Sziasztok, meghoztam a követező fejezetet. Sajnálom, hogy ennyit késtem vele, legközelebb nem fog előfordulni. Na nem is fecsegek tovább csak annyit mondok jó olvasást...
21. fejezet
Te jó ég Maria, veled meg mi történt?
Épp most követtem életem legeslegnagyobb hibáját és amit már tiszta szívemből megbántam.
Jó-jó de konkrétan mit csináltál?-kérdezte Emily.
Hazafele jövet találkoztam Robinnal és azt hazudtam neki, hogy Tyler meg én összejöttünk.
Hogy mondhattál ekkora ostobaságot?-fakadt ki Lili.
É....én magam sem tudom csak annyira mérges voltam rá, hogy valami olyat akartam neki mondani amitől ő is úgy érzi mintha szíven döfték volna. Azt akartam, hogy ő is érezze azt amit nekem kellett.
Maria, csak azért mert dühösek vagyunk valakire nem szabad hazugságokat keltenünk másokban csakhogy nekünk jobb legyen. Elmerengtél azon, hogy Robin most mit érezhet? Tudom, hogy gyűlölöd, de ő is emberből van, vannak érzései.
Tudom Em és teljesen igazad van. Jóvá fogom tenni a hibáimat.
Hagyd, hogy segíthessünk neked.-szólt Lili.
Örömmel elfogadnám, de ezt a galibát én keltettem és nekem is kell helyrehoznom.
Ahogy jónak látod, de mi itt leszünk melletted akárhogyan is fogsz dönteni.
Köszönöm lányok, olyanok vagytok mintha a testvéreim lennétek.
Mi mindig azok voltunk s azok is maradunk.-szólt Emily.
Most ha nem bánjátok akkor helyrehozom a gondjaimat.
Nincs túl késő már ehhez?-aggódva felelt Lili.
A szerelemhez soha sincs késő.
Tehát szerelmes vagy Robinba?-csillant fel Emily szeme.
Ahogy mondod, egy hazugság kellett ahhoz, hogy rájöjjek, ő kell nekem.
Maria, nem akarok a rosszakaród lenni, de már nem tanácsos ilyenkor elmenni itthonról, pláne nem egyedül.-aggódva felelt Emily.
De ez nem várhat holnapig, minél hamarabb beszélnem kell vele.
Kérlek a kedvemért, nem tudod mennyi sötét alak mászkál ilyenkor odakint, majd holnap elmész hozzá.
Egy kicsit csalódottan de végül belementem. Rendben Em akkor majd holnap.
Köszönöm Maria,-odajött és megölelt majd ezt mondta. Nagyon szeretlek Maria és én is téged Em.
Jaj csajok-mondta Lili és ő is odajött és már hárman öleltük egymást. Egyszerre felkiáltottunk ÖLB-k mindörökre. Mikor elengedtük egymást nagy levegőt vettem.
Jól van lányok én azt hiszem most inkább felmegyek a szobámba, hisz holnap "izgi" egy napom lesz.
Rendben van, jó éjt.
Jó éjt nektek is.
Felmentem a hosszú lépcsősoron, benyitottam a szobámba és becsuktam az ajtót. Nem tudtam valami könnyen elaludni, mert egész éjjel azon kattogott az agyam hogy mit mondok majd Robinnak.
Másnap reggel :$
Reggel mikor felkeltem csak ezt tudtam mondani. Hát eljött az idő.
Gyorsan felöltöztem és lementem az étkezőbe és reménykedtem benne, hogy a lányok már fent vannak. Benyitottam az étkező ajtaján és szerencsére nem csalódtam ott ültek mind a ketten.
Jó reggelt lányok.
Szia Maria.
Szóval elérkezett ez a nap is, na megyek és megkeresem Robint csak egy kis bökkenő van.
Micsoda?- kérdezte Lili.
Nem igazán tudom hol szálltak meg, mert mindig ők találtak meg engem.
Emiatt ne aggódj.-szólt Em.
Van ötleted?- kérdőn vontam fel a szemöldököm.
Nem ismerem olyan régóta Robint mint te, de ez alatt a rövid idő alatt kiismertem 1-2 szokását.
Mégpedig?
Mint tudjuk Robin nem éppen az olcsó dolgokért rajong így a szállásra sem 5 dollárt költött és a városban csak egy hely van ami az igényeinek megfelel. A legdrágább hely ami tele van " luxussal ".
Ez fantasztikus, akkor mire várunk, menjünk.
Várj, biztos, hogy csak így váratlanul rá akarsz rontani?
Hát persze és mellesleg ő ezt elég sokszor megtette velem.
Jól van, várj amíg felveszem a kabátomat.
Várjatok csajok én is megyek, ezt látnom kell.-mondta Lili.
Mikor mindenki elkészült az inas kinyitotta az ajtót és elindultunk.
15 perc múlva.....
Jesszus, nem emlékeztem, hogy ekkora lenne London. Emily mikor érünk már oda?
Nem sokára Lili.
Befordultunk még vagy 3 ház sarkánál míg végül Em szájából hallottuk a csodás szavakat.
Lányok, megérkeztünk.
Ez hatalmas.-szóltam tágra nyílt szemekkel.
Na bemegyünk?-kérdezte Em.
Persze.
Benyitottunk az épületbe, odamentünk az idős, őszülésben lévő öregemberhez és megszólaltam.
Jó napot uram.
Jó napot kisasszony, miben segíthetek?
Azt szeretném megkérdezni, hogy egy bizonyos Robin De Noir be van-e jelentkezve?
Várjon egy pillanatig amíg megnézem.
Elővett egy 1000 lapos régi vendégkönyvet majd lapozgatni kezdte.
Robin De Noir, lássuk csak. ÁÁÁ...igen, volt egy ilyen vendégünk.
Remek és most is bent van?
Sajnos nincs, még tegnap este kijelentkeztek és elmentek.
Azt esetleg nem mondta meg hogy hová?
Sajnos nem.
Óriási, most mit csináljunk?
Nyugodj meg Maria.
Elnézést maga Maria, Maria Merryweather?
Igen, én vagyok, de honnan tudja?
Nos De Noir úr hagyott itt magának egy levelet.
Nekem?
Igen-igen. Máris adom.
Átvettem, felszabtad a borítékor és olvasni kezdtem Robin furcsa módon de gyönyörű írásait.
Maria!
Nagyon fáj amit a múltkor mondtál. Nem tudom végignézni, hogy Tyler undorító kezei között legyél. Visszamegyek Holdföldére, remélem megérted miért.
Robin.
Remegő kézzel és sírós szemmel tartottam a kezeim között a levelet.
Na, mi áll a levélben?-kérdezték a lányok?
Legördült néhány könnycsepp az arcomról mikor válaszoltam.
Visszament Holdföldére....
Na, hogy tetszett, véleményeket kérek.......
puszi Mariana..=D
2012. január 31., kedd
2012. január 20., péntek
Nem hiszem el, hogy ezt tettem :(
Sziasztok, meghoztam a kövi fejezetet, remélem tetszeni fog majd.
Puszi mindenkinek..:)
20. fejezet
Miután kiszabadultam Tyler karmai közül, olyan mérhetetlen nagy düh lángolt bennem, hogy az felolvasztott volna akár egy jéghegyet is. Már azon is elgondolkodtam, hogyha hazaérek elmondom a lányoknak, hogy a karácsonyi party után visszamegyek Holdföldére, hátam mögött hagyva a vállamra nehezedő súlyokat. Hazafele menet hirtelen megpillantottam Robint és a kis " csipet-csapatját " és gyorsa visszaléptem a ház oldalához, hogy még csak életlenül se vegyenek észre. Ha úgy vesszük ez ritkaságnak számított ugyanis mindig-mindenhol ők vettek észre engem. Nem is értem, hogy csinálják. Végül is De Noir-ok mit vár tőlük az ember. Bátorságot vettem magamon és fél szemmel kinéztem a ház oldaláról. Az út szélén, a falnak dőlve
álltak és beszélgettek. A nagy zajok közepette nem hallottam miről beszélnek. Aztán rájöttem, hogy Holdföldét lehet, hogy tudták uralni, de London már nem tartozik a területeik közé és különben is én jöttem ide előbb és nem nekem kell bujkálnom. Vettem egy mély lélegzetet és elindultam a boltokat nézelődve mintha ők ott sem lettek volna. Nem tartott sokáig míg észrevettek.
Ez a ruha tökéletesen állna rajtad. - szólt egy hang a hátam mögül, de szinte egyből felismertem, Robin.
Neked nincs jobb dolgod minthogy állandóan engem zaklass?
Eszem ágában sincsen zaklatni téged, de tudod, hogy addig nem tűnök el amíg el nem érem azt amit akarok.
Robin,.- mondtam szinte nyugodt hangon. Vésd már bele a fejedbe, hogy soha de soha nem fogok neked megbocsátani és akár te és a kis " csipet-csapatod " visszamehetnétek Holdföldére és végre békén hagyhatnátok engem.
Tudod, hogy én mindent megteszek neked Maria, de ezt úgysem fogom megtenni.
Akkor tudod mit.- szakítottam félbe. Nem akartam, hogy ezt megtudd, de nincs más választásom, hogy végre békén hagyj.
Na lássuk hercegnő, olyat kétlem, hogy tudnál mondani, amitől itt hagynálak téged.
Nagy levegőt vettem és megszólaltam.
Tyler meg én most már egy párt alkotunk.
Láttam ahogy Robin arca hirtelen megfeszül és mérhetetlen düh öntötte el a szemét.
Mi? Ez mégis hogy lehet? Hogy tehetted ezt velünk? Nem azt mondtam, hogy szeretsz engem?
Csak úgy dőltek ki belőle a kérdések.
Figyelj. Ezt én sem így akartam csak úgy megtörtént. ( Muszáj volt hazudnom neki mindenről, mert csak így tudatosul benne amit akarok.). Tyler őszintén bevallotta nekem, hogy szeret és láttam, hogy komolyan is gondolja. És azt, hogy hogy tehettem ezt velünk, Robin mi nem is voltunk soha együtt és lehet, hogy mondtam neked, hogy szeretlek, de az volt életem legnagyobb hibája.- Nem hittel el magamnak, hogy ezeket én mondtam ki, a szívem millió üvegszilánkra tört, a sírás is kerülgetett de én keménységet faragtam az arcomra és türtőztettem magam.
Sajnálom Robin, hogy most és így kellett megtudnod, de remélem attól még barátok lehetünk?
Még hogy barátok, Maria neked teljesen elment az eszed? Barátok legyünk és nézzem végig, hogy a szívem választotta egy másik férfi karjaiban andalog, hát azt felejtsd el. Igazad volt, óriási hiba volt utánad jönni.
Nem hittem a fülemnek, hogy ezt pont ő mondta. Szinte már majdnem nyitottam a számat és mondtam volna neki, hogy ez mind nagy hazugság, mire megszólalt.
Remélem boldog leszel vele.
Néhány percig még egymás szemébe néztünk, majd hátat fordított nekem és a barátaival együtt köddé váltak. Miután ott maradtam teljesen egyedül elgondolkodtam az előbb történteken és csak ennyi jött ki a számon. Nem hiszem el, hogy ezt tettem. Majdnem rám jött a sírás de kibírtam míg haza nem értem. Beléptem az ajtón, Emily jött le a lépcsőről, Lili pedig kijött a nappaliból. Térddel estem le a földre és úgy sírtam mintha vízesés lett volna. Abban a pillanatban aggódóan futott oda hozzám a két legjobb barátnőm.
