenki bement a házba: az inasok bevitték a bőröndjeinket és Emilynek is nyoma veszett. Óvatos léptekkel elindultam a hatalmas ház felé majd kicsit félénken de átléptem a ház küszöbét. Először egy hatalmas váróterembe kötöttem ki majd elindultam fel a lépcsőn és jött velem szembe Emily. Maria hát itt vagy már mindenütt kerestelek. Gyere megmutatom hol lesz a szobád. Elindultunk még feljebb a házban csak mentünk fel a lépcsőkön és megláttam egy fehér, arannyal szegélyezett ajtót. Megérkeztünk ez lesz a szobád az enyém a folyosó végén lesz és ha bármire szükséged van akkor csak szólj. Most menj be és pakolj ki a vacsora pontban 7 órakor lesz az ebédlőben. Most nekem mennem kell egy-két dolgot el kell intéznem, akkor 7-kor. Gyorsan hátat fordított és elviharzott. Elindultam a szobám ajtaja felé és benyitottam. Teljesen elállt a lélegzetem egyszerűen olyan gyönyörű volt. Hatalmas volt a belseje. Az ágyam pont két ablak között volt, olyan hatalmas volt hogy legalább 5-en biztos elfértünk volna rajta. Volt még két ajtó a szobámban az egyik a fürdőbe vezetett ami iszonyatosan szép volt a másik pedig egy gardróbot rejtett. Az ágyam mellett volt egy kis asztal gondolom tanulás céljából és egy sminkasztal is volt. Elkezdtem kipakolni majd a szobám falán lévő óra elkezdte a 7 órát ütni. Átvettem egy másik ruhát, mert nem akartam abba lemenni amibe jöttem, mert az nagy illetlenség lett volna. Mikor elkészültem lementem az étkezőbe ahol már meg volt terítve de Emily még sehol sem volt. A felszolgálók már hozták volna a vacsorát de én mondtam nekik, hogy addig ne hozzák amíg Emily meg nem érkezik. Negyed óra sem telt bele és már meg is érkezett. Sajnálom, hogy ennyit késtem csak a dolog amit el kellett intéznem nem hittem volna, hogy idáig elhúzódhat.
Semmi baj.
Na akkor lássunk neki. Az inasok feltálalták a vacsorát, majd visszamenetek mind a konyhába. Emilyvel olyan jól elbeszélgettünk mint még soha csak nevettünk folyamatosan alig bírtuk abbahagyni. Lassan az óra elkezdte az éjfélt ütni így gondoltuk eltesszük magunkat holnapra. Elindultunk fel a lépcsőkön és mindenki elment a saját szobája irányába. Megengedtem a kádat meleg vízzel majd megfürödtem. Felvettem a hálóruhámat és elmerültem a hatalmas ágyamba. Másnap reggel lementem reggelizni de Emily megint nem volt ott. Gondoltam talán még mindig alszik ezért mondtam az inasoknak addig ne terítsenek meg amíg a ház úrnője meg nem érkezik.
Asszonyom Emily kisasszony nem rég ment el itthonról és azt mondta, hogy maga nyugodtam reggelizzen csak meg, mert ő csak későn fog hazaérni.
Értem, akkor csak valami egyszerű reggelit kérek.
Máris asszonyom.
Megreggeliztem de Emily még mindig sehol. Bernard kérem mondja meg Emilynek ha hazajön, hogy elmegyek egy kicsit körülnézek.
Igenis asszonyom.
Kimentem a ház ajtaján és elindultam. Elmentem a régi iskolámhoz is. Bolyongtam és bolyongtam mikor valaki nekem jött.
Héj nem tudsz a lábad elé nézni???
ÓÓ...sajnálom mikor felnézett rám nem hittem a szememnek. Tyler??....te meg mit keresel itt?... hát nem Holdföldén vagy??
Csak voltam.....el kellett jönnöm személyes okokból. És te mit keresel itt?
Azt most hosszú lenne elmondani.
Időm az van bőven nem sietek.
Hát röviden csak annyi, hogy Robinnal nem jól alakulnak a dolgok és, hogy legyen tőle egy kis távolságom eljöttem az egyik barátnőmhöz egy időre.
Minden világos.
Héé....most hogy itt vagy nem lehetne az hogy esetleg többször találkoznánk?
Hát nem is tudom.
Na.....kérlek.
Na jól van de előre figyelmeztetlek, hogy ebből nem lesz semmi mielőtt még elszánnád magad.
Hát az majd még kiderül.......
Tyler..??!!
Csak vicceltem.....
Na jól van én most hazamegyek szerintem Emily is otthon van már akkor majd legközelebb..
Vagy majd amikor legközelebb beléd megyek...
Nagyon vicces de most már tényleg megyek.....szia!
Szia....szia....szia
Mikor hazaértem Emily már otthon volt. Szia Maria te hol voltál?
Csak elmentem egy kicsit körülnézni, szétnézni egyet a városban.....és soha nem találod ki kivel találkoztam...
Na kivel....talán Robin utánad jött???
Mii....dehogy.....
Csak sétálok az utcán egyszer csak valaki belém jön és ki volt az?? Hát persze, hogy Tyler.
Tyler de ő mit keres itt??
Azt mondta személyes okokból kellett eljönnie Holdföldéről...
Gondolom te voltál az a személyes ok nem igaz??????
Hát nagyon remélem, hogy nem...
Gyere menjünk be a könyvtárba ott mindent megbeszélünk...
Holdföldén.......
Milyen üres ez a hát most hogy Maria elment-mondta Benjamin
Hát ő akart elmenni és elég idős ahhoz, hogy saját döntéseket hozzon és ha esetleg rosszul döntene vállalnia kell érte a felelősséget ez az élet rendje.
Talán igazad van Loveday. Hagyni kell hogy élje az életét.
Valaki kopogtat az ajtón és Digweed lép be rajta.
Uram, asszonyom....Robin úrfi érkezett.
Robin??? Ő még nem tudja, hogy Maria elment. Loveday drágám inkább te közöld vele mert te vagy a nővére. Persze hogy minden nehézség a nőkre hárul...
Jól van előbb-utóbb amúgy is megtudná szóval jobb ha inkább tőlünk hallja mint mástól.
Kimentem Robinhoz az előszobába.
Loveday beszélnem kell Mariaval de sürgősen itthon van.
Nos Robin ami azt illeti nincs és nem is lesz az elkövetező néhány hónapban.
Ezt hogy érted???
Hát ugye tudod, hogy Maria barátnői megkérték, hogy menjen vissza velük Londonba.
Igen azt tudom.....NE NE NE NE NE
Sajnálom Robin de túl későn érkeztél...
De mégis mikor ment el?
Tegnap délután.
És miért nem szóltál, hogy elmegy???.......idejöhettem volna és megakadályozhattam volna.
De Maria megkért hogy ne szóljunk neked...sajnálom Robin de most adj neki egy kis időt had békéljen meg egy kicsit..
Ezt nem fogom hagyni ő csakis az enyém lehet senki másé......
Át akartam ölelni de ellökött magától..hagyjál békén....és olyan idegesen vágta be maga mögött az ajtót, hogy az szinte kész csoda hogy épségben megúszta.
10.fejezet
Már London utcáit jártuk a kocsival, de éreztem, hogy akármilyen messze kerülök Holdföldétől az érzések velem jönnek és egy ideig nem is fognak elmúlni. Csak mentünk, mentünk és mentünk már lassan kezdtem úgy érezni mintha már több napja kocsikáztunk volna. Lassan elkezdett lassulni a hintó, majd megállt. Megéreztünk Emily házához. Itt minden ugyanolyan maradt mint mikor elmentem, jóformán semmi sem változott. Kiszálltunk a hintóból és alaposan körbenéztem. Minden ugyanott maradt mint 3 éve. Az újságárus fiú kiabálta "újságot vegyenek", a kis édességbolt is megmaradt és persze a régi iskolám is megmaradt régi, pompás fényében. Már mindenki bement a házba: az inasok bevitték a bőröndjeinket és Emilynek is nyoma veszett. Óvatos léptekkel elindultam a hatalmas ház felé majd kicsit félénken de átléptem a ház küszöbét. Először egy hatalmas váróterembe kötöttem ki majd elindultam fel a lépcsőn és jött velem szembe Emily. Maria hát itt vagy már mindenütt kerestelek. Gyere megmutatom hol lesz a szobád. Elindultunk még feljebb a házban csak mentünk fel a lépcsőkön és megláttam egy fehér, arannyal szegélyezett ajtót. Megérkeztünk ez lesz a szobád az enyém a folyosó végén lesz és ha bármire szükséged van akkor csak szólj. Most menj be és pakolj ki a vacsora pontban 7 órakor lesz az ebédlőben. Most nekem mennem kell egy-két dolgot el kell intéznem, akkor 7-kor. Gyorsan hátat fordított és elviharzott. Elindultam a szobám ajtaja felé és benyitottam. Teljesen elállt a lélegzetem egyszerűen olyan gyönyörű volt. Hatalmas volt a belseje. Az ágyam pont két ablak között volt, olyan hatalmas volt hogy legalább 5-en biztos elfértünk volna rajta. Volt még két ajtó a szobámban az egyik a fürdőbe vezetett ami iszonyatosan szép volt a másik pedig egy gardróbot rejtett. Az ágyam mellett volt egy kis asztal gondolom tanulás céljából és egy sminkasztal is volt. Elkezdtem kipakolni majd a szobám falán lévő óra elkezdte a 7 órát ütni. Átvettem egy másik ruhát, mert nem akartam abba lemenni amibe jöttem, mert az nagy illetlenség lett volna. Mikor elkészültem lementem az étkezőbe ahol már meg volt terítve de Emily még sehol sem volt. A felszolgálók már hozták volna a vacsorát de én mondtam nekik, hogy addig ne hozzák amíg Emily meg nem érkezik. Negyed óra sem telt bele és már meg is érkezett. Sajnálom, hogy ennyit késtem csak a dolog amit el kellett intéznem nem hittem volna, hogy idáig elhúzódhat.
Semmi baj.
Na akkor lássunk neki. Az inasok feltálalták a vacsorát, majd visszamenetek mind a konyhába. Emilyvel olyan jól elbeszélgettünk mint még soha csak nevettünk folyamatosan alig bírtuk abbahagyni. Lassan az óra elkezdte az éjfélt ütni így gondoltuk eltesszük magunkat holnapra. Elindultunk fel a lépcsőkön és mindenki elment a saját szobája irányába. Megengedtem a kádat meleg vízzel majd megfürödtem. Felvettem a hálóruhámat és elmerültem a hatalmas ágyamba. Másnap reggel lementem reggelizni de Emily megint nem volt ott. Gondoltam talán még mindig alszik ezért mondtam az inasoknak addig ne terítsenek meg amíg a ház úrnője meg nem érkezik.
Asszonyom Emily kisasszony nem rég ment el itthonról és azt mondta, hogy maga nyugodtam reggelizzen csak meg, mert ő csak későn fog hazaérni.
Értem, akkor csak valami egyszerű reggelit kérek.
Máris asszonyom.
Megreggeliztem de Emily még mindig sehol. Bernard kérem mondja meg Emilynek ha hazajön, hogy elmegyek egy kicsit körülnézek.
Igenis asszonyom.
Kimentem a ház ajtaján és elindultam. Elmentem a régi iskolámhoz is. Bolyongtam és bolyongtam mikor valaki nekem jött.
Héj nem tudsz a lábad elé nézni???
ÓÓ...sajnálom mikor felnézett rám nem hittem a szememnek. Tyler??....te meg mit keresel itt?... hát nem Holdföldén vagy??
Csak voltam.....el kellett jönnöm személyes okokból. És te mit keresel itt?
Azt most hosszú lenne elmondani.
Időm az van bőven nem sietek.
Hát röviden csak annyi, hogy Robinnal nem jól alakulnak a dolgok és, hogy legyen tőle egy kis távolságom eljöttem az egyik barátnőmhöz egy időre.
Minden világos.
Héé....most hogy itt vagy nem lehetne az hogy esetleg többször találkoznánk?
Hát nem is tudom.
Na.....kérlek.
Na jól van de előre figyelmeztetlek, hogy ebből nem lesz semmi mielőtt még elszánnád magad.
Hát az majd még kiderül.......
Tyler..??!!
Csak vicceltem.....
Na jól van én most hazamegyek szerintem Emily is otthon van már akkor majd legközelebb..
Vagy majd amikor legközelebb beléd megyek...
Nagyon vicces de most már tényleg megyek.....szia!
Szia....szia....szia
Mikor hazaértem Emily már otthon volt. Szia Maria te hol voltál?
Csak elmentem egy kicsit körülnézni, szétnézni egyet a városban.....és soha nem találod ki kivel találkoztam...
Na kivel....talán Robin utánad jött???
Mii....dehogy.....
Csak sétálok az utcán egyszer csak valaki belém jön és ki volt az?? Hát persze, hogy Tyler.
Tyler de ő mit keres itt??
Azt mondta személyes okokból kellett eljönnie Holdföldéről...
Gondolom te voltál az a személyes ok nem igaz??????
Hát nagyon remélem, hogy nem...
Gyere menjünk be a könyvtárba ott mindent megbeszélünk...
Holdföldén.......
Milyen üres ez a hát most hogy Maria elment-mondta Benjamin
Hát ő akart elmenni és elég idős ahhoz, hogy saját döntéseket hozzon és ha esetleg rosszul döntene vállalnia kell érte a felelősséget ez az élet rendje.
Talán igazad van Loveday. Hagyni kell hogy élje az életét.
Valaki kopogtat az ajtón és Digweed lép be rajta.
Uram, asszonyom....Robin úrfi érkezett.
