Régi barátok felbukkanása

Sziasztok! Köszönöm az előző fejezethez kapott kommenteket, cserébe itt az újabb fejezet! Jó olvasást :)

30. fejezet

Vajon hol lehet, mit csinálhat most Robin? Biztos egy "örömlánnyal" van most együtt. Amíg nem nagyon ismertem, Robinról sok mindent beszéltek. Például azt is, hogy sok "örömlány" került már az ágyába, de igazából szerelmes csak egyszer volt. A tragédia az volt, hogy a lányt megölték és Robin ezt soha nem heverte ki. Nem tudom, hogy valaha engem is szeretett-e ennyire, de most már amúgy is mindegy. El kell terelnem róla a figyelmemet. Térj észhez Maria, már nem érzel iránta semmit, verd már ki a fejedből. Bár az agyam ezt utasította a számnak, de a szívem valahogy máshogy érezte. Nem volt kedvem tovább Adamra várni, így inkább bementem a többiekhez. Rengetegen voltak a házunkba, alig lehetett elférni. Majd hallottam ahogyan a bácsikám hív engem. 

- Maria, hogy érzed magad? Minden rendben van? 

- Persze bácsikám, miért ne lenne?

Csak úgy kérdeztem, de most, hogy ezt megtárgyaltuk, valamit szeretnék veled megbeszélni.

- Igen? és mi lenne az?

- Ne itt, inkább menjünk fel az emeletre, ott nyugodtan beszélhetünk.

- Rendben van, menjünk a szobámba.

- Na miről akartál beszélni velem? - kérdezte Maria 5 perc múlva.

- Néhány napja levelet kaptam, egy nagyon régi kedves barátomtól és eljönne meglátogatni minket.

- Ez nagyszerű bácsikám, de miért mondod úgy mintha baj lenne?

- Mert kérni szeretnék tőled egy óriási szivességet.

- Hallgatlak. Mondjad csak.

- Költözz vissza addig Holdföldére amíg nálunk van. 

- Micsoda? - emelte fel a hangját a meglepettségtől és a döbbenettől Maria.

- Kérlek, tudom, hogy sokat kérek, de ígérem megakadályozom, hogy Robin vagy a barátai akár csak megközelítsenek téged, csak kérlek ezt tedd meg nekem.

Nem is tudom, még nem állok készen arra, hogy visszamenjek. Utáltam látni ha a bácsikám köyörög nekem, de erre tényleg nem voltam még felkészülve.

- Rendben. Megértelek én. Rengeteg rossz emléked van ott. Akkor felejtsd is el, butaság volt megkérdezni.

Felállt, lógó orral és szomorúsággal a szemében az ajtóhoz sétált, hogy visszamenjen a többiekhez. A szívem szakadt meg akárhányszor így láttam őt.

- B...bácsikám, várj! Ha ez tényleg ennyire fontos neked akkor megteszem, visszamegyek Holdföldére. De van egy nagyon fontos feltétele ennek. Semmilyen körülmények között nem akarok vele találkozni. 

- Ezt majd megoldjuk. Jaj lányom, annyira hálás vagyok. Nagyon köszönöm. Ez sokat jelent nekem.

Odajött és szorosan átölelt én pedig majdnem belefulladtam a szeretetébe.

- Na jólvan, ennyi szerintem elég lesz.

- Jaj bocsáss meg, nem akartalak megfojtani. 

- Semmi gond, de most már igazán elárulhatnád hogyan hívják ezt a híres, jó barátodat.

- Még nem is mondtam?

- Hát nem igazán.

- Ó, a neve Edward király. Anglia királya.

- Értem, várj, mi? Király? - mosolyra húzta a száját és egyben meg is lepődött. Honnan vannak neked királyi barátaid bácsikám?

- Már nagyon régről. Edward is ebben a faluba járt nagyon sokszor és gyerekként nagyon jó barátok lettünk. Elhiszed, már 10 éve annak, hogy nem láttam. Kíváncsi vagyok mennyire változott meg. Talán rá se fogok ismerni. 

- Azt azért kétlem, ne aggódj minden rendben fog zajlani amíg itt lesznek. Egyébként mikor érkeznek?

- 3 nap múlva.

- 3 nap? És csak most szólsz?

- Nem tudtam, hogy kérjelek meg, hogy gyere velem.

- Most már mindegy. De legalább 3 nap is valami. De a lányok is velem jöhetnek?