Bocsi, hogy ilyen rövid lett....=D
puszi Mariana..=D
Puszi mindenkinek..:)
20. fejezet
Miután kiszabadultam Tyler karmai közül, olyan mérhetetlen nagy düh lángolt bennem, hogy az felolvasztott volna akár egy jéghegyet is. Már azon is elgondolkodtam, hogyha hazaérek elmondom a lányoknak, hogy a karácsonyi party után visszamegyek Holdföldére, hátam mögött hagyva a vállamra nehezedő súlyokat. Hazafele menet hirtelen megpillantottam Robint és a kis " csipet-csapatját " és gyorsa visszaléptem a ház oldalához, hogy még csak életlenül se vegyenek észre. Ha úgy vesszük ez ritkaságnak számított ugyanis mindig-mindenhol ők vettek észre engem. Nem is értem, hogy csinálják. Végül is De Noir-ok mit vár tőlük az ember. Bátorságot vettem magamon és fél szemmel kinéztem a ház oldaláról. Az út szélén, a falnak dőlve
álltak és beszélgettek. A nagy zajok közepette nem hallottam miről beszélnek. Aztán rájöttem, hogy Holdföldét lehet, hogy tudták uralni, de London már nem tartozik a területeik közé és különben is én jöttem ide előbb és nem nekem kell bujkálnom. Vettem egy mély lélegzetet és elindultam a boltokat nézelődve mintha ők ott sem lettek volna. Nem tartott sokáig míg észrevettek.
Ez a ruha tökéletesen állna rajtad. - szólt egy hang a hátam mögül, de szinte egyből felismertem, Robin.
Neked nincs jobb dolgod minthogy állandóan engem zaklass?
Eszem ágában sincsen zaklatni téged, de tudod, hogy addig nem tűnök el amíg el nem érem azt amit akarok.
Robin,.- mondtam szinte nyugodt hangon. Vésd már bele a fejedbe, hogy soha de soha nem fogok neked megbocsátani és akár te és a kis " csipet-csapatod " visszamehetnétek Holdföldére és végre békén hagyhatnátok engem.
Tudod, hogy én mindent megteszek neked Maria, de ezt úgysem fogom megtenni.
Akkor tudod mit.- szakítottam félbe. Nem akartam, hogy ezt megtudd, de nincs más választásom, hogy végre békén hagyj.
Na lássuk hercegnő, olyat kétlem, hogy tudnál mondani, amitől itt hagynálak téged.
Nagy levegőt vettem és megszólaltam.
Tyler meg én most már egy párt alkotunk.
Láttam ahogy Robin arca hirtelen megfeszül és mérhetetlen düh öntötte el a szemét.
Mi? Ez mégis hogy lehet? Hogy tehetted ezt velünk? Nem azt mondtam, hogy szeretsz engem?
Csak úgy dőltek ki belőle a kérdések.
Figyelj. Ezt én sem így akartam csak úgy megtörtént. ( Muszáj volt hazudnom neki mindenről, mert csak így tudatosul benne amit akarok.). Tyler őszintén bevallotta nekem, hogy szeret és láttam, hogy komolyan is gondolja. És azt, hogy hogy tehettem ezt velünk, Robin mi nem is voltunk soha együtt és lehet, hogy mondtam neked, hogy szeretlek, de az volt életem legnagyobb hibája.- Nem hittel el magamnak, hogy ezeket én mondtam ki, a szívem millió üvegszilánkra tört, a sírás is kerülgetett de én keménységet faragtam az arcomra és türtőztettem magam.
Sajnálom Robin, hogy most és így kellett megtudnod, de remélem attól még barátok lehetünk?
Még hogy barátok, Maria neked teljesen elment az eszed? Barátok legyünk és nézzem végig, hogy a szívem választotta egy másik férfi karjaiban andalog, hát azt felejtsd el. Igazad volt, óriási hiba volt utánad jönni.
Nem hittem a fülemnek, hogy ezt pont ő mondta. Szinte már majdnem nyitottam a számat és mondtam volna neki, hogy ez mind nagy hazugság, mire megszólalt.
Remélem boldog leszel vele.
Néhány percig még egymás szemébe néztünk, majd hátat fordított nekem és a barátaival együtt köddé váltak. Miután ott maradtam teljesen egyedül elgondolkodtam az előbb történteken és csak ennyi jött ki a számon. Nem hiszem el, hogy ezt tettem. Majdnem rám jött a sírás de kibírtam míg haza nem értem. Beléptem az ajtón, Emily jött le a lépcsőről, Lili pedig kijött a nappaliból. Térddel estem le a földre és úgy sírtam mintha vízesés lett volna. Abban a pillanatban aggódóan futott oda hozzám a két legjobb barátnőm.
Bocsi, hogy ilyen rövid lett....=D
puszi Mariana..=D
2012. január 3., kedd
Szomorúság, tervezgetés és még egy rosszabb hír.
Sziasztok, meghoztam a következő fejezetet, bocsi, hogy ennyit késtem vele, na jó olvasást...
19. fejezet
Ahogy egyre jobban távolodtam Robintól ezer meg egymillió érzés kavargott bennem. Nem tudtam eldönteni hogyan döntsek. Az egyik felem azt mondta bocsássak meg neki, de a másik pont az ellenkezőjét mondta. Hazafele menet egész úton azon törtem a fejem mit kéne tenni, de már belefáradtam. Hanyagolom ezt a témát egy ideig, ugyanis van egy megoldatlan problémám Tylerrel. Mikor végre házunk elé érem láttam ahogy a lányok hatalmas nagy csomagokkal jöttek vissza.
Lányok ti meg hol voltatok és minek vettétek ezt sok mindent?
Maria hát elfelejtetted?-kérdezte Emily.
Mégis mire kéne emlékeznem?
December 14.-e van.
És????
Tudjuk, hogy sok gondjaid vannak, de ezt hogy felejthetted el. Másfél hét múlva karácsony.
Nem mondod? Hogyan mehetett ki ennyire a fejemből.
Lili és én megbeszéltük, hogy karácsonyi partyt rendezünk itt a házban, ugye benne lennél?
Persze, imádom a partykat. Kik lesznek a vendégek?
A közeli barátok, meg te is írhatsz egy vendéglistát, hogy kiket akarsz itt látni. Gondolom a De Noir fiúk nem szerepelnek a listádon.
Jól ismersz, talán Tylert se fogom meghívni, mert még dühös vagyok rá, hogy nem mondott igazat.
Menjünk be a házba és tervezzük meg a partyt, nehogy az utolsó percben keljen mindent.
Beléptünk a lányokkal a hatalmas ajtón és leültünk a nappaliba a rotyogó tűz mellé. Mihelyst leültünk Emily bele is kezdett.
Nos lányok az első napi rendi pont a ház díszítése. Milyen díszek kerüljenek a házon kívülre és belülre?
Nekem lenne egy ötletem.-szólalt meg Lili.
Na halljuk-mondta Emily.
Csináljuk azt, hogy a ház minden egyes ablakait apró kis égőkkel díszítenénk és a hatalmas bejárati ajtó körül is.
Nem rossz ötlet-szólalt meg Maria.
És a belső díszítéssel mi legyen?
Mindennel amivel csak lehetséges. Ez alatt azt értem, hogy égőkkel, díszekkel, süssünk mindenféle alakú sütit, hogy átjárja az egész házat az illat mielőtt a vendégek ideérnek. Hatalmas ötletem támadt.
Mi az?- kérdezték egyszerre a lányok?
Maszkabált kell csinálnunk. A meghívókra is azt kell feltüntetni, hogy maszkkal lehet csak megjelenni és persze hivatalos meghívóval.
Ez remek, így senki se tudja, hogy ki a másik.
Pontosan a lényeg, hogy érezd jól magad. Holnap megrendelem a meghívókat és remélhetőleg időben megérkezik, hogy szét tudjuk küldeni őket.
A második fontos az étel. Mit szolgáljunk fel?
Arra gondoltam, hogy talán az asztalokra tegyünk sütiket, csokoládét, puncsot meg hideg tálakat. Főételnek gondoltam mindenféle húsokat, salátákat, halat, pezsgőt és desszertnek pedig lehetne gyümölcstorta, gyümölcskenyér, pudingos sütik meg hasonlók.
És végül de nem utolsó sorban az italok:
Maria és én egyszerre szólaltunk meg.-pezsgő, puncs, bor, rövid italok minden ital ami csak létezik.
Remek.-szólt Emily. Úgy látom mára végeztük. Eltehetjük magunkat holnapra.
Mindhárman indultunk a saját szobáink irányába. Becsuktuk az ajtókat és minden elcsendesült.
Másnap reggel mikor felébredtem, gyorsan felöltöztem és lementem a lányokhoz.
Jó reggelt.
Jó reggelt Maria.
Gondolkodtam rajta és meghívnám a bácsikámat és Lovedayt is a partyra, persze csak ha nem gond.
Már, hogy lenne, nyugodtan hívd csak őket.
Gyorsan megírom a levelet és feladom a postára. Leültem az íróasztal mögé, fogtam egy lapot és egy tollat és írni kezdtem.
Kedves Benjamin és Loveday/
Szeretettel meghívlak benneteket a karácsonyi partynkra December 24.-én pontban 8 órakor. Nagyon örülnék neki ha el tudnátok jönni, mert olyan rég nem láttuk egymást.
Szeretettel: Maria
U.I.: Ha lehet akkor Robinnak ezt ne mondjátok el, mert még nem nagyon békültünk ki.
Beletettem a levelet egy borítékba és lepecsételtem. Kimentem a lányokhoz, hogy szóljak, hogy elmegyek.
Lányok megírtam a levelet és elmegyek feladni, mindjárt jövök.
Rendben Maria-szólt Lili.
Menj és ne gondolj a gondjaidra. Csak egy napra felejtsd el őket.
Megpróbálom megfogadni a tanácsodat, de mi tagadás nem lesz egyszerű.
Elindultam az ajtó felé és indultam a posta felé. Szerencsémre mikor odaértem nem voltak olyan sokan így hamar sorra kerültem. Beadtam a levelet, kifizettem az árát és már ott sem voltam. Nem volt kedvem még hazamenni de már kezdtem éhes lenni. Messziről finom illatok csapták meg az orromat így követtem az illatot és egy kisebb fajta pékséghez verődtem. Bementem a kis épületbe és annyi féle fajta süti volt hogy azt se tudtam melyik vegyem meg.
Parancsolt valamit kisasszony?-kérdezte egy kedves hang.
Ami azt illeti igen. Kérnék egy darabot az almás rétesből.
Kivette nekem a legnagyobbat ami most lett kész és azt adta oda. Mennyivel tartozom?
2 dollár lesz mindössze.
Parancsoljon. Viszontlátásra.
Viszlát kisasszony.
Hazafele menet megettem a sütit és olyasvalakivel találkoztam akivel inkább nem kartam.
Tyler, te meg mit keresel itt? Már követsz is engem?
Csak el akartam mondani hogy nem akartam hazudni neked de nem mondhattam el az igazságot, mert nem engedték.
Mégis ki nem engedte?
Apám, tudod ő a vezető délen és én öröklök majd mindent miután feleségül vettem valakit ugyanis a törvény úgy szól nálunk, hogy csak akkor kaphatom meg az örökségemet ha egy méltó lányt veszek el és így rám szállna a hatalom.
De ugye nem engem akarsz elvenni?
Bármily rossz neked de igen, téged.
Te megőrültél én soha nem mennék hozzád azok után amit tettél.
Gondoltam, hogy ezt fogod mondani, de ne akard, hogy előtörjön a rosszabbik énem Maria.
Én nem félek tőled Tyler, hagyj végre békén engem és a barátaimat is egyaránt. Soha többé nem akarlak látni téged.
Megfordultam és elfutottam ahogy csak tudtam. Még egy probléma, mintha nem lenne már így is épp elég, hogy fogok ebből is kikászálódni??