Robin??? Ő még nem tudja, hogy Maria elment. Loveday drágám inkább te közöld vele mert te vagy a nővére. Persze hogy minden nehézség a nőkre hárul...
Jól van előbb-utóbb amúgy is megtudná szóval jobb ha inkább tőlünk hallja mint mástól.
Kimentem Robinhoz az előszobába.
Loveday beszélnem kell Mariaval de sürgősen itthon van.
Nos Robin ami azt illeti nincs és nem is lesz az elkövetező néhány hónapban.
Ezt hogy érted???
Hát ugye tudod, hogy Maria barátnői megkérték, hogy menjen vissza velük Londonba.
Igen azt tudom.....NE NE NE NE NE
Sajnálom Robin de túl későn érkeztél...
De mégis mikor ment el?
Tegnap délután.
És miért nem szóltál, hogy elmegy???.......idejöhettem volna és megakadályozhattam volna.
De Maria megkért hogy ne szóljunk neked...sajnálom Robin de most adj neki egy kis időt had békéljen meg egy kicsit..
Ezt nem fogom hagyni ő csakis az enyém lehet senki másé......
Át akartam ölelni de ellökött magától..hagyjál békén....és olyan idegesen vágta be maga mögött az ajtót, hogy az szinte kész csoda hogy épségben megúszta.
2011. április 3., vasárnap
Búcsú ideje
sziasztok meghoztam a 9. fejezetet. Ezt minden kedves olvasómnak szeretném ajánlani és kérlek titeket írjatok komikat........=)
puszi:)Mariana:)
9. fejezet
Loveday most már igazán elmondhatod hová viszel.
Akkor nem lenne meglepetés. Csak egy kis időt várj még, majd meglátod.
Jól van, de ha netalántán Robin is ott lesz én azon nyomban eljövök és erről nem nyitok vitát.
Már egy ideje kocsikáztunk mikor hirtelen megállt a hintó.
Megérkeztünk-mondta Loveday.
Mikor kiszálltunk a hintóból szó szerint semmit nem lehetett látni, még azt sem láttam, hogy hol vagyunk. Loveday megragadta a karomat és bevonszolt a kastélyba. Jó nagy ajtajai voltak a kastélynak és az ajtók nyikorgása valahogy ismerős volt, de nem tudtam hova tenni. Bent már lányegesen többet láttam, mert a falakra fáklyák voltak felakasztva, és akkor leesett.
Loveday ez a De Noir vár, mit keresünk itt?
Gyere ide és meglátod.
Egy hatalmas ajtóhoz mentünk majd benyitott. Tök sötét volt bent, majd felgyulladtak a fények.
Meglepetés!!!!!!!!!
Nem hittem a szememnek, mindenki engem ünnepel. Jó sokan voltak ott, a teljes De Noir klán, bácsikám,Digweed, Marmalode, Ms. Helitrope, Emily és Lili is. De persze nem lepődtem meg amikor Robin is ott volt.
Loveday direkt megkértelek, hogy semmilyen buli ne legyen.
Tudom kicsim és sajnálom, ne haragudj csak úgy gondoltam mivel úgy is elmész akkor tartsunk valami kis összejövetelt.
Semmi baj, nem haragszom és talán igazad van. Akkor ha már itt vagyunk bulizunk egy kicsit, most megyek elvegyülök egy kicsit.
Jól van, szórakozz csak.
Odamentem a lányokhoz.
Boldog szülinapot Maria!!!!!
Köszönöm szépen.
Szeretnénk közösen adni valamit.
Átadtak egy aranyos kis fekete, díszdobozt.
Kinyitottam egy karkötő volt benne és rajta egy fél szív, melyen egy F betű volt belegravíroztatva.
Mit jelent az F betű?????
Ez egy szet része-mondta Lili.
Mindhármunknál van ilyen karkötő és ha egymás mellé rajuk őket össze lehet olvasni. Röviden BFF annyit tesz barátok örökre.
Nagyon köszönöm csajok ez sokat jelent nekem.
Szívesen.
Hirtelen megpillantottam Robint amint épp a barátaival egy jó nagy kört alkotnak és minket néznek.
Jaj lányok ott van Robin is és most nem igazán akarok vele beszélni.
Elindult felénk.
Lányok tartsátok fel amíg elrejtőzök előle.
De Maria............kérlek tegyétek meg.
Hátat fordítottam és gyors léptekkel elindultam, találomra kiválasztottam egy folyosót, végig futottam rajta és egy erkélyen találtam magam. Gondoltam Robin itt talán nem talál meg, miket is hiszek hiszen itt lakik, ismeri a ház minden egyes milliméterét.
Már vagy negyed órája ott álltam, de nem tudtam onnan elmenni annyira elbűvölt az éjszaka. Csak úgy ragyogott a Hold a maga pompás fényében, de a csillagok is gyönyörűek voltak. Majd egyszer csa elkezdtem a holddal beszélni.
Drága Hold! Néhány évvel ezelőtt, nem véletlenül választottál engem Holdhercegnőnek, akkor segítettél megtalálni a helyes utat, kérlek téged most is segíts. Hogyan dönthetnék ,kérlek vezess a helyes útra, vagy adj valami jelet.
A helyes utat már rég megtaláltad, csak nem tudsz róla-mondta egy hang a hátam mögött.
Magabiztosan hátra fordultam, de nagyon nem lepődtem meg, hogy ki áll ott. Persze, hogy Robin.
Mit keresel itt??-kérdeztem elég mérgesen.
Itt lakom.
Most nics kedvem viccelődni, válaszolj a kérdésemre és utána hagyj békén.
Úgy gondolom egy fontos dolgot meg kell beszélnünk.
Én nekem semmit nem kell mondanom neked.
Kérlek csak hallgass meg, csak ennyit kérek.
Kapsz 5 percet egy másodperccel sem többet.
Miért mész vissza Londonba???
Semmi közöd hozzá, de ha lenne is akkor sem mondanám meg.
Kérlek........
Szerintem te nagyon jól tudod, emlékezz csak vissza a városbeli veszekedésünkre. Még csak bocsánatot sem kértél, képes voltál 3 napot várni, hogy elgyere és bocsánatot kérj. Ha igazán szerettél volna már ott a városba megteszed.
Figyelj Maria ne haragudj, akkor most térden állva is de bocsánatot kérek.
Már túl késő és ha most megengeded szeretnék hazamenni, kipihenem magam, mert holnap indulunk.
Mielőtt elmennél szeretné adni valamit a szülinapodra.
Odanyomott a kezembe egy vörös színű kis dobozt. Egy nyaklánc volt benne amin egy medál volt.
Nem fogadhatom el.
Dehogy nem, legalább lesz valamid ami rám emlékeztet.
Pontosan ezt nem akarom, direkt ezért megyek el innen. Nem akarok semmit, hogyha ránézek te juss az eszembe. Felejtsük el ha valaha is ismertük egymást, azt is felejtsd el hogy létezem és valamit jól jegyezz meg, gyűlöllek. Szeretnélek végleg kitörölni a fejemből és a szívemből, de az úgy nem megy ha folyton látlak.
Ahogy csak tudtam elkezdtem futni, minél hátrább akartam hagyni Robint. Mikor leértem a bálterembe gyorsan megkerestem a lányokat.
Lányok én most hazamegyek, nem bírom már itt tovább.
Jól van mi is megyünk.
Nem kell maradjatok csak.
Dehogy is nem már fáradtak vagyunk.
Rendben van csak szólok Lovedaynak és a hintónál majd találkozunk.
Oké, csak siess.
Sietni fogok.
Lovedayt és a bácsikámat, Cour De Noir társaságában találtam meg.
Loveday ne haragudj, de most megyek, mert már nagyon fáradt vagyok.
De hisz még oda sem adtam az ajándékodat.
Majd holnap odadod, de most tényleg megyek, majd holnap találkozunk. Viszlát mindenkinek.
Szia.
Elindultam ki az hintóhoz, de mikor szálltam volna be Robin ordított felém.
Maria légy szíves állj meg .
Gyorsan bepattantam a hintóba és ráparancsoltam a kocsisra, hogy induljon de szélsebesen.
Maria miért nem vártad meg Robint??-kérdezi Emily.
Nem is tudom, hirtelen reakció volt, de most inkább hagyjuk ezt, menjünk haza és holnap vége lesz ennek az egész szenvedésnek.
Mikor hazaértünk gyorsan felmentem a szobámba és reggelig ki sem jöttem.
Reggel 9 órakor megébredtem, felöltöztem és lementem a többiekhez.
Jó reggelt mindenkinek.
Jó reggelt neked is.
Leültem a helyemre és megreggeliztem.
Maria azt hiszem itt az ideje, hogy elinduljunk.
Igen, igazad van.
Digweed kérem tegye be a ládákat a hintóba.
Hát bácsikám itt az ideje a búcsúzásnak.
Hát igen, de jól meggondoltad???
Előtörtek a könnyeim, de még így is tudtam válaszolni. Persze bácsikám.
Akkor jó.
Nagyon fogtok hiányozi és ígérem, hogy minden nap írni fogok.
Kimentünk a kastély elé, a hintó már ott volt, felpakolva a ládákkal, indulásra készen.
Utoljára még végignéztem Holdföldén . Utoljára megnéztem a rétet,a kastélyt és rápillantottam a De Noir várra hiszen jó ideig most nem látom.
Beszálltam a hintóba és lassan elindultunk vissza Londonba.
Kikiáltottam még egyszer a hintó ablakán. Szeretlek titeket.
Majd egyre messzebb kerültünk a kastélytól, egyre apróbb és apróbb lett a kastély míg nem teljesen eltűnt.Elértük Holdfölde határát. Kinyílt a hatalmas kapu, hirtelen eszembe jutott amikor idejöttem, Robin itt támadott meg legelőször. Hirtelen eszembe ötlöttek a régi emlékek, tudtam, hogy ezek örökké sebezni fogják a szívemet. Végül elhagytuk Holdföldét és megérkeztünk Londonba.
Szerintem ez a dal jól illik ahhoz a részhez amikor Maria utoljára végignéz Holdföndén......
puszi:)Mariana:)
9. fejezet
Loveday most már igazán elmondhatod hová viszel.
Akkor nem lenne meglepetés. Csak egy kis időt várj még, majd meglátod.
Jól van, de ha netalántán Robin is ott lesz én azon nyomban eljövök és erről nem nyitok vitát.
Már egy ideje kocsikáztunk mikor hirtelen megállt a hintó.
Megérkeztünk-mondta Loveday.
Mikor kiszálltunk a hintóból szó szerint semmit nem lehetett látni, még azt sem láttam, hogy hol vagyunk. Loveday megragadta a karomat és bevonszolt a kastélyba. Jó nagy ajtajai voltak a kastélynak és az ajtók nyikorgása valahogy ismerős volt, de nem tudtam hova tenni. Bent már lányegesen többet láttam, mert a falakra fáklyák voltak felakasztva, és akkor leesett.
Loveday ez a De Noir vár, mit keresünk itt?
Gyere ide és meglátod.
Egy hatalmas ajtóhoz mentünk majd benyitott. Tök sötét volt bent, majd felgyulladtak a fények.
Meglepetés!!!!!!!!!
Nem hittem a szememnek, mindenki engem ünnepel. Jó sokan voltak ott, a teljes De Noir klán, bácsikám,Digweed, Marmalode, Ms. Helitrope, Emily és Lili is. De persze nem lepődtem meg amikor Robin is ott volt.
Loveday direkt megkértelek, hogy semmilyen buli ne legyen.
Tudom kicsim és sajnálom, ne haragudj csak úgy gondoltam mivel úgy is elmész akkor tartsunk valami kis összejövetelt.
Semmi baj, nem haragszom és talán igazad van. Akkor ha már itt vagyunk bulizunk egy kicsit, most megyek elvegyülök egy kicsit.
Jól van, szórakozz csak.
Odamentem a lányokhoz.
Boldog szülinapot Maria!!!!!
Köszönöm szépen.
Szeretnénk közösen adni valamit.
Átadtak egy aranyos kis fekete, díszdobozt.
Kinyitottam egy karkötő volt benne és rajta egy fél szív, melyen egy F betű volt belegravíroztatva.
Mit jelent az F betű?????
Ez egy szet része-mondta Lili.
Mindhármunknál van ilyen karkötő és ha egymás mellé rajuk őket össze lehet olvasni. Röviden BFF annyit tesz barátok örökre.
Nagyon köszönöm csajok ez sokat jelent nekem.
Szívesen.
Hirtelen megpillantottam Robint amint épp a barátaival egy jó nagy kört alkotnak és minket néznek.
Jaj lányok ott van Robin is és most nem igazán akarok vele beszélni.
Elindult felénk.
Lányok tartsátok fel amíg elrejtőzök előle.
De Maria............kérlek tegyétek meg.
Hátat fordítottam és gyors léptekkel elindultam, találomra kiválasztottam egy folyosót, végig futottam rajta és egy erkélyen találtam magam. Gondoltam Robin itt talán nem talál meg, miket is hiszek hiszen itt lakik, ismeri a ház minden egyes milliméterét.
Már vagy negyed órája ott álltam, de nem tudtam onnan elmenni annyira elbűvölt az éjszaka. Csak úgy ragyogott a Hold a maga pompás fényében, de a csillagok is gyönyörűek voltak. Majd egyszer csa elkezdtem a holddal beszélni.
Drága Hold! Néhány évvel ezelőtt, nem véletlenül választottál engem Holdhercegnőnek, akkor segítettél megtalálni a helyes utat, kérlek téged most is segíts. Hogyan dönthetnék ,kérlek vezess a helyes útra, vagy adj valami jelet.
A helyes utat már rég megtaláltad, csak nem tudsz róla-mondta egy hang a hátam mögött.
