Egy napra temérdek meglepetés

Sziasztok
meghoztam a 2. fejezetet remélem tetszik majd és lécci írjatok komikat

                                                2.fejezet

Egy ideig azt hittem, hogy talán a faág ütögeti a szobámnak az ablakát, de tévedtem, de még mekkorát. Felkeltem és odamentem az ablakhoz és kinyitottam. Teljesen ledöbbentem pont, hogy rá nem számítottam.
Robin volt az aki kisebb kövekkel dobálta a szobámnak az ablakát.
Mit keresel itt-szögeztem rá a kérdést elég halkan, mert senkit nem akartam felébreszteni.
Nem tudtam elaludni, mert nagyon rosszul esett amit délután mondtál. És nincs igazad bevallom neked amit gyakran nem fogsz hallani tőlem, de szeretlek és nem akarlak elveszíteni.
És ezt most mért kéne elhinnem- mondta barátságos hangom Maria. Robinnak betelt a pohár. Felmászott az ablak közelben lévő fára és bemászott az ablakon. Amint a lába érintette a padlót azon nyomban megragadott és a falnak nyomott.
Robin már kezdte is a mondanivalóját.
Hogy mért kéne elhinned???? Mert őrülten szeretlek te liba.
Először is nem vagyok liba te tollas fekete kakas. Másodszor nehogy azt hidd, hogy ilyen könnyen elhiszek neked bármit is inkább bizonyítsd az érzéseidet akkor talán......mondom talán hiszek neked.
Erre Robin csábos mosolyt dobott Maria felé. Csak erre a kijelentésre várt Robin.
Ajkai már elindultak Maria ajkai felé, hogy szenvedélyes szerelemmel megcsókolja már csak pár milliméter volt az ajkaink között mikor balszerencsémre kopogtak.
Robin elkezdett mérgelődni de vissza kellett fognom nehogy meghallják, hogy itt van a kastélyban.
Robin most el kell menned innen nem szabad, hogy itt találjanak mert az mindkettőnket bajba sodor.
Megint kopogtak az ajtón és egy kedves női hang szólalt meg.
Bejöhetek drágám???- szólalt meg Ms.Heliotrope.
Ez a nő soha nem tud kikapcsolni mondta gúnyos hangon Robin. Majd ezt legközelebb megbeszéljük most mát tényleg menned kell Robin. Ott ahol jött ott is ment ki, de még mielőtt elment volna adott egy csókot az arcomra majdhogy nem a számra és ezzel el is viharzott.
Bejöhet Ms.Heliotrope. Segíthetek valamiben?-mondtam egy kicsit mosolyogva.
Furcsa zajokat hallottam a szobád felől nem tudtam megnyugodni ezért inkább megnéztem, hogy vagy.
Semmi baj Ms.Heliotrope csak a fának az ága ütögette az ablakot biztos csak azt hallotta.
Értem kedvesem akkor látom nagyobb gond nincs.
Nem, nincs.
Hát akkor visszamegyek aludni.
Jó éjt Maria.
Jó éjt Ms.Heliotrope.
Azzal ki is lépett a szobámnak az ajtaján.Én meg visszabújtam az ágyba és csak arra a csókra tudtam gondolni ami majdnem elcsattant. Remélhetőleg lesz még rá lehetőség-mondtam magamba. Aztán hirtelen mély álomba merültem és reggelig fel sem ébredtem.
Reggel 9óra tájt ébredtem. Felöltöztem egy bokámig érő narancsszínű ruhát vettem fel aminek az ujja a könyökömig ért. Lementem az érkezőbe, de csak Ms.Heliotrope volt ott.
Kérdeztem tőle hol vannak a többiek?
Sajnálom drágám nem tudom senki sem jött reggelizni.
Ekkor elindultam megkeresni őket a kastélyban és a könyvtárban találtam meg Loveday-t és Benjamin bácsit. Mikor beléptem az ajtón Loveday üdvözölt és leültetett a kanapéra.
Elkezdte mondani..........