Na, hogy tetszett, véleményeket kérek...=DDD
puszi: Mariana..:)
19. fejezet
Ahogy egyre jobban távolodtam Robintól ezer meg egymillió érzés kavargott bennem. Nem tudtam eldönteni hogyan döntsek. Az egyik felem azt mondta bocsássak meg neki, de a másik pont az ellenkezőjét mondta. Hazafele menet egész úton azon törtem a fejem mit kéne tenni, de már belefáradtam. Hanyagolom ezt a témát egy ideig, ugyanis van egy megoldatlan problémám Tylerrel. Mikor végre házunk elé érem láttam ahogy a lányok hatalmas nagy csomagokkal jöttek vissza.
Lányok ti meg hol voltatok és minek vettétek ezt sok mindent?
Maria hát elfelejtetted?-kérdezte Emily.
Mégis mire kéne emlékeznem?
December 14.-e van.
És????
Tudjuk, hogy sok gondjaid vannak, de ezt hogy felejthetted el. Másfél hét múlva karácsony.
Nem mondod? Hogyan mehetett ki ennyire a fejemből.
Lili és én megbeszéltük, hogy karácsonyi partyt rendezünk itt a házban, ugye benne lennél?
Persze, imádom a partykat. Kik lesznek a vendégek?
A közeli barátok, meg te is írhatsz egy vendéglistát, hogy kiket akarsz itt látni. Gondolom a De Noir fiúk nem szerepelnek a listádon.
Jól ismersz, talán Tylert se fogom meghívni, mert még dühös vagyok rá, hogy nem mondott igazat.
Menjünk be a házba és tervezzük meg a partyt, nehogy az utolsó percben keljen mindent.
Beléptünk a lányokkal a hatalmas ajtón és leültünk a nappaliba a rotyogó tűz mellé. Mihelyst leültünk Emily bele is kezdett.
Nos lányok az első napi rendi pont a ház díszítése. Milyen díszek kerüljenek a házon kívülre és belülre?
Nekem lenne egy ötletem.-szólalt meg Lili.
Na halljuk-mondta Emily.
Csináljuk azt, hogy a ház minden egyes ablakait apró kis égőkkel díszítenénk és a hatalmas bejárati ajtó körül is.
Nem rossz ötlet-szólalt meg Maria.
És a belső díszítéssel mi legyen?
Mindennel amivel csak lehetséges. Ez alatt azt értem, hogy égőkkel, díszekkel, süssünk mindenféle alakú sütit, hogy átjárja az egész házat az illat mielőtt a vendégek ideérnek. Hatalmas ötletem támadt.
Mi az?- kérdezték egyszerre a lányok?
Maszkabált kell csinálnunk. A meghívókra is azt kell feltüntetni, hogy maszkkal lehet csak megjelenni és persze hivatalos meghívóval.
Ez remek, így senki se tudja, hogy ki a másik.
Pontosan a lényeg, hogy érezd jól magad. Holnap megrendelem a meghívókat és remélhetőleg időben megérkezik, hogy szét tudjuk küldeni őket.
A második fontos az étel. Mit szolgáljunk fel?
Arra gondoltam, hogy talán az asztalokra tegyünk sütiket, csokoládét, puncsot meg hideg tálakat. Főételnek gondoltam mindenféle húsokat, salátákat, halat, pezsgőt és desszertnek pedig lehetne gyümölcstorta, gyümölcskenyér, pudingos sütik meg hasonlók.
És végül de nem utolsó sorban az italok:
Maria és én egyszerre szólaltunk meg.-pezsgő, puncs, bor, rövid italok minden ital ami csak létezik.
Remek.-szólt Emily. Úgy látom mára végeztük. Eltehetjük magunkat holnapra.
Mindhárman indultunk a saját szobáink irányába. Becsuktuk az ajtókat és minden elcsendesült.
Másnap reggel mikor felébredtem, gyorsan felöltöztem és lementem a lányokhoz.
Jó reggelt.
Jó reggelt Maria.
Gondolkodtam rajta és meghívnám a bácsikámat és Lovedayt is a partyra, persze csak ha nem gond.
Már, hogy lenne, nyugodtan hívd csak őket.
Gyorsan megírom a levelet és feladom a postára. Leültem az íróasztal mögé, fogtam egy lapot és egy tollat és írni kezdtem.
Kedves Benjamin és Loveday/
Szeretettel meghívlak benneteket a karácsonyi partynkra December 24.-én pontban 8 órakor. Nagyon örülnék neki ha el tudnátok jönni, mert olyan rég nem láttuk egymást.
Szeretettel: Maria
U.I.: Ha lehet akkor Robinnak ezt ne mondjátok el, mert még nem nagyon békültünk ki.
Beletettem a levelet egy borítékba és lepecsételtem. Kimentem a lányokhoz, hogy szóljak, hogy elmegyek.
Lányok megírtam a levelet és elmegyek feladni, mindjárt jövök.
Rendben Maria-szólt Lili.
Menj és ne gondolj a gondjaidra. Csak egy napra felejtsd el őket.
Megpróbálom megfogadni a tanácsodat, de mi tagadás nem lesz egyszerű.
Elindultam az ajtó felé és indultam a posta felé. Szerencsémre mikor odaértem nem voltak olyan sokan így hamar sorra kerültem. Beadtam a levelet, kifizettem az árát és már ott sem voltam. Nem volt kedvem még hazamenni de már kezdtem éhes lenni. Messziről finom illatok csapták meg az orromat így követtem az illatot és egy kisebb fajta pékséghez verődtem. Bementem a kis épületbe és annyi féle fajta süti volt hogy azt se tudtam melyik vegyem meg.
Parancsolt valamit kisasszony?-kérdezte egy kedves hang.
Ami azt illeti igen. Kérnék egy darabot az almás rétesből.
Kivette nekem a legnagyobbat ami most lett kész és azt adta oda. Mennyivel tartozom?
2 dollár lesz mindössze.
Parancsoljon. Viszontlátásra.
Viszlát kisasszony.
Hazafele menet megettem a sütit és olyasvalakivel találkoztam akivel inkább nem kartam.
Tyler, te meg mit keresel itt? Már követsz is engem?
Csak el akartam mondani hogy nem akartam hazudni neked de nem mondhattam el az igazságot, mert nem engedték.
Mégis ki nem engedte?
Apám, tudod ő a vezető délen és én öröklök majd mindent miután feleségül vettem valakit ugyanis a törvény úgy szól nálunk, hogy csak akkor kaphatom meg az örökségemet ha egy méltó lányt veszek el és így rám szállna a hatalom.
De ugye nem engem akarsz elvenni?
Bármily rossz neked de igen, téged.
Te megőrültél én soha nem mennék hozzád azok után amit tettél.
Gondoltam, hogy ezt fogod mondani, de ne akard, hogy előtörjön a rosszabbik énem Maria.
Én nem félek tőled Tyler, hagyj végre békén engem és a barátaimat is egyaránt. Soha többé nem akarlak látni téged.
Megfordultam és elfutottam ahogy csak tudtam. Még egy probléma, mintha nem lenne már így is épp elég, hogy fogok ebből is kikászálódni??
Na, hogy tetszett, véleményeket kérek...=DDD
puszi: Mariana..:)
2011. december 2., péntek
:(((((( Sajnálom.....
Sziasztok, szomorú hírt kell közölnöm veletek, most néhány hétig nem tudok új fejiket hozni mert pechemre eltört az ujjam és nem tudok gépelni.......Előre is bocsi mindenkitől...:((((((
2011. november 5., szombat
Hűűűűűhaaaaaaa
Sziasztok, meghoztam a következő fejezetet, remélem elnyeri majd a tetszéseteket és emellett várom a sok komikat..:) Nem is fecsegek tovább csak annyit mondok jó olvasást...
18. fejezet
Egy napra két csalódás. Ezt nem hiszem el, hogy Tyler mindvégig hazudott nekem. Lemerném fogadni, hogy egész végig az volt a terve, hogy a bizalmamba férkőzik és majd én leszek az aki titkokat mond el a De Noir-okról. Azt viszont lesheti.
Mérgelődésem közepette elindultam felfelé a szobámban, mert nem akartam, hogy mindenki miattam keljen fel. Hosszú lépcsősorok vártak még rám és mivel elég úgymond "antik" darab volt a ház nyikorgott minden egyes fadarab amire ráléptél. Első foknál semmi baj majd a másodiknál egy nagy "nyekk" és utána megint semmi, majd megint egy " nyekk" és így haladtam egyre feljebb míg végül el nem értem a szobámat. Bementem és be is zártam az ajtót magam mögött, de még mindig annyira ideges voltam Tylerre, hogy még ülni de aludni meg pláne nem tudtam. Ki kellett valahogy szellőztetnem a fejemet így kimentem az erkélyre. Elképesztő, hogy milyen sötét volt már és vagy egymillió csillag szikrázott az égen. Egyszerűen nem tudtam feldolgozni azt a tényt, hogy Tyler ennyire átvágott engem a másik viszont Robin. Rá nem haragudtam csakúgy érzem nem jött el még annak az ideje, hogy megbocsássak neki. Ha én most megbocsátanék Robinnak akkor túl könnyen ment volna minden. Akkor azt hinné, hogy akárhányszor összeveszünk én néhány napi duzzogás után mindig meg fogok neki bocsátani. De most a Robin ügyet hanyagolnom kell egy időre, mert egyszerre két fiúval meggyűlik az ember baja. Lassacskán kezdtem álmos lenni így visszasétáltam a szobámba és lefeküdtem az ágyra.
Nem nagyon vártam, hogy reggel legyen, de mire az ember észbe kap máris reggel van. Felöltöztem. A bokámig érő halványkék ruhát vettem fel ahol a derekamnál egy fehér selyemzsinór volt összekötve, egy tört fehér színű kis lapos sarkú cipőt vettem fel és a hajamat hátratűztem. Lefelé indultam a többiekhez és már előre sejtettem mi is lesz a mai beszélgetés témája.
Maria jó reggelt.
Jó reggelt nektek is.
Olyan furcsán nézel ki, minden rendben? - kérdezte Emily aggódó hangon.
Mielőtt válaszoltam volna gyorsan elgondolkodtam azon, hogy elmondjam-e nekik, hogy mi is történt, de aztán rájöttem, hogy ezt meg kell beszélnem valakivel meg hát előbb vagy utóbb amúgy is megtudnák és inkább jobb lenne ha tőlem.
Ami azt illeti nincs minden rendben. A múlt éjjel kiderült valami Tylerről amit egész véletlenül elfelejtet elmondani és elég fontos kis információ lett volna.
Várj szakított félbe Lili. Ne itt beszéljük meg, mert itt a falnak is füle van, inkább menjünk a könyvtárba ott nyugodtan beszélhetünk.
Talán igazad van-mondta Emily. Mindjárt indultunk is a könyvtár felé és az ajtót is bezártuk, hogy még csak véletlenül se zavarjanak. Mikor beértünk úgymond kezdődhetett a "mese" mondás.
Na halljuk mi az ami nem stimmel Tylerrel.-kérdezte Lili.
Nagy levegőt vettem és bele is kezdtem. Na szóval az egész ott kezdődött, hogy ugye tegnap elmentünk az első randinkra és egy álomszép helyre vitt ahol egy kis vízesés is volt meg, a fák égőkkel voltak feldíszítve és a csillagok is csodálatosan ragyogtak.
Háááááá......ez olyan romantikus, úgy látszik Tyler nagyon komolyan veszi a lányokat csak hogy elnyerje a szívüket-mondta Emily.