Magabiztosan hátra fordultam, de nagyon nem lepődtem meg, hogy ki áll ott. Persze, hogy Robin.
Mit keresel itt??-kérdeztem elég mérgesen.
Itt lakom.
Most nics kedvem viccelődni, válaszolj a kérdésemre és utána hagyj békén.
Úgy gondolom egy fontos dolgot meg kell beszélnünk.
Én nekem semmit nem kell mondanom neked.
Kérlek csak hallgass meg, csak ennyit kérek.
Kapsz 5 percet egy másodperccel sem többet.
Miért mész vissza Londonba???
Semmi közöd hozzá, de ha lenne is akkor sem mondanám meg.
Kérlek........
Szerintem te nagyon jól tudod, emlékezz csak vissza a városbeli veszekedésünkre. Még csak bocsánatot sem kértél, képes voltál 3 napot várni, hogy elgyere és bocsánatot kérj. Ha igazán szerettél volna már ott a városba megteszed.
Figyelj Maria ne haragudj, akkor most térden állva is de bocsánatot kérek.
Már túl késő és ha most megengeded szeretnék hazamenni, kipihenem magam, mert holnap indulunk.
Mielőtt elmennél szeretné adni valamit a szülinapodra.
Odanyomott a kezembe egy vörös színű kis dobozt. Egy nyaklánc volt benne amin egy medál volt.
Nem fogadhatom el.
Dehogy nem, legalább lesz valamid ami rám emlékeztet.
Pontosan ezt nem akarom, direkt ezért megyek el innen. Nem akarok semmit, hogyha ránézek te juss az eszembe. Felejtsük el ha valaha is ismertük egymást, azt is felejtsd el hogy létezem és valamit jól jegyezz meg, gyűlöllek. Szeretnélek végleg kitörölni a fejemből és a szívemből, de az úgy nem megy ha folyton látlak.
Ahogy csak tudtam elkezdtem futni, minél hátrább akartam hagyni Robint. Mikor leértem a bálterembe gyorsan megkerestem a lányokat.
Lányok én most hazamegyek, nem bírom már itt tovább.
Jól van mi is megyünk.
Nem kell maradjatok csak.
Dehogy is nem már fáradtak vagyunk.
Rendben van csak szólok Lovedaynak és a hintónál majd találkozunk.
Oké, csak siess.
Sietni fogok.
Lovedayt és a bácsikámat, Cour De Noir társaságában találtam meg.
Loveday ne haragudj, de most megyek, mert már nagyon fáradt vagyok.
De hisz még oda sem adtam az ajándékodat.
Majd holnap odadod, de most tényleg megyek, majd holnap találkozunk. Viszlát mindenkinek.
Szia.
Elindultam ki az hintóhoz, de mikor szálltam volna be Robin ordított felém.
Maria légy szíves állj meg .
Gyorsan bepattantam a hintóba és ráparancsoltam a kocsisra, hogy induljon de szélsebesen.
Maria miért nem vártad meg Robint??-kérdezi Emily.
Nem is tudom, hirtelen reakció volt, de most inkább hagyjuk ezt, menjünk haza és holnap vége lesz ennek az egész szenvedésnek.
Mikor hazaértünk gyorsan felmentem a szobámba és reggelig ki sem jöttem.
Reggel 9 órakor megébredtem, felöltöztem és lementem a többiekhez.
Jó reggelt mindenkinek.
Jó reggelt neked is.
Leültem a helyemre és megreggeliztem.
Maria azt hiszem itt az ideje, hogy elinduljunk.
Igen, igazad van.
Digweed kérem tegye be a ládákat a hintóba.
Hát bácsikám itt az ideje a búcsúzásnak.
Hát igen, de jól meggondoltad???
Előtörtek a könnyeim, de még így is tudtam válaszolni. Persze bácsikám.
Akkor jó.
Nagyon fogtok hiányozi és ígérem, hogy minden nap írni fogok.
Kimentünk a kastély elé, a hintó már ott volt, felpakolva a ládákkal, indulásra készen.
Utoljára még végignéztem Holdföldén . Utoljára megnéztem a rétet,a kastélyt és rápillantottam a De Noir várra hiszen jó ideig most nem látom.
Beszálltam a hintóba és lassan elindultunk vissza Londonba.
Kikiáltottam még egyszer a hintó ablakán. Szeretlek titeket.
Majd egyre messzebb kerültünk a kastélytól, egyre apróbb és apróbb lett a kastély míg nem teljesen eltűnt.Elértük Holdfölde határát. Kinyílt a hatalmas kapu, hirtelen eszembe jutott amikor idejöttem, Robin itt támadott meg legelőször. Hirtelen eszembe ötlöttek a régi emlékek, tudtam, hogy ezek örökké sebezni fogják a szívemet. Végül elhagytuk Holdföldét és megérkeztünk Londonba.
Szerintem ez a dal jól illik ahhoz a részhez amikor Maria utoljára végignéz Holdföndén......
2011. március 20., vasárnap
Nagy döntések
Sziasztok:) Meghoztam a 8. fejezetet, remélem tetszeni fog. Szeretném ajánlani Kingának, Silver Ladynek, Reginek, Áfonyának akik eddig mindig írtak komikat. Köszönöm nektek. Minden más kedves olvasómnak is ajánlom. Nem is rabolom az időtöket tovább, jó olvasást.
puszi:) Mariana:)
8. fejezet
Maria, mivel mi kevesebb mint 3 napom belül hazamegyünk azon gondolkozunk mivel látjuk milyen lelki állapotban vagy, hogy nem jönnél vissza velünk Londonba???????
Ezt a kérdést hallva egy kicsit lefagytam. Hát mi tagadás elég jól letámadtatok.
Tudjuk és ne haragudj, de csak jót akarunk neked. Nem muszálj visszajönnöd velünk csak gondoltuk egy kis távolság jó lenne.
Köszönöm, hogy figyeltek rám, de biztos választ most még nem tudok mondani, időre van szükségem, hogy átgondoljam.
Ahogy érzed, mi nem sürgetünk.
Ha nem bánjátok mennék a szobámba, egyedül akarok lenni.
Persze, menj csak és fontold meg az ajánlatunkat.
Meglessz, sziasztok.
Szia.
Felmentem a szobámba és bezártam az ajtót.Odatoltam a széket az ablak elé, ráültem és csak néztem a vidéket. Órákon át ültem az ablak előtt és a lányok kérdésén merengtem.Nem is tudom mit kéne tenni. Ha itt maradok minden Robinra fog emlékeztetni, de ha meg elmegyek hiányozni fog Holdfölde. Egyszerűen nem tudom mit lépjek. Lefeküdtem az ágyba hátha tudok aludni, de a szemeim nem ragadtak le. Egész éjjel forgolódtam, nem tudtam egy órát se pihenni. De amikor hajnalba felkelt a nap én is felkeltem az ágyból és az első mondatom ez volt. Meghoztam a döntést. Felöltöztem, lementem az étkezőbe, hogy közöljem mindenkivel, hogyan is döntöttem. Kinyitottam az étkező ajtaját és bementem, mindenki ott volt. Sir Benjamin, Loveday, Emily, Lili, Digweed és Marmalod.Megálltam az asztalnál és belekezdtem.
Jó reggelt mindeninek.Fontos dolgot szeretnék közölni. Erre a kijelentésre minden szem felémfordult.
Tegnap a lányok megkérdezték tőlem, mivel látják milyen rossz passzba vagyok mostanság, hogy vissza mennék-e velük Londonba. Nagyon sokat gondolkoztam ezen, de végül döntést hoztam. Úgy határoztam, hogy visszamegyek velük.
De Maria miért mennél vissza?????
Mivel Robinnal elég csúnyán összevesztünk és nem látom annak esélyét, hogy valaha is kibékülünk. Itt akármerre nézek ő jut az eszembe és ezt nem bírom már tovább. Szükségem van egy kis távolságra.
Hát Maria elég idős vagy ahhoz, hogy döntéseket hozz, akárhogy döntesz is én melletted állok-mondta Sir Benjamin.
Köszönöm bűcsikám.
Hát ha nem bánjátok felmennék csomagolni, ugyanis a lányok két nap múlva mennek.
Rendben van.
Digweed kérem állítsa elő a hintót-mondta Loveday.
Miért hova mész-kérdezte Benjamin.
Csak elmegyek apámhoz valamit meg kell beszélnem vele.
Felállt a székből, kiment a kastély elé, beszállt a hintóba és elindult. negyed óra alatt ott is volt. Kiszálltam a hintóból és rögtön apámhoz siettem. A nappaliban találtam rá.
Apám de jó hogy végre megvagy, sürgősen beszélnem kell veled.
Persze lányom, ülj csak le. Na mesélj mi történt.
ÓÓÓ.....apám nem éppen jó hír. Maria barátnői megkérdezték tőle, hogy vissza menne-e velük Londonba.
Visszamenni????De miért?????
Mert látják, hogy milyen rossz állapotba van mostanság és úgy gondolták elvinnék egy időre.
És mit válaszolt????
Sajnos az bekövetkezett amitől annyira féltünk. Visszamegy velük. Próbáltuk lebeszélni róla, de hajthatatlan, mindenképpen el akar menni.
De csak pár napra nem????
Nem éppen. El akarja felejteni Robint, meg azt is mondta, hogy néhány hónapig nem is jön vissza.
Hát nem örülök neki, de talán jobb is így.
Hogy mondhatod ezt apám??????
Figyelj lányom mindannyian tudjuk mit tett Robin és hogy Maria ezért nem tud megbocsátani neki, hagynunk kell, hogy átgondolja a dolgokat és ha ahhoz arra van szüksége, hogy elmenjen innen talán hagyni kéne neki.
Jobb esetben vitatkoznék ezen de talán igazad van. De a születésnapját sem ünnepeltük meg és két nap múlva elmegy. Apám lehetne egy nagy kérésem?
Persze lányom.
Maria csak két nap múlva megy el, holnapig nem tudjátok megszervezni a party-t?
Hát az elég sok munka lesz és elég kevés az időnk, de megpróbálunk mindent amit lehet.
Köszönöm apám. Most visszamegyek, még egyszer beszélek Mariaval.
Viszlát apám és jó éjt.
Viszlát drága lányom.
Kimentem a várból és a hintóhoz értem mikor valaki a nevemet kiáltotta.
Loveday, nővérkém állj meg.
Mi az Robin???
Sürgősen beszélünk kell.
Rendben van.
Loveday tudom, hogy megbántottam Mariat,de ennyire?????
Hogy, hogy ennyire???
Még csak nem is akar látni, a beszélgetésről meg már nem is beszélek.
Hogy mondhatsz ilyet Robin? Van fogalmad mennyire megbántottad és te még csodálkozol ha nem akar látni.
De mond meg mit tegyek???És ha két nap múlva elmennék hozzá????
De miért nem holnap?????
Mert most elég sok dolgom van.
Attól tartok Robin, hogy két nap múlva már késő lesz.
Ezt, hogy érted???
Ugyanis Maria visszamegy Londonba.
Miiiiiiiiiiiiii?????????????Miért??????Kivel??????????Mikor?????????Mennyi időre?????????????
Hát a barátnőivel megy el és elég hosszú időre. Mondjuk úgy néhány hónapra.
Ezt nem fogom engedni, most azonnal elmegyek hozzá.
Neeeeeee......figyelj Robin, Marianak holnap tartjuk itt a születésnapját. Megpróbálom idecsalni és akkor tudsz beszélni vele.
És ha nem sikerül idehozni, akkor nem tudok beszélni vele és akkor elveszítem és abba komolyan belehalok.
Láttam rajta, hogy erőteljesen visszatartja a könnyeit.
Robin nyugodj meg, minden rendben lesz, de most mennem kell. Hamarosan találkozunk szia.
Visszaszálltam a hintóba és elindultunk, nem kellett sokat utazni, észre se vettem és már hazaértünk. Beléptem a kastély nagy ajtaján. Digweed, Mariat hol találom?????
A szobájában van hölgyem, éppen csomagol.
Jól van, köszönöm.
Maria szobájában............
Azt hiszem mindent összepakoltam. A ruhák a nagy bőröndben a cipők a kicsi utazóládában. Az ékszerek pedig az ékszerdobozban.
Maria nem akarunk lebeszélni, de jól átgondoltad????
Mégis mit????
Hát, hogy eljössz velünk. Csak azért kérdezem, mert nehogy a végén az legyen, hogy meggondolod magad.
Nem fogom meggondolni, nyugodjatok meg.
Rendben, ahogy tudod.
Majd Londonban bepótolunk minden bulit amit kihagytunk. Erre mindhárman hangosan felnevettünk, majd kopogtak az ajtón.
Bejöhetek????
Persze Loveday.
Maria beszélhetnék veled négyszemközt?
Igen, hogyne.
Mi addig lemegyünk a nappaliba. 2 másodperc múlva már nem is voltak a szobámba.
Maria jól átgondoltad amit most tenni fogsz???
Igen, többször is megfontoltam és nem fogom megváltoztatni a döntésemet. Muszálj elmennem innen.
Hát látom nem lehet már lebeszélni róla.
Hát nem..
Figyelj mivel két nap múlva elmész esetleg holnap eljönnél velem valahová???
Mégis hová????
Az meglepetés.
Most nem igazán vagyok oda a meglepetésekért.
Kérlek Maria tetszeni fog, a kedvemért.
Rendben van.
Nagyszerű akkor most megyek, mert már elég késő van.
Jó éjt.
Szia Loveday.
Miután kilépett az ajtón belebújtam az ágyamba és elaludtam.
