Hírek, meglepetések, hivatlan vendégek....

Sziasztok, meghoztam a következő fejezetet. Remélem tetszeni fog.



                                                             29. fejezet


Na végre, hogy megvagy Emily, már égen-földön kerestelek, hol voltál?
Sajnálom Maria, de egyre csak jöttek és jöttek az emberek és egyre többen lettünk. Egyébként miért kerestél?
Csak szólni akartam, hogy Loveday és a bácsikám is itt vannak.
Ez nagyszerű, máris odamegyek és üdvözlöm őket.
Várj, ez még nem minden. Képzeld Couer De Noir is eljött.
Ez most komoly?
Persze, de örülök, hogy itt van, mert vele nincsen bajom csak az egy szem kis fiával.
Na és.....kérdezte Emily majd befejezte mert talán azt hitte hogy amit kérdezni fog attól felhúznám magam.
Szóval, Robin is eljött?
Egy kicsit elült a mosoly az arcomról de nem idegesítettem fel magam ezen.
Szerencsére nincs és nem is akarom, hogy itt legyen.
Figyelj, ezer meg egy srác vár odalent és bármelyik a lábad előtt heverne ha te is azt akarod.
Ami azt illeti Lili nem vesztegette az idejét mert már bemutatott az egyik barátjának.Adamnek hívják.
Tényleg? Na és milyen?
Eddig még sokat nem beszéltünk, de egész normálisnak látszik.
Ó, nézd ott vannak Benjaminék, menjünk oda.
Hát mire várunk?
Loveday, Benjamin úgy örülök, hogy eljöttetek na meg persze Couer De Noir. Ön hogy-hogy eljött? Úgy tudtam nem a partyzás híve.
Gondoltam eljövök az első önálló partytokra.
És a fia is eljön?-kérdezte Emily
Emily!!-mondta szinte suttogva Maria de a pillantása szinte szikrákat szórt és ezt más is észrevette.
Nem tudom, hogy Robinnak mik a tervei de megítélésem szerint nem hiszem hogy eljön.
Hááá.....-sóhajtott Maria hiszen egy hatalmas kő esett le a szívéről.
Nos, most hogy mindent megtárgyaltunk én elmegyek körülnézni hogy minden rendben van-e. Megfordultam és a tömeg szinte elnyelt. Annyi álarcos embert én még életemben nem láttam. Egy részről kicsit ijesztő de egyben mókás is volt. Akiket meghívtunk mind ismertem de most így hogy álarc volt rajtuk talán néhányat ha felismertem.
Ó, elnézést nem figyeltem a lábam elé. Bambaságom miatt még bele is mentem valakibe.
Semmi gond, már kezdem megszokni.
A hangjából ítélve nagyon hasonlított valakire de hirtelen nem jutott eszembe hogy honnan is.
M..Maria, te vagy az?
Adam?
Hát ismét összefutottunk.
Kicsi volt az esélye, hogy ne és hogy érzed magad?
Jól, nagyon jól szórakozom. Nem akarsz esetleg inni valamit.
Am....am.... ami azt illeti szívesen.
Akkor várj itt én hozok valamit.
Persze, csak siess mert kezdek megszomjazni.
Lassan körbefordultam, hogy kit ismerhetek még fel és észrevettem hogy valaki a távolban folyamatosan engem néz. Gondoltam odamegyek és megismerkedem vele amíg Adam vissza nem ér.
Heló, én Maria vagyok Maria Merryweather. Javíts ki ha tévedek de nem engem néztél, mert ha esetleg mellettem vagy mögöttem néztél valakit akkor mosd meg és itt helyben elsüllyedek. Háá... nevette el magát az idegen férfi.
Igen.
Mit igen? -meredtem rá.
Valóban éztelek.
Értem és megtudhatom, hogy ki vagy vagy esetleg ismerjük már egymást?
Részben, de én egy nagyon régi személy vagyok az életedben.
Egy nagyon régi? Mivel álarc volt rajta semmit sem láttam az arcából és nem tudtam ki lehetett az. Tippem az Robin volt de ő nincs is itt.
Ne vedd sértésnek de az egyik barátom már vár szóval én inkább most mennék..
Hát hogyne...menj csak.
Maria, meghoztam az italod.
Heló, én Adam vagyok.
Heló.
Adam várta, hogy megmondja mi a neve és mi tagadás én is kíváncsi voltam.
Na igen, Maria nem sétálunk egy kicsit a kertben?
De, persze. Amúgy is rám férne egy kis friss levegő.
Viszlát. Miközben a kert felé indultunk éreztem a hátamon a tekintetét de nem volt bátorságom hátra fordulni.
Ki volt ez a fura férfi?- tette fel az első kérdését szinte habozás nélkül Adam.
Megmondom őszintén, hogy még én sem tudom.
De neked csak bemutatkozott, nem?
Csak annyit mondott egy régi személy az életemből.
Értem. em akarsz egy kicsit mesélni magadról?
Sok mindent nem kell. Én is Londonból valósi voltam de apám halála után Holdföldére mentem a bácsikámhoz. Ott ismerkedtem meg Robinnal akivel nagyon jó volt a viszonyunk de az egyik nap úgy összevesztünk, hogy a lányokkal együtt visszajöttem Londonba.
Nem lehetett könnyű neked.Az én szüleim is meghaltak de annak jó pár éve már.
Attól hogy testben nincsenek mellettünk lélekben mindig velünk vannak.Ezt sose felejtsd el.
Rendben van, de ha nem haragszol néhány percre magadra hagylak mert meg kell keresnem a barátaimat akikkel idejöttem nehogy lerészegedjenek.
Persze, menj csak én addig itt megvárlak.
Mikor végre egyedül maradtam elmerengtem egy kicsit, hogy végre találtam egy olyas valakit aki megért engem.





Na, hogy tetszett?????