Tedd azt ami helyes

Sziasztok, itt a következő fejezet. Köszönöm az előzőkhöz írt kommenteket. Nos jó olvasást.
puszi...




                                             25. fejezet


Másnap reggel.....

Az éjszaka katasztrofálisan telt. Alig tudtam aludni. Folyton azon rágódtam mit és hogyan mondok Robinnak. Elég korán keltem fel, mondhatjuk úgy, hogy a Nappal együtt. Felöltöztem és halkan lesétáltam a bejárat elé. Se a bácsikám, Loveday vagy a lányok sem voltak még fent. Enni sem tudtam, mert olyan görcsbe volt a hasam, hogy még egy falat sem ment volna le a torkomon. Kimentem az istállóhoz, felnyergeltem egy hófehér, gyönyörű lovat és elindultam a De Noir vár felé. Az erdő szinte még aludt. A nap sugarai szinte még alig érintették a fák lombjait. Egyetlen állatot sem lehetett még látni. Nagyjából negyed óra lovaglás után megérkeztem. A szívem egyre gyorsabban kezdett el verni és mintha pillangók lettek volna a hasamban. Levegőt venni is alig bírtam. Kikötöttem a lovat nem messze a vártól, mert nem akartam, hogy bárki is meglássa. Remegő léptekkel indultam a fekete köpenyes emberek közé. Velünk ellentétben a De Noir-okra jellemző volt, hogy már hajnalok-hajnalán fent vannak, de reménykedtem benne, hogy a kis " örökös " inkább még alszik. Bementem a várba aztán az egyik lépcsősoron le a másikon fel, a 3. szoba mellett kanyarodni jobbra és végül a folyosó végén a szembeálló ajtó. Nyújtottam a kezemet a kilincs felé aztán visszahúztam majd nagy bátorság és beléptem. Halkan nyitottam az ajtót és gyorsan be is csuktam, hogy senki se vegyen észre. Isten adta szerencse volt, mert Robin még aludt. Odasétáltam az ágya mellé és leültem egy székre. Hosszú percekig figyeltem ahogyan alszik és forgolódik össze-vissza. Ekkor rájöttem, hogy hogyan tehettem ezt vele? Hogyan engedhettem el egy ilyen férfit? Bárcsak meg nem történté tehetném ezt az egészet. Végigsimítottam a kezemet a karján és annyi idő utá jó volt végre úgy hozzáérni, hogy most kivételesen nem ő ragadott meg engem.
Nem tudom megtenni, egyszerűen képtelen vagyok a szemébe nézni.- suttogtam olyan halkan, hogy lehetőleg ne hallja meg és ne keljen fel.
Felálltam a székből és lábujjhegyre állva indultam az ajtó felé. Már éppen csak néhány centi választott el a kijárattól mikor halkan de mégis hallhatóan megreccsent alattam a talaj. Ledermedtem, mert Robinnak iszonyat jó a hallása, ugye a vadászathoz ez elengedhetetlen. Halkan levegőt vettem és hátranéztem, hogy még mindig az ágyába van-e.
De nem volt ott.
Jesszus, most mit csináljak?-suttogtam. Szinte már lábujjhegyen futottam az ajtó felé és mikor a kilincshez akartam nyúlni megijedtem. Egy hang amit annyira szeretek most megszólalt.
Te mit keresel itt?- szólt egy olyan dühös hang amit még nem is hallottam tőle.
Lassan megfordultam és próbáltam kerülni a tekintetét. De csak ugyanaz a kérdés jött.
Miért jöttél ide?- ugyanazon a dühös hangon.
Csak beszélni szerettem volna veled.
És mégis miről ha szabad tudnom?
Kettőnkről.
Na ez jó, halljuk most milyen mesét akarsz kitalálni?
Nézd, most nem akarok hazudni neked, az igazat akarom mondani. Tudom, hogy semmi okod hinni nekem, de kérlek hallgass meg.