Másnap amikor megébredtem valahogy elütöttem az egész napot. Olvastam, merengtem, sétáltam, a lányokkal voltam. Aztán a hatalmas falióra elkezdte a 6 órát ütni. Még volt egy óra mielőtt Loveday-al elindultunk volna. Felmentem a szobámba, felvettem a vörös, pánt nélküli ruhámat ami a felső részén kövekkel volt kirakva. Hajamat szög egyenesen dobtam a vállamra majd elindultam le a nappaliba és ott volt Loveday.
Indulhatunk-kérdezte.
Egy kicsit féltem, de válaszoltam.
Persze.
Lassú léptekkel elindultam az ismeretlenbe.......
puszi:) Mariana:)
8. fejezet
Maria, mivel mi kevesebb mint 3 napom belül hazamegyünk azon gondolkozunk mivel látjuk milyen lelki állapotban vagy, hogy nem jönnél vissza velünk Londonba???????
Ezt a kérdést hallva egy kicsit lefagytam. Hát mi tagadás elég jól letámadtatok.
Tudjuk és ne haragudj, de csak jót akarunk neked. Nem muszálj visszajönnöd velünk csak gondoltuk egy kis távolság jó lenne.
Köszönöm, hogy figyeltek rám, de biztos választ most még nem tudok mondani, időre van szükségem, hogy átgondoljam.
Ahogy érzed, mi nem sürgetünk.
Ha nem bánjátok mennék a szobámba, egyedül akarok lenni.
Persze, menj csak és fontold meg az ajánlatunkat.
Meglessz, sziasztok.
Szia.
Felmentem a szobámba és bezártam az ajtót.Odatoltam a széket az ablak elé, ráültem és csak néztem a vidéket. Órákon át ültem az ablak előtt és a lányok kérdésén merengtem.Nem is tudom mit kéne tenni. Ha itt maradok minden Robinra fog emlékeztetni, de ha meg elmegyek hiányozni fog Holdfölde. Egyszerűen nem tudom mit lépjek. Lefeküdtem az ágyba hátha tudok aludni, de a szemeim nem ragadtak le. Egész éjjel forgolódtam, nem tudtam egy órát se pihenni. De amikor hajnalba felkelt a nap én is felkeltem az ágyból és az első mondatom ez volt. Meghoztam a döntést. Felöltöztem, lementem az étkezőbe, hogy közöljem mindenkivel, hogyan is döntöttem. Kinyitottam az étkező ajtaját és bementem, mindenki ott volt. Sir Benjamin, Loveday, Emily, Lili, Digweed és Marmalod.Megálltam az asztalnál és belekezdtem.
Jó reggelt mindeninek.Fontos dolgot szeretnék közölni. Erre a kijelentésre minden szem felémfordult.
Tegnap a lányok megkérdezték tőlem, mivel látják milyen rossz passzba vagyok mostanság, hogy vissza mennék-e velük Londonba. Nagyon sokat gondolkoztam ezen, de végül döntést hoztam. Úgy határoztam, hogy visszamegyek velük.
De Maria miért mennél vissza?????
Mivel Robinnal elég csúnyán összevesztünk és nem látom annak esélyét, hogy valaha is kibékülünk. Itt akármerre nézek ő jut az eszembe és ezt nem bírom már tovább. Szükségem van egy kis távolságra.
Hát Maria elég idős vagy ahhoz, hogy döntéseket hozz, akárhogy döntesz is én melletted állok-mondta Sir Benjamin.
Köszönöm bűcsikám.
Hát ha nem bánjátok felmennék csomagolni, ugyanis a lányok két nap múlva mennek.
Rendben van.
Digweed kérem állítsa elő a hintót-mondta Loveday.
Miért hova mész-kérdezte Benjamin.
Csak elmegyek apámhoz valamit meg kell beszélnem vele.
Felállt a székből, kiment a kastély elé, beszállt a hintóba és elindult. negyed óra alatt ott is volt. Kiszálltam a hintóból és rögtön apámhoz siettem. A nappaliban találtam rá.
Apám de jó hogy végre megvagy, sürgősen beszélnem kell veled.
Persze lányom, ülj csak le. Na mesélj mi történt.
ÓÓÓ.....apám nem éppen jó hír. Maria barátnői megkérdezték tőle, hogy vissza menne-e velük Londonba.
Visszamenni????De miért?????
Mert látják, hogy milyen rossz állapotba van mostanság és úgy gondolták elvinnék egy időre.
És mit válaszolt????
Sajnos az bekövetkezett amitől annyira féltünk. Visszamegy velük. Próbáltuk lebeszélni róla, de hajthatatlan, mindenképpen el akar menni.
De csak pár napra nem????
Nem éppen. El akarja felejteni Robint, meg azt is mondta, hogy néhány hónapig nem is jön vissza.
Hát nem örülök neki, de talán jobb is így.
Hogy mondhatod ezt apám??????
Figyelj lányom mindannyian tudjuk mit tett Robin és hogy Maria ezért nem tud megbocsátani neki, hagynunk kell, hogy átgondolja a dolgokat és ha ahhoz arra van szüksége, hogy elmenjen innen talán hagyni kéne neki.
Jobb esetben vitatkoznék ezen de talán igazad van. De a születésnapját sem ünnepeltük meg és két nap múlva elmegy. Apám lehetne egy nagy kérésem?
Persze lányom.
Maria csak két nap múlva megy el, holnapig nem tudjátok megszervezni a party-t?
Hát az elég sok munka lesz és elég kevés az időnk, de megpróbálunk mindent amit lehet.
Köszönöm apám. Most visszamegyek, még egyszer beszélek Mariaval.
Viszlát apám és jó éjt.
Viszlát drága lányom.
Kimentem a várból és a hintóhoz értem mikor valaki a nevemet kiáltotta.
Loveday, nővérkém állj meg.
Mi az Robin???
Sürgősen beszélünk kell.
Rendben van.
Loveday tudom, hogy megbántottam Mariat,de ennyire?????
Hogy, hogy ennyire???
Még csak nem is akar látni, a beszélgetésről meg már nem is beszélek.
Hogy mondhatsz ilyet Robin? Van fogalmad mennyire megbántottad és te még csodálkozol ha nem akar látni.
De mond meg mit tegyek???És ha két nap múlva elmennék hozzá????
De miért nem holnap?????
Mert most elég sok dolgom van.
Attól tartok Robin, hogy két nap múlva már késő lesz.
Ezt, hogy érted???
Ugyanis Maria visszamegy Londonba.
Miiiiiiiiiiiiii?????????????Miért??????Kivel??????????Mikor?????????Mennyi időre?????????????
Hát a barátnőivel megy el és elég hosszú időre. Mondjuk úgy néhány hónapra.
Ezt nem fogom engedni, most azonnal elmegyek hozzá.
Neeeeeee......figyelj Robin, Marianak holnap tartjuk itt a születésnapját. Megpróbálom idecsalni és akkor tudsz beszélni vele.
És ha nem sikerül idehozni, akkor nem tudok beszélni vele és akkor elveszítem és abba komolyan belehalok.
Láttam rajta, hogy erőteljesen visszatartja a könnyeit.
Robin nyugodj meg, minden rendben lesz, de most mennem kell. Hamarosan találkozunk szia.
Visszaszálltam a hintóba és elindultunk, nem kellett sokat utazni, észre se vettem és már hazaértünk. Beléptem a kastély nagy ajtaján. Digweed, Mariat hol találom?????
A szobájában van hölgyem, éppen csomagol.
Jól van, köszönöm.
Maria szobájában............
Azt hiszem mindent összepakoltam. A ruhák a nagy bőröndben a cipők a kicsi utazóládában. Az ékszerek pedig az ékszerdobozban.
Maria nem akarunk lebeszélni, de jól átgondoltad????
Mégis mit????
Hát, hogy eljössz velünk. Csak azért kérdezem, mert nehogy a végén az legyen, hogy meggondolod magad.
Nem fogom meggondolni, nyugodjatok meg.
Rendben, ahogy tudod.
Majd Londonban bepótolunk minden bulit amit kihagytunk. Erre mindhárman hangosan felnevettünk, majd kopogtak az ajtón.
Bejöhetek????
Persze Loveday.
Maria beszélhetnék veled négyszemközt?
Igen, hogyne.
Mi addig lemegyünk a nappaliba. 2 másodperc múlva már nem is voltak a szobámba.
Maria jól átgondoltad amit most tenni fogsz???
Igen, többször is megfontoltam és nem fogom megváltoztatni a döntésemet. Muszálj elmennem innen.
Hát látom nem lehet már lebeszélni róla.
Hát nem..
Figyelj mivel két nap múlva elmész esetleg holnap eljönnél velem valahová???
Mégis hová????
Az meglepetés.
Most nem igazán vagyok oda a meglepetésekért.
Kérlek Maria tetszeni fog, a kedvemért.
Rendben van.
Nagyszerű akkor most megyek, mert már elég késő van.
Jó éjt.
Szia Loveday.
Miután kilépett az ajtón belebújtam az ágyamba és elaludtam.
Másnap amikor megébredtem valahogy elütöttem az egész napot. Olvastam, merengtem, sétáltam, a lányokkal voltam. Aztán a hatalmas falióra elkezdte a 6 órát ütni. Még volt egy óra mielőtt Loveday-al elindultunk volna. Felmentem a szobámba, felvettem a vörös, pánt nélküli ruhámat ami a felső részén kövekkel volt kirakva. Hajamat szög egyenesen dobtam a vállamra majd elindultam le a nappaliba és ott volt Loveday.
Indulhatunk-kérdezte.
Egy kicsit féltem, de válaszoltam.
Persze.
Lassú léptekkel elindultam az ismeretlenbe.......
2011. március 14., hétfő
Újabb civakodás
sziasztok:) Meghoztam a 7. fejezetet remélem tetszeni fog. Szeretném ajánlani Reginának, Kingának, Silver Ladynak, Sanixynek, Dorottyának, Eperkének és még sok kedves olvasómnak. Írjatok komikat köszi.
puszi:) Mariana:)
7.fejezet
Hát ez nem semmi-mondta Tyler.
Nekem mondod, annyira felidegesített, hogy már napok óta nem állok vele szóba. Már az is megfordult a fejemben, hogy talán jobb lenne ha köztünk mindennek vége lenne.
Az jó lenne......
Ezt meg, hogy érted???????
Akkor talán nekem lenne esélyem nálad.
Ez jó vicc volt, már majdnem elhittem-mondtam nevetve.
Ezt nem viccnek szántam.
Hirtelen megkomolyodott az arcom.
Maria, attól a naptól nem tudlak elfelejteni amióta először találkoztunk.
Hirtelen közbeszóltam.
Figyelj Tyler, nagyon aranyos vagy és szeretlek is de csak mint barát és nem akarom, hogy ez felboruljon köztünk. Remélem megérted.
Persze, ahogy akarod. Hirtelen megragadta a kezemet és lovagiasan megcsókolta.
Egy kicsit meglepődtem ezen de végül csak mosolyogtam. Jobb lenne ha most hazamennék.
Elkísérlek, persze csak ha nem gond.
Dehogy, legalább addig se gondolok Robinra. Mikor már a birtok területén voltunk mondtam magamba itt el kéne válnunk, mert még a végén azt hiszik, hogy Tylerrel jöttem össze.
Figyelj Tyler innen már egyedül is hazatalálok, nem kell a kastélyig kísérned.
Nem akarod, hogy velem lássanak?????
Nem, nem, nem dehogy is csak akkor azt fogják hinni, hogy ilyen könnyen túltettem magam tudod kin és ezt most nem akarom.
Rendben van, ahogy te akarod hercegnő.
Hirtelen közelebb lépett hozzám, és átölelt, végül én is összekulcsoltam a háta mögött a kezem. Az arcomat beletemettem a ruhájába és mélyen beszívtam az illatát, majd ezt súgtam a fülébe.
Köszönöm.
De még is mit?????
Hát, hogy kiönthettem neked a szívem.
Nagyon szívesen, máskor is.
Lassan elengedtük egymást és utoljára adtam egy puszit az arcára, majd belenéztem gyönyörű tengerkék szemébe. Már teljesen beleremegett a lábam, teljesen elvesztem a tekintetében. A farkasnézésnek én vetettem véget és valahogy a szemem az erdő felé meredt.De rögtön meg is bántam, hogy arra néztem ugyanis Robin állt ott úgy mint akit szíven szúrtak volna. Dühösen elindult felénk.
Tyler most el kell menned.
Mi? Miért?
Később elmondom, majd megkereslek, de kérlek most menj.
Rendben van, akkor szia.
Egy gyors puszit adott az arcomra, majd eltűnt. Robin eközben odaért hozzám.
Ki volt ez, miért ölelt és csókolt meg????????
Semmi közöd hozzá. Hátat fordítottam neki és elindultam, de ő erre megragadta a karomat és bevonszolt az erdőbe.
Idefigyelj Robin De Noir azon nyomban elengeded a kezemet, különben akkorát beléd rúgok, hogy ott maradsz.
Majd ha mindent elmagyaráztál, akkor elmehetsz, addig még csak ne is álmodj róla.
Ez fáj, engedj már el!!!!!!
Egy nagy fához érkeztünk és tiszta erejéből nekilökött.
Kezdhetsz magyarázkodni.
Nem tartozom neked semmilyen magyarázattal.
Pedig ha szabadulni akarsz akkor fogsz.
Jól van, ha tudni akarod bementem a városba, összefutottam Tylerrel és sétálgattunk. Ennyi. Most pedig írtó gyorsan engedjél el. Hosszú ideig még farkasszemet néztünk, majd végül elengedett.Elindultam ki az erdőből, de még ezt mondtam neki.
Robin! Szerintem jobb lenne ha csak barátok lennénk.
Ezt meg hogy érted?????