Na de várd ki a végét. Utána eléggé elszaladt az idő és felajánlotta, hogy aludjak nála és holnap reggel akkor hazakísér. Neheztelve de végül belementem, mikor odaértünk kiderült, hogy nem is olyan ember mint ahogy azt ő beállította magának. Egy hatalmas kastélyban lakik, de ez ugye még nem minden. Eddig én úgy tudtam, hogy szegény családból származik, de miután megláttam a kastélyt kérdőre is vontam. És csodák csodájára mik ki nem derültek. Ő nem az akinek mondja magát. Kiderült, hogy a déli oldalhoz tartozik vagyis a De Noir ősi ellensége.
Micsoda??- kérdezték egyszerre mindketten.
Úgy ahogy mondom.
Hát ezt nem hiszem, mindannyiunkat az orrunknál fogva vezetett.
Lányok most óvatosnak kell lenünk. Ez alatt azt értem, hogy sötétedés után egyedül senki nem hagyhatja el a házat.
Rendben van. - de ha mondjuk randink lesz vagy valami akkor nem állíthatok oda + 1 fővel-mondta Lili.
Akkor nem holdfényes randi lesz hanem akkor tegyétek át délutánra.
Én most viszont muszáj elmennem itthonról, mert ki kell szellőztetnem a fejemet mert úgy érzem itt fogok felrobbanni. Ígérem még sötétedés előtt hazaérek, de most megyek...sziasztok.
Szia és vigyázz magadra-mondták a lányok.
Próbálok, kinyitottam az ajtót és a tömegbe találtam magam. Nem voltam most olyan kedvemben, hogy ennyi ember között legyek így elindultam az utcán lefelé, gondoltam magamba majd csak kijutok valahol.
Nem is tudom mennyi ideje sétálhattam de kijutottam a városból és csak egy hatalmas kapu választott el az erdőtől. Mivel otthon sem akartam maradni és a városban sem akartam maradni így kinyitottam a kaput és a szabadság várt rám mint Holdföldén. Egyre beljebb értem az erdőben míg végül teljesen eltűnt a kapu és vele együtt a város is. De ez mind mit sem érdekelt. Hallgattam ahogy a szél átsüvít a levelek között, a madarak éneklését és más állatok szaladgálását figyeltem. Hirtelen reccsenésekre lettem figyelmes, gyorsan egy fa mögé elbújtam és vártam míg valaki fel nem bukkan. Egyre jobban élesedtek a hangok míg végül előbukkant valaki a fák mögül. Teljesen lefagytam Robin és a barátai voltak. Én úgy tudtam hogy csak Holdföldén vadászgatnak dehogy még itt is. Nem mertem hátrálni vagy lassan elfutni a fa mögül vissza a városba mert elég jól ismertem Robint ahhoz, hogy mire egyet hátralépek ő azt biztos hogy meghallja. Megálltak egy kicsit pont ahol én rejtőztem az előtt pár méterre, gondoltam csak pihennek vagy ilyesmi. Mire elkezdtek beszélni.
Hát ez az erdő nem igazán van tele állatokkal, jóformán semmire nem lehet itt vadászni.-mondta Sam.
Vagy csak jobban nyisd ki a szemed és akkor látni is fogod a zsákmányt- mondta Armand.
Robin hogy állsz most Mariaval, kibékültetek már?-kérdezte Jacob.
Ha kibékültünk volna akkor szerinted még mindig itt lennénk Londonban? Amúgy tegnap találkoztam vele az utcán és volt alkalmunk beszélgetni, de mind hiába, törhetetlen, hiába mondok neki bármit nem hajlandó megbocsátani.
Hát ilyenek a lányok, ha nem csinálod azt amit mondanak akkor kitör a háború.
Na igen, vegyél példát rólam-mondta Robin.
Figyel Robin én nem akarlak lebeszélni most semmiről de otthon legalább 100 nő csak rád vár és bármit megtennének neked, amit csak akarsz.- mondta Justin.
A kis szemét-mondtam szinte suttogva a fa mögül. Csak azért mert nem vagyok színpatikus neked attól mi még Robinnal boldogok vagyunk, kivéve ugye most.
Robin a szeme sarkából pont arra nézett amerre én voltam, de meglátásom szerint szerintem nem vett észre.
Teljese a fa mögé álltam, hogy ne vegyenek észre és hátrálni kezdtem olyan lassan hogy semmit se halljanak meg még csak véletlenül se. Hallottam, hogy a fiúk beszélgetnek és én egyre jobban hátráltam.
Hova-hova Maria?-kérdezte egy hang a hátam mögül mire én megfordultam. Robin állt mögöttem. Sehova csak el innen. Futni akartam de megragadta a karomat és nekilökött egy fának és a lábával az enyémet kitámasztotta, hogy ne tudjam rugdalni.
Meg van a mai zsákmányunk, azért mi is tudunk fogni valamit.-mondta Jacob nevetve.
Srácok induljatok visszafelé a városba nekem még van egy kis beszélnivalóm a hölggyel.
Rendben, de nem a mi hibánk lesz ha futni hagyod a zsákmányt-mondta Jacob mire mindenki olyan nevetésbe tört ki hogy szerintem még levegőt se kaptak mert kezdett vörössé változni a fejük. Aztán lassan elindultak a város felé néhány perc múlva meg már el is tűntek.
Mit keresel itt az erdőben egyedül?-szegezte nekem a kérdést Robin.
Nem tartozom neked semmilyen magyarázattal és csak úgy közlöm veled ha esetleg nem akarsz majd elengedni, hogy ha sötétedés előtt nem érek haza mondtam a lányoknak hívják a rendőrséget. Gondoltam egy kicsit füllentek hiszen ő mennyit szokott nekem.
Akkor elengedlek de ígért meg hogy nem fogsz elfutni és komolyan megbeszéljük a dolgokat.
Egy ideig gondolkodtam majd egy kis hezitálás után válaszoltam. Megígérem, hogy nem fogok elfutni csak engedj már el mert nagyon fáj már a csuklóm.
Mélyen a szemembe nézett míg végül elengedett.
Na szóval miről is akarsz beszélni, mert nem hiszem hogy bármi is volna amit meg kéne beszélnünk. Egy kicsit húztam az agyát hogy egyre idegesebb legyen.
Kettőnkről. Maria én már nem bírom ki sokáig nélküled.
Láttam a komolyságot az arcán és hogy tényleg komolyan mondja.
Belehalok amikor azt látom hogy egy másik fiúval vagy és nem tehetek semmit mert megölni azt nem tehetem. Amikor reggelenként úgy kelek fel, hogy te nem vagy mellettem, hiányzol és magam mellett akarlak tudni.
Na jó most már tényleg egyre jobban kezdi az én szívemet is meghatni mondtam magamba. Rátettem a kezemet az arcára. Szeretlek Robin De Noir de ez akkor sem változtat semmin, hirtelen előtörtek a könnyeim de még így is tudtam folytatni. Én sokszor megbocsátottam neked minden ostobaságodért de nemrég túl messzire mentél, ezért is jöttem el Holdföldéről, de te ide is követtél. hagyod kellett volna egy kis időt, hogy gondolkodhassak egy kicsit.
De Maria ígérem a mindenhatóra, hogy többé nem fog ilyen előfordulni csak kérlek gyere haza velem.
Ilyen őszinteséget még életemben nem is láttam a tekintetében, de sajnos erősnek kellett hogy legyek.
Sajnálom Robin, de nem, ha haza akarsz menni akkor egyedül mész mert én itt maradok és ezen nem tudsz változtatni. Levettem a kezemet az arcáról, megöleltem és egy puszit adtam az arcára. A kezem végigcsúszott a kezén aztán a tenyerében végződött. Hátraléptem és fordulni akartam, hogy elmenjek de a kezemet nem engedte el.
Maria kérlek, ne tedd ezt velem.
Sajnálom, de érezned kell amit nekem néhány héttel ezelőtt. Kifeszítettem valahogy a kezét és kiszabadítottam az enyémet, megfordultam és elindultam. Életemben nem volt még ilyen nehéz dolgom, a szívem úgy fájt minthogyha egy karót döftek volna bele, és bár ez volt a helyes, nem így éreztem.
Szerintem ez a szám jól illik ahhoz a részhez amikor Maria és Robin beszélget. Hallgassátok meg :)
Na hogy tetszett, komikat kérek....:)
puszi Mariana..=D
18. fejezet
Egy napra két csalódás. Ezt nem hiszem el, hogy Tyler mindvégig hazudott nekem. Lemerném fogadni, hogy egész végig az volt a terve, hogy a bizalmamba férkőzik és majd én leszek az aki titkokat mond el a De Noir-okról. Azt viszont lesheti.
Mérgelődésem közepette elindultam felfelé a szobámban, mert nem akartam, hogy mindenki miattam keljen fel. Hosszú lépcsősorok vártak még rám és mivel elég úgymond "antik" darab volt a ház nyikorgott minden egyes fadarab amire ráléptél. Első foknál semmi baj majd a másodiknál egy nagy "nyekk" és utána megint semmi, majd megint egy " nyekk" és így haladtam egyre feljebb míg végül el nem értem a szobámat. Bementem és be is zártam az ajtót magam mögött, de még mindig annyira ideges voltam Tylerre, hogy még ülni de aludni meg pláne nem tudtam. Ki kellett valahogy szellőztetnem a fejemet így kimentem az erkélyre. Elképesztő, hogy milyen sötét volt már és vagy egymillió csillag szikrázott az égen. Egyszerűen nem tudtam feldolgozni azt a tényt, hogy Tyler ennyire átvágott engem a másik viszont Robin. Rá nem haragudtam csakúgy érzem nem jött el még annak az ideje, hogy megbocsássak neki. Ha én most megbocsátanék Robinnak akkor túl könnyen ment volna minden. Akkor azt hinné, hogy akárhányszor összeveszünk én néhány napi duzzogás után mindig meg fogok neki bocsátani. De most a Robin ügyet hanyagolnom kell egy időre, mert egyszerre két fiúval meggyűlik az ember baja. Lassacskán kezdtem álmos lenni így visszasétáltam a szobámba és lefeküdtem az ágyra.
Nem nagyon vártam, hogy reggel legyen, de mire az ember észbe kap máris reggel van. Felöltöztem. A bokámig érő halványkék ruhát vettem fel ahol a derekamnál egy fehér selyemzsinór volt összekötve, egy tört fehér színű kis lapos sarkú cipőt vettem fel és a hajamat hátratűztem. Lefelé indultam a többiekhez és már előre sejtettem mi is lesz a mai beszélgetés témája.
Maria jó reggelt.
Jó reggelt nektek is.
Olyan furcsán nézel ki, minden rendben? - kérdezte Emily aggódó hangon.
Mielőtt válaszoltam volna gyorsan elgondolkodtam azon, hogy elmondjam-e nekik, hogy mi is történt, de aztán rájöttem, hogy ezt meg kell beszélnem valakivel meg hát előbb vagy utóbb amúgy is megtudnák és inkább jobb lenne ha tőlem.
Ami azt illeti nincs minden rendben. A múlt éjjel kiderült valami Tylerről amit egész véletlenül elfelejtet elmondani és elég fontos kis információ lett volna.
Várj szakított félbe Lili. Ne itt beszéljük meg, mert itt a falnak is füle van, inkább menjünk a könyvtárba ott nyugodtan beszélhetünk.
Talán igazad van-mondta Emily. Mindjárt indultunk is a könyvtár felé és az ajtót is bezártuk, hogy még csak véletlenül se zavarjanak. Mikor beértünk úgymond kezdődhetett a "mese" mondás.
Na halljuk mi az ami nem stimmel Tylerrel.-kérdezte Lili.
