Hatalmas fájdalom és erős gyűlölet

Sziasztok:) Meghoztam az 5. fejezetet remélem tetszeni fog és kérlek szépen titeket írjatok sok komikat hogy megtudjam milyen a feji. Ezt a részt szeretném ajánlani Reginek, Eperkének, Kingának, Dorottyának, Silver Ladynek, Sanixynek és még sok kedves olvasómnak......
puszi:) Mariana:)


                                                             5. fejezet



Na lányok most megismertétek a De Noir-okat. Ha jobban megismeri őket az ember kiderül róluk, hogy nagyon barátságosak. Egyébként miről beszéltetek a fiúkkal amikor Robin és én nem voltunk ott, mert amikor beléptünk síri csend lett.
Nagyon semmiről ugyanis alíg hagytak szóhoz jutni.
Miért, mit csináltak?????
Minden egyes percben kérdezgették akarunk-e valamit, de most komolyan nem vagyunk-e szomjasak, enni nem akarunk-e. Egy idő után már egy kicsit nyomasztó volt és akkor jöttetek ki.
Komolyan?!-elkezdtem hangosan felnevetni.
Esetleg nincs olyan aki tetszene???????
Hát azt így még első látásra elég nehéz megmondani de majd ebben a pár hétben jobban megismerjük egymást.
Lili te igen csendes vagy.
Egy kicsit kimerültem ha nem baj akkor felmennék a szobámba mert nagyon fáradt vagyok.
Persze, menj csak nyugodtan.Lili felment a sötét lépcsőkön és már el is tűnt.
Én is teljesen kimerültem-mondta Emily.
Ami azt illeti én is nagyon elfáradtam. Szerintem most menjünk aludni holnap még úgy is lesz időnk beszélgetni. Felmentünk a lépcsőn és már csak azt hallottuk hogy mindketten betesszük a szobánknak az ajtaját. Szívem szerint már alig vártam hogy befeküdhessek az ágyamba mert éreztem hogy a szemeim leragadnak és már nem bírtam tovább fent maradni.
Reggel kivételesen mindhárman elég későn keltünk. Gyorsan felvettem egy vörös pántos ruhát, egy lapos sarkú cipőt húztam a lábamra, felhúztam egy gyűrűt az ujjamra, felkötöttem a hajamat s elindultam lefelé.
Mindhárman majdhogynem egyszerre nyitottuk ki a szobánknak az ajtaját.
Emily egy rózsaszínű ruhát vett fel ami a felső részén gyöngyökkel volt kirakva és a szoknyája részét lila anyag fedte el egy kicsit. Szőke haját nagy hullámokban engedte vállára.
Lili egy habos szoknyájú ruhát vett magára. Felső része fehér volt rózsaszín csíkokkal és egy rózsa alakú nyakláncot tett a nyakába.
Jó reggelt Emily és Lili.
Jó reggelt Maria.
Hogy aludtatok az éjjel????
Mint akit fejbe vertek -mondta Lili.
Azt elhiszem-vigyorodott el Emily.
Lányok éhesek vagytok?
Ami azt illeti még nem nagyon-ásítozott Emily.
Nagyon még én se-mondta Lili.
Akkor menjünk le a könyvtárba olvasni egy kicsit.
Elindultunk a hosszú lépcsőkön és bementünk a könyvtárba.Mindenki másfelé széledt szét.
Lili jobban szerette a romantikus könyveket, Emily odavolt a kalandregényekért, én meg csak leemeltem egy jó vastag könyvet a polcról,leültem vele a fotelba és belelapoztam. Fél óra múlva Digweed  kopogtat az ajtón.
ÓÓÓÓ........Ms.Maria óhajtanak ebédezni?
Persze Digweed.
Akkor szólok a szakácsnak. Mielőtt Digweed kilépett volna megszólalt Lili.
Nem ebédelhetnénk kint a kertben olyan szép idő van.
Ez nagyon jó ötlet.
Ha megkérhetném Digweed vigyen ki egy asztalt, három székkel.
Azonnal hölgyeim.
Köszönjük Digweed-mondtuk mindhárman.
Azonnal el is tűnt az ajtóból.
Negyed óra múlva kimentünk a kertbe és csodaszépen meg volt terítve az asztal.
