A fájdalom szinte szétszakít...

Sziasztok, meghoztam a következő fejezetet, remélem tetszeni fog. Komikat kérek....
Puszi.....=D




                                                          22. fejezet




Maria, annyira sajnálom.-feleltek a lányok és éreztem ahogy a kezüket a vállamra teszik biztatásképp.
Menjünk haza, gyere Maria itt már te sem tudsz mit tenni. Kiléptünk az ajtón és indultunk vissza a házhoz. A lányok egész úton próbáltak felvidítani de ez nem könnyített a lelkemen. Egész úton meg sem szólaltam csak babán merengtem magam elé. Mikor végre hazaértünk a lányok átadták a kabátjaikat az inasnak, de én nem bírtam már tovább, felszaladtam és bezárkóztam a szobámba.
Lili, most mit csináljunk vele?-aggódva kérdezte Emily.
Tudod Em, hogy nekem midig nagyon sok ötletem volt minden problémára de itt az egyetlen megoldás az lenne, ha Robi visszajönne és mint tudjuk nem fog, de adjunk neki időt, mert az miden sebet begyógyít.
 Lehet, hogy napokig-hetekig és ne adj Isten hónapokig is eltarthat és sokat fog szenvedni.
Talán igazad van Lili, hagynunk kell, hogy túltegye magát, de ami a legfontosabb, hogy érezze, hogy mi mellette vagyunk.
Felmegyek és megnézem jól van-e, nehogy olyasvalamit csináljon amit meg fog bánni.
Rendben Em én addig bemegyek a könyvtárba.



Nem akartam elhinni ami ebben a pár órában történt. Vissza akarom kapni Robint, de most már hiába mondanám el neki az igazságot nem hinné el nekem. Bárcsak visszatekerhetném az idő kerekét, hogy befogjam a saját számat. Miközben ostromoltam magam valaki kopogott az ajtón.
Maria, Emily vagyok, bemehetek?
Nem válaszoltam semmit, mert egy hang sem jött ki a torkomon.
Maria, Maria jól vagy? Engedj be légy szíves.
De nem történt semmi. Az egyik fülemen be a másik ki. Senkivel sem akartam beszélni és ezt a tudomásukra adtam. Emily többször is próbált bejutni a szobámba de nem sikerült neki.
Tudom, hogy senkivel sem akarsz beszélni, de nem bujkálhatsz odabent örökké. Maria, hahó. Tudom, hogy most nagyon fáj, hidd el én is éreztem már ilyet.
Mi?-mondtam magamba.
És most lemerném fogadni azt kérdezed, hogy miért. Ezt még senkinek sem mondtam el de talán eljött az ideje.
Tudod amikor te elmentél Holdföldére nem sokkal utána megismerkedtem talán mondhatjuk életem agy szerelmével. Az elején nagyon jól ment minden, nagyon romantikus egyéniség volt de szinte napról-napra megváltozott. Volt amikor hetekig meg sem látogatott, ha az utcán egymásba botlottunk ő keresztül nézett rajtam, de nem ezek voltak a közvetlen okai amiért útjaink különváltak. A hab a tetején az volt, hogy az egyik veszekedésünk balul sült el és megütött. Attól a pillanattól kezdve tudtam, hogy itt és most befejeztük. Elküldtem és mondtam neki, hogy engem örökre elfelejthet. Miután kisétált az életemből teljesen magamba fordultam. Én is bezárkóztam a szobámba mint ahogy most te teszed. Nem beszéltem senkivel és alig ettem valamit. A vége az lett, hogy alultápláltságom miatt összeestem a szobámban és a szüleim találtak rám mielőtt tudod mi következett volna. De aztán túltettem magamat a csalódáson és a sarkamra álltam. És most lemerném fogadni azt kérdezed miért nem mondtam el senkinek sem. A válasz egyszerű. Mert soha nem akartam hogy ezt bárki megtudja és pont ezért nem akarom, hogy te is olyan sorsra jut mint én. Ne hagyd, hogy a bánat és a keserűség legyőzzön . Ha szereted Robint akkor harcolj érte, ne hagyd hogy másvalakié legyen. Na jól van, akkor én most megyek.
Még mielőtt elment volna volt még egy utolsó mondata hozzám.
Légy erős Maria.
Hallottam ahogy lesétál a lépcsőn egem pedig szép lassan elnyomott az álom.


Milyen könyvet kéne olvasni? Nincs olyan ami a párkapcsolatokról szól? Valahogyan segítenem kell Marianak.
Hahó Lili ide bent vagy?
Itt vagyok hátul Emily. Hallottam cipőjének kopogását amint egyre közelebb jött.
Na, hogy van?
Nem valami jól, hagyja hogy az érzései legyőzzék.
Adjuk neki pár napot, ha az alatt sem történik semmi csak egy dolgot tehetünk.
Akkor egyre gondolunk.-felelt Emily.