Nagy levegőt vettem és bele is kezdtem. Na szóval az egész ott kezdődött, hogy ugye tegnap elmentünk az első randinkra és egy álomszép helyre vitt ahol egy kis vízesés is volt meg, a fák égőkkel voltak feldíszítve és a csillagok is csodálatosan ragyogtak.
Háááááá......ez olyan romantikus, úgy látszik Tyler nagyon komolyan veszi a lányokat csak hogy elnyerje a szívüket-mondta Emily.
Na de várd ki a végét. Utána eléggé elszaladt az idő és felajánlotta, hogy aludjak nála és holnap reggel akkor hazakísér. Neheztelve de végül belementem, mikor odaértünk kiderült, hogy nem is olyan ember mint ahogy azt ő beállította magának. Egy hatalmas kastélyban lakik, de ez ugye még nem minden. Eddig én úgy tudtam, hogy szegény családból származik, de miután megláttam a kastélyt kérdőre is vontam. És csodák csodájára mik ki nem derültek. Ő nem az akinek mondja magát. Kiderült, hogy a déli oldalhoz tartozik vagyis a De Noir ősi ellensége.
Micsoda??- kérdezték egyszerre mindketten.
Úgy ahogy mondom.
Hát ezt nem hiszem, mindannyiunkat az orrunknál fogva vezetett.
Lányok most óvatosnak kell lenünk. Ez alatt azt értem, hogy sötétedés után egyedül senki nem hagyhatja el a házat.
Rendben van. - de ha mondjuk randink lesz vagy valami akkor nem állíthatok oda + 1 fővel-mondta Lili.
Akkor nem holdfényes randi lesz hanem akkor tegyétek át délutánra.
Én most viszont muszáj elmennem itthonról, mert ki kell szellőztetnem a fejemet mert úgy érzem itt fogok felrobbanni. Ígérem még sötétedés előtt hazaérek, de most megyek...sziasztok.
Szia és vigyázz magadra-mondták a lányok.
Próbálok, kinyitottam az ajtót és a tömegbe találtam magam. Nem voltam most olyan kedvemben, hogy ennyi ember között legyek így elindultam az utcán lefelé, gondoltam magamba majd csak kijutok valahol.
Nem is tudom mennyi ideje sétálhattam de kijutottam a városból és csak egy hatalmas kapu választott el az erdőtől. Mivel otthon sem akartam maradni és a városban sem akartam maradni így kinyitottam a kaput és a szabadság várt rám mint Holdföldén. Egyre beljebb értem az erdőben míg végül teljesen eltűnt a kapu és vele együtt a város is. De ez mind mit sem érdekelt. Hallgattam ahogy a szél átsüvít a levelek között, a madarak éneklését és más állatok szaladgálását figyeltem. Hirtelen reccsenésekre lettem figyelmes, gyorsan egy fa mögé elbújtam és vártam míg valaki fel nem bukkan. Egyre jobban élesedtek a hangok míg végül előbukkant valaki a fák mögül. Teljesen lefagytam Robin és a barátai voltak. Én úgy tudtam hogy csak Holdföldén vadászgatnak dehogy még itt is. Nem mertem hátrálni vagy lassan elfutni a fa mögül vissza a városba mert elég jól ismertem Robint ahhoz, hogy mire egyet hátralépek ő azt biztos hogy meghallja. Megálltak egy kicsit pont ahol én rejtőztem az előtt pár méterre, gondoltam csak pihennek vagy ilyesmi. Mire elkezdtek beszélni.
Hát ez az erdő nem igazán van tele állatokkal, jóformán semmire nem lehet itt vadászni.-mondta Sam.
Vagy csak jobban nyisd ki a szemed és akkor látni is fogod a zsákmányt- mondta Armand.
Robin hogy állsz most Mariaval, kibékültetek már?-kérdezte Jacob.
Ha kibékültünk volna akkor szerinted még mindig itt lennénk Londonban? Amúgy tegnap találkoztam vele az utcán és volt alkalmunk beszélgetni, de mind hiába, törhetetlen, hiába mondok neki bármit nem hajlandó megbocsátani.
Hát ilyenek a lányok, ha nem csinálod azt amit mondanak akkor kitör a háború.
Na igen, vegyél példát rólam-mondta Robin.
Figyel Robin én nem akarlak lebeszélni most semmiről de otthon legalább 100 nő csak rád vár és bármit megtennének neked, amit csak akarsz.- mondta Justin.
A kis szemét-mondtam szinte suttogva a fa mögül. Csak azért mert nem vagyok színpatikus neked attól mi még Robinnal boldogok vagyunk, kivéve ugye most.
Robin a szeme sarkából pont arra nézett amerre én voltam, de meglátásom szerint szerintem nem vett észre.
Teljese a fa mögé álltam, hogy ne vegyenek észre és hátrálni kezdtem olyan lassan hogy semmit se halljanak meg még csak véletlenül se. Hallottam, hogy a fiúk beszélgetnek és én egyre jobban hátráltam.
Hova-hova Maria?-kérdezte egy hang a hátam mögül mire én megfordultam. Robin állt mögöttem. Sehova csak el innen. Futni akartam de megragadta a karomat és nekilökött egy fának és a lábával az enyémet kitámasztotta, hogy ne tudjam rugdalni.
Meg van a mai zsákmányunk, azért mi is tudunk fogni valamit.-mondta Jacob nevetve.
Srácok induljatok visszafelé a városba nekem még van egy kis beszélnivalóm a hölggyel.
Rendben, de nem a mi hibánk lesz ha futni hagyod a zsákmányt-mondta Jacob mire mindenki olyan nevetésbe tört ki hogy szerintem még levegőt se kaptak mert kezdett vörössé változni a fejük. Aztán lassan elindultak a város felé néhány perc múlva meg már el is tűntek.
Mit keresel itt az erdőben egyedül?-szegezte nekem a kérdést Robin.
Nem tartozom neked semmilyen magyarázattal és csak úgy közlöm veled ha esetleg nem akarsz majd elengedni, hogy ha sötétedés előtt nem érek haza mondtam a lányoknak hívják a rendőrséget. Gondoltam egy kicsit füllentek hiszen ő mennyit szokott nekem.
Akkor elengedlek de ígért meg hogy nem fogsz elfutni és komolyan megbeszéljük a dolgokat.
Egy ideig gondolkodtam majd egy kis hezitálás után válaszoltam. Megígérem, hogy nem fogok elfutni csak engedj már el mert nagyon fáj már a csuklóm.
Mélyen a szemembe nézett míg végül elengedett.
Na szóval miről is akarsz beszélni, mert nem hiszem hogy bármi is volna amit meg kéne beszélnünk. Egy kicsit húztam az agyát hogy egyre idegesebb legyen.
Kettőnkről. Maria én már nem bírom ki sokáig nélküled.
Láttam a komolyságot az arcán és hogy tényleg komolyan mondja.
Belehalok amikor azt látom hogy egy másik fiúval vagy és nem tehetek semmit mert megölni azt nem tehetem. Amikor reggelenként úgy kelek fel, hogy te nem vagy mellettem, hiányzol és magam mellett akarlak tudni.
Na jó most már tényleg egyre jobban kezdi az én szívemet is meghatni mondtam magamba. Rátettem a kezemet az arcára. Szeretlek Robin De Noir de ez akkor sem változtat semmin, hirtelen előtörtek a könnyeim de még így is tudtam folytatni. Én sokszor megbocsátottam neked minden ostobaságodért de nemrég túl messzire mentél, ezért is jöttem el Holdföldéről, de te ide is követtél. hagyod kellett volna egy kis időt, hogy gondolkodhassak egy kicsit.
De Maria ígérem a mindenhatóra, hogy többé nem fog ilyen előfordulni csak kérlek gyere haza velem.
Ilyen őszinteséget még életemben nem is láttam a tekintetében, de sajnos erősnek kellett hogy legyek.
Sajnálom Robin, de nem, ha haza akarsz menni akkor egyedül mész mert én itt maradok és ezen nem tudsz változtatni. Levettem a kezemet az arcáról, megöleltem és egy puszit adtam az arcára. A kezem végigcsúszott a kezén aztán a tenyerében végződött. Hátraléptem és fordulni akartam, hogy elmenjek de a kezemet nem engedte el.
Maria kérlek, ne tedd ezt velem.
Sajnálom, de érezned kell amit nekem néhány héttel ezelőtt. Kifeszítettem valahogy a kezét és kiszabadítottam az enyémet, megfordultam és elindultam. Életemben nem volt még ilyen nehéz dolgom, a szívem úgy fájt minthogyha egy karót döftek volna bele, és bár ez volt a helyes, nem így éreztem.
Szerintem ez a szám jól illik ahhoz a részhez amikor Maria és Robin beszélget. Hallgassátok meg :)
Na hogy tetszett, komikat kérek....:)
puszi Mariana..=D
2011. október 30., vasárnap
Túl későn mondott igazság...
Sziasztok, meghoztam a követező fejezet. Nem akarok nagy feneket kelteni az egésznek de az előző fejezethez is csak kettő komit kaptam, lehet hogy sokan olvassátok de nem tudom mi a véleményetek ha nem írtok megjegyzést, ha megkérlek titeket írnátok egy kicsit többen??- az nagyon jól esne nekem..=D. Előre is köszi mindenkinek...
17.fejezet
Koromsötét volt minden utca, éppen csak annyi fény volt amit a lámpák világítottak ki. A hatalmas fákat lehetett hallani ahogy a szél áthalad a levelek között. Egyre jobban kezdtem fázni, de ezt inkább nem mutattam ki Tyler előtt, mert akkor eljátszotta volna nekem " átöllek és felmelegítelek" kis játékát és ezt még félre lehetett volna érte, mert ha úgy vesszük Tyler még nem kért meg, hogy legyek a barátnője. Gondoltam rá kellene kérdezni, hogy most mi van kettőnkkel de túl késő volt ahhoz hogy én ennek most nekiálljak.
Már egy jó ideje sétáltunk és így muszáj volt rákérdeznem.
Tyler mikor érünk oda?
Néhány háztömb még van hátra, de előbb odaérünk mit azt gondolád. De tudnod kell valamit Maria amit el kellett volna mondanom már a megismerkedésünk elején.
Figyelj Tyler én bízom benned meg amúgy is nem hiszem, hogy olyan nagy dolgot kellene elárulnod, úgyhogy érjünk oda hozzátok és had pihenjek le egy kicsit mert már az álmosság felülkerekedik rajtam.
De Maria kérlek, ezt el kell mondanom.
Tudod mit, majd ha odaérünk hozzád akkor leülünk és megbeszéljük. Így jó lesz??
A fiú arca szomorkás lett, de végül beletörődött és már csak egy-két utca választott el a háztól.
Srácok gyertek-szólt Robin. Ideje, hogy egy kicsit körbenézzünk a városban.
De főnök nagyon muszáj, a fiúkkal olyan jól heverészünk.
Robin feje egyre jobban kezdett vörös lenni a fiúk ezt észre is vették és gyorsan felálltak és már indultak is.
Mindenki szóródjon szét és nézzetek körül és ha bármi furcsa dolog történt azonnal szóljatok nekem, világos?
Igenis....mindenki egyesével szétszéledt és Robi is egyedül ment. Első útja mi tagadás Maria házához vezetett.
Mikor odaért felmászott a szobája felőli oldalon lévő fára és bemászott a szobájába.
Hol van Maria? Mivel a szobájában nem volt és már elég késő is volt így szerintem mindenki aludt így körbenéztem egy kicsit a házban. Végigjártam a nappalit, a könyvtára, a konyhát miden egyes apró szegletébe benéztem a háznak de őt sehol se találtam. Most mi tévő legyek, hol keressem?