Köszönjük szépen Digweed most már elmehet. Én ültem középre Lili a jobb, Emily a bal oldalamra ült. Nagyon sok minden volt az ebéd mint mindig. Rántott hús, saláta, krumpli és üdítő. Elkezdtünk enni és érdekes témák jöttek elő.
És mondjátok csak így első ránézésre milyennek tartjátok a De Noir-okat?
Szerintem kedvesek, viccesek, aranyosak és bevallom hogy nagyon helyesek.
Ilyet se hallottunk tőled Emily ez ritkaságnak számít.
És Lili neked tetszik valaki?
Ami azt illeti nekem egy kicsit megakadt a szemem Jacobon.
Tényleg?-kérdeztük mindketten.
Igen, valahogy ő olyan más.
Mikor Lili befejezte a mondatát láttuk, hogy az erdő felől felszáll egy csapat madár és ők általában nem szoktak így repülni ha csak valami meg nem ijeszti őket. Hát nem is telt sok időbe észrevettük,hogy a De Noir srácok ott állnak az erdő szélén. Egy darabig álltak és bámultak minket de aztán megunták a várakozást és elindultak felénk.
Lányok egy szót se amiről az előbb beszéltünk mert ha megtudnák még a végén elbíznák magukat. Két perc alatt ott termettek az asztaluknál.
Jó étvágyat hölgyeim.
Köszönjük.
Minek köszönhetjük a látogatást?-kérdezte Emily.
Csak úgy gondoltuk ne unatkozzanak a hölgyek amíg itt vannak így gondoltuk eljövünk.
Terveztek valamit mára?.kérdezte Lili.
Ami azt illeti reménykedtünk benne hogy a hölgyeknek lesz valami ötlete.
Férfiak-mondta Emily mit várhat tőlük az ember.
Ami azt illeti igen nekünk lett volna a mai napra programunk bőven.
És mi lenne az-kérdezték a fiúk.
Körbevezetném a lányokat egy kicsit a városba. Remek akkor elkísérjük a hölgyeket sosem lehet tudni mikor rabolják ki az embert.
Akkor várjanak itt amíg mi elintézünk egy-két dolgot a kastélyba.
Rendben van.
Elindultunk befelé a házba hogy szóljunk elmegyünk itthonról.A nappaliban megtaláltuk Lovedayt.
Loveday de jó hogy megvagy.
Miért, mi történt?
Semmi csak szólni akartam, hogy a lányokkal elmegyünk egy kicsit a városba körülnézni.
Rendben van, jó szórakozást.
Kimentünk és ott vártak a fiúk.
Akkor indulhatunk?
Persze, semmi akadálya.
Emily ment elől mellette Jack és Sam, utánuk ment Lili mellette Jacob és Armand ment, én pedig hátul mentem és Robin jött mellettem. Hirtelen összekulcsolta a kezünket én meg teljesen ledöbbentem.
Robin De Noir nyilvánosan megfogod a kezem????????
Igen, hiszen a barátnőm vagy.
Ekkor felcsillant teljesen a szemem.Mikor megérkeztünk a városba mindenki szétszéledt. Emily és a srácok az egyik míg Lili és a fiúk a másik irányba indultak.Robinnal ketten voltunk de az örömöm sokáig nem tartott.
Most el kell mennem egy időre majd megkereslek, de ne keveredj bajba ha lehet.
Miért, mikor szoktam?
Talán soroljam?
Na idefigyelj,elég idős vagyok,hogy a saját életemet éljem.
Abban biztos vagyok. Adott egy csókot és már el is tűnt.
Magányomban találomra elindultam egy utcán. Hirtelen a szemem megakadt egy könyvesbolton.
Bementem a boltba és sorra néztem végig az öreg könyveket a polcon. Leemeltem egy könyvet a polcról és belelapoztam. Egy romantikus könyv volt az és nagyon tetszett az a pár sor amit olvastam belőle és gondoltam nem is lehet olyan rossz ez a könyv így hát megvettem.
Elindultam, hogy megkeressem a többieket mikor egy idegen szó szerint belém futott. Elejtettem a könyvemet bele egy pocsolyába.
Nem tudsz a lábad elé nézni?
ÓÓ.......sajnálom ne haragudj.
Felvette a könyvemet és valahogy próbálta letisztítani, végül átadta.
Köszönöm-mondtam egy kicsit mérgesen.
Amúgy még be sem mutatkoztam a nevem Tyler.