- Persze Maria, semmi akadályát nem látom, de nem tudnátok 1 nappal Edward érkezése előtt jönni, hogy fel tudjunk készülni a fogadtatására?

- Dehogynem, hisz tudja bácsikám, semmi akadálya.

- Hahaha...hát akkor rendben. - elindult az ajtó felé de még mondott valamit.

- Köszönet, mindenért.

Mosolyra húztam a számat s közben a bácsikám pedig elhagyta a szobámat. Hhhh...vissza oda ami elől menekülök. Ennél jobb már tényleg nem lehet uram? Még ez is, de legalább adj erőt, hogy túléljem, mármint nem a bácsikám programját, hanem azt a másik gondolt.

Levánszorogtam vissza a többiekhez főként azért, hogy szóljak a lányoknak mire kell számítaniuk.

Mikor közöltem a lányokkal ők annyira nem lepődtek meg mint én, mert mindaddig amíg biztosítják azt, hogy a De Noir fiúk ne jöjjenek a közelünkbe addig nyugodtak leszünk.
- Na és mikor indulunk? - kérdezte érdeklődve Lili.

- Nos, a bácsikám azt akarja, hogy a király érkezése előtt 1 nappal érjünk oda, szóval két nap múlva lesz az indulás.

- És azt lehet tudni, hogy meddig akarnak maradni? - felelte Emily tágra nyílt szemekkel.

- Sajnos nem csajok, ki tudja meddig akarnak maradni. Az is lehet, hogy akár hónapokig is vagy ne adj isten évekig.

- És akkor addig nekünk mindvégig ott kell maradnunk amíg ők el nem mennek?

- Ha csak pár napról esetleg hétről van szó akkor igen, de ha évekig maradnak akkor nem fogunk ott maradni.

- Egyébként ha ti el akartok menni akkor ti elmehettek amikor csak akartok, bár én nagyon szeretném ha ott lennétek velem. 

- Persze Maria, hisz ez természetes. Veled leszünk mindaddíg amíg azt nem mondod, hogy menjünk el.

- Hidd el, én ilyet soha nem mondanék.

- De most akkor mennyi időre csomagoljunk össze? - szólalt meg Lili.

- Azt nem tudom. Minél több ruhát hozzatok, mert ki tudja mi lesz. Meghát közbe elmehetünk majd ruhát is venni szóval.

- Akkor jó. És mit fogunk csinálni, ha király is megérkezett?

- Hát ha unalmas ember, akkor elszökünk úgy, hogy senki se tudja meg. Elmegyünk majd lovagolni vagy piknikezni egyet.

- Lovaglásról szólva. Emlékeztek amikor Robin soha nem tudott felülni a lóra, folyton csak leesett.

- Hát Lili, ennyiből is látni, hogy nem mindenhez ért az ember.

Hírek, meglepetések, hivatlan vendégek....

Sziasztok, meghoztam a következő fejezetet. Remélem tetszeni fog.