Hallottam, hogy valaki kijött a szobájából így gyorsan elbújtam a konyhában a nagy függöny mögé.
Egyre jobban erősödött fel a hang és mi tagadás pont a konyhába jött az illető is. De hisz ez Lili. Éppen a hűtőhöz indult mikor egy szolga is jött a konyhába. Segíthetek valamiben kisasszony? .........Köszönöm nem kell-mondta nagyon kedvesen. Üljön csak le a székre és beszélgessünk mert én nem nagyon tudok aludni.
Már minden téma előkerült és azt hitten hogy reggelig most itt fognak nekem csevegni mikor egy érdekes kérdést hallottam meg.
Elnézést kisasszony hogy megkérdezem, de Maria kisasszony hol van mert az ágya üres és a házban sincs sehol.
Micsoda, még mindig nem ért haza, pedig éjfélkor mi tagadás már haza kellett volna hoznia. Talán lehet, hogy Maria Tylernél alszik az is előfordulhat, majd holnap ha hazaérkezik megkérdezzük tőle.
Amikor meghallottam hogy Maria ezzel a Tyler gyerekkel van olyan düh roham kapott el hogy legszívesebben előjöttem volna a függöny mögül és megkerestem volna ezt a gyereket és jól helyben hagytam volna, de nem lehetett így az öklömbe haraptam olyan erősen hogy szerintem még vérezni is elkezdett.
Jól van, azt hiszem jobb lenne most visszafeküdni legalább akkor minél előbb felkel a nap. Jó éjszakát.
Jó éjt kisasszony.
Miután Lili felment a szobájába a szolga nem sokkal utána ő is elhagyta a konyhát és így én is előjöttem.
Hogy a mennykő üssön ebbe a Tylerbe hogy nem bír más emberek barátnőjéről leszakadni. Ennek mindig az kell ami a másé? De majd én elrendezem, hogy azt megemlegeti. Elindultam, hogy megkeressem őket csak egy baj volt. Nem tudtam hogy Tyler éppenséggel hol lakik. Így sürgősen elő kellett állnom egy tervel és már meg is volt hogy mi lesz az. Minél előbb össze kell hívni a srácokat és csak Tyleréket keresni.
Elindultam, hogy megkeressem a fiúkat és mikor már nagy nehezen mindenki együtt volt, egy feladatot kellett csinálniuk. Meg kell keresni Tyler házát de mivel semmilyen apró részletet sem tudunk, hogy egyáltalán, hogy néz ki így ugye nehezebb lesz a keresés. Minden háznak nézzetek az ablakain és ha ismerős valami vagy valaki azonnal szóljatok nekem. És most induljatok.
Mindenki elindult egy-egy utcán és persze hogy nekem hagyták a leghosszabbat. Így hát egy hatalmas fehér házzal kezdtem.
Tyler emlékszel amikor először futottunk itt össze Londonban azt mondtad, hogy valami fontos dolgot kell itt elintézned ha jól tudom a szüleidet kell gondoznod.
Hát egyrészt pont ez az egyik amiért akartam veled beszélni a másik meg az hogy én nem az vagyok akinek hiszel.
Ezt meg hogy érted? Pár percig mentünk egymás mellett mikor megérkeztünk.
Nos ez az amiért akartam veled beszélni. Te itt laksz?
Igeeeen-mondta remegő hanggal mintha attól félt volna hogy leharapom a fejét vagy mi.
De nem azt mondtam, hogy szegény családból származol?
Csak azért mondtam mert akárhányszor volt barátnőm az mindig a pénzemért szeretett és most nem akartam elárulni hogy ki is vagyok valójában mert azt akartam hogy magamért szeress ne azért mert gazdag vagyok.
Íme a kastély ahol Tyler lakik.....
Ez valóságos kastély, de azt mondtad, hogy van még valami amit el akarsz mondani.
Sajnos igen de annak már nem hiszem hogy örülni fogsz.
Ugyan mond csak, nem lehet nagyon szörnyű.
Nagy levegőt vett, láttam rajta hogy nagyon ideges és nem tudja elmondani míg végül csak kinyögte. Én és a családom a déli oldalhoz tartozunk. Ezt mégis, hogy kéne értenem? -kérdeztem egyszerre gyanakvó és meglepett hangon. Hezitált mielőtt válaszolt volna, egyre idegesebb és feszült lett. Mi déliek ősi ellenségek vagyunk a De Noirokkal.
Micsoda?? Ezt mégis hogy titkolhattad el ennyi ideig, már a legelején el kellett volna mondanod.
Tudom és akartam is de úgy éreztem még nem jött el az ideje másrészt meg azt se tudtam hogy kéne neked elárulni.
Akkor engemet is csak azért lebzseltél körül, hogy én legyek az összekötőd a De Noirokkal, el kellett volna árulom neked mindent amit terveznek.
Nem, Maria erről szó sincsen....
Ja, persze hogyan higgyek neked ezután.
Figyelj, én mindvégig el akartam mondani de nem tudtam hogyan kezdjek hozzá.
Hát én tudom mit fogok tenni. Én itt most veled befejeztem, soha többé nem akarlak látni Tyler azt akarom hogy tűnj el az életemből és remélem ez fordítva is megtörténik majd.
Elindultam hazafelé, mert most nem lettem volna képes ott maradni nála, inkább gyaloglok egyedül a sötétben minthogy egy ilyen emberrel egy fedél alatt meglegyek. Hallottam hogy kiabál utánam de nem tulajdonítottam neki nagy figyelmet csak mentem tovább. Egész úton csak ez az egész járt a fejemben, hogy tehette ezt velem, még hogy nem azért kellettem neki hogy eláruljak neki mindent a De Noirokról azt viszont lesheti mert lehet hogy Robinnal már nem vagyok valami jóba de soha nem árulnám el őket. Mikor fordultam volna be az utca végén valakibe szépen belementem. Héé nem tud a lába elé nézni mondtam kicsit erős hangnemben és mikor felnéztem teljesen meglepődtem, pont hogy rá nem számítottam. Robin te meg mit keresel itt?
Ezt én is kérdezhetném tőled, amúgy meg téged kerestelek mert hallottam hogy azzal a Tyler gyerekkel vagy.
Csak voltam.
Nem mintha nem örülnék de hogy hogy most nem vagy vele.
Robin ezt nem nagyon hiszem hogy ez rád tartozik. De most megyek mert fáradt vagyok és még ahogy elnézem van egy pár háztömb míg hazaérek szóval....
Vá..vá..váá...vá...várj nem engedhetlek egyedül haza ilyen sötétben még a végén valami bajod lesz. Majd hazakísérlek. Gondoltam ezt nem kéne hagyni de az előbb történt veszekedés, az hogy szétfagytam és mindjárt elalszok most az egyszer hagyom neki.
Rendben,de nehogy azt hidd, hogy most kibékülünk vagy ilyesmi.
Ez még csak fel sem merült-mondta egy kicsit csalódottan. Elindultunk és közbe beszélgettünk is. De most komolyan mért nem vagy azzal a Tylerrel, gondolom csinált valami hülyeséget.
De még mekkorát, nem mertem elmondani Robinnak, hogy Tyler kicsoda mert így is eléggé gyűlöli na meg ha megtudja hogy az ősi ellenségei közé tartozik akkor még meg is fogja ölni.
Maria tudom hogy a mi kapcsolatunk nem éppen fényesen ért véget, de én nem bírok nélküled élni. Nem bírom elnézni hogy te más fiúkkal is együtt vagy, egyszerűen belehalok.
Robin, ezt te csináltad magaddal, én rengetegszer megbocsátottam de veled is elszaladt a ló és már nem bírtam tovább, közben megérkeztünk a házhoz. Nyújtottam a kezemet a kilincs felé mire Robin megragadta a kezemet és szorított magához. Hosszú idő után éreztem ilyen közelről megint azt a jellegzetes erdő illatot, olyan jó volt végre megint magamhoz közel érezni hogy legszívesebben egyből mondtam volna neki, hogy megbocsátok és aludjon nálam de az eszem ezt nem hagyta.
Robi kérlek ezt ne-mondtam enyhe-nőies hangon, de nem hittem hogy elhitte ugyanis még én se hittem volna el.
Maria gyere velem, ígérem neked, hogy többet nem fordul elő az ami miatt a múltkor is összevesztünk.
Megfordultam és a szemébe néztem. Nem lehet, az ígéret itt nem elég itt bizonyítani kell. Harcolj értem egyszer az életben, had lássam hogy tényleg kellek neked, mert a kemény munka meghozza gyümölcsét. És ha most megkérlek engedd el a karomat.
Láttam a szemében a majdnem előbukkanó könnyeket, a fájdalmat és a csalódottságot, de tudtam hogy nem szabad ilyen könnyen engednem most kivételesen az eszemre kell hallgatnom. Megfordultam és bementem a házba. Nekidőltem az ajtónak és leültem a földre, ennek a napnak is vége de miért kell mindennek ennyire fájnia? Merengtem magamban és csak ültem a sötétben...
17.fejezet
Koromsötét volt minden utca, éppen csak annyi fény volt amit a lámpák világítottak ki. A hatalmas fákat lehetett hallani ahogy a szél áthalad a levelek között. Egyre jobban kezdtem fázni, de ezt inkább nem mutattam ki Tyler előtt, mert akkor eljátszotta volna nekem " átöllek és felmelegítelek" kis játékát és ezt még félre lehetett volna érte, mert ha úgy vesszük Tyler még nem kért meg, hogy legyek a barátnője. Gondoltam rá kellene kérdezni, hogy most mi van kettőnkkel de túl késő volt ahhoz hogy én ennek most nekiálljak.
Már egy jó ideje sétáltunk és így muszáj volt rákérdeznem.
Tyler mikor érünk oda?
Néhány háztömb még van hátra, de előbb odaérünk mit azt gondolád. De tudnod kell valamit Maria amit el kellett volna mondanom már a megismerkedésünk elején.
Figyelj Tyler én bízom benned meg amúgy is nem hiszem, hogy olyan nagy dolgot kellene elárulnod, úgyhogy érjünk oda hozzátok és had pihenjek le egy kicsit mert már az álmosság felülkerekedik rajtam.
De Maria kérlek, ezt el kell mondanom.
Tudod mit, majd ha odaérünk hozzád akkor leülünk és megbeszéljük. Így jó lesz??
A fiú arca szomorkás lett, de végül beletörődött és már csak egy-két utca választott el a háztól.
Srácok gyertek-szólt Robin. Ideje, hogy egy kicsit körbenézzünk a városban.
De főnök nagyon muszáj, a fiúkkal olyan jól heverészünk.
Robin feje egyre jobban kezdett vörös lenni a fiúk ezt észre is vették és gyorsan felálltak és már indultak is.
Mindenki szóródjon szét és nézzetek körül és ha bármi furcsa dolog történt azonnal szóljatok nekem, világos?
Igenis....mindenki egyesével szétszéledt és Robi is egyedül ment. Első útja mi tagadás Maria házához vezetett.
Mikor odaért felmászott a szobája felőli oldalon lévő fára és bemászott a szobájába.
Hol van Maria? Mivel a szobájában nem volt és már elég késő is volt így szerintem mindenki aludt így körbenéztem egy kicsit a házban. Végigjártam a nappalit, a könyvtára, a konyhát miden egyes apró szegletébe benéztem a háznak de őt sehol se találtam. Most mi tévő legyek, hol keressem?
Hallottam, hogy valaki kijött a szobájából így gyorsan elbújtam a konyhában a nagy függöny mögé.
Egyre jobban erősödött fel a hang és mi tagadás pont a konyhába jött az illető is. De hisz ez Lili. Éppen a hűtőhöz indult mikor egy szolga is jött a konyhába. Segíthetek valamiben kisasszony? .........Köszönöm nem kell-mondta nagyon kedvesen. Üljön csak le a székre és beszélgessünk mert én nem nagyon tudok aludni.
