Egy ajándék ami segített megkönnyíteni a lelkem.

Sziasztok, meghoztam a következő fejezet, remélem tetszeni fog. Köszönöm az előzőkhöz írt kommenteket. Na nem is fecsegek tovább csak annyit mondok jó olvasást.




                                                    23. fejezet



Robin ezt nem mondod komolyan, még a vak is látja, hogy Maria hazudott neked. Arra nem gondoltál, hogy csak azért mondta, hogy otthagyd Londont és ő végre egyedül lehessen? Miért akarsz hinni neki ilyen könnyen? Máskor mindig átláttál rajta amikor hazudik. Miért nem látod ezt be?
Mert nincs mit Loveday.-kelt ki magából Robin.
Te semmit sem tudsz a nőkről. Nem tudod mire vagyunk képesek csak azért, hogy elérjük azt amit akarunk.
Hiába próbálsz győzködni nővérkém, de a döntésemen nem vagyok hajlandó változtatni. A témát pedig most lezárom, nem akarok hallani róla többet.
Sóhajtottam egyet majd megszólaltam.- Rendben van Robin, ahogy jónak látod. Felálltam és indultam az ajtó felé, mert beláttam, hogy ma már nem tudok beszélni a fejével.
Loveday, mielőtt elfelejtem.
Tessék Robin.
Ha lehetséges erről senkinek se szólj, nem akarom, hogy bárki is megtudja.
Ettől nem kell tartanod öcsikém. Még láttam ahogy Robin az ablakhoz áll és sóhajt egyet, majd kiléptem szobájának ajtaján.
Jaj Istenem, hogy ilyen nehéz legyen meggyőzni valakit.
Lesétáltam a hosszú lépcsősorokon majd kiértem a vár elé ahol Digweed várt a hintóval. Már szálltam volna fel mikor valaki a nevemet kiabálta.
Loveday, lányom már mész is?- kérdezte az apám.
Sajnos igen, nem tudok tovább maradni.
Várj lányom, csak még egy kérdés. Robi elmondta neked, hogy miért ilyen dühös?
Legszívesebben elmondtam volna az egészet az apánknak de az eskühöz kötött a szavam.
Sajnos nem apám, nekem sem mondott semmit, pár nap múlva csak elmondja, de most már tényleg mennem kell, nem maradhatok. Viszlát apám.- felszálltam a hintóra és Digweed utasítást adott a lovaknak és már indultunk is.
Szervusz lányom.- válaszolt vissza az apám.



Londonban......

Kétlem, hogy Maria kijönne a szobájából.-szólt Emily.
Ha jobban belegondolunk egy ideig szerintem nem is fogjuk látni.- válaszolt vissza Lili.
Figyelj Em, most nem akarok udvariatlan leni, hogy felhozom ezt a témát de mi lesz most így a karácsonyi partyval, hiszen a meghívók egy részét már elküldtük.
Nem-nem, igazad van. A partyt mindenhogyan meg kell tartanunk, mert már csak 3 nap van addig és már nem mondhatjuk le.
De Mariaval mit csinálunk, ő biztos nem fog eljönni.
Tény, hogy nemet fog mondani, de azért megkérdezem.
Jól van Em, én addig beszélek a szakáccsal, hogy milyen menüvel akar előrukkolni.
Lili bement a konyhába én pedig felsétáltam Mariahoz.
Miért kell a szerelemnek mindig ennyire fájnia?-kérdeztem magamba.
" kopp-kopp" Maria, jól vagy, Emily vagyok. Légy szíves ne zárd be az ajtót, gyere beszélgessünk egy kicsit az sokat szokott segíteni. Maria kérlek.
Se sajnos válasz most sem jött és az ajtó is zárva maradt.
Hhhh.....Rendben van. Figyelj, tudom hogy nem a legjobbkor mondom ezt de ugye emlékszel hogy 3 nap múlva lesz a karácsony partynk. Lilivel tudjuk hogy most nem vagy abban a helyzetben hogy részt vegyél rajta, de nagyon örülnénk neki.
De válasz most sem jött.
Maria, hahó...
Na jól van. Elindultam a szobám felé és elővettem egy kis díszdobozkát majd visszamentem Maria szobája elé.
Figyi, látjuk, hogy még velünk sem akarsz beszélni de itt hagyok neked most valamit az ajtó előtt. Ez egy napló. Ha senkivel sem akarsz beszélni akkor inkább írd le hogy mit érzel, meglásd sokkal könnyebb lesz majd így. Leteszem ide az ajtó elé.
Hallottam, ahogy Emily egyre távolodik a szobámtól így lassan felkeltem, kinyitottam a szobám ajtaját és felvettem a naplót. Kimentem vele a teraszra és belekezdtem, hogy papírra vessem az életemet.