Holdföldén.....
Robin, megérkeztünk itt vagyunk a várnál.- keltegette Sam Robint.
Na végre, elég hosszú volt az út. Kiszálltam a hintóból és beléptem a várba, hogy megkeressem az apámat. Az étkezőbe rá is bukkantam.
Apám!
Robin, pattant fel a székéből és odajött hozzám. Te itt, ez hogy lehet na és Mariat hol hagytad?
Ne is emlegesd előttem azt a nő személyt.
Ezt meg hogy érted?
Azt most hosszú lenne elmondani, most inkább meglátogatom a szobámat.
Rendben fiam. Csak szólj ha valamire szükséged van.
Bólintottam egyet a fejemmel és vettem az tat a szobám felé.



Másnap....
Benjamin, drágám?
Igen édesem.
Meglátogatom az apámat, hogy nincs-e kedve eljönni Maria karácsonyi partyára. Biztos örül majd neki.
Jól van Loveday.
Digweed hozza a kocsit.
Máris uram.
Digweed felsegített a kocsira és már el is indultunk.
15 perc múlva már oda is értünk.
Kiszálltam a hintóból és bementem a várba. Apám de örülök, hogy látlak.
Én is drága lányok. Mi járatban erre?
Mariatól kaptam meghívót a karácsonyi partyára és arra gondoltam, hogy nem lenne-e kedved eljönni?
Sajnos pontos választ most még nem tudok mondani.
De lehet, hogy Robin is ott lesz és akkor találkozhatunk vele.
Most is megteheted.
Ezt meg hogy érted?
Épp fent van a szobájában, tegnap este érkezett.
Komolyan és Maria is vele van?
Ő nem jött de Robint látva valamin nagyon hajba kaphattak.
Értem, akkor felmegyek és beszélek vele.
Rendben van lányom.



Robin ébren vagy már? hahó...
Beljebb mentem a szobájába és láttam, hogy minden ruhája a földön hever szanaszét ő meg még mindig alszik még reggel 11-kor is.
Robin kelj fel.-mondtam egy kicsit idegesen és hangosan.
Loveday te meg mit keresel itt és zargatsz hajnalok-hajnalán?
Robin, 11 óra van kelj fel. Nézd meg hogy néz ki a szobád. Takaríts ki.
Majd később és most hagyj aludni.
Nem, kelj fel.
Lerángatta rólam a takarót mire én is felkeltem.
Neked meg mi bajod van Loveday? Majd felkelek.
Mond csak mi ütött beléd Robin? Máskor már 6-kor fent virítasz most meg. Mi történt veled Londonban?
Semmi amiről tudnod kéne.- válaszolt vissza Robin morcos hangon.
A nővéred vagyok elég jól ismerlek és tudom mikor hazudsz mint például most.
Addig nem hagysz békén amíg nem mondom el igaz?
Pontosan.-húzta mosolyra a száját Loveday.
Sóhajtottam egyet majd megszólaltam. Hogy nekem egy ilyen kíváncsi nővér jutott.
Ez az egyik tulajdonságom amiért ennyire szeretsz.
Na persze.-bökte vissza Robin.
Na elmondod, hogy mi történt veled vagy mindent harapófogóval kell kihúzni belőled?
Jól van, jól van e legyél már annyira türelmetlen.
Az egész a Tyler gyerekkel kezdődött. Ő is Maria után ment Londonba, de mindenkinek azt mesélte be, hogy valami rokona van ott és azt kell ápolnia. A srácok aztán kiderítették, hogy ő az ősi ellenségünk pici kis porontya.
Uram isten és Maria ezt tudja?
Nem tudom de várj a lényeg még csak most jön.
Az egyik nap amikor összefutottunk Mariaval az utcán elmondta, hogy ő és Tyler összejöttek.
Loveday a szája elé kapott majd megszólalt. Ezt nem hiszem el.
Pedig igen.
És miből gondolod, hogy nem hazudott csakhogy bosszantson téged?
Láttam rajta Loveday.
Robin, é....é...én nem tudom mit higgyek. Maria nem olyan aki összejönne Tylerrel hisz csak barátként tekint rá. Hiszem amikor nem ment el Londonba folyamatosa azt hallottuk tőle, hogy mennyire szeret téged és ez kétlem, hogy az egyik napról a másikra ez megváltozna.
Figyelj Loveday, Maria szemrebbenés nélkül ezt mondta, ha neki Tyler kell akkor legyen csak vele egem már ez az egész dolog nem érdekel. Befejeztem vele.
Nem tudom Robin.
Én viszont igen. Nem arról van szó, mert szeretem Mariat, de nem tudok megbízni benne. Időre van szükségem, de amit most biztosan tudok, hogy egy időre végeztem veled Maria Merryweather.





Na, hogy tetszett. Komikat kérek...
millió csók Mariana...=D