                                                             29. fejezet


Na végre, hogy megvagy Emily, már égen-földön kerestelek, hol voltál?
Sajnálom Maria, de egyre csak jöttek és jöttek az emberek és egyre többen lettünk. Egyébként miért kerestél?
Csak szólni akartam, hogy Loveday és a bácsikám is itt vannak.
Ez nagyszerű, máris odamegyek és üdvözlöm őket.
Várj, ez még nem minden. Képzeld Couer De Noir is eljött.
Ez most komoly?
Persze, de örülök, hogy itt van, mert vele nincsen bajom csak az egy szem kis fiával.
Na és.....kérdezte Emily majd befejezte mert talán azt hitte hogy amit kérdezni fog attól felhúznám magam.
Szóval, Robin is eljött?
Egy kicsit elült a mosoly az arcomról de nem idegesítettem fel magam ezen.
Szerencsére nincs és nem is akarom, hogy itt legyen.
Figyelj, ezer meg egy srác vár odalent és bármelyik a lábad előtt heverne ha te is azt akarod.
Ami azt illeti Lili nem vesztegette az idejét mert már bemutatott az egyik barátjának.Adamnek hívják.
Tényleg? Na és milyen?
Eddig még sokat nem beszéltünk, de egész normálisnak látszik.
Ó, nézd ott vannak Benjaminék, menjünk oda.
Hát mire várunk?
Loveday, Benjamin úgy örülök, hogy eljöttetek na meg persze Couer De Noir. Ön hogy-hogy eljött? Úgy tudtam nem a partyzás híve.
Gondoltam eljövök az első önálló partytokra.
És a fia is eljön?-kérdezte Emily
Emily!!-mondta szinte suttogva Maria de a pillantása szinte szikrákat szórt és ezt más is észrevette.
Nem tudom, hogy Robinnak mik a tervei de megítélésem szerint nem hiszem hogy eljön.
Hááá.....-sóhajtott Maria hiszen egy hatalmas kő esett le a szívéről.
Nos, most hogy mindent megtárgyaltunk én elmegyek körülnézni hogy minden rendben van-e. Megfordultam és a tömeg szinte elnyelt. Annyi álarcos embert én még életemben nem láttam. Egy részről kicsit ijesztő de egyben mókás is volt. Akiket meghívtunk mind ismertem de most így hogy álarc volt rajtuk talán néhányat ha felismertem.
Ó, elnézést nem figyeltem a lábam elé. Bambaságom miatt még bele is mentem valakibe.
Semmi gond, már kezdem megszokni.
A hangjából ítélve nagyon hasonlított valakire de hirtelen nem jutott eszembe hogy honnan is.
M..Maria, te vagy az?
Adam?
Hát ismét összefutottunk.
Kicsi volt az esélye, hogy ne és hogy érzed magad?
Jól, nagyon jól szórakozom. Nem akarsz esetleg inni valamit.
Am....am.... ami azt illeti szívesen.
Akkor várj itt én hozok valamit.
Persze, csak siess mert kezdek megszomjazni.
Lassan körbefordultam, hogy kit ismerhetek még fel és észrevettem hogy valaki a távolban folyamatosan engem néz. Gondoltam odamegyek és megismerkedem vele amíg Adam vissza nem ér.
Heló, én Maria vagyok Maria Merryweather. Javíts ki ha tévedek de nem engem néztél, mert ha esetleg mellettem vagy mögöttem néztél valakit akkor mosd meg és itt helyben elsüllyedek. Háá... nevette el magát az idegen férfi.
Igen.
Mit igen? -meredtem rá.
Valóban éztelek.
Értem és megtudhatom, hogy ki vagy vagy esetleg ismerjük már egymást?
Részben, de én egy nagyon régi személy vagyok az életedben.
Egy nagyon régi? Mivel álarc volt rajta semmit sem láttam az arcából és nem tudtam ki lehetett az. Tippem az Robin volt de ő nincs is itt.
Ne vedd sértésnek de az egyik barátom már vár szóval én inkább most mennék..
Hát hogyne...menj csak.
Maria, meghoztam az italod.
Heló, én Adam vagyok.
Heló.
Adam várta, hogy megmondja mi a neve és mi tagadás én is kíváncsi voltam.
Na igen, Maria nem sétálunk egy kicsit a kertben?
De, persze. Amúgy is rám férne egy kis friss levegő.
Viszlát. Miközben a kert felé indultunk éreztem a hátamon a tekintetét de nem volt bátorságom hátra fordulni.
Ki volt ez a fura férfi?- tette fel az első kérdését szinte habozás nélkül Adam.
Megmondom őszintén, hogy még én sem tudom.
De neked csak bemutatkozott, nem?
Csak annyit mondott egy régi személy az életemből.
Értem. em akarsz egy kicsit mesélni magadról?
Sok mindent nem kell. Én is Londonból valósi voltam de apám halála után Holdföldére mentem a bácsikámhoz. Ott ismerkedtem meg Robinnal akivel nagyon jó volt a viszonyunk de az egyik nap úgy összevesztünk, hogy a lányokkal együtt visszajöttem Londonba.
Nem lehetett könnyű neked.Az én szüleim is meghaltak de annak jó pár éve már.
Attól hogy testben nincsenek mellettünk lélekben mindig velünk vannak.Ezt sose felejtsd el.
Rendben van, de ha nem haragszol néhány percre magadra hagylak mert meg kell keresnem a barátaimat akikkel idejöttem nehogy lerészegedjenek.
Persze, menj csak én addig itt megvárlak.
Mikor végre egyedül maradtam elmerengtem egy kicsit, hogy végre találtam egy olyas valakit aki megért engem.





Na, hogy tetszett?????