Mindkettőnknek jobb lenne ha külön élnénk, legalább is egy ideig. Ha egy ideig nem keresnél, akkor el tudnék gondolkodni, hogy hányadán is állunk. Sajnálom, de ez a legjobb mindkettőnknek. Megfordultam és elindultam. Nagy akaraterővel tudtam visszatartani a könnyeimet, de éreztem, hogy ez a helyes. Egy ideig csak bolyongtam, de végül hazaértem. Mikor hazaértem szó szerint belefutottam a lányokba.
Maria tudjuk, hogy nem akarsz beszélni, de ezt nem halogathatod sokáig.
Igazatok van, menjünk be a könyvtárba ott nyugodtan beszélgethetünk.
Tudjátok ma megmondtam Robinnak, hogy legyünk csak barátok.
Miiiiiii????????????
Szükségem van egy kis távolságra.
Szerintünk ez annyira nem volt jó ötlet, mert így lehet, hogy elveszíted, de ha te így érzed.
Figyelj Maria, Emilyvel már egy ideje gondolkozunk, hogy megkérdezzük tőled, de most feltesszük a kérdést.
A szívem gyorsabban kezdett el verni, egy kicsit megijedtem, de végül megkérdezték.......
bocsi egy kicsit rövid lett........
puszi:) Mariana:)
7.fejezet
Hát ez nem semmi-mondta Tyler.
Nekem mondod, annyira felidegesített, hogy már napok óta nem állok vele szóba. Már az is megfordult a fejemben, hogy talán jobb lenne ha köztünk mindennek vége lenne.
Az jó lenne......
Ezt meg, hogy érted???????
Akkor talán nekem lenne esélyem nálad.
Ez jó vicc volt, már majdnem elhittem-mondtam nevetve.
Ezt nem viccnek szántam.
Hirtelen megkomolyodott az arcom.
Maria, attól a naptól nem tudlak elfelejteni amióta először találkoztunk.
Hirtelen közbeszóltam.
Figyelj Tyler, nagyon aranyos vagy és szeretlek is de csak mint barát és nem akarom, hogy ez felboruljon köztünk. Remélem megérted.
Persze, ahogy akarod. Hirtelen megragadta a kezemet és lovagiasan megcsókolta.
Egy kicsit meglepődtem ezen de végül csak mosolyogtam. Jobb lenne ha most hazamennék.
Elkísérlek, persze csak ha nem gond.
Dehogy, legalább addig se gondolok Robinra. Mikor már a birtok területén voltunk mondtam magamba itt el kéne válnunk, mert még a végén azt hiszik, hogy Tylerrel jöttem össze.
Figyelj Tyler innen már egyedül is hazatalálok, nem kell a kastélyig kísérned.
Nem akarod, hogy velem lássanak?????
Nem, nem, nem dehogy is csak akkor azt fogják hinni, hogy ilyen könnyen túltettem magam tudod kin és ezt most nem akarom.
Rendben van, ahogy te akarod hercegnő.
Hirtelen közelebb lépett hozzám, és átölelt, végül én is összekulcsoltam a háta mögött a kezem. Az arcomat beletemettem a ruhájába és mélyen beszívtam az illatát, majd ezt súgtam a fülébe.
Köszönöm.
De még is mit?????
Hát, hogy kiönthettem neked a szívem.
Nagyon szívesen, máskor is.
Lassan elengedtük egymást és utoljára adtam egy puszit az arcára, majd belenéztem gyönyörű tengerkék szemébe. Már teljesen beleremegett a lábam, teljesen elvesztem a tekintetében. A farkasnézésnek én vetettem véget és valahogy a szemem az erdő felé meredt.De rögtön meg is bántam, hogy arra néztem ugyanis Robin állt ott úgy mint akit szíven szúrtak volna. Dühösen elindult felénk.
Tyler most el kell menned.
Mi? Miért?
Később elmondom, majd megkereslek, de kérlek most menj.
Rendben van, akkor szia.
Egy gyors puszit adott az arcomra, majd eltűnt. Robin eközben odaért hozzám.
Ki volt ez, miért ölelt és csókolt meg????????
Semmi közöd hozzá. Hátat fordítottam neki és elindultam, de ő erre megragadta a karomat és bevonszolt az erdőbe.
Idefigyelj Robin De Noir azon nyomban elengeded a kezemet, különben akkorát beléd rúgok, hogy ott maradsz.
Majd ha mindent elmagyaráztál, akkor elmehetsz, addig még csak ne is álmodj róla.
Ez fáj, engedj már el!!!!!!
Egy nagy fához érkeztünk és tiszta erejéből nekilökött.
Kezdhetsz magyarázkodni.
Nem tartozom neked semmilyen magyarázattal.
Pedig ha szabadulni akarsz akkor fogsz.
Jól van, ha tudni akarod bementem a városba, összefutottam Tylerrel és sétálgattunk. Ennyi. Most pedig írtó gyorsan engedjél el. Hosszú ideig még farkasszemet néztünk, majd végül elengedett.Elindultam ki az erdőből, de még ezt mondtam neki.
Robin! Szerintem jobb lenne ha csak barátok lennénk.
Ezt meg hogy érted?????
Mindkettőnknek jobb lenne ha külön élnénk, legalább is egy ideig. Ha egy ideig nem keresnél, akkor el tudnék gondolkodni, hogy hányadán is állunk. Sajnálom, de ez a legjobb mindkettőnknek. Megfordultam és elindultam. Nagy akaraterővel tudtam visszatartani a könnyeimet, de éreztem, hogy ez a helyes. Egy ideig csak bolyongtam, de végül hazaértem. Mikor hazaértem szó szerint belefutottam a lányokba.
Maria tudjuk, hogy nem akarsz beszélni, de ezt nem halogathatod sokáig.
Igazatok van, menjünk be a könyvtárba ott nyugodtan beszélgethetünk.
Tudjátok ma megmondtam Robinnak, hogy legyünk csak barátok.
Miiiiiii????????????
Szükségem van egy kis távolságra.
Szerintünk ez annyira nem volt jó ötlet, mert így lehet, hogy elveszíted, de ha te így érzed.
Figyelj Maria, Emilyvel már egy ideje gondolkozunk, hogy megkérdezzük tőled, de most feltesszük a kérdést.
A szívem gyorsabban kezdett el verni, egy kicsit megijedtem, de végül megkérdezték.......
bocsi egy kicsit rövid lett........
2011. március 4., péntek
Bocsánatkérés
sziasztok:) Megérkezett a 6. fejezet remélem tetszeni fog. Ezt a részt szeretném ajánlani Reginek, Eperkének, Silver Ladynek, Sanyxinek, Dorottyának, Kingának és minden kedves olvasómnak. Kérlek benneteket írjatok komikat előre is köszi.
puszi:) Mariana:)
6.fejezet
Egyedül ültem fent a szobámban és csak a veszekedésünkön járt az eszem. Ültem az ágyamon, felhúzott lábbal az arcomat a térdembe temettem és keservesen potyogtak a könnyeim. Soha nem hittem volna, hogy ilyen kis apróságon Robin ennyire fel tudja húzni magát. De az egészben talán az fájt a legjobban, hogy olyan erős hangnemben olyan durva dolgokat vágott a fejemhez amikről még csak álmodni sem mertem volna és pont tőle nem. Az érzéseim felülemelkedtek rajtam és a szívem majdnem megszakadt. Tudtam, hogy most egy ideig nem tudok megbocsátani Robinnak. Nem bírtam már tovább ébren maradni és az álom elnyomott. Reggel elég későn ébredtem meg, 11 óra fele.Nem voltam most olyan lelki állapotban, hogy most lemenjek a többiekhez, mert akkor csak elárasztottak volna a kérdéseikkel és ahhoz ma nem voltam ráhangolódva.
Az étkezőben...................
Jó reggelt Ms. Heliotrope.
Jó reggelt Emily és Lili.
Maria nincs veletek?????
Nincs, azt hittük már lent van.
Lehet, hogy éppen készülődik. Közben belépett Loveday és Sir. Benjamin.
Jó reggelt.
Jó reggelt lányok.
Maria?
Még nincs itt szerintünk készülődik vagy még nem kelt fel.
Hiszen a reggelit is kihagyta és most meg az ebédet is?? Ez így nem jó felmegyek hozzá.
Még mindig feküdtem az ágyamban tiszta pirosak voltak a szemeim a sok sírástól.Hallottam, hogy kopogtatnak az ajtón és egy férfi hang szólalt meg.
Maria nem jöttél reggelizni és most ebédelni sem akarsz. Tegnap óta egy falatot nem ettél. Mi a bajod?
Semmi bácsikám csak nem vagyok éhes ennyi az egész.
Azért hozatok fel valami ebédet.
Nem, nem kell bácsikám.
Erről nem nyitok vitát még a végén beteg leszel mert nem eszel.
Már csak azt hallottam, hogy lemegy a lépcsőn. Negyed óra múlva megint kopogtat az ajtón.
Maria hoztam egy kis ebédet.
De nem kell.......
Nem érdekel enned kell valamit, lerakom az ajtó elé.
Hallottam a pohár, a tányér és az evőeszközök csörömpölését amikor letette a földre a tálcát. Utána rögtön el is ment. Most semmire nem voltam ráhangolódva főleg nem az evésre. Később Loveday jött fel, hogy megnézze mi van velem és látta, hogy hozzá sem nyúltam a tálcához. Akkor bekopogott és benyitott a szobámba.
Maria mi van veled?
Sírás között ezt mondtam neki.Szerintem kérdezd az öcsédet ő pontosan tudni fogja.
És nem akarod inkább te elmondani?
Ne haragudj de most nem tudnám. Adott egy zsepit, hogy letöröljem a könnyeimet. Úgy is volt egy kis dolgom a De Noir várba valamit meg kell beszélnem az apámmal és utána beszélek Robinnal. Adott még egy zsepit és kilépett a szobámból.
Digweed ha megkérhetem állítsa elő nekem a hintót, mert elmegyek az apámhoz.
Azonnal hölgyem.
Kimentem a kastély elé, beszálltam a hintóba és elindultam.Negyed óra alatt meg is érkeztem. Bementem az étkezőbe szokás szerint az egész De Noir klán éppen evett.
Apám ha lehetne beszélnem kéne veled valamiről.
Persze drága lányom.
Rendben lányom ami azt illeti ez nagyon jó ötlet, de ki fogja idecsalogatni anélkül, hogy megtudna bármit is?
Azt bízd csak rám én azt elintézem.
Rendben van.
Elindultunk vissza az étkezőbe és rákérdeztem apámnál. Drága apám nem tudod mi lehet Maria és Robin közt, mert Maria keservesen sír napok óta, egy falatot nem evett még és szerintem komoly dolgon vesztek össze.
Hát édes lányom én erről nem tudok semmit. Na mindegy majd megbeszélem Robinnal. Visszaértünk az
étkezőbe. Odamentem Robinhoz és kértem, hogy jöjjön velem mert valamit meg kell beszélnünk. Felmentünk az én régi szobámba és máris belekezdtem a beszélgetésbe.
Robin min vesztetek össze Mariaval???????
Miből gondolod, hogy összeveztünk?
Nos, soroljam?
Maria nem hajlandó kijönni a szobájából, tegnap óta egy falatot nem evett, egy napja megállás nélkül sír emellett azt mondta, hogy ha meg akarnád látogatni még csa eszünkbe se jusson felengedni téged.Szóval tartozol egy kis magyarázattal.
Jólvan. A mi nap a városban hajba kaptun elég jól.
De konkrétan min vesztetek össze?
Hát megláttam egy mási férfival aki virágot ad neki
És legalább megkérdezted Mariat, hogy mért kapta?
Igen, persze. Azért mert véletlenül belefutott az a gyerek és leverte a könyvét és kárpótlásul vette neki.
És te most komolyan ezen akadtál ki?
Igen, mert ő az én barátnőm neki ne vegyen senki virágot.
És miért ne csak mert te megtiltod? Figyelj Robin ennél még 1000-szer rosszabb dolgok fogna történni kettőtök között és ha te már egy ilyen kis apróságon kiakadsz akkor mi lesz majd később???
Nem tudom, lehet, de akkor is annyira idegesített.
Figyelj én most nem akarok beleszólni a kettőtök szerelmi életébe de ha most nem viseled a tetteid következményeit lehet, hogy a vége az lesz, hogy Mariat fogod elveszíteni és szerintem ezt te nem akarod.
Persze, hogy nem.
Akkor szedd össze magad és találj ki valamilyen módot, hogy bocsánatot kérj tőle, mert hosszú ideig ezt nem halogathatod, mert ezzel csak azt éred el, hogy Mariaval köztetek mindennek vége lesz.Szerintem gondolkozz el ezen. És most ne haragudj de mennem kell. Elindult az ajtó felé és már csak azt lehetett hallani, hogy becsukja maga mögött az ajtót.Miután Loveday elment, hosszú ideig gondolkoztam azon vajon mit kéne tenni, de végül döntésre jutottam. Bocsánatot kérek Mariatól és addig fogom üldözni amíg meg nem bocsát, mert azt nem élném túl ha elveszíteném.
Másnap elmentem a Merryweather kastélyba. Persze minden úgy történt ahogy Loveday mondta. Éppen, hogy csak beléptem az ajtón máris ott termett Benjamin, Ms. Heliotrope, Emily és Lili azon nyomban az utamat állták.
Mit akarsz itt Robin?-kérdezte elég dühös hangon Benjamin.
Mariahoz jöttem sürgősen beszélnem kell vele.
Na azt már nem-mondta Lili
Van fogalmad mennyire megbántottad? És képes vagy két nap elteltével idejönni?Mond csak mit képzelsz magadról?-kelt ki magából Lili.
Tudom és sajnálom de beszélnem kell vele.