Örvendek Tyler de legközelebb nézz a lábad elé.
Rendben van.
Látom te is egyedül vagy nem baj ha csatlakozom hozzád?
Ami azt illeti nem vagyok egyedül csak most külön váltunk a barátaimmal.
Sebaj akkor legalább ezt fogadd el.
Hirtelen odarohant egy árushoz vett egy szál vörös rózsát és átadta nekem.
Ezt meg mért kapom????
Legyen ez az engesztelés amiért tönkretettem a könyvedet.
Hát köszönöm szépen.
Hirtelen Robin jelent meg mögöttem.
Maria te meg mit művelsz????
Semmit, miért minek látszik?
Akkor meg mi ez a virág a kezedben és ki ez a srác????
Ő itt Tyler véletlenül nekem futott, leverte a könyvemet ami elázott a pocsolyában ezért vett egy rózsát engesztelésül. Éreztem ahogy Robin egyre idegesebb lesz ezért gyorsan léptem.
Tyler szerintem jobb ha most inkább mész.
Rendben van viszlát Maria.
Mikor eltűnt Robin megragadta a karomat és egy eldugott helyre vitt ahol alig vannak emberek és elkezdett ordítani velem.
Alig hagylak magadra és te meg egy másik férfival vagy?
Mondtam már hogy csak véletlenül találkoztunk, nem is ismerjük egymást.Te mindent annyira túlreagálsz.
Még hogy túlreagálok csak meg akarlak védeni-mondta nekem elég hangos hangnembe.
Ekkor már nálam is betelt a pohár és kitört belőlem. De még is mitől akarsz megvédeni? Nem lehetnek fiú barátaim csak mert te állandóan féltékeny vagy, mert ha igazán szeretnél bíznál bennem.
Itt nem erről van szó Maria.
Akkor mond meg miről?
Én igen is bízom benned Maria.
Hát én nem így látom.
Robint hirtelen elöntötte a düh. Kitépte a kezemből a rózsát, ledobta a földre és széttaposta.
Ezt most mért csináltad?
Tudod mit inkább ne válaszolj rá.
Elegem van, én ezt már nem bírom tovább.
Szerintem hanyagoljuk egymást egy pár hétre az lenne a legjobb mindkettőnknek. Kirángattam magam a szorításából és sírva elkezdtem rohanni de egyszer még visszanéztem Robinra. Dühömben sírva ezt mondtam neki.......úgy utállak és ezzel elrohantam.Útközben belefutottam Emilybe és Lilibe.
Maria mi történt veled-kérdezték nyugtalanul.
Induljunk el hazafelé mert most nem akarom látni Robint egy ideig biztos nem.
Jól van, fiú nekünk most mennünk kell, köszönünk szépen mindent majd legközelebb találkozunk.
Sziasztok.
Viszlát hölgyeim.
Egész úton a lányok kérdezgették mi van velem de nem bírtam megszólalni. Mikor nagy nehezemre csak ennyi jött ki a torkomon........gyűlölöm Robint. Mikor hazaértünk kicsaptam a ház ajtaját, felszaladtam és bezárkóztam a szobámba senkivel nem akartam beszélni. Loveday és Benjamin ijedten kérdezték a lányokat, hogy mi történt velem.
Hát nagyon mi sem tudjuk mert a városba szétváltunk és később sírva jött oda hozzánk Maria.
És nem tudtatok kiszedni belőle semmit?-kérdezte Benjamin
Nem sajnos.
Egyedül azt mondta hogy gyűlöli Robint.
Később Loveday kopogott a szobámnak az ajtaján.
Igen, ki az?
Én vagyok az Loveday bejöhetek?
Ne haragudj de most nem akarok beszélni senkivel légy szíves menj el.
De kicsim..
Loveday kérlek akadályozzátok meg, hogy Robin eljöjjön hozzám egy ideig nem akarom látni.
De miért nem? Mit csinált már megint?
Azt most hosszú lenne elmondani.
Értem. Akkor beszélek Robinnal hogy egy ideig nem akarod látni.
Köszönöm,hálás vagyok érte.
Loveday lement a többiekhez és elmondta hogy Robint nem engedhetik fel hozzám. Mikor egyedül maradtam a szobámban annyira dühös voltam Robinra hogy az szinte leírhatatlan.
Halkan ezt suttogtam..............gyűlöllek Robin De Noir.