Fontos......:)

Sziasztok. Ne haragudjatok, hogy már egy ideje egyik blogomra sem tettem új fejezeteket de mivel itt az év vége bele kell húzni a jó jegyekért. Ígérem hogy jövő héten mind a két blogomra hozom a frisset. Azt még nem tudom, hogy hétköznap vagy hétvégén de az biztos hogy jövő héten új fejezetek mindkét blogomra.
Köszi a megértéseteket. Puszi....

A nagy nap...

Sziasztok, meghoztam a következő fejezet. Bocsi a sok késedelemért....


                                                                     28. fejezet

Miközben olvastam a levelet nem hittem a szememnek azt hittem csak rosszul látok, de nem. Próbáltam áltatni magamat azzal, hogy nem azok a szavak vannak a papíron amik oda voltak írva de ezzel csak magamat csaptam be. Nem hittem el,hogy ilyen könnyen túltett rajtam. Teljesen elöntött a düh. Törtem, zúztam a szobámban. Beszélek Armanddal és megmutatom neki a levelet, talán neki lesz pár jó ötlete.

Londonban.....

El sem hiszem hogy holnap van a partynk. Már alig várom, de még azt sem tudom mit kéne felvennem.-felelt Lili miközben az aggodalom ült az arcára.

Maria, tudod még lemondhatjuk a partyt, ha nem tudsz részt venni rajta akkor mit sem ér az egész.

Na azt már nem. Végre én is szórakozni szeretnék. Szeretném túltenni magamat ezen a Robin dolgon és mi lenne rá a legmegfelelőbb? Hát egy egész éjen át tartó party a legjobb barátokkal. Ki nem hagynám. Közben pedig elkezdtem felnevetni amire oly rég nem volt lehetőségem.

Jaj, annyira örülünk, hogy végre visszakaptuk a " vad " énedet. Ne értsd félre de az az éned ami az elmúlt néhány héten volt az minket is lehangolt egy kicsit. Örülünk, hogy visszatértél.

Hát, mi tagadás nekem is hiányzott ez az énem. Na de ne is fecsegjünk tovább hiszem még rengeteg dolgunk van a holnapi nap előtt.

Másnap reggel....

Reggel 8 óra tájékán megébredtem az egyik ok főként az volt, hogy minden rendben zajlik-e a szervezéssel, de mi tagadás az izgalomtól már aludni sem tudtam. Felkeltettem Emilyt ő pedig Lilit és mikor már mindenki " magához tért " lementünk szervezni életünk talán legfontosabb eseményét.

Az egész házban nyüzsögtek az emberek hiszem hol a virágáruslány, hol a dekorációk érkeztek meg szóval kész káosz volt minden. Az egyik kérdés után jött a másik. Hova tegyük az asztalokat? Hány szék legyen egy asztalnál: A virágokkal mit csináljunk? A felesleges bútorokat hova tegyük? És ez ment egész nap. Majd lassacskán minden belelendült.

Az asztalokat az ebédlőbe tegyék, de úgy hogy középen legyen a hosszú asztal és köréje helyezzék a kör asztalokat. Az égőket a bejárati ajtóra is helyezzenek plusz a lépcső korlátjára is tekerjék fel olyan csigalépcső formájában. A kisebb és a nagyobb csokrokat az asztalok közepére és a korlát legaljára is de mindkét oldalára. A vörös szőnyeget a lépcső tetejéről gurítsák le  egyenesen a bejárati ajtóis. Az asztalt a rágcsálnivalókkal és az italokkal pedig a nappaliba.

Mikor már végre kész voltunk mindennel és az óra is elkezdte ütni már az időt hogy itt az ideje készülődni felmentünk mind Emily szobájába és előkerültek a csodaszép ruhák, cipők, fűzők, ékszerek.

Mikor elkészültünk hallottuk, hogy kopogtatnak az ajtón és jönnek a vendégek. Annyira idegesek voltunk, hogy tetszeni fog-e nekik mindaz amit megszerveztünk. Sorra jöttek az emberek majd az inas beszólt  hogy már szinte tele van a ház és eljött az idő hogy mi is megjelenjünk. Elindultunk majd az inas szólította a vendégeket.

Hölgyeim és uraim!

Be szeretném mutatni azt a három fiatal hölgyet akik nélkül ez az " ünnepség "  ma nem valósult volna meg. Remélem jól fognak szórakozni és kellemesen fog telni az itt töltött órájuk. Akkor be is mutatnám az est házigazdáit.