Mint ahogy te szoktál engem? Egyáltalán minek jöttél vissza? Várj, nem is akarom tudni és most tűnj el a szobámból mielőtt olyat teszek amit magam is megbánok.
Mit mondtál?
Azt, hogy tűnj el innen, máris.
Hogy képzeled, hogy így beszélsz velem, nem vagyok az egyik kis " lotyód " a sok közül akikkel mint tudjuk mit csinálsz. Bezzeg nekem elsőre meg kellett bocsátanom a te ostobaságaid miatt, de tudod mit hazudtam neked Londonban. Soha nem jártam Tylerrel és nem is szeretnék, csak azért mondtam, hogy elgyere Londonból. De miután eljöttél rájöttem, hogy valami hiányzik, mintha nem lenne meg a lelkem egy része.
És ezt most el kellene hinnem?
Ami azt illeti reménykedtem benne. Figyelj Robin, én nekem nem szokásom hazudni. Nagyon ritkán fordul elő és csak a legvégső esetben szoktam csinálni. Kérlek Robin higgy nekem. Soha nem voltam Tylerrel én csak téged szeretlek.
Nem tudok hinni neked Maria, sajnálom.
Persze, mit is hittem, hogy idejövök és majd hinni fogsz nekem? Már látom, hogy hatalmas hiba volt. De te sem vagy tökéletes. Én nem tudom, hogy te valaha is szerettél engem, mert nem tudok olvasni a gondolataidba, de egyszer sem mutattad ki a szeretetedet. Folyton csak kiabáltál és veszekedtél velem és még te kérded miért nem hittem neked Londonban? Talán azért mert ott csak mondanod kellett valamit, hogy higgyek neked. De amikor te eljöttél én meg hülye jöttem utánad egyszerre. Nem is tudom mit hittem. El akartam jönni és megmondani az igazságot , ahogyan te azt sosem teszed. Na mindegy. Csak azt akartam, hogy ezt tudd. Szerintem itt az ideje, hogy menjek.
Megfordultam és indultam az ajtó felé.
Ezzel most azt akarod mondani, hogy én soha-semmit sem mondok el neked?-kérdezte tágra nyílt szemekkel Robin.
Pontosan, eltaláltad.
De egyet azért jegyezz meg Robin. Néhányszor elléphetnél a tükör elöl, hogy felmérd a kárt amit minden lépésednél magad mögött hagysz.
Megfogtam a kilincset és kijöttem a szobájából. Egy percet sem bírtam már a várban eltölteni, gyorsan kijöttem a várból, megkerestem a lovamat és visszaindultam Holdszállásra. Az úton próbáltam elfelejteni az előbb történteket de alig pár percre sikerült. Mikor hazaértem már mindenki fent volt.
Maria, te meg hol voltál?- kérdezte aggódóan Loveday.
Robinnál jártam és beszéltem vele.
Na, hogy ment?-kérdezte Emily.
Eredményt nem értem el.
Emily, Lili gyertek velem, beszélnem kell veletek.
Persze Maria.
Felmentünk a szobámba és " mesélni " kezdtem.
Mi történt Robinnal?
Nos, elmondtam neki, hogy hazudtam,  nem voltam Tyler barátnője, de sajnos nem hitte el. Próbáltam meggyőzni de nem ment. Folyton csak azt hajtogatta, hogy nem tud bízni bennem.
És most mit akarsz tenni?- felelt rekedt hangon Lili.
Bevallom, őszintén nem tudom. De a karácsonyi partyra is vissza kéne menni
Hát igen.- válaszolt Emily.
Akkor csináljuk azt, hogy holnap délután visszamegyünk és a party után meg eldöntöd mit akarsz csinálni.-szólt Lili.
Az ablakhoz sétáltam és rápillantottam a De Noir várra.
Rendben van, holnap visszamegyünk.
Lili és Emily egymásra néztek majd megszólaltak.
Hidd el ez így jobb lesz.





Na, hogy tetszett...
puszi Mariana...:D