Már minden téma előkerült és azt hitten hogy reggelig most itt fognak nekem csevegni mikor egy érdekes kérdést hallottam meg.
Elnézést kisasszony hogy megkérdezem, de Maria kisasszony hol van mert az ágya üres és a házban sincs sehol.
Micsoda, még mindig nem ért haza, pedig éjfélkor mi tagadás már haza kellett volna hoznia. Talán lehet, hogy Maria Tylernél alszik az is előfordulhat, majd holnap ha hazaérkezik megkérdezzük tőle.
Amikor meghallottam hogy Maria ezzel a Tyler gyerekkel van olyan düh roham kapott el hogy legszívesebben előjöttem volna a függöny mögül és megkerestem volna ezt a gyereket és jól helyben hagytam volna, de nem lehetett így az öklömbe haraptam olyan erősen hogy szerintem még vérezni is elkezdett.
Jól van, azt hiszem jobb lenne most visszafeküdni legalább akkor minél előbb felkel a nap. Jó éjszakát.
Jó éjt kisasszony.
Miután Lili felment a szobájába a szolga nem sokkal utána ő is elhagyta a konyhát és így én is előjöttem.
Hogy a mennykő üssön ebbe a Tylerbe hogy nem bír más emberek barátnőjéről leszakadni. Ennek mindig az kell ami a másé? De majd én elrendezem, hogy azt megemlegeti. Elindultam, hogy megkeressem őket csak egy baj volt. Nem tudtam hogy Tyler éppenséggel hol lakik. Így sürgősen elő kellett állnom egy tervel és már meg is volt hogy mi lesz az. Minél előbb össze kell hívni a srácokat és csak Tyleréket keresni.
Elindultam, hogy megkeressem a fiúkat és mikor már nagy nehezen mindenki együtt volt, egy feladatot kellett csinálniuk. Meg kell keresni Tyler házát de mivel semmilyen apró részletet sem tudunk, hogy egyáltalán, hogy néz ki így ugye nehezebb lesz a keresés. Minden háznak nézzetek az ablakain és ha ismerős valami vagy valaki azonnal szóljatok nekem. És most induljatok.
Mindenki elindult egy-egy utcán és persze hogy nekem hagyták a leghosszabbat. Így hát egy hatalmas fehér házzal kezdtem.
Tyler emlékszel amikor először futottunk itt össze Londonban azt mondtad, hogy valami fontos dolgot kell itt elintézned ha jól tudom a szüleidet kell gondoznod.
Hát egyrészt pont ez az egyik amiért akartam veled beszélni a másik meg az hogy én nem az vagyok akinek hiszel.
Ezt meg hogy érted? Pár percig mentünk egymás mellett mikor megérkeztünk.
Nos ez az amiért akartam veled beszélni. Te itt laksz?
Igeeeen-mondta remegő hanggal mintha attól félt volna hogy leharapom a fejét vagy mi.
De nem azt mondtam, hogy szegény családból származol?
Csak azért mondtam mert akárhányszor volt barátnőm az mindig a pénzemért szeretett és most nem akartam elárulni hogy ki is vagyok valójában mert azt akartam hogy magamért szeress ne azért mert gazdag vagyok.
Ez valóságos kastély, de azt mondtad, hogy van még valami amit el akarsz mondani.
Sajnos igen de annak már nem hiszem hogy örülni fogsz.
Ugyan mond csak, nem lehet nagyon szörnyű.
Nagy levegőt vett, láttam rajta hogy nagyon ideges és nem tudja elmondani míg végül csak kinyögte. Én és a családom a déli oldalhoz tartozunk. Ezt mégis, hogy kéne értenem? -kérdeztem egyszerre gyanakvó és meglepett hangon. Hezitált mielőtt válaszolt volna, egyre idegesebb és feszült lett. Mi déliek ősi ellenségek vagyunk a De Noirokkal.
Micsoda?? Ezt mégis hogy titkolhattad el ennyi ideig, már a legelején el kellett volna mondanod.
Tudom és akartam is de úgy éreztem még nem jött el az ideje másrészt meg azt se tudtam hogy kéne neked elárulni.
Akkor engemet is csak azért lebzseltél körül, hogy én legyek az összekötőd a De Noirokkal, el kellett volna árulom neked mindent amit terveznek.
Nem, Maria erről szó sincsen....
Ja, persze hogyan higgyek neked ezután.
Figyelj, én mindvégig el akartam mondani de nem tudtam hogyan kezdjek hozzá.
Hát én tudom mit fogok tenni. Én itt most veled befejeztem, soha többé nem akarlak látni Tyler azt akarom hogy tűnj el az életemből és remélem ez fordítva is megtörténik majd.
Elindultam hazafelé, mert most nem lettem volna képes ott maradni nála, inkább gyaloglok egyedül a sötétben minthogy egy ilyen emberrel egy fedél alatt meglegyek. Hallottam hogy kiabál utánam de nem tulajdonítottam neki nagy figyelmet csak mentem tovább. Egész úton csak ez az egész járt a fejemben, hogy tehette ezt velem, még hogy nem azért kellettem neki hogy eláruljak neki mindent a De Noirokról azt viszont lesheti mert lehet hogy Robinnal már nem vagyok valami jóba de soha nem árulnám el őket. Mikor fordultam volna be az utca végén valakibe szépen belementem. Héé nem tud a lába elé nézni mondtam kicsit erős hangnemben és mikor felnéztem teljesen meglepődtem, pont hogy rá nem számítottam. Robin te meg mit keresel itt?
Ezt én is kérdezhetném tőled, amúgy meg téged kerestelek mert hallottam hogy azzal a Tyler gyerekkel vagy.
Csak voltam.
Nem mintha nem örülnék de hogy hogy most nem vagy vele.
Robin ezt nem nagyon hiszem hogy ez rád tartozik. De most megyek mert fáradt vagyok és még ahogy elnézem van egy pár háztömb míg hazaérek szóval....
Vá..vá..váá...vá...várj nem engedhetlek egyedül haza ilyen sötétben még a végén valami bajod lesz. Majd hazakísérlek. Gondoltam ezt nem kéne hagyni de az előbb történt veszekedés, az hogy szétfagytam és mindjárt elalszok most az egyszer hagyom neki.
Rendben,de nehogy azt hidd, hogy most kibékülünk vagy ilyesmi.
Ez még csak fel sem merült-mondta egy kicsit csalódottan. Elindultunk és közbe beszélgettünk is. De most komolyan mért nem vagy azzal a Tylerrel, gondolom csinált valami hülyeséget.
De még mekkorát, nem mertem elmondani Robinnak, hogy Tyler kicsoda mert így is eléggé gyűlöli na meg ha megtudja hogy az ősi ellenségei közé tartozik akkor még meg is fogja ölni.
Maria tudom hogy a mi kapcsolatunk nem éppen fényesen ért véget, de én nem bírok nélküled élni. Nem bírom elnézni hogy te más fiúkkal is együtt vagy, egyszerűen belehalok.
Robin, ezt te csináltad magaddal, én rengetegszer megbocsátottam de veled is elszaladt a ló és már nem bírtam tovább, közben megérkeztünk a házhoz. Nyújtottam a kezemet a kilincs felé mire Robin megragadta a kezemet és szorított magához. Hosszú idő után éreztem ilyen közelről megint azt a jellegzetes erdő illatot, olyan jó volt végre megint magamhoz közel érezni hogy legszívesebben egyből mondtam volna neki, hogy megbocsátok és aludjon nálam de az eszem ezt nem hagyta.
Robi kérlek ezt ne-mondtam enyhe-nőies hangon, de nem hittem hogy elhitte ugyanis még én se hittem volna el.
Maria gyere velem, ígérem neked, hogy többet nem fordul elő az ami miatt a múltkor is összevesztünk.
Megfordultam és a szemébe néztem. Nem lehet, az ígéret itt nem elég itt bizonyítani kell. Harcolj értem egyszer az életben, had lássam hogy tényleg kellek neked, mert a kemény munka meghozza gyümölcsét. És ha most megkérlek engedd el a karomat.
Láttam a szemében a majdnem előbukkanó könnyeket, a fájdalmat és a csalódottságot, de tudtam hogy nem szabad ilyen könnyen engednem most kivételesen az eszemre kell hallgatnom. Megfordultam és bementem a házba. Nekidőltem az ajtónak és leültem a földre, ennek a napnak is vége de miért kell mindennek ennyire fájnia? Merengtem magamban és csak ültem a sötétben...
2011. október 10., hétfő
Meglepi...:)
Sziasztok, meghoztam a következő fejezetet, tudom kicsit csúsztam vele, de nem jött ihlet......na de most itt va és csak ez számít. Hát jó olvasást.
16. fejezet
Nem akarod mégis csak elárulni, hogy hova megyünk?-tudod én nem bírok várni a dolgokra, mert nagyon kíváncsi vagyok rá, kérlek szépen áruld el, a kedvemért...:)
Azt sajnos nem lehet, várnod kell amíg odaérünk, és hiába kérlelsz úgysem fogom elárulni.-tette hozzá Tyler nevetve a bajsza alatt mintha nagyon is örült volna annak hogy Maria könyörög neki.
Elindultak London utcáin amit a lámpák fényei világítottak meg és több millió csillag nézett le rájuk. A lány szíve még sosem telet meg ennyi boldogsággal, végre akár csak egy rövid időre is de el tudta felejteni egykori szerelmét, bár tudta egy ideig nem fog kiábrándulni belőle.
És most ha nem bánod takard el a szemedet mert nem akarom hogy lásd merre is megyünk.
De ugye nem akarsz lelökni valami szakadékba, mert van egy pár erre-mondta Maria nevetve, hogy még a könnyei is kijöttek de szerencsére csak majdnem.
Mi, hova akarnálak lelökni, eszembe se jutna hisz te vagy nekem a mindenem-mondta a fiú kicsit komolyan de egy icipicit nevetve is.
Csak had kössem be a szemedet ezzel a kendővel és megígérhetem nem löklek le sehova sem.
Rendben van, veszteni valóm nincsen. Elővett a zsebéből egy halványkék kendőt és abban a pillanatba amikor az arcomhoz ért mintha fátyol lett volna amivel eltakarja a szememet olyan puha volt az érintése. A legfinomabb selyemből készült kendő volt és ami azt illeti a legdrágább is ugyanis ezt a kendőt láttam a múltkor a boltban és elég szép ára volt. Egy kicsit elmerengtem azon, hogy tudta ezt megengedni magának hisz nekem azt mondta, hogy szegény családból származik, de nem mertem rákérdezni inkább hagytam az egészet és csak vártam hogy odaérjünk végre.
Nem kellett sokat sétálnunk ugyanis percek alatt megérkeztünk, de mintha víz csobogását hallottam volna.
Lassan megállított és levette a kendőt, én pedig abban a pillanatban elaléltam. Ez..ez...ez...meg sem bírtam szólalni csak mekegtem össze-vissza. Tyler ez gyönyörű. Egy kisebb fajta vízeséshez vitt engem és minden egyes fa ki volt világítva kisebb lámpákkal ami egyszerűen meseszép volt. Majd észrevettem, hogy a legszebb fa alatt van egy asztal gyönyörű szépen megterítve. Odavezetett és kihúzta nekem a széket mint minden férfi aki udvarolni akar a szíve választottjának. Leültem ő pedig szembe velem és megkezdődhetett az első, igazi randevúnk.
És, kérdeztük egyszerre mindketten. Mond csak, hiszen a hölgyeké az elsőbbség.
Milyen igaz. Jóformán semmit sem tudok rólad.
Mégis mit szeretne tudni hercegnő?-csábos mosolyt tett az ajkára én meg úgy éreztem hogy beleremeg minden porcikám de valahogy türtőztettem magam nem akartam hogy tudja hogy napról-napra egyre jobban tetszik.
Hol éltél eddig, mert Holdföldén biztos nem mert akkor már rég találkoztunk volna.
Apámmal éltem északon egy kisebb városban, de miután édesanyám meghalt megváltoztak a dolgok. Apámmal úgy döntöttünk, hogy ideköltözünk mert rengeteg emlék fűzne oda.
Sajnálom Tyler nem kellett volna ezt kérdeznem, annyira sajnálom.
Nem...nem...nem semmi baj hiszen nem tudhattad de most én jövök. Holdföldén igaz, hogy együtt voltál a De Noir vezér fiával?
Ezt te honnan tudod?-kérdeztem tágra nyílt szemekkel és egy kicsit meglepetten.
Holdföldén akadnak barátaim és a De Noir családot is jól ismerjük csak innen.
Így már világos, erről nem szívesen beszélek senkinek mert igaz akadnak meseszép, de akadnak elég rossz emlékeim is.
Megértelek, ha nem akarod akkor nem kell elmondanod, én nem kényszerítelek vagy ilyesmi.
Tudom és ezt nagyon szeretem benned ez az egyik kedvenc tulajdonságod. De elmondom neked és remélem megérted. Tisztán emlékszem az egészre. Amikor együtt voltunk a Robinnal az elején az eszméletlen volt, elhalmozott mindennel, minden nap együtt voltunk és az felejthetetlen volt de egy nap Robin megváltozott, hirtelen napról-napra egyre furcsább lett. Megbeszéltük a találkozókat és nem jött el, elhívtam hozzák vacsorára ahol ott volt a bácsikám és Loveday is csak vártunk rá órákon keresztül de nem jött,de a hab a tetején az az volt amikor a lányok eljöttek Londonba és bemutattam őket a fiúknak és elvittek minket a városba, de a lányok leszakadtak a fiúkkal én pedig egyedül maradtam Robinnal. 2 perc múlva meg benyögi nekem hogy mennie kell mert dolga van és mire megkérdezhettem volna hova megy már el is tűnt és mikor órák múlva felbukkant ugye azt vette észre hogy mi ketten beszélünk és ezen nagyon kiakadt. Miután te elmentél annyira összevesztünk ezen hogy nálam már betelt a pohár és szakítottam vele mert már annyi visszafojtott düh raktározódott bennem, hogy egyszer csak kitört belőlem. A lányok az utolsó napjaikat töltötték nálam miután visszajöttek volna ide és megkérdezték tőlem hogy nem-e jönnék-e el velük. Gondolkoztam rajta egész este és végül úgy éreztem hogy nem maradhatok itt tovább mert miden csak rá emlékeztetne és egy kis időre és távolságra van szükségem így eljöttem. De néhány napra rá Loveday küldött nekem egy levelet hogy Robin utánam jön mert valahonnan megtudta hogy hova jövök, de ez még semmi már azt is tudja melyik házban lakom mert annyi haverja van az egész földön hogy kinyomoztatta hol lakom.
Hát ennyi lenne a történetem.......tudom elég hosszú de rövidebben nem tudtam volna elmondani.
Ez egyre izgalmasabb és ez a Robin még mindig itt van vagy már hazatolta magát?
Jó lett volna ha hazamegy de erre az esély kevesebb mint az hogy hamar elfelejtem.
Ha lenne rá esélyed arra hogy elköltözz a lányoktól hogy Robin ne találjon rád akkor elköltöznél?
Ha már nagyon ismerem azt a személyt akkor 100% hogy elmennék.
Gyere költözz hozzám.
Micsoda??hozzád?nem is tudom...nem lenne agyon helyénvaló.
Akkor csak egy éjszakára és ha nem tetszik akkor visszaköltözhetsz és én megígérem hogy nem fogok megsértődni.
Nem is tudom.....
Kérlek Maria csak egy este a kedvemért...
Háát Jóóllvvan mondtam dadogva mert nem voltam nagyon biztos benne hogy ez jó döntés.
Nem fogod megbánni, de akkor induljunk is mert már mi tagadás elég késő van.
Rendben. Mindketten felálltunk az asztaltól és elindultunk Tyler háza felé....
Na hogy tetszett, komikat kérek
puszi: Mariana..=)
16. fejezet
Nem akarod mégis csak elárulni, hogy hova megyünk?-tudod én nem bírok várni a dolgokra, mert nagyon kíváncsi vagyok rá, kérlek szépen áruld el, a kedvemért...:)
Azt sajnos nem lehet, várnod kell amíg odaérünk, és hiába kérlelsz úgysem fogom elárulni.-tette hozzá Tyler nevetve a bajsza alatt mintha nagyon is örült volna annak hogy Maria könyörög neki.
Elindultak London utcáin amit a lámpák fényei világítottak meg és több millió csillag nézett le rájuk. A lány szíve még sosem telet meg ennyi boldogsággal, végre akár csak egy rövid időre is de el tudta felejteni egykori szerelmét, bár tudta egy ideig nem fog kiábrándulni belőle.
És most ha nem bánod takard el a szemedet mert nem akarom hogy lásd merre is megyünk.
De ugye nem akarsz lelökni valami szakadékba, mert van egy pár erre-mondta Maria nevetve, hogy még a könnyei is kijöttek de szerencsére csak majdnem.
Mi, hova akarnálak lelökni, eszembe se jutna hisz te vagy nekem a mindenem-mondta a fiú kicsit komolyan de egy icipicit nevetve is.
Csak had kössem be a szemedet ezzel a kendővel és megígérhetem nem löklek le sehova sem.
Rendben van, veszteni valóm nincsen. Elővett a zsebéből egy halványkék kendőt és abban a pillanatba amikor az arcomhoz ért mintha fátyol lett volna amivel eltakarja a szememet olyan puha volt az érintése. A legfinomabb selyemből készült kendő volt és ami azt illeti a legdrágább is ugyanis ezt a kendőt láttam a múltkor a boltban és elég szép ára volt. Egy kicsit elmerengtem azon, hogy tudta ezt megengedni magának hisz nekem azt mondta, hogy szegény családból származik, de nem mertem rákérdezni inkább hagytam az egészet és csak vártam hogy odaérjünk végre.
Nem kellett sokat sétálnunk ugyanis percek alatt megérkeztünk, de mintha víz csobogását hallottam volna.
Lassan megállított és levette a kendőt, én pedig abban a pillanatban elaléltam. Ez..ez...ez...meg sem bírtam szólalni csak mekegtem össze-vissza. Tyler ez gyönyörű. Egy kisebb fajta vízeséshez vitt engem és minden egyes fa ki volt világítva kisebb lámpákkal ami egyszerűen meseszép volt. Majd észrevettem, hogy a legszebb fa alatt van egy asztal gyönyörű szépen megterítve. Odavezetett és kihúzta nekem a széket mint minden férfi aki udvarolni akar a szíve választottjának. Leültem ő pedig szembe velem és megkezdődhetett az első, igazi randevúnk.
És, kérdeztük egyszerre mindketten. Mond csak, hiszen a hölgyeké az elsőbbség.
Milyen igaz. Jóformán semmit sem tudok rólad.
Mégis mit szeretne tudni hercegnő?-csábos mosolyt tett az ajkára én meg úgy éreztem hogy beleremeg minden porcikám de valahogy türtőztettem magam nem akartam hogy tudja hogy napról-napra egyre jobban tetszik.
Hol éltél eddig, mert Holdföldén biztos nem mert akkor már rég találkoztunk volna.
Apámmal éltem északon egy kisebb városban, de miután édesanyám meghalt megváltoztak a dolgok. Apámmal úgy döntöttünk, hogy ideköltözünk mert rengeteg emlék fűzne oda.
Sajnálom Tyler nem kellett volna ezt kérdeznem, annyira sajnálom.
Nem...nem...nem semmi baj hiszen nem tudhattad de most én jövök. Holdföldén igaz, hogy együtt voltál a De Noir vezér fiával?
Ezt te honnan tudod?-kérdeztem tágra nyílt szemekkel és egy kicsit meglepetten.
Holdföldén akadnak barátaim és a De Noir családot is jól ismerjük csak innen.
Így már világos, erről nem szívesen beszélek senkinek mert igaz akadnak meseszép, de akadnak elég rossz emlékeim is.
Megértelek, ha nem akarod akkor nem kell elmondanod, én nem kényszerítelek vagy ilyesmi.
Tudom és ezt nagyon szeretem benned ez az egyik kedvenc tulajdonságod. De elmondom neked és remélem megérted. Tisztán emlékszem az egészre. Amikor együtt voltunk a Robinnal az elején az eszméletlen volt, elhalmozott mindennel, minden nap együtt voltunk és az felejthetetlen volt de egy nap Robin megváltozott, hirtelen napról-napra egyre furcsább lett. Megbeszéltük a találkozókat és nem jött el, elhívtam hozzák vacsorára ahol ott volt a bácsikám és Loveday is csak vártunk rá órákon keresztül de nem jött,de a hab a tetején az az volt amikor a lányok eljöttek Londonba és bemutattam őket a fiúknak és elvittek minket a városba, de a lányok leszakadtak a fiúkkal én pedig egyedül maradtam Robinnal. 2 perc múlva meg benyögi nekem hogy mennie kell mert dolga van és mire megkérdezhettem volna hova megy már el is tűnt és mikor órák múlva felbukkant ugye azt vette észre hogy mi ketten beszélünk és ezen nagyon kiakadt. Miután te elmentél annyira összevesztünk ezen hogy nálam már betelt a pohár és szakítottam vele mert már annyi visszafojtott düh raktározódott bennem, hogy egyszer csak kitört belőlem. A lányok az utolsó napjaikat töltötték nálam miután visszajöttek volna ide és megkérdezték tőlem hogy nem-e jönnék-e el velük. Gondolkoztam rajta egész este és végül úgy éreztem hogy nem maradhatok itt tovább mert miden csak rá emlékeztetne és egy kis időre és távolságra van szükségem így eljöttem. De néhány napra rá Loveday küldött nekem egy levelet hogy Robin utánam jön mert valahonnan megtudta hogy hova jövök, de ez még semmi már azt is tudja melyik házban lakom mert annyi haverja van az egész földön hogy kinyomoztatta hol lakom.
Hát ennyi lenne a történetem.......tudom elég hosszú de rövidebben nem tudtam volna elmondani.
Ez egyre izgalmasabb és ez a Robin még mindig itt van vagy már hazatolta magát?
Jó lett volna ha hazamegy de erre az esély kevesebb mint az hogy hamar elfelejtem.
Ha lenne rá esélyed arra hogy elköltözz a lányoktól hogy Robin ne találjon rád akkor elköltöznél?
Ha már nagyon ismerem azt a személyt akkor 100% hogy elmennék.
Gyere költözz hozzám.
Micsoda??hozzád?nem is tudom...nem lenne agyon helyénvaló.
Akkor csak egy éjszakára és ha nem tetszik akkor visszaköltözhetsz és én megígérem hogy nem fogok megsértődni.
Nem is tudom.....
Kérlek Maria csak egy este a kedvemért...
Háát Jóóllvvan mondtam dadogva mert nem voltam nagyon biztos benne hogy ez jó döntés.
Nem fogod megbánni, de akkor induljunk is mert már mi tagadás elég késő van.
Rendben. Mindketten felálltunk az asztaltól és elindultunk Tyler háza felé....
Na hogy tetszett, komikat kérek
puszi: Mariana..=)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)