Emily Halder, Lili Evans és Maria Merryweather-t. Megfogtuk egymás kezeit és lesétáltunk. Minden szem ránk szegeződött. Hangosan éljeneztek nekünk. Sorra jöttek oda gratulálni ezért a felejthetetlen party-ért. 

Loveday, Benjamin! Annyira örülök, hogy itt vagytok.

Nem hagytuk volna ki.-felelt Loveday miközben megölelt.

Fantasztikusan néz ki ez a ház és mindezt csak ti csináltátok? Eszméletlen és gyönyörű vagy.

Köszönöm. El se tudjátok hinni mennyi munkába telt.

Couer De Noir. Micsoda meglepetés.

Nem szerettem volna kihagyni életet első önálló party-ját.. Így gondoltam eljövök. De nem baj hog hoztam néhány embert?

Jól tette hogy eljött és dehogy baj, örülök ha sokan látják a munkánkat. A vacsorát később szolgálják fel de vannak rágcsálnivalók a nappaliban és ha nem talál valamit vagy baj van akkor csak szóljon, de most mennem kell még a többi vendéget is üdvözölnöm kell. További jó szórakozást.

Lili, na végre hogy megvagy. Ennyi álarcos ember között alig ismertelek meg. Nem láttad Emily-t?

Sajnos nem,tudod elég nehéz valakit csak a szméről megismerni.

Értem, csak szólj ha találkozol vele.

Rendben..óóó várj csak. Be szeretnélek mutatni az egyik régi ismerősömnek.

Már csak azt vettem észre, hogy előttem áll egy fiú és Lili eltűnik a tömegben.

Nálam vagy egy fejjel lehetett magasabb és mivel álarc volt rajta az arcát nem láttam csak a zölden csillogó szemeit, a dús fekete haját és széles vigyorra húzódó ajkait.

Lili!

Csak beszélgessetek, intett vissza a kezével.

Ezért még komolyan megöllek.-mondtam magamban majd visszafordultam a fiúhoz.

Te biztosan csak Maria lehetsz, Lili már sokat beszélt rólad.

Azt elhiszem, hiszen folyton csak beszél. Nevettem el magam mire ő is nevetett.

Szóóóval, te tudod a nevem én viszont a tiédet nem.

Ó, ne haragudj. Adam vagyok.

Hát üdvözöllek Adam, de nem maradhatok sokáig egy helyen mert sok a vendég akit üdvözölnöm kell.

Megértem én. Láttam ahogyan az arca elfancsarodik.

Akkor majd még biztos hogy összefutunk. Indultam volna de megfogta a kezemet.

De ígérd meg hogy táncolni fogsz velem.- húzta mosolyra a száját.

Hát persze, de most ideje...

óóó, igen, menj csak.

Mikor elengedett elvegyültem a tömegben, de éreztem hogy ez az este nem fog simán eltelni.

Fontos hír....:D

Sziasztok, A Harry Potteres blogomat töröltem mert nem láttam értelmét mivel alig írtam rá, DE nyitottam egy másik blogot egy szabadabb témával kapcsolatban ahol szárnyalhat a fantázia. Nos remélem tetszeni fog és ígérem, hogy nem fogom elhanyagolni egyik blogomat sem. Remélem sokan meglátogatjátok azt az oldalamat is.
Cím: katherinaparkerelete.blogspot.com
Na hajrá.......=DDD

Ezen változtatni kell....

Sziasztok!

Meghoztam a következő fejezetet, sajnálom, hogy ennyit késtem vele.

                                                       27. fejezet

Szegény lányt mennyi minden sújtja, mikor lesz már nyugta neki? - kérdezte a férjétől Loveday.

Azt sajnos nem tudom, magának kell rátalálnia a helyes útra, ebben mi nem segíthetünk neki.

Bárcsak ne lenne igazad. - sóhajtott Loveday.

Igen, bár ne.

Most el kell intéznem valami fontosat, amire Maria megkért, hamarosan itthon leszek.

De várj! Mégis hová mész? - kapott a felesége keze után Benjamin.

Azt most hosszú lenne elmondanom, de nincs már rá időm. Ígérem mindent meg fogsz tudni, amint eljön az ideje. Csak bízz bennem!

Benjamin egy kis hezitálás után, de válaszolt. Ilyet nem is kell kérned. Na de most menj.

Köszönöm Drágám, ígérem sietek. Felszállt a hintóra és eltűnt az erdőben a szőke hajú szépség.

Remélem, hogy Robin végre észbekap, ha elolvassa a levelet, mert ha nem, esküszöm, hogy én fogom megölni.

Mikor megérkeztünk, bementem a várba és Robin szobája felé vettem az irányt.

Bekopogtattam, mire válaszolt, hogy bemehetek, de sajnos nem egyedül volt.

Ó.....drága nővérkém. Minek köszönhetem a látogatásodat? - felelt gúnyosan Robin.

Legszívesebben  leordítottam volna a fejét, de tűrtőztettem magam, mert a barátai is ott voltak.

Robin, beszélnem kell veled!

És mi akadályoz meg ebben?

De négyszemközt, ha lehet.

Asszem az nem fog összejönni, mert most fontosabb dolgom is van és ha nem bánod.

Ó....dehogyis nem, ha most azonnal nem beszélhetünk, elmondom a barátaidnak a gyerekkorod legnagyobb titkát.

Robin arcáról eltűntek a gúnyosság csúfos jelei. Nem mered megtenni.

Csak  folytasd ezt a viselkedést velem szemben és akkor majd meglátod.

A szemei szinte szikrákat szórtak és szinte lángolt a dühtől, mikor nagynehezen, de kiküldte a srácokat a szobájából.

De sokáig tartott. - felelt idegesen Loveday.

Na idefigyelj nővérkém, ha mégegyszer ez előfordul, akkor ne várd meg míg találkozunk.

Na, itt tört el a mécses Lovedaynél is. Pedig elég nehéz felidegesíteni őt, hiszen természetellenesen jószívű.

Most jól nyisd ki a füled öcskös, mert csak egyszer fogom elmondani. Velem ilyen hangon te nem beszélhetsz, jóval idősebb vagyok nálad, tapasztaltabb, ha mégegyszer ilyen módban mersz hozzám szólni, esküszöm, hogy bezáratlak a várbörtönbe és nem érdekel az, hogy te vagy az örökös, mert ha apánk tudomást szerez róla biztos mellém fog állni és helyeselni fogja azt, amit szánok neked. Világos??

Mint a nap. - felelte szemrebbenés nélkül Robin.

Visszatérve oda, azért jöttem, hogy átadjak neked valamint, de bevallom, hogy legszívesebben oda se adnám, de mivel egy tisztaszívű lány kért meg rá, így megteszem. Nem tudom, hogy tudod-e, de a lányok ma reggel visszaindultak Londonba és egy bizonyos személy megkért adjak át neked valamit.

Ha Maria küldte akkor inkább oda se add.

De oda fogom adni, akár tetszik akár nem.

Úgysem fogom elolvasni, akkor meg kár az egészért.

Hogy lett belőled ilyen naív ember? Régebben teljesen más voltál, öröm volt veled lenni, most meg fennhéjázó és beképzelt lettél, szinte rád se ismerni.

Most azért jöttél, hogy kioktass.....mert ha igen akkor kösz azt nem kell, ugyanis itt bőven megkapom.

Eszemben sincs kioktatni téged, lehet, hogy itt az ideje, hogy távozzak.

Hát igen, eljött az idő.

Loveday az asztalhoz sétált és odatette le Maria levelét, majd az ajtó felé indult, de még mielőtt kiment volna rajta ezt mondta.

Már értem, hogy Maria mit látott benned régebben, hiszen ő azt is látta benned amit más soha. Ő az életét is odaadta volna, csak hogy téged megmentsen és tőled az a hála, hogy az első alkalommal jött pletyka hallatán már nem bízol benne.

Maria őszinte, becsületes, bátor, de ami a legfontosabb, hogy tisztaszívű, de ha te nem látod meg a kincset amit szinte az orrod előtt hever, akkor meg sem érdemled azt.

Loveday kilépett az ajtón és távolodott öccse szobájától.

Robinban szinte minden érzés felgyülemlett: harag, düh....de egyben csalódottság is. Tényleg ilyen nagy mértékben megváltozott volna?

De ezt még az örkökös sem tudta megválaszolni.

Ki kell szellőztetnem a fejemet, el kell hagynom a várat. Elindult az erdő felé és órákig nem hallották hírét.

Lassacskán Loveday is hazaérkezett és teljesen feldúlt formában talált rá a férje.
Szívem, veled meg mi történt?

Összevesztem az öcsémmel.

Na jó, én vagyok az utolsó aki mindenről tudomást szerez, gyere üljünk le és mesélj el mindent az elejéről.

Rendben van, de meg kell ígérned, hogy amit hallani fogsz soha senkinek nem fogod elmondani.

Persze drágám, az életem árán se.

Szóval, Maria adott egy levelet, hogy adjam oda Robinnak. El is mentem hozzá, de mostanában teljesen megváltozott. A modora és a viselkedése...nem tudom mi lelte. Már az elején összevesztem vele és olyanokat vágtam a fejéhez, amit mostanra már megbántam. Eleinte azt mondta ne is hagyjam ott a levelet, mert úgysem fogja elolvasni, de én mégis otthagytam és csak reménykedni tudok, hogy elolvassa.

Megértelek, mostanában tényleg változott az a fiú.

Na de most ne törődjünk vele ennyit, menjünk fel a szobába és pihenjük ki magunkat.

Éjféltájt Robin is visszakeveredett a szobájába.

Az ablakhoz ment és leült a kipárnázott kis részre és szó szerint szemezett a levéllel. Nem tudta, hogy elolvassa vagy ne, mert mindig meggondolta magát.

De a kíváncsisága győzött, mint mindig. Felvette a levelet, a kandallóhoz sétált, leült a fotelbe és felbontotta a levelet.

---------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Ha ennek nem így kell történnie, a sors majd tesz róla

Sziasztok, meghoztam a következő fejezetet. Sajnálom, hogy nem írtam a múlt héten. Na nem fecsegek tovább, jó olvasást.





                                                        26. fejezet





Lányok, nem maradhatnék most egyedül egy kicsit? Ez az egész Robin dolog meg minden.
Persze Maria, de szólj ha kell valami vagy csak beszéli akarsz valakivel.-válaszolt Lili.
Rendben van.
Mielőtt még el nem felejtem, csomagolj be időben a holnapi úthoz.-szólalt meg Emily.
Persze, nem felejtem el. Na, jó éjt lányok.
Neked is Maria.
Miután a lányok elhagyták a szobámat teljesen egyedül maradtam. Nem akartam a kastélyban maradni. Megfogtam a naplómat és halkan kiosontam a kastélyból. A hátsó ajtón mentem ki mert a bejárati ajtó felől van a bácsikám és Loveday szobájának az ablaka és nem kockáztathatom, hogy lebukjak és visszazavarjanak a szobámba. A kastély mögött sétáltam és egy olyan 10 perc után felsétáltam egy dombra amin egy pad volt amit fák vettek körbe és égőkkel volt megvilágítva. Odasétáltam, ráültem a padra, keresztbe tettem a lábamat és kinyitottam a naplómat. Tekintetem a tájra tévedt és észrevettem, hogy innen még jobban kivehető volt a De Noir vár. A várban még világítottak a fények és Robin szobája sem volt épp sötét tehát még ő is fent volt.
Bárcsak meg tudna nekem valaha is bocsátani.
A tekintetem visszatévedt a naplómra és írni kezdtem.






Kedves Naplóm!
Hirtelen azt sem tudom mit mondjak el neked hiszen vagy egy millió dolgot szeretnék veled közölni. Eljöttem  Londonból és visszajöttem Holdföldére, hogy kivételesen most én könyörögjek Robin bocsánatáért. Eddig még csak egyszer beszéltem vele de akkor sem mentem semmire. És a legrosszabb az, hogy többet már nem tudok vele beszélni, mert holnap visszautazunk Londonba, mert a karácsonyi bulink ideje is eljött. Nem is tudom szinte, hogy a mi történetünk Robinnal milyen is valójában. Hasonlíthatnám a Rómeó és Júliához de az egy kicsit már történet. Őket a szüleik tiltották egymástól. 
A kifejezés szavai.....mi lett volna ha...külön-külön csak puszta szavak, de együtt képesek ott visszhangzani az ember fejében egy életen át.
Mi lett volna ha, vajon mi. Sohasem tudhatjuk. Nem tudhatom, hogy alakult az élete, de ha amit akkor érzett igaz szerelem volt, akkor sosem késő. 
Ha igaz volt akkor, miért ne lenne igaz most is?
Csupán bátorságra van szüksége, hogy a szívére hallgasson. 
Nem tudom milyen szerelem volt akkor Júliáé, olyan amiért mindent eldob az ember, olyan amiért az óceánt is átszeli de szeretném hinni ha egyszer engem is megtalál egy ilyen, lesz bátorságom elfogadni. Ha ő akkor nem is fogadhatta el, kíváom hogy egy nap találja meg újra.
Ha nem lett volna közöttünk az a veszekedés és most nem lenne az a fájdalom akkor nem az lennék aki most vagyok. Az érzelmek csak megnehezítik az életet, ezért könnyebb nélkülük.
Akármikor mikor szomorú voltam, emlékeztettem magamat arra, hogy milyen jó, hogy vagy nekem. Kár, hogy most már ezt nem mondhatom.
Szeretlek téged Robin De Noir, de nem várhatok rád örökké, mert rád várni olyan mint esőre várni aszályban:.... hasztalan és időrabló....
Holnap visszautazom Londonba de még előtte meg kell tennem egy olyan dolgot amit már most megbántam.
Ennyi lett volna amit most mondani szerettem volna. A következő alkalommal szerintem szomorúbb dolgokról fogsz tudomást szerezni.

Becsuktam a Naplót és felálltam. Rápillantottam még a várra majd visszaindultam a szobámba.
Miután becsuktam a szobám ajtaját a naplómat az asztalra tettem majd én is nyugovóra tértem.


Reggel.....



Korán fent voltam olyan fél 8 körül, mert volt még néhány összepakolni valóm és meg kellett írnom még valamit.
Bepakoltam a ruhákat az utazótáskába, a cipőket a ládába és az ékszereket az ékszerdobozba. Mikor végeztem leültem az asztalhoz, elővettem egy papírt, megfogtam egy tollat és bár akaratom ellenére is de írni kezdtem.



Robin!
Nem tudom, hogyan fog érinteni téged ez a levél, de tudd, hogy nekem ezt fájdalmas volt megírni.
Nem mondom azt, hogy szakítani akarok, mert nem is voltunk együtt vagy legalábbis én ezt nem így éreztem, inkább szüntessük meg a köztünk lévő kapcsolatot. Talán a sors nem akarja azt, hogy mi együtt legyünk, de ha mégis akkor biztos, hogy még találkozni fogunk.
Ismerkedjünk meg más emberekkel, iktassunk be más kapcsolatokat és felejtsük el egymást. Hagyjuk élni a másikat. De azt tudd,hogy barátként mindig szeretni foglak és örökké a szívemben leszel.
Vigyázz magadra!

                                                                            Maria




Beletettem a levelet egy borítékba, megfogtam a holmijaimat és még egyszer körbenéztem a szobámban mert kitudja mennyi idő elteltével jövök megint vissza. Kiléptem és becsuktam a szobám ajtaját és lementem a többiekhez.
Maria csak hogy megvagy, miden rendben van?-kérdezte Loveday
Persze.-válaszoltam egy kicsit rekedt hangon.
Hát akkor jól van. Digweed, kérem tegye fel a hintóra a lányok csomagjait.
Máris asszonyom.
Emily, Lili nagyon örülök, hogy itt voltatok és gyertek gyakrabban. Remélem jól éreztétek magatokat.
Mi tartozunk neked köszönettel Loveday. Annyi mindent tettetek értünk amiért nagyon hálásak vagyunk és megígérem, hogy többször jövünk majd látogatóba.-felelt Emily
Loveday megölelte a két lányt majd ők ketten kimentek a hintóhoz.
Nos Mariám, látom a dolgok nem rendeződtek. Csak idő kell hozzá.
Semmi baj Loveday, én már túl vagyok ezen. Ha megkérlek átadod ezt a levelet Robinnak.
Átadtam a levelet és reménykedtem benne, hogy ez így jó lesz, hogy nem bánok meg semmit.
Persze drágám, ma úgy is át kell mennem apámhoz akkor majd odaadom neki.
Köszönöm szépen. ÓÓ és persze holnap várlak a partynkra titeket..
Ki nem hagynánk. Átölelt és adott egy puszit a homlokomra.
Jaj Maria, leszel te valaha boldog?-kérdezte a bácsikám.
Törekszem rá. Na de most már menünk kell.
Kimentem a lányokhoz. Felszálltunk a hintóra és elindultunk. A bácsikám és Loveday a kastély előtt állva integettek és várták amíg a hintó teljesen el nem tűnik.

A pad ami a kastély mögött volt és ahol Maria megírta a Naplóját....







Na, hogy tetszett???? Írjátok majd meg.
puszi Mariana..:D