Hát sajnálom de nem mehetsz fel hozzá. Most az lenne a legjobb ha egy ideig most nem is keresnéd.
De én azt nem bírom ki látnom kell őt.
Hát gondolkoztál volna az előtt hogy üvöltöttél vele és most menj innen.
Most menj innen kisfiam mondta barátságos hangon Ms. Heliotrope, menj mielőtt nagyobb baj lenne. Megragadta a karomat és kivezetett a házból. Nem nyugodtam bele, hogy nem engednek Mariahoz így elhatároztam hogy fellopózok hozzá még ha be is lesz zárva a szobája ajtaja.
Éjfél tájt.................
Este korán lefeküdtem ami azt illeti ki sem jöttem a szobámból egész nap. Olyan 8 és fél9 között aludtam el. Ma este se tudtam valami jól aludni de az elmúlt pár naphoz képest ez az éjszaka azért jobb volt. Egy ideig még forgolódtam aztán lehunytam a szemem és elaludtam.Kivételesen nagyon jól elnyomott az álom de éreztem hogy valami nedves dologgal van tele az ágyam. Résnyire kinyitottam a szemem és csak a könnyáztatta zsebkendőim voltak. Már nem volt erőm ahhoz hogy eldobjam őket így inkább visszaaludtam. Nem sokkal ezután éreztem hogy a hideg levegő végigfut a testemen. Nem tulajdonítottam neki nagyobb figyelmet gondoltam talán nem csuktam be az ablakot. Hallottam hogy elkezd nyikorogni a padló aztán abbamaradt. Valahogy olyan furcsa érzésem támadt mintha figyelne valaki.Felemeltem a fejemet hogy körülnézzek de a korom sötétben semmit sem láttam. Fejemet fáradtan tettem vissza a párnára. Mikor hirtelen egy nagyobb mennyiségű levegő csapott meg......megint. 5perc múlva már annyira fáztam hogy felkeltem és becsuktam az ablakot. Megfordultam és Robin ott állt előttem talpig feketében. Te meg mit keresel itt mondtam dühös hangon.
Maria szerintem tisztáznunk kéne egy-két dolgot.
Szerintem meg nincs mit megbeszélnünk.
Maria kérlek..........
Nem Robin........takarodj el a szobámból és felejtsd el, hogy mi valaha is ismertük egymást.
Szívszorító volt ezt kimondani de meg kellett tennem.
Rendben van de én ezzel még nem fejeztem be.
Hát pedig többet úgysem találozunk.
Ezt meg, hogy érted?
Soha többé nem akarlak látni Robin De Noir és most menj.
Láttam a fájdalmat a szemében, elindult az ablak felé, kilépett rajta, lemászott a fán és eltűnt az erdőben. Annyira rossz volt így beszélni Robinnal de még nem tudtam megbocsátani neki nem láttam azt rajta, hogy tényleg, igazán a szívéből kér bocsánatot. Ezen többet nem akartam töprengeni visszafeküdtem az ágyba és reggelig fel sem keltem.
Reggel mikor felébredtem sokat gondolkoztam vajon ma mit kéne tenni. Hosszú idő után először elhatároztam, hogy lemegyek a többiekhez. Kiléptem a szobámnak az ajtaján és lassú léptekkel elindultam az étkező felé. Mikor megjelentem minden szem rám szegeződött.
Maria de jó, hogy végre lejöttél olyan régen nem láttunk már. Gyere ülj le egyél valamit. Leültem a régi helyemre de nem ettem valami sokat.
Mi a terved mára drága barátnőm?-kérdezték a lányok.
Nagyon mára nem terveztem semmit talán elmegyek egy nagy sétára minél messzebb az erdőtől.
Elkísérünk.
Ne.......nem kell,most szeretnék egy kicsit egyedül lenni.
De Maria....
Nem lányok.
Rendben van te tudod.
Akkor most mennék majd jövök. Kiléptem a kastélynak az ajtaján és találomra elindultam a város felé. Mikor megéreztem egy ideig bolyongtam, megálltam az egyik bolt előtt és néztem a kirakatot mikor egy idegen kéz megérintette a vállamat. Lassan megfordultam és meglepődtem hiszen mennyi az esély arra, hogy kétszer is összefutunk a városba.
Tyler szia.
Szia Maria.
Látom elég szomorú vagy mi történt?
Azt most hosszú lenne elmondani.
Akkor menjünk sétálni és út közben elmondod.
Egy kicsit még hezitáltam de végül beleegyeztem.
Elindultunk egy utcán és elkezdtem mesélni az elmúlt pár napomat.............
puszi:) Mariana:)
6.fejezet
Egyedül ültem fent a szobámban és csak a veszekedésünkön járt az eszem. Ültem az ágyamon, felhúzott lábbal az arcomat a térdembe temettem és keservesen potyogtak a könnyeim. Soha nem hittem volna, hogy ilyen kis apróságon Robin ennyire fel tudja húzni magát. De az egészben talán az fájt a legjobban, hogy olyan erős hangnemben olyan durva dolgokat vágott a fejemhez amikről még csak álmodni sem mertem volna és pont tőle nem. Az érzéseim felülemelkedtek rajtam és a szívem majdnem megszakadt. Tudtam, hogy most egy ideig nem tudok megbocsátani Robinnak. Nem bírtam már tovább ébren maradni és az álom elnyomott. Reggel elég későn ébredtem meg, 11 óra fele.Nem voltam most olyan lelki állapotban, hogy most lemenjek a többiekhez, mert akkor csak elárasztottak volna a kérdéseikkel és ahhoz ma nem voltam ráhangolódva.
Az étkezőben...................
Jó reggelt Ms. Heliotrope.
Jó reggelt Emily és Lili.
Maria nincs veletek?????
Nincs, azt hittük már lent van.
Lehet, hogy éppen készülődik. Közben belépett Loveday és Sir. Benjamin.
Jó reggelt.
Jó reggelt lányok.
Maria?
Még nincs itt szerintünk készülődik vagy még nem kelt fel.
Hiszen a reggelit is kihagyta és most meg az ebédet is?? Ez így nem jó felmegyek hozzá.
Még mindig feküdtem az ágyamban tiszta pirosak voltak a szemeim a sok sírástól.Hallottam, hogy kopogtatnak az ajtón és egy férfi hang szólalt meg.
Maria nem jöttél reggelizni és most ebédelni sem akarsz. Tegnap óta egy falatot nem ettél. Mi a bajod?
Semmi bácsikám csak nem vagyok éhes ennyi az egész.
Azért hozatok fel valami ebédet.
Nem, nem kell bácsikám.
Erről nem nyitok vitát még a végén beteg leszel mert nem eszel.
Már csak azt hallottam, hogy lemegy a lépcsőn. Negyed óra múlva megint kopogtat az ajtón.
Maria hoztam egy kis ebédet.
De nem kell.......
Nem érdekel enned kell valamit, lerakom az ajtó elé.
Hallottam a pohár, a tányér és az evőeszközök csörömpölését amikor letette a földre a tálcát. Utána rögtön el is ment. Most semmire nem voltam ráhangolódva főleg nem az evésre. Később Loveday jött fel, hogy megnézze mi van velem és látta, hogy hozzá sem nyúltam a tálcához. Akkor bekopogott és benyitott a szobámba.
Maria mi van veled?
Sírás között ezt mondtam neki.Szerintem kérdezd az öcsédet ő pontosan tudni fogja.
És nem akarod inkább te elmondani?
Ne haragudj de most nem tudnám. Adott egy zsepit, hogy letöröljem a könnyeimet. Úgy is volt egy kis dolgom a De Noir várba valamit meg kell beszélnem az apámmal és utána beszélek Robinnal. Adott még egy zsepit és kilépett a szobámból.
Digweed ha megkérhetem állítsa elő nekem a hintót, mert elmegyek az apámhoz.
Azonnal hölgyem.
Kimentem a kastély elé, beszálltam a hintóba és elindultam.Negyed óra alatt meg is érkeztem. Bementem az étkezőbe szokás szerint az egész De Noir klán éppen evett.
Apám ha lehetne beszélnem kéne veled valamiről.
Persze drága lányom.
Rendben lányom ami azt illeti ez nagyon jó ötlet, de ki fogja idecsalogatni anélkül, hogy megtudna bármit is?
Azt bízd csak rám én azt elintézem.
Rendben van.
Elindultunk vissza az étkezőbe és rákérdeztem apámnál. Drága apám nem tudod mi lehet Maria és Robin közt, mert Maria keservesen sír napok óta, egy falatot nem evett még és szerintem komoly dolgon vesztek össze.
Hát édes lányom én erről nem tudok semmit. Na mindegy majd megbeszélem Robinnal. Visszaértünk az
étkezőbe. Odamentem Robinhoz és kértem, hogy jöjjön velem mert valamit meg kell beszélnünk. Felmentünk az én régi szobámba és máris belekezdtem a beszélgetésbe.
Robin min vesztetek össze Mariaval???????
Miből gondolod, hogy összeveztünk?
Nos, soroljam?
Maria nem hajlandó kijönni a szobájából, tegnap óta egy falatot nem evett, egy napja megállás nélkül sír emellett azt mondta, hogy ha meg akarnád látogatni még csa eszünkbe se jusson felengedni téged.Szóval tartozol egy kis magyarázattal.
Jólvan. A mi nap a városban hajba kaptun elég jól.
De konkrétan min vesztetek össze?
Hát megláttam egy mási férfival aki virágot ad neki
És legalább megkérdezted Mariat, hogy mért kapta?
Igen, persze. Azért mert véletlenül belefutott az a gyerek és leverte a könyvét és kárpótlásul vette neki.
És te most komolyan ezen akadtál ki?
Igen, mert ő az én barátnőm neki ne vegyen senki virágot.
És miért ne csak mert te megtiltod? Figyelj Robin ennél még 1000-szer rosszabb dolgok fogna történni kettőtök között és ha te már egy ilyen kis apróságon kiakadsz akkor mi lesz majd később???
Nem tudom, lehet, de akkor is annyira idegesített.
Figyelj én most nem akarok beleszólni a kettőtök szerelmi életébe de ha most nem viseled a tetteid következményeit lehet, hogy a vége az lesz, hogy Mariat fogod elveszíteni és szerintem ezt te nem akarod.
Persze, hogy nem.
Akkor szedd össze magad és találj ki valamilyen módot, hogy bocsánatot kérj tőle, mert hosszú ideig ezt nem halogathatod, mert ezzel csak azt éred el, hogy Mariaval köztetek mindennek vége lesz.Szerintem gondolkozz el ezen. És most ne haragudj de mennem kell. Elindult az ajtó felé és már csak azt lehetett hallani, hogy becsukja maga mögött az ajtót.Miután Loveday elment, hosszú ideig gondolkoztam azon vajon mit kéne tenni, de végül döntésre jutottam. Bocsánatot kérek Mariatól és addig fogom üldözni amíg meg nem bocsát, mert azt nem élném túl ha elveszíteném.
Másnap elmentem a Merryweather kastélyba. Persze minden úgy történt ahogy Loveday mondta. Éppen, hogy csak beléptem az ajtón máris ott termett Benjamin, Ms. Heliotrope, Emily és Lili azon nyomban az utamat állták.
Mit akarsz itt Robin?-kérdezte elég dühös hangon Benjamin.
Mariahoz jöttem sürgősen beszélnem kell vele.
Na azt már nem-mondta Lili
Van fogalmad mennyire megbántottad? És képes vagy két nap elteltével idejönni?Mond csak mit képzelsz magadról?-kelt ki magából Lili.
Tudom és sajnálom de beszélnem kell vele.
Hát sajnálom de nem mehetsz fel hozzá. Most az lenne a legjobb ha egy ideig most nem is keresnéd.
De én azt nem bírom ki látnom kell őt.
Hát gondolkoztál volna az előtt hogy üvöltöttél vele és most menj innen.
Most menj innen kisfiam mondta barátságos hangon Ms. Heliotrope, menj mielőtt nagyobb baj lenne. Megragadta a karomat és kivezetett a házból. Nem nyugodtam bele, hogy nem engednek Mariahoz így elhatároztam hogy fellopózok hozzá még ha be is lesz zárva a szobája ajtaja.
Éjfél tájt.................
Este korán lefeküdtem ami azt illeti ki sem jöttem a szobámból egész nap. Olyan 8 és fél9 között aludtam el. Ma este se tudtam valami jól aludni de az elmúlt pár naphoz képest ez az éjszaka azért jobb volt. Egy ideig még forgolódtam aztán lehunytam a szemem és elaludtam.Kivételesen nagyon jól elnyomott az álom de éreztem hogy valami nedves dologgal van tele az ágyam. Résnyire kinyitottam a szemem és csak a könnyáztatta zsebkendőim voltak. Már nem volt erőm ahhoz hogy eldobjam őket így inkább visszaaludtam. Nem sokkal ezután éreztem hogy a hideg levegő végigfut a testemen. Nem tulajdonítottam neki nagyobb figyelmet gondoltam talán nem csuktam be az ablakot. Hallottam hogy elkezd nyikorogni a padló aztán abbamaradt. Valahogy olyan furcsa érzésem támadt mintha figyelne valaki.Felemeltem a fejemet hogy körülnézzek de a korom sötétben semmit sem láttam. Fejemet fáradtan tettem vissza a párnára. Mikor hirtelen egy nagyobb mennyiségű levegő csapott meg......megint. 5perc múlva már annyira fáztam hogy felkeltem és becsuktam az ablakot. Megfordultam és Robin ott állt előttem talpig feketében. Te meg mit keresel itt mondtam dühös hangon.
Maria szerintem tisztáznunk kéne egy-két dolgot.
Szerintem meg nincs mit megbeszélnünk.