Kedves Naplóm!
Az én nevem Maria Merryweather.
Szinte nem is tudom honnan kezdjem az életemet, végül is sok izgalom nincsen benne, de talán akkor az elején kezdem a történetemet.
Apám halála után Londonból Holdföldére kerültem ahol kiderült, hogy én vagyok a Holdhercegnő és a Merryweather család legnagyobb ellenségei laktak a völgy túloldalán, a De Noir klán. Sokszor próbáltak meg elrabolni vagy megölni, de nem agyon ment nekik. A klán vezetőjének a fia akadt a legtöbbször az utamba. Ő volt Robin De Noir. De sajnálatomra a segítségét kellett kérnem, hogy megmentsem a hazámat. Mivel elég sok időt együtt töltöttünk megláttam a jó énjét is és beleszerettem. Sokat találkozgattunk és még jobban kiismertük a  másikat. A mi nap levelet kaptam a legjobb barátnőimtől, hogy meglátogatnának Holdföldén. Mikor megérkeztek körbevezettem őket az egész völgyben és a városban is egyaránt. Bemutattam nekik a De Noir-okat és szerintem a fiúk teljesen odavoltak a lányokért. De a baj csak most kezdődött. Az egyik nap amikor így mindannyian bementünk a városba mindenki szétszéledt és Robinnal kettesbe maradtunk, de ez nem tartott sokáig. Az egyik pillanatban még mellettem volt majd eltünt csak mert dolga akadt és így én egyedül maradtam.  Összefutottam Tylerrel, Robin ezt meglátta és teljesen kikelt magából. Üvöltözött velem és nekem ez volt az utolsó csepp a pohárba. Otthagytam Robint és a lányokkal Londonba jöttem, de Robin itt is rám talált. Kiderült, hogy Tyler is itt lakik csak akkor nem tudtam róla amit most tudok. A De Noir-ok ősi ellenségének a fia. Amikor ezt megtudtam többet nem is álltam vele szóba. De ugyanezen a napon követtem el életem legnagyobb hibáját. Megmondtam Robinnak, hogy összejöttem Tylerrel csak, hogy érezze azt amit nekem kellett, de a tervem nem úgy sült el ahogy akartam. Robin ezen teljesen kiakadt és a fiúkkal együtt visszament Holdföldére. Amikor ezt megtudtam teljesen letaglózott a hír. Be vagyok zárkózva a szobámba és senkivel sem tudok beszélni róla és még ez a karácsonyi perpatvar is itt van a nyakamon. Nem hiszem hogy készen állok arra hogy emberek közé menjek, nem vagyok még elég erős hozzá. 
Nos, hát eddig ennyi az életem. Nagyon reménykedem benne hogy a sors majd újra összehoz minket és hogy Robin valaha is megbocsát nekem a hazugságaimért.
U.I.: A hazugság nem vezet sehova és előbb vagy utóbb az igazság napvilágot lát.


Hát az írást befejeztem és nagyon elálmosodtam. Bementem a szobámba, befeküdtem az ágyamba és elnyomott az álom.



Holdföldén.....

Gyere haver megyünk vadászni.-hallottam Sam hangját.
Ezt most inkább kihagynám ha nem gond, nincs túl sok kedvem hozzá.
Jesszus Robin, életedbe nem hagynád ki a vadászatot. Valami nagy gondnak kell lennie ha mégis. Na gyerünk mond el.
Semmi közöd hozzá és amúgy is semmi bajom sincsen.- válaszolt Robin akinek a hangjában érzékelhető volt a csalódottság.
Engem nem tudsz átverni. A legjobb barátod vagyok, ismerem minden gyengédet és azt mikor hazudsz mint például most. Na gyerünk ki vele.
Hháá.... Nem tudom elfelejteni azt az átkozott nőszemélyt, folyton csak rá gondolok. Egyre jobban hiányzik nekem.
Haver, valld már be végre, hogy szereted annak ellenére amit tett.
Ezt nem tagadom Sam, de ő ezt nem tudhatja meg semmilyen körülmények között.
Néha tényleg nem értelek téged Robin. Kiismerhetetlen vagy. De vigyázz meddig játszol a tűzzel.
Ezt meg hogy érted?- húzta fel a szemöldökét Robin.
Ha nem mondod el neki az igazságot még időben akkor lehet, hogy már késő lesz. Ne kövesd el azt a hibát amit sokan mások. Ne hagyd, hogy másvalakié legyen.

      A napló amit Maria kapott Emilytől.....




Na hogy tetszett........
Puszi Mariana...=D