Apám Cour De Noir meghívott minket estére vacsorára a De Noir várba. Akkor ezért volt olyan mérges a bácsikám mondtam magamba. Ugyanis ő és Cour De Noir nem igazán szívlelték egymást. Benjamin bácsi állandóan morgott magába, hogy ő nem fog elmenni. Mondtam Loveday-nak, hogy próbálja meggyőzni Benjamint én addig elmegyek öltözni mert már eléggé elszaladt az idő nem akartunk elkésni a vacsoráról. Azzal otthagytam Loveday-t és a bácsikámat a könyvtárba beszélgetni én pedig felmentem a szobámba öltözni.
Egy hosszú, selyem vörös ruhát vettem magamra ahol a derekamnál kék masni volt a hajamat hullámokként dobtam vállamra. Lesiettem a nappaliba ahol Loveday és Benjamin már vártak. Bácsikám nem úgy volt, hogy nem jössz?????
De, csak a feleségem meggyőzött.
Hát jól van, de most már ideje elindulnunk.
Igen, adott igazat nekem Loveday.
Kimentünk a ház elé ahol a hintó már várt minket. A bácsikám felsegített engem és Loveday-t majd ő is felszállt és már el is indultunk.
Egész úton meg sem szólaltam csak Loveday és Benjamin beszélgetését hallgattam. Észbe se kaptam és már megéreztünk. Kiszálltunk a hintóból és az ajtóba már várt minket Cour De Noir és Robin.
Loveday üdvözölte apját és az öccsét, Benjamin is nagy nehezen de üdvözölte Court. Milyen csinos vagy ma Maria szólt Cour-szerinted nem Robin?
Robin válaszul csak elmosolyodott. Gyertek beljebb invitált minket Cour.
A bácsikám, Loveday és Cour bementek a várba én még egy kicsit kint maradtam és néztem a holdat és a csillagokat.
Végül én is bementem.
Egyedül voltam a sötét folyóson mikor valami megragadott.
Erre jó nagyot felsikítottam mikor észrevettem ki volt az.....vajon mért nem lepődtem meg rajta persze hogy Robin volt.
Csak nem félsz a sötétben?-kérdezte gúnyos mosollyal az arcán.
Neked meg nincs jobb dolgot mint a szívbajt hozni rám? Most pedig eressz.
Mert ha nem akkor mit csinálsz?
Ne akard tudni most pedig légy szíves eressz el.
Nagy nehezen de elengedett én pedig elindultam az étkező felé Robin pedig szorosan a nyomomban. Mikor beértünk az étkezőbe már vártak ránk. Az asztalfőnél ült Cour mellette jobb kéz felől Loveday, bal kéz felől Benjamin, engem pedig Robinnal szembe ültettek. Egész vacsora alatt Robinnal egymást néztük.
Mikor vége volt a vacsorának megkérdeztem nem-e nézhetnék körül egy kicsit a várban.
Persze majd Robin elkísér mondta Cour. Robin felpattant a székről és már indultunk is.
Már jóformán minden szegletét megnéztük a várnak mikor már csak egy szoba volt hátra.
Robin szobája.
Hadd nézzem meg a szobádat hiszen te már láttad az enyémet.
Azt már nem az én szobámba nem mehetsz be.
Mert ha bemegyek akkor mit csinálsz?
Szerintem nem akarod tudni.
Szerintem meg igen.
Gondoltam magamba egy kicsit megtréfálom Robin és átverem. Jól van akkor menjünk.  Robin ment előttem én meg gyorsan visszafutottam a szobájához és benyitottam. Teljesen ledöbbentem tiszta szőrme volt az egész szoba. A falakon is csak szőrme volt és ráadásul egy hatalmas, puha ágya is volt. Mikor még ábrándoztam Robin dühös hangjára lettem figyelmes.
Megmondtam neked, hogy ide nem jöhetsz be.
Nekem te nem parancsolsz.
Dehogy is nem csak figyeld.
Rendben van csak parancsolgass, de azok rám nem hatnak. Ekkor Robin szemében egyszerre düh és vágy lett úrrá.
Becsukta a szobájának az ajtaját. Odajött hozzám és nekinyomott teljes erővel a falnak.És ezt súgta a fülembe.
Előbb utóbb én fogok neked parancsolni Maria csak idő kérdése.
Erre hosszú ideig néztünk farkasszemet majd nagy fordulót vett az egész.
Robin egyszer csak szenvedélyesen megcsókolt..................hosszú idő után először.