Maria kérlek..........
Nem Robin........takarodj el a szobámból és felejtsd el, hogy mi valaha is ismertük egymást.
Szívszorító volt ezt kimondani de meg kellett tennem.
Rendben van de én ezzel még nem fejeztem be.
Hát pedig többet úgysem találozunk.
Ezt meg, hogy érted?
Soha többé nem akarlak látni Robin De Noir és most menj.
Láttam a fájdalmat a szemében, elindult az ablak felé, kilépett rajta, lemászott a fán és eltűnt az erdőben. Annyira rossz volt így beszélni Robinnal de még nem tudtam megbocsátani neki nem láttam azt rajta, hogy tényleg, igazán a szívéből kér bocsánatot. Ezen többet nem akartam töprengeni visszafeküdtem az ágyba és reggelig fel sem keltem.
Reggel mikor felébredtem sokat gondolkoztam vajon ma mit kéne tenni. Hosszú idő után először elhatároztam, hogy lemegyek a többiekhez. Kiléptem a szobámnak az ajtaján és lassú léptekkel elindultam az étkező felé. Mikor megjelentem minden szem rám szegeződött.
Maria de jó, hogy végre lejöttél olyan régen nem láttunk már. Gyere ülj le egyél valamit. Leültem a régi helyemre de nem ettem valami sokat.
Mi a terved mára drága barátnőm?-kérdezték a lányok.
Nagyon mára nem terveztem semmit talán elmegyek egy nagy sétára minél messzebb az erdőtől.
Elkísérünk.
Ne.......nem kell,most szeretnék egy kicsit egyedül lenni.
De Maria....
Nem lányok.
Rendben van te tudod.
Akkor most mennék majd jövök. Kiléptem a kastélynak az ajtaján és találomra elindultam a város felé. Mikor megéreztem egy ideig bolyongtam, megálltam az egyik bolt előtt és néztem a kirakatot mikor egy idegen kéz megérintette a vállamat. Lassan megfordultam és meglepődtem hiszen mennyi az esély arra, hogy kétszer is összefutunk a városba.
Tyler szia.
Szia Maria.
Látom elég szomorú vagy mi történt?
Azt most hosszú lenne elmondani.
Akkor menjünk sétálni és út közben elmondod.
Egy kicsit még hezitáltam de végül beleegyeztem.
Elindultunk egy utcán és elkezdtem mesélni az elmúlt pár napomat.............
2011. február 26., szombat
Hatalmas fájdalom és erős gyűlölet
Sziasztok:) Meghoztam az 5. fejezetet remélem tetszeni fog és kérlek szépen titeket írjatok sok komikat hogy megtudjam milyen a feji. Ezt a részt szeretném ajánlani Reginek, Eperkének, Kingának, Dorottyának, Silver Ladynek, Sanixynek és még sok kedves olvasómnak......
puszi:) Mariana:)
5. fejezet
Na lányok most megismertétek a De Noir-okat. Ha jobban megismeri őket az ember kiderül róluk, hogy nagyon barátságosak. Egyébként miről beszéltetek a fiúkkal amikor Robin és én nem voltunk ott, mert amikor beléptünk síri csend lett.
Nagyon semmiről ugyanis alíg hagytak szóhoz jutni.
Miért, mit csináltak?????
Minden egyes percben kérdezgették akarunk-e valamit, de most komolyan nem vagyunk-e szomjasak, enni nem akarunk-e. Egy idő után már egy kicsit nyomasztó volt és akkor jöttetek ki.
Komolyan?!-elkezdtem hangosan felnevetni.
Esetleg nincs olyan aki tetszene???????
Hát azt így még első látásra elég nehéz megmondani de majd ebben a pár hétben jobban megismerjük egymást.
Lili te igen csendes vagy.
Egy kicsit kimerültem ha nem baj akkor felmennék a szobámba mert nagyon fáradt vagyok.
Persze, menj csak nyugodtan.Lili felment a sötét lépcsőkön és már el is tűnt.
Én is teljesen kimerültem-mondta Emily.
Ami azt illeti én is nagyon elfáradtam. Szerintem most menjünk aludni holnap még úgy is lesz időnk beszélgetni. Felmentünk a lépcsőn és már csak azt hallottuk hogy mindketten betesszük a szobánknak az ajtaját. Szívem szerint már alig vártam hogy befeküdhessek az ágyamba mert éreztem hogy a szemeim leragadnak és már nem bírtam tovább fent maradni.
Reggel kivételesen mindhárman elég későn keltünk. Gyorsan felvettem egy vörös pántos ruhát, egy lapos sarkú cipőt húztam a lábamra, felhúztam egy gyűrűt az ujjamra, felkötöttem a hajamat s elindultam lefelé.
Mindhárman majdhogynem egyszerre nyitottuk ki a szobánknak az ajtaját.
Emily egy rózsaszínű ruhát vett fel ami a felső részén gyöngyökkel volt kirakva és a szoknyája részét lila anyag fedte el egy kicsit. Szőke haját nagy hullámokban engedte vállára.
Lili egy habos szoknyájú ruhát vett magára. Felső része fehér volt rózsaszín csíkokkal és egy rózsa alakú nyakláncot tett a nyakába.
Jó reggelt Emily és Lili.
Jó reggelt Maria.
Hogy aludtatok az éjjel????
Mint akit fejbe vertek -mondta Lili.
Azt elhiszem-vigyorodott el Emily.
Lányok éhesek vagytok?
Ami azt illeti még nem nagyon-ásítozott Emily.
Nagyon még én se-mondta Lili.
Akkor menjünk le a könyvtárba olvasni egy kicsit.
Elindultunk a hosszú lépcsőkön és bementünk a könyvtárba.Mindenki másfelé széledt szét.
Lili jobban szerette a romantikus könyveket, Emily odavolt a kalandregényekért, én meg csak leemeltem egy jó vastag könyvet a polcról,leültem vele a fotelba és belelapoztam. Fél óra múlva Digweed kopogtat az ajtón.
ÓÓÓÓ........Ms.Maria óhajtanak ebédezni?
Persze Digweed.
Akkor szólok a szakácsnak. Mielőtt Digweed kilépett volna megszólalt Lili.
Nem ebédelhetnénk kint a kertben olyan szép idő van.
Ez nagyon jó ötlet.
Ha megkérhetném Digweed vigyen ki egy asztalt, három székkel.
Azonnal hölgyeim.
Köszönjük Digweed-mondtuk mindhárman.
Azonnal el is tűnt az ajtóból.
Negyed óra múlva kimentünk a kertbe és csodaszépen meg volt terítve az asztal.
Köszönjük szépen Digweed most már elmehet. Én ültem középre Lili a jobb, Emily a bal oldalamra ült. Nagyon sok minden volt az ebéd mint mindig. Rántott hús, saláta, krumpli és üdítő. Elkezdtünk enni és érdekes témák jöttek elő.
És mondjátok csak így első ránézésre milyennek tartjátok a De Noir-okat?
Szerintem kedvesek, viccesek, aranyosak és bevallom hogy nagyon helyesek.
Ilyet se hallottunk tőled Emily ez ritkaságnak számít.
És Lili neked tetszik valaki?
Ami azt illeti nekem egy kicsit megakadt a szemem Jacobon.
Tényleg?-kérdeztük mindketten.
Igen, valahogy ő olyan más.
Mikor Lili befejezte a mondatát láttuk, hogy az erdő felől felszáll egy csapat madár és ők általában nem szoktak így repülni ha csak valami meg nem ijeszti őket. Hát nem is telt sok időbe észrevettük,hogy a De Noir srácok ott állnak az erdő szélén. Egy darabig álltak és bámultak minket de aztán megunták a várakozást és elindultak felénk.
Lányok egy szót se amiről az előbb beszéltünk mert ha megtudnák még a végén elbíznák magukat. Két perc alatt ott termettek az asztaluknál.
Jó étvágyat hölgyeim.
Köszönjük.
Minek köszönhetjük a látogatást?-kérdezte Emily.
Csak úgy gondoltuk ne unatkozzanak a hölgyek amíg itt vannak így gondoltuk eljövünk.
Terveztek valamit mára?.kérdezte Lili.
Ami azt illeti reménykedtünk benne hogy a hölgyeknek lesz valami ötlete.
Férfiak-mondta Emily mit várhat tőlük az ember.
Ami azt illeti igen nekünk lett volna a mai napra programunk bőven.
És mi lenne az-kérdezték a fiúk.
Körbevezetném a lányokat egy kicsit a városba. Remek akkor elkísérjük a hölgyeket sosem lehet tudni mikor rabolják ki az embert.
Akkor várjanak itt amíg mi elintézünk egy-két dolgot a kastélyba.
Rendben van.
Elindultunk befelé a házba hogy szóljunk elmegyünk itthonról.A nappaliban megtaláltuk Lovedayt.
Loveday de jó hogy megvagy.
Miért, mi történt?
Semmi csak szólni akartam, hogy a lányokkal elmegyünk egy kicsit a városba körülnézni.
Rendben van, jó szórakozást.
Kimentünk és ott vártak a fiúk.
Akkor indulhatunk?
Persze, semmi akadálya.
Emily ment elől mellette Jack és Sam, utánuk ment Lili mellette Jacob és Armand ment, én pedig hátul mentem és Robin jött mellettem. Hirtelen összekulcsolta a kezünket én meg teljesen ledöbbentem.
Robin De Noir nyilvánosan megfogod a kezem????????
Igen, hiszen a barátnőm vagy.
Ekkor felcsillant teljesen a szemem.Mikor megérkeztünk a városba mindenki szétszéledt. Emily és a srácok az egyik míg Lili és a fiúk a másik irányba indultak.Robinnal ketten voltunk de az örömöm sokáig nem tartott.
Most el kell mennem egy időre majd megkereslek, de ne keveredj bajba ha lehet.
Miért, mikor szoktam?
Talán soroljam?
Na idefigyelj,elég idős vagyok,hogy a saját életemet éljem.
Abban biztos vagyok. Adott egy csókot és már el is tűnt.
Magányomban találomra elindultam egy utcán. Hirtelen a szemem megakadt egy könyvesbolton.
Bementem a boltba és sorra néztem végig az öreg könyveket a polcon. Leemeltem egy könyvet a polcról és belelapoztam. Egy romantikus könyv volt az és nagyon tetszett az a pár sor amit olvastam belőle és gondoltam nem is lehet olyan rossz ez a könyv így hát megvettem.
Elindultam, hogy megkeressem a többieket mikor egy idegen szó szerint belém futott. Elejtettem a könyvemet bele egy pocsolyába.
Nem tudsz a lábad elé nézni?
ÓÓ.......sajnálom ne haragudj.
Felvette a könyvemet és valahogy próbálta letisztítani, végül átadta.
Köszönöm-mondtam egy kicsit mérgesen.
Amúgy még be sem mutatkoztam a nevem Tyler.
Örvendek Tyler de legközelebb nézz a lábad elé.
Rendben van.
Látom te is egyedül vagy nem baj ha csatlakozom hozzád?
Ami azt illeti nem vagyok egyedül csak most külön váltunk a barátaimmal.
Sebaj akkor legalább ezt fogadd el.
Hirtelen odarohant egy árushoz vett egy szál vörös rózsát és átadta nekem.
Ezt meg mért kapom????
Legyen ez az engesztelés amiért tönkretettem a könyvedet.
Hát köszönöm szépen.
Hirtelen Robin jelent meg mögöttem.
Maria te meg mit művelsz????
Semmit, miért minek látszik?
Akkor meg mi ez a virág a kezedben és ki ez a srác????
Ő itt Tyler véletlenül nekem futott, leverte a könyvemet ami elázott a pocsolyában ezért vett egy rózsát engesztelésül. Éreztem ahogy Robin egyre idegesebb lesz ezért gyorsan léptem.
Tyler szerintem jobb ha most inkább mész.
Rendben van viszlát Maria.
Mikor eltűnt Robin megragadta a karomat és egy eldugott helyre vitt ahol alig vannak emberek és elkezdett ordítani velem.
Alig hagylak magadra és te meg egy másik férfival vagy?
Mondtam már hogy csak véletlenül találkoztunk, nem is ismerjük egymást.Te mindent annyira túlreagálsz.
Még hogy túlreagálok csak meg akarlak védeni-mondta nekem elég hangos hangnembe.
Ekkor már nálam is betelt a pohár és kitört belőlem. De még is mitől akarsz megvédeni? Nem lehetnek fiú barátaim csak mert te állandóan féltékeny vagy, mert ha igazán szeretnél bíznál bennem.
Itt nem erről van szó Maria.
Akkor mond meg miről?
Én igen is bízom benned Maria.
Hát én nem így látom.
Robint hirtelen elöntötte a düh. Kitépte a kezemből a rózsát, ledobta a földre és széttaposta.
Ezt most mért csináltad?
Tudod mit inkább ne válaszolj rá.
Elegem van, én ezt már nem bírom tovább.
Szerintem hanyagoljuk egymást egy pár hétre az lenne a legjobb mindkettőnknek. Kirángattam magam a szorításából és sírva elkezdtem rohanni de egyszer még visszanéztem Robinra. Dühömben sírva ezt mondtam neki.......úgy utállak és ezzel elrohantam.Útközben belefutottam Emilybe és Lilibe.
Maria mi történt veled-kérdezték nyugtalanul.
Induljunk el hazafelé mert most nem akarom látni Robint egy ideig biztos nem.
Jól van, fiú nekünk most mennünk kell, köszönünk szépen mindent majd legközelebb találkozunk.
Sziasztok.
Viszlát hölgyeim.
Egész úton a lányok kérdezgették mi van velem de nem bírtam megszólalni. Mikor nagy nehezemre csak ennyi jött ki a torkomon........gyűlölöm Robint. Mikor hazaértünk kicsaptam a ház ajtaját, felszaladtam és bezárkóztam a szobámba senkivel nem akartam beszélni. Loveday és Benjamin ijedten kérdezték a lányokat, hogy mi történt velem.
Hát nagyon mi sem tudjuk mert a városba szétváltunk és később sírva jött oda hozzánk Maria.
És nem tudtatok kiszedni belőle semmit?-kérdezte Benjamin
Nem sajnos.
Egyedül azt mondta hogy gyűlöli Robint.
Később Loveday kopogott a szobámnak az ajtaján.
Igen, ki az?
Én vagyok az Loveday bejöhetek?
Ne haragudj de most nem akarok beszélni senkivel légy szíves menj el.
De kicsim..
Loveday kérlek akadályozzátok meg, hogy Robin eljöjjön hozzám egy ideig nem akarom látni.
De miért nem? Mit csinált már megint?
Azt most hosszú lenne elmondani.
Értem. Akkor beszélek Robinnal hogy egy ideig nem akarod látni.
Köszönöm,hálás vagyok érte.
Loveday lement a többiekhez és elmondta hogy Robint nem engedhetik fel hozzám. Mikor egyedül maradtam a szobámban annyira dühös voltam Robinra hogy az szinte leírhatatlan.
Halkan ezt suttogtam..............gyűlöllek Robin De Noir.
puszi:) Mariana:)
5. fejezet
Na lányok most megismertétek a De Noir-okat. Ha jobban megismeri őket az ember kiderül róluk, hogy nagyon barátságosak. Egyébként miről beszéltetek a fiúkkal amikor Robin és én nem voltunk ott, mert amikor beléptünk síri csend lett.
Nagyon semmiről ugyanis alíg hagytak szóhoz jutni.
Miért, mit csináltak?????
Minden egyes percben kérdezgették akarunk-e valamit, de most komolyan nem vagyunk-e szomjasak, enni nem akarunk-e. Egy idő után már egy kicsit nyomasztó volt és akkor jöttetek ki.
Komolyan?!-elkezdtem hangosan felnevetni.
Esetleg nincs olyan aki tetszene???????
Hát azt így még első látásra elég nehéz megmondani de majd ebben a pár hétben jobban megismerjük egymást.
Lili te igen csendes vagy.
Egy kicsit kimerültem ha nem baj akkor felmennék a szobámba mert nagyon fáradt vagyok.
Persze, menj csak nyugodtan.Lili felment a sötét lépcsőkön és már el is tűnt.
Én is teljesen kimerültem-mondta Emily.
Ami azt illeti én is nagyon elfáradtam. Szerintem most menjünk aludni holnap még úgy is lesz időnk beszélgetni. Felmentünk a lépcsőn és már csak azt hallottuk hogy mindketten betesszük a szobánknak az ajtaját. Szívem szerint már alig vártam hogy befeküdhessek az ágyamba mert éreztem hogy a szemeim leragadnak és már nem bírtam tovább fent maradni.
Reggel kivételesen mindhárman elég későn keltünk. Gyorsan felvettem egy vörös pántos ruhát, egy lapos sarkú cipőt húztam a lábamra, felhúztam egy gyűrűt az ujjamra, felkötöttem a hajamat s elindultam lefelé.
Mindhárman majdhogynem egyszerre nyitottuk ki a szobánknak az ajtaját.
Emily egy rózsaszínű ruhát vett fel ami a felső részén gyöngyökkel volt kirakva és a szoknyája részét lila anyag fedte el egy kicsit. Szőke haját nagy hullámokban engedte vállára.
Lili egy habos szoknyájú ruhát vett magára. Felső része fehér volt rózsaszín csíkokkal és egy rózsa alakú nyakláncot tett a nyakába.
Jó reggelt Emily és Lili.
Jó reggelt Maria.
Hogy aludtatok az éjjel????
Mint akit fejbe vertek -mondta Lili.
Azt elhiszem-vigyorodott el Emily.
Lányok éhesek vagytok?
Ami azt illeti még nem nagyon-ásítozott Emily.
Nagyon még én se-mondta Lili.
Akkor menjünk le a könyvtárba olvasni egy kicsit.
Elindultunk a hosszú lépcsőkön és bementünk a könyvtárba.Mindenki másfelé széledt szét.
Lili jobban szerette a romantikus könyveket, Emily odavolt a kalandregényekért, én meg csak leemeltem egy jó vastag könyvet a polcról,leültem vele a fotelba és belelapoztam. Fél óra múlva Digweed kopogtat az ajtón.
ÓÓÓÓ........Ms.Maria óhajtanak ebédezni?
Persze Digweed.
Akkor szólok a szakácsnak. Mielőtt Digweed kilépett volna megszólalt Lili.
Nem ebédelhetnénk kint a kertben olyan szép idő van.
Ez nagyon jó ötlet.
Ha megkérhetném Digweed vigyen ki egy asztalt, három székkel.
Azonnal hölgyeim.
Köszönjük Digweed-mondtuk mindhárman.
Azonnal el is tűnt az ajtóból.
Negyed óra múlva kimentünk a kertbe és csodaszépen meg volt terítve az asztal.
Köszönjük szépen Digweed most már elmehet. Én ültem középre Lili a jobb, Emily a bal oldalamra ült. Nagyon sok minden volt az ebéd mint mindig. Rántott hús, saláta, krumpli és üdítő. Elkezdtünk enni és érdekes témák jöttek elő.
És mondjátok csak így első ránézésre milyennek tartjátok a De Noir-okat?
Szerintem kedvesek, viccesek, aranyosak és bevallom hogy nagyon helyesek.
Ilyet se hallottunk tőled Emily ez ritkaságnak számít.
És Lili neked tetszik valaki?
Ami azt illeti nekem egy kicsit megakadt a szemem Jacobon.
Tényleg?-kérdeztük mindketten.
Igen, valahogy ő olyan más.
Mikor Lili befejezte a mondatát láttuk, hogy az erdő felől felszáll egy csapat madár és ők általában nem szoktak így repülni ha csak valami meg nem ijeszti őket. Hát nem is telt sok időbe észrevettük,hogy a De Noir srácok ott állnak az erdő szélén. Egy darabig álltak és bámultak minket de aztán megunták a várakozást és elindultak felénk.
Lányok egy szót se amiről az előbb beszéltünk mert ha megtudnák még a végén elbíznák magukat. Két perc alatt ott termettek az asztaluknál.
Jó étvágyat hölgyeim.
Köszönjük.
Minek köszönhetjük a látogatást?-kérdezte Emily.
Csak úgy gondoltuk ne unatkozzanak a hölgyek amíg itt vannak így gondoltuk eljövünk.
Terveztek valamit mára?.kérdezte Lili.
Ami azt illeti reménykedtünk benne hogy a hölgyeknek lesz valami ötlete.
Férfiak-mondta Emily mit várhat tőlük az ember.
Ami azt illeti igen nekünk lett volna a mai napra programunk bőven.
És mi lenne az-kérdezték a fiúk.
Körbevezetném a lányokat egy kicsit a városba. Remek akkor elkísérjük a hölgyeket sosem lehet tudni mikor rabolják ki az embert.
Akkor várjanak itt amíg mi elintézünk egy-két dolgot a kastélyba.
Rendben van.
Elindultunk befelé a házba hogy szóljunk elmegyünk itthonról.A nappaliban megtaláltuk Lovedayt.
Loveday de jó hogy megvagy.
Miért, mi történt?
Semmi csak szólni akartam, hogy a lányokkal elmegyünk egy kicsit a városba körülnézni.
Rendben van, jó szórakozást.
Kimentünk és ott vártak a fiúk.
Akkor indulhatunk?
Persze, semmi akadálya.
Emily ment elől mellette Jack és Sam, utánuk ment Lili mellette Jacob és Armand ment, én pedig hátul mentem és Robin jött mellettem. Hirtelen összekulcsolta a kezünket én meg teljesen ledöbbentem.
Robin De Noir nyilvánosan megfogod a kezem????????
Igen, hiszen a barátnőm vagy.
Ekkor felcsillant teljesen a szemem.Mikor megérkeztünk a városba mindenki szétszéledt. Emily és a srácok az egyik míg Lili és a fiúk a másik irányba indultak.Robinnal ketten voltunk de az örömöm sokáig nem tartott.
Most el kell mennem egy időre majd megkereslek, de ne keveredj bajba ha lehet.
Miért, mikor szoktam?
Talán soroljam?
Na idefigyelj,elég idős vagyok,hogy a saját életemet éljem.
Abban biztos vagyok. Adott egy csókot és már el is tűnt.
Magányomban találomra elindultam egy utcán. Hirtelen a szemem megakadt egy könyvesbolton.
Bementem a boltba és sorra néztem végig az öreg könyveket a polcon. Leemeltem egy könyvet a polcról és belelapoztam. Egy romantikus könyv volt az és nagyon tetszett az a pár sor amit olvastam belőle és gondoltam nem is lehet olyan rossz ez a könyv így hát megvettem.
Elindultam, hogy megkeressem a többieket mikor egy idegen szó szerint belém futott. Elejtettem a könyvemet bele egy pocsolyába.
Nem tudsz a lábad elé nézni?
ÓÓ.......sajnálom ne haragudj.
Felvette a könyvemet és valahogy próbálta letisztítani, végül átadta.
Köszönöm-mondtam egy kicsit mérgesen.
Amúgy még be sem mutatkoztam a nevem Tyler.
Örvendek Tyler de legközelebb nézz a lábad elé.
Rendben van.
Látom te is egyedül vagy nem baj ha csatlakozom hozzád?
Ami azt illeti nem vagyok egyedül csak most külön váltunk a barátaimmal.
Sebaj akkor legalább ezt fogadd el.
Hirtelen odarohant egy árushoz vett egy szál vörös rózsát és átadta nekem.
Ezt meg mért kapom????
Legyen ez az engesztelés amiért tönkretettem a könyvedet.
Hát köszönöm szépen.
Hirtelen Robin jelent meg mögöttem.
Maria te meg mit művelsz????
Semmit, miért minek látszik?
Akkor meg mi ez a virág a kezedben és ki ez a srác????
Ő itt Tyler véletlenül nekem futott, leverte a könyvemet ami elázott a pocsolyában ezért vett egy rózsát engesztelésül. Éreztem ahogy Robin egyre idegesebb lesz ezért gyorsan léptem.
Tyler szerintem jobb ha most inkább mész.
Rendben van viszlát Maria.
Mikor eltűnt Robin megragadta a karomat és egy eldugott helyre vitt ahol alig vannak emberek és elkezdett ordítani velem.
Alig hagylak magadra és te meg egy másik férfival vagy?
Mondtam már hogy csak véletlenül találkoztunk, nem is ismerjük egymást.Te mindent annyira túlreagálsz.
Még hogy túlreagálok csak meg akarlak védeni-mondta nekem elég hangos hangnembe.
Ekkor már nálam is betelt a pohár és kitört belőlem. De még is mitől akarsz megvédeni? Nem lehetnek fiú barátaim csak mert te állandóan féltékeny vagy, mert ha igazán szeretnél bíznál bennem.
Itt nem erről van szó Maria.
Akkor mond meg miről?
Én igen is bízom benned Maria.
Hát én nem így látom.
Robint hirtelen elöntötte a düh. Kitépte a kezemből a rózsát, ledobta a földre és széttaposta.
Ezt most mért csináltad?
Tudod mit inkább ne válaszolj rá.
Elegem van, én ezt már nem bírom tovább.
Szerintem hanyagoljuk egymást egy pár hétre az lenne a legjobb mindkettőnknek. Kirángattam magam a szorításából és sírva elkezdtem rohanni de egyszer még visszanéztem Robinra. Dühömben sírva ezt mondtam neki.......úgy utállak és ezzel elrohantam.Útközben belefutottam Emilybe és Lilibe.
Maria mi történt veled-kérdezték nyugtalanul.
Induljunk el hazafelé mert most nem akarom látni Robint egy ideig biztos nem.
Jól van, fiú nekünk most mennünk kell, köszönünk szépen mindent majd legközelebb találkozunk.
Sziasztok.
Viszlát hölgyeim.
Egész úton a lányok kérdezgették mi van velem de nem bírtam megszólalni. Mikor nagy nehezemre csak ennyi jött ki a torkomon........gyűlölöm Robint. Mikor hazaértünk kicsaptam a ház ajtaját, felszaladtam és bezárkóztam a szobámba senkivel nem akartam beszélni. Loveday és Benjamin ijedten kérdezték a lányokat, hogy mi történt velem.
Hát nagyon mi sem tudjuk mert a városba szétváltunk és később sírva jött oda hozzánk Maria.
És nem tudtatok kiszedni belőle semmit?-kérdezte Benjamin
Nem sajnos.
Egyedül azt mondta hogy gyűlöli Robint.
Később Loveday kopogott a szobámnak az ajtaján.
Igen, ki az?
Én vagyok az Loveday bejöhetek?
Ne haragudj de most nem akarok beszélni senkivel légy szíves menj el.
De kicsim..
Loveday kérlek akadályozzátok meg, hogy Robin eljöjjön hozzám egy ideig nem akarom látni.
De miért nem? Mit csinált már megint?
Azt most hosszú lenne elmondani.
Értem. Akkor beszélek Robinnal hogy egy ideig nem akarod látni.
Köszönöm,hálás vagyok érte.
Loveday lement a többiekhez és elmondta hogy Robint nem engedhetik fel hozzám. Mikor egyedül maradtam a szobámban annyira dühös voltam Robinra hogy az szinte leírhatatlan.
Halkan ezt suttogtam..............gyűlöllek Robin